Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Vulcanus

Napsütéses tavaszi nap. A fák már egészen kizöldelltek, a lombjukon átszűrődő napfényben táncot járnak az autók által felkavart porszemek. Már öt hónapja otthonom ez a hetvenezres vidéki város. Mikor idejöttem, még minden szürke volt, és nehéz köd ült az utcákon, akár a szívemen… A szakítás a régi élettel nehéz volt, de már régóta időszerű. Minden vég egy új kezdet! - mondogattam magamnak, miután egy évig tartó szenvedés és önsajnálat után megráztam magam, felszámoltam a régi életemet, és átutaztam az országot azért, hogy a távolsággal is segítsem a régi lezárását, az új születését. Nem volt könnyű, de itt vagyok… készen állok. A tavaszi napsütés mintha az én lelkemről is felszárítaná lassan a ködös szürkeséget.
Az albérletem csupán egy szoba, de egyelőre nem telik többre. Ezt is az utolsó pillanatban találtam. Mint később megtudtam, a főbérlőm, István szintén elvált, ráadásul a vagyonát is elveszítette. Neki sem lehet könnyű ez a kényszerű együttélés egy idegennel, egy mindössze kétszobás lakásban. Habár, nem sokat láttam őt az egy fedél alatt töltött idő folyamán… Mérnökként és építésvezetőként dolgozik.  A közösen használt fürdőszobában a ruhák állapota és szennyezettsége alapján fizikailag is jócskán kiveszi a részét a munkából. Reggel korábban kezd, mint én, este pedig már ágyban vagyok, mikor hazaérkezik.
Bevallom, ezt nem is bánom, mivel kissé tartok tőle, hiszen nem kis darab férfi, és nem is igazán kedves. Nálam jó két fejjel magasabb, 40 év körüli, széles vállú, bikanyakú, szakállas. Középiskolában imádtam a római és görög mitológiát, és pontosan így képzeltem el Vulcanust, az istenek kovácsát. Amit tudok főbérlőmről, azt a környéken élő és dolgozó emberektől tudom. A ház alatt lévő zöldséges bolt tulajdonos- és egyben eladónője kéretlenül és készségesen mesélt el minden szaftos részletet. Szokványos történet: sokat dolgozó mérnök, kemény, és talpig becsületes. Otthon unatkozó, csinos, huszonéves feleség, aki a gyerekszülést halogatja, de nem veti meg a fitneszterem gazdag tulajdonosának a társaságát... Náluk a csalfa exnejnek jutott a dörzsöltebb ügyvéd, aki lenullázta Istvánt anyagilag, az én esetemben a volt férjemnek, Attilának. Ráadásul István exe jókora hitelkártya-tartozást is hagyott volt férjének búcsúzóul, ezért volt kénytelen minden fillért megfogni, és kiadni a szobát… Ezután pedig jött küzdelem, hogy újra felépítse magát… Mindennapos eset, mindennapos megoldások: mogorva begubózás, munkába temetkezés, itt-ott egy kis piálással spékelve – legalábbis István esetében a szemetes mellett időnként megjelenő üres whiskysüvegek erről árulkodnak.
Itt kezdődik el a történetem.
A teremben aznap elég jól megdolgoztatott az edző. Szeretem a fárasztó edzéseket, nem csak a testemet, de a lelkemet is helyre rakja. A hideg-meleg váltózuhany alatt úgy éreztem, újjászülettem. Elzártam a csapot, majd gyorsan ledörzsöltem magam egy érdes törölközővel. Felvettem egy tiszta bugyit, és rövid fürdőköpenyemet. Valami dalt dúdolgattam, mikor egy kistörölközővel a hajamat szárítgatva kiléptem a fürdőszobából.
Meglepve láttam, hogy István jön ki a konyhából, fekete pólóján és farmerjén az építkezés porával, kezében egy pohár whiskyvel. A pohárhoz hozzáütődnek a jégkockák, jellegzetes hangot kiadva. Hm. Általában egy-két órával később szokott hazaérni. Nem is volt baj, pont aznap volt esedékes a havi lakbér kifizetése. Általában egy, a nevével ellátott borítékban hagytam a pénzt az előszobában, de így akkor személyesen adom át neki.
