Zuhany

Állok a forró zuhany alatt, élvezem a záporozó vízcseppeket. Hajam fejemre és hátamra tapad. Hunyt szemmel támaszkodom a hideg csempének, hagyom, hadd mosson át a víz. Halkan nyílik az ajtó, de tudom, hogy jössz. Szélcsípte, hideg kezed mellemhez ér, s megfeszül a bőr. Átfagyott tested forró testemhez simítod. Belecsókolsz nyakamba, s én nevetve feléd fordulok. Végigcirógatom testedet, s ujjaim nyomán felforrósodik hűvös bőröd. Öledet simítom, s érzem éledő vágyad. Elzárod a vizet. Egy pillanatig nézed a bimbómon hintázó vízcseppet, majd lecsókolod onnan. Forró a szád, a nyelved, s én felsóhajtok. Hátam a hideg csempének döntöm, nyakadba karolok, te pedig felemelsz, s magadhoz ölelsz, oly szorosan, hogy nem tudni, hol végződöm én, s hol kezdődsz te. Vágyunk sodor, nem enged pihenni, s egy óvatlan mozdulattól záporozni kezd ránk a langyos víz. Bőrünk felsistereg, izmaink összerándulnak, vérünk dübörög. A bepárásodott üvegen szelíden indul útjára egy vízcsepp, akárcsak gerincárkunkban a gyönyör…