Vonattal Horvátországba

Július közepe van, és nappal a hőség elviselhetetlen távol minden vízparttól. Éjszaka pedig majd’ megöl az unalom.
Minden barátnőd a Horvát tengerparton nyaral, csak te maradtál itthon, és már nem is tudod, miért nem tartottál velük.
Ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívod egyiküket a mobilján, hogy hamarosan találkoztok. Majd Összepakolod a táskád,
és elindulsz az állomásra. Csak egy vékony blúz, és egy rövid szoknya van rajtad, de szerencsére kellemesen meleg az este.
Fehér felsődön át erősen kirajzolódik a piros melltartód, de már nincs időd ruhát váltani, és reméled, hogy ez ma éjjel senkinek sem fog feltűnni. Sajnos csak egy lerobbant másodosztályú vonatra tudtál jegyet szerezni, de nem a kényelmes utazásért vágtál bele.

Fölösleges volt aggódnod, mert jóval az indulás előtt odaérsz. Felkapaszkodsz a leghátsó kocsira, és elhelyezkedsz két szomszédos ülésen.
Ilyen korán még nem sok utasra számítasz, amikor azonban már bemondják a vonat indulását, és még mindig nem szállt fel senki hozzád, rájössz, hogy rajtad kívül valószínűleg mindenki időben jegyet rendelt, és már elment a tíz perce indult gyorsvonattal. Úgy tűnik, egyedül fogod tölteni a több órás utat, amit tulajdonképpen nem is bánsz. Amikor azonban a vonat lassan elkezd kigurulni a pályaudvarról, három lány kapaszkodik fel sietve a vonatra. Úgy tizennyolc, tizenkilenc éveseknek nézed őket, amikor belépnek a kabinba, ahol ülsz (bár felmerül benned, hogy az erős smink miatt többnek látszanak).

Hangosan vihorásznak valamin, és te visszagondolsz, milyen lehettél két éve az ő korukban, és azt kívánod, bár két perccel később érkeztek volna. Ráadásul az egyikük épp a veled szomszédos helyet szemelte ki magának, és mialatt a másik két lány elfoglalja a szemben levő székeket, megkérdezi, hogy leülhet-e. Magadban persze bosszankodsz a várható kényelmetlenségek miatt (az egész kupé üres, és nekik pont oda kell ülniük), de nem akarsz udvariatlan lenni. Kedves mosollyal bólintasz, és