- Jó estét! – köszöntöttem. – Ma korábban ért haza. Egy perc, és hozom a lakbért.
Valami köszönésfélét morgott, miközben összevont szemöldöke alól épp csak egy pillantást vetett rám, ahogy végigmérte fürdőköpenyes alakomat. Kicsit elpirultam. Mi tagadás, a sok sport ellenére nem vagyok egy modellalkat, inkább széles vállú, izmos, itt-ott kisebb, puha párnácskákkal. Miközben a lakbért összeraktam, eszembe jut, mennyit hallgattam volt férjemtől, hogy nem ártana leadnom pár kilót, holott a testsúlyom bőven a normális tartományban van. Mégis, az önbizalmam apró darabokban hevert, mikor elhagytam. Emlékszem, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy az utolsó tárgyalási napon a Bíróság épületéből kilépve ne egy jól irányzott tökön rúgással töröljem le a képéről az elégedett vigyort. Mindegy, már elmúlt…
Az előszobában István kezébe nyomtam a borítékot a pénzzel. Dörmögve megköszönte.
A szobámba visszatérve bekapcsoltam a telefonomat, kikerestem egy esti lecsengéshez való rockballadát, majd ledobtam a fürdőköpenyt, hogy az alváshoz viselt trikóba bújjak, de a nyitott ablakon beáramló tavaszi levegő olyan finoman simogató volt, hogy inkább még félmeztelen maradtam egy kicsit, és a nótát dúdolva inkább a hajamat kezdtem el szárítani.
Nem tudom, mikor lépett a szobába… háttal álltam, és a zene, valamint a hajszárító elnyomott minden zajt. Mikor megfordultam, ott állt, és bámult. Egy pillanat alatt az arcomba kergette a vért, szégyelltem magam és kicsit mérges is voltam rá is, magamra is. Hogy lehetek ilyen hülye…?
- Uh… én nem hallottam… - Próbáltam kapkodva eltakarni magam, persze ez nem volt egyszerű egyik kezemben a hajszárítóval. Nagy nehezen mégis felmarkoltam a köntöst, és magamhoz szorítottam. Istvánra alig mertem rápillantani, épp csak egy másodpercre... Egy örökkévalóságnak tűnő idő telt el.
- Elszámolta… - dörmögte mély hangján rekedten. – Egy ezressel többet tett a borítékba. Kopogtam, de…
- Igen… a hajszárító miatt nem hallottam… Köszönöm… hogy szólt… - Erőt vettem magamon, és rápillantottam. Éreztem, hogy lángol az arcom. Ő továbbra is mereven, szemöldökét összevonva nézett rám. Az ajkamba haraptam, mint mindig, ha feszült szituációba kerülök. Micsoda helyzet!
- Ez természetes… öhm… akkor… oda leteszem – intett mögém, ahol egy kis íróasztal állt. Tétován indult el felém, léptei súlyosan dobbantak a padlón. Tőlem fél méterre megtorpant, és sután intett egyet az ezressel… Még mindig nem mertem ránézni, csak a szemem sarkából láttam, hogy felém hajol, és valahol mögöttem leteszi a pénzt, és úgy marad, odahajolva. Vastag karja egy leheletnyi ideig súrolta a meztelen vállamat, és ettől libabőrös lettem. Hallottam, hogy lassan, mélyeket lélegzik. Beszívja az illatomat…?? Jesszus, tegye le azt a rohadt pénzt, és menjen már!
De nem ment ki, csak állt ott, félig rám hajolva. Összeszedtem magam, és kérdőn ránéztem. Egy pillanatra megcsapott a verejtéke illata. Egyáltalán nem volt kellemetlen, sőt… Megdöbbenve éreztem, hogy egy rég eltemetett érzés ébredt fel valahol mélyen, a hasamban, amely mintha összehúzná a környező izmokat. Sötéten bámult rám, a szemei szinte feketék voltak. Ő is elvált már jó egy éve – villant az agyamba – vajon volt-e valakije ezalatt? Ami engem illet, a válás után, az önbizalmam romjain ücsörögve nem is nagyon jutott eszembe a szex… Egészen mostanáig.
Nem tudom, mennyi idő telt el… Közben véget ért az eredetileg elindított szám, és a szemét telefon egy lustán érzéki, laza blues nótát választott ki. A rekedt, mély, fekete hang a hölgyét csábítgatja… Mi csak álltunk ott, a gitárhúrok pendüléseivel puha rezgések hullámoztak a szobában. Egyszer csak óvatosan még közelebb hajolt hozzám. A karom a mellkasához préselődött. Atyám, milyen kemény volt, majdnem elájultam… Dermedten álltam, az agyam teljesen kiürült, azt sem tudtam, hány éves voltam ötéves koromban… Homályosan éreztem, hogy hátradőlök, az íróasztal széle a fenekemnek nyomódott. Az orromat megcsapta István lehelete. Kellemes volt, whiskyillatú. Furcsa, de ettől mintha egy kicsit kijózanodtam volna, enyhén lehajtottam a fejem.
- Ne haragudjon… én… - sóhajtott, és sarkon fordulva, döngő léptekkel kiment a szobából. A térdeim felmondták a szolgálatot, a köntöst szorongatva lecsúsztam a padlóra.
Voltak már hosszú éjszakák az életemben, de ez volt az egyik „leg”... István távozása után nagy nehezen összeszedtem magam, és az ágyamba másztam. Hallgattam, ahogy a fürdőszobában letusol… hosszan zuhanyozott. A gondolataim elszabadultak… elképzeltem meztelenül a zuhany alatt… milyen izmos volt a mellkasa, szinte újra éreztem, ahogy hozzám ér. Enyhén hülyének éreztem magam, ahogy a karomat az orromhoz emeltem, hogy vajon érzem-e rajta az illatát. Persze nem éreztem. Megpróbáltam felidézni, milyen volt. Ekkorra a hasamban érzett bizsergés eluralkodott a testemen. Ha megmozdítottam, összébb szorítottam a combomat, még jobban fokozódott a zsibongás. A szívem gyorsabban vert, a vérem surranását éreztem-hallottam a fülemben. Meglódult a fantáziám… ha most felkelnék, és bemennék hozzá a fürdőszobába... Nem, inkább ha már végzett, és a szobájába mennék…
Jesszusom, de hülye vagy - korholtam magam. - Ez a főbérlőd, egy idegen pasas, akivel összekényszerített az élet. Ha megtörténne a dolog, és utána… mégsem működne ez az egész… hová mennék? Vagy ha működne, többször is megtörténne, de közben fizetnél neki a lakhatásért, amit esetleg visszautasítana, mondván, fizettél már természetben…? Azt a helyzetet nem kívánnám magamnak... És neki sem. Magam sem tudtam már, akarom-e, hogy esetleg ő jöjjön be hozzám a tusolás után, vagy mégsem.
Egyszer csak elhallgatott a zuhany hangja. Kis idő múlva hallottam, ahogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. Az áttetsző üvegajtón át beszűrődött a fürdőszoba világítása. Egyszer csak tompult a fény, és az üvegen túl megpillantottam István fekete sziluettjét. Az ajtóm előtt állt, talán lehajtott fejjel. Ahogy kivettem, ruhátlan volt, kivéve a csípője köré tekert törölközőt. Szinte éreztem a kínlódását – vele együtt kínlódtam én is. Talán fél percig állt ott. Egyszer tett a kezével egy tétova mozdulatot a kilincs felé, de mégis megtorpant…  A kezét felemelte – talán idegesen a hajába túrt, majd megfordult, lekapcsolta a villanyt a fürdőben, és hallottam, ahogy a szobájába megy. A szívem a torkomban dobogott.
Az eset után eltelt nyolc, feszültséggel teli nap. Nem találkoztunk, minden ugyanúgy volt, mint előtte – reggel már elment, mikor a munkába indultam, este pedig hallottam az érkezése hangjait. Minden este eszembe jutott zuhanyzáskor, hogy vajon ma hazaér-e előbb… Később, az ágyban szívdobogva hallgattam, ahogy megérkezik, a fürdőszobába vonul, és lestem az üvegajtó mögött megjelenő alakját. Figyeltem, vajon megtorpan-e úgy, mint aznap este. De nem történt ilyen. Egyszerűen a szobájába vonult.
Azon a héten nem találtam üres üveget a kukában, viszont mindketten szorgalmasan szaporítottuk az üres csokispapírokat. Ezen mosolyognom kellett. Imádom, ha egy férfi szereti a csokit. Kedves dolognak tartom, mintha a felnőtt, komoly emberből kibukkanna a kisfiú. István esetében viszont kifejezetten erotikusnak találtam ezt a csokievést, bár azt hiszem, ha levest eszik, vagy csirkepörköltet nokedlivel, attól is simán beindultam volna. Az édességgel az emberek többnyire kompenzálnak valamit. A mi esetünkben nem nagyon kellett törnöm a fejem, mit is helyettesít a csokoládé.
Bár továbbra is dilemmát okozott, vajon nem tennék-e tönkre mindent a szexszel, szinte állandóan István körül jártak a gondolataim. Felidéztem magamban mély hangját, rövid, fekete haját, szakállát, férfias termetét. Sikamlós helyzetekről ábrándoztam, azon agyaltam, vajon mikor találkozunk újra, és mi történik majd. A munkahelyemen is észrevették, hogy többször elkalandozik a figyelmem, és a kolléganők évődve kérdezgették, kivel ismerkedtem meg. Ilyenkor elpirultam, és valamivel elhárítottam az érdeklődést. Furán hangzott volna, hogy a főbérlőmmel… És tényleg, fura is volt. Őszintén nem tudtam, mihez kezdjek így. Meddig lehet egy ilyen helyzetet húzni? Mégis, újra és újra visszazuhantam a tavaszi álmodozás zsibbasztó és langyos ölelésébe. Tudtam, hogy nemsokára véget kell vetnem ennek, vagy így, vagy úgy, és ez egy kicsit elszomorított.
Egy este a szokásos rítus zajlott - a sötétben feküdtem, és szívdobogva hallgattam István zuhanyzását – mikor erős szomjúságot éreztem. Mindig tartok az ágynál ásványvizet, de most elfelejtettem, hogy kiürült az üveg. Nem tudtam, mitévő legyek, várjam meg, míg végez, vagy most surranjak ki gyorsan a konyhába? Amíg tépelődtem, ő végzett, és a szobájába ment. Most már mindegy volt, halkan felkeltem, és ahogy voltam, az alváshoz felvett bugyiban és trikóban kisurrantam a sötétben. A konyhában lévő kis spájzból vettem egy fél literes palack mentes vizet, és elindultam visszafelé.
A szűk előszobába fény szűrődött ki… István ajtaja nyitva állt. Ő a félhomályos folyosón várt engem.
- Zajt hallottam, és… - dörmögte. Még a homályban is láttam, ahogy engem néz, szinte fizikailag éreztem, ahogy a tekintete végigsiklik rajtam, és ez megborzongatott.
- Csak a vízért… - kezdtem, de ekkor hirtelen odalépett hozzám, és kivette a kezemből a palackot, majd a földre dobta. Dermedten álltam, és elkerekedett szemekkel néztem rá, majd meghallottam, ahogy lassan, mélyeket lélegzik, és az illatát is megéreztem, de most nem verejték volt, hanem egy férfias tusfürdő illata.
- Sajnálom, de nem bírom tovább… - mondta rekedten, és a derekamra tette hatalmas kezeit. Határozottan magához húzott, és mielőtt bármit is kinyöghettem volna, a száját a számra tapasztotta.
Először csak a furcsa ellentét keringett a tudatomban, a derekamon lévő erős szorítás és az ajkamon érzett gyengédebb érintés ellentéte, de aztán a kettő kezdett kiegyenlítődni. István lazított a szorításon, markolta, simogatta a derekamat és a hátamat, miközben szája egyre követelőzőbben, mohóbban tapadt az enyémre. A teste szinte vonzotta az enyémet, melleimet a mellkasához préseltem, kezemmel viszont a bicepszét, vállát markoltam-taszítottam-húztam, szinte magam sem tudtam, mit művelek. Apró részleteket érzékeltem csak, hogy milyen kemény a karja, a hasamnak feszülő izgalmát, a mellbimbóim súrlódását a mellkasán, simogató-szúró szakállát az arcomon… Kezei becsusszantak a trikóm alá, éreztem, hogy az ujjai érdesek a kemény munkától. Simogatásai láthatatlan, lángoló karcolásokat hagytak a bőrömön.
Csókunk heves volt, de ügyetlen. Még mindig bizonytalan voltam, küszködtem, ezért nem nyitottam ki a számat eléggé. Hamar meg is unta, és a szája lecsapott a nyakamra. Akkor éreztem igazán, hogy elvesztem. A nyakam iszonyúan érzékeny, imádom, ha ott csókolnak-harapdálnak, ráadásul egy szakállas férfi tette ezt. Sokan nem szeretik a szakállat egy pasin, én azonban imádom, ugyanolyan férfiasnak tartom, mint más csajok az izmokat. Megboldogult lánykorom rockistenei mind szakállasak voltak…
István nem finomkodott. Először kemény ajkaival, nyelvével vette birtokba a nyakamat, majd hirtelen megéreztem a fogait is, amitől hihetetlenül bepörögtem. Rekedten felnyögtem, és a hajába markoltam, akartam, hogy csinálja még, csókoljon, harapjon mindenhol. Az előszoba homályos csendjében csak a zihálásom és a csókok zajai hallatszottak. István mintha felmordult volna, ahogy a nyakamat magára hagyva újra a számra talált. Bizonytalanságom utolsó morzsája úgy hullott le rólam, mint egy könnyű kis ruha, ahogy az ajkaim közé fogadtam a nyelvét. Hatalmas keze a fenekemre csúszott, keményen megmarkolt, majd húzni kezdett a szobája felé. Ügyetlen botladozásunk miatt nem haladtunk valami sokat, ezért egyszer csak a csókot abbahagyva egy pillanatra rám nézett, majd felkapott, hatalmas, dübörgő lépésekkel a szobájába vitt, és az ágyára dobott.
Zihálva állt felettem, és pár másodpercig csak a szemünkkel faltuk egymást. Most, hogy fölém magasodva állt, láttam igazán, hogy mekkora termetű férfi. Mellkasát fekete, göndör szőr borította. Hasa nem volt kockás, inkább egy nagyon kicsi párnás réteg volt rajta, a kemény hasizom domború. Ah, Vulcanus…  Haja kócos volt, fekete szemei engem pásztáztak. A mellbimbóim még inkább megmerevedtek a tekintetének érintésétől, mintha valóban megérintett volna. A fekete boxerén jól látszott, mennyire izgatott…
Fölém térdelt az ágyra, és rögtön a lényegre tért, kicsi, kemény melleimet vette a markába, a vékony, selymes trikón keresztül simogatta, gyúrta, a bimbóimat ingerelte. Én is felemeltem a kezem, és a vállát, mellkasát simogattam, a kezem végigjárta az izmos nyakát, babrálta kicsit a szakállát, és megállapodott az ajkán. A szája türelmetlenül kapott a kezem után, ezzel mintegy eltolta az arcától, majd lehúzta a pántokat a vállamról, lecsupaszítva a melleimet, és azonnal rátapasztotta a száját az egyik bimbómra. Nem volt gyengéd velem, de durva sem, ahogy szopta, nyalta a mellem, időnként erős fogait is megéreztem a bőrömön. Szerintem észrevette, mennyire felizgat, ha harapdál.
Ekkor már teljesen eltűnt belőlünk minden kontroll. A hajába markoltam, lábamat szorosan köré fontam, kényszerítve hogy folytassa. Hangosan ziháltam, és ő is fel-felnyögött mély hangján. Egészen rajtam volt, súlya belepréselt a matracba, akartam, hogy még jobban szorítson, össze akartam olvadni vele egészen.
A cicim után ismét a számat vette birtokba, közben merev péniszét az ölemnek feszítette, dörzsölte.  Már azt hittem, így fogok elélvezni, de az utolsó pillanatban elszakította magát tőlem, és kapkodva lerángatta rólam a bugyit. Nem hagyta, hogy felüljek, és levegyem róla az alsónadrágját. Visszanyomott az ágyra, majd zihálva nézte a puncimat, miközben ő vette le, vagyis inkább szinte letépte magáról a boxeralsót.
Mitagadás, nem voltam felkészülve rá, hogy ma „akció” lesz, ezért nem volt teljesen sima lenn a helyzet, de Istvánt nem érdekelte, a combjaimnál fogva az ágy széléhez húzott, és letérdelve azonnal rátapasztotta száját a puncimra. Nem csak a szája és a nyelve okozott hihetetlen örömöt, hanem a látvány, ahogy félig behunyt szemmel, időnként elégedetten felmordulva élvezi az ízemet. Éreztem, hogy először egy, majd két ujját a hüvelyembe nyomja. Nem telt el sok idő, és nyüszítve, vergődve élveztem el a száján.
Egy jó mérnök alapos munkát végez; István az utolsó cseppet is lenyalogatta az ajkacskáimról, majd az ujjairól is. Ismét fel akartam ülni, hogy én is kényeztethessem, de megint visszanyomott az ágyra.
- Nem bírnám sokáig, és nem így akarok elmenni. A puncidat akarom. – morogta.
- Nem szedek tablettát, és...
Ez láthatóan nem tetszett neki. Ahogy fölöttem tornyosult, eszembe jutott, hogy talán nem fogja érdekelni, és mégis belém nyomul, de nem tette, bár ez láthatóan nagy erőfeszítésébe került. Láttam, ahogy megfeszül az arca, ahogy összeszorítja a fogait. Leszállt rólam, és az ágy mellé nyúlt. Az éjjeliszekrény fiókját úgy rántotta ki, hogy a tartalma a földre szóródott. A megkönnyebbülése szinte tapintható volt, ahogy lehajolt, és felvett egy gumit. Újra fölém térdelt, közben türelmetlenül feltépte a fogával a kondom csomagolását, és kapkodva próbálta a gumit felhúzni, de az kihullott a kezéből.
- Majd én… - suttogtam. Felegyenesedett, én pedig csak erre vártam. Úgy tettem, mintha a gumit húznám fel, de az ajkaim közé csúsztattam kemény makkját, és finoman végignyaltam rajta.
Tiltakozni akart, de csak egy rekedt nyögésre futotta. Elégedetten vettem birtokba a szerszámát, mely normális hosszúságú volt, viszont a szokásosnál vastagabb. Az íze tökéletes volt, egyre mohóbban szopogattam és nyaltam, közben a kezemmel először finoman húzogattam, majd a heréit simogattam, a mögöttük lévő finom bőrt. Amikor már fel-le csúszkáltam rajta a számmal, és ő egyre keményebb lett, éreztem, hogy a hajamat összefogja hátul, és enyhén húzza-tolja a fejemet. Kicsit a csípőjét is mozgatta, és már hangosan zihált, nyögött. Éreztem, hogy tényleg nem fogja sokáig bírni. Akartam, hogy a számban menjen el, bár ezt sosem szerettem korábban.
Kevés idő telt el, ő pedig a hajamat egyre keményebben markolta, mozdulatai pedig darabosabbak és gyorsabbak lettek. Én is erősebben szívtam, de ekkor megfogta az államat, és éreztem, hogy ki akar húzódni a számból. Figyelmeztetően nézett rám, és nagyon szorosan húzta hátrafelé a hajamat. Megadtam magam, elengedtem, és felhúztam rá a gumit.
- Túl jó ez nekem, és én már nagyon régen… - megrázta a fejét, az ágyra nyomott, szélesebbre terpesztette a lábaimat, majd rám feküdt, és azonnal belém hatolt. Bár nagyon nedves voltam, nem tudott elsőre belém bújni. Rajtam is nyomot hagyott a kényszerű szünet, és a pénisze vastagabb is volt, mint amivel eddig találkoztam.
- Én is már nagyon régen… - suttogtam. Talán a harmadik próbálkozásra sikerült egyesülnünk. Nagyon jó érzés volt, ahogy kitöltött és feszített belülről. Ekkor megállt, és a szemembe nézett, majd a számra tapasztotta az ajkát. Pár lassabb, óvatosabb mozdulattal bejáratott, majd keményen nyársalni kezdett, közben mohón csókolt.
Korábban sosem volt csak hüvelyi orgazmusom, csak úgy, ha a csiklómat is ingerelték közben, így nem is álmodtam egy második csúcspontról. Ezért volt hihetetlen, ahogy minden lökésével erősödni kezdett bennem az a kéjes érzés.
- István … - csak ennyit tudtam kinyögni, és egyszer csak ott volt, már készülődött bennem a robbanás. Ekkor már nem csókolt. A hajamat markolva zihált, miközben egyre gyorsabban kefélt. Tényleg nem bírta túl sokáig, hamarosan megmerevedett és felhördült. Rekedt kiáltással íjként feszült meg rajtam a teste, ahogy a csúcsra ért.
- Még, csak egy kicsit! – nyögtem, és ő a még kemény farkával tovább dugott. Nem érzékeltem teljes tudatommal, de talán sikítottam is, ahogy elszabadult és óriás hullámokban hömpölygött bennem az áradat. István egyik erős karjával tartott, ahogy a lábujjamtól a fejem búbjáig megfeszült a testem, és meg-megrázott az orgazmus, akár az elektromos áram. Valahonnan távolról érzékeltem, ahogy finoman az ágyra engedi a derekamat, kicsúszik, aztán lehúzza a gumit és óvatosan rám engedi magát.
Nehéz volt, de az alkarjával tartotta magát, hogy ne szorítsa ki belőlem a levegőt. Hosszan csókolt, majd komolyan rám nézett.
- Elég fura helyzet ez így, de szeretném, ha nem ez lenne az első és egyben az utolsó alkalom… - dörmögte rekedten. - Ha te is úgy gondolod. Most, hogy megkaphattalak, már tudom, hogy nem bírlak elengedni…
Bólintottam, hasonlóképpen éreztem én is. A kétségeim már sehol sem voltak, kipukkadtak, mint egy lufi. Egy ilyen férfi alatt… Vulcanus erős karjaiban már semmi sem számított, és tisztán éreztem, tudtam, hogy együtt megoldjuk majd a felmerülő problémákat.
- Akkor ne menjünk el gumiért? – kérdeztem pajkosan mosolyogva.
Akkor láttam először mosolyogni, mióta ismerem.
Hozzászólások
További hozzászólások »
blues ·
Köszönöm az észrevételeket! Igyekszem megfogadni.
Főleg neked, Zoli, ezeket észre sem vettem, de tényleg... :)

Marfokfegyver, kifejtenéd bővebben ezt a főhős megismerése-dolgot? Nem tudom, pontosan mire gondolsz. Több részlet a múltjából?

Azoknak a véleményére is nagyon kíváncsi lennék, akik negatívan értékelték, hogy pontosan mi nem tetszett, vagy ha az egész nem, akkor miért nem, stb. Ezekből lehet a legtöbbet tanulni.

Üdv mindenkinek!

blues

bemba100 ·
Hello,
How are you today? My name is Penda
I saw your profile on my search for a nice and trusted person so i decided to write to you, I will like you to write and tell me more about yourself direct to my email.( pendabemba) (@) (yahoo.com )
from there i will reply you with more of my details and pictures,
I will be waiting to receive your email,
Have a nice day.
miss Penda

thanks

aaaaa

Helló,
Hogy van ma? A nevem Penda
Láttam a profilt keresni egy szép és megbízható ember, így úgy döntöttem, hogy írok neked, én szeretném, ha írni és mesélj még magadról közvetlenül az e-mail címemet. (Pendabemba) (@) (yahoo.com)
Onnan fog válaszolni neked több az én részletek és képek,
Én is arra vár, hogy megkapja az e-mail,
Have a nice day.
miss Penda

köszönöm

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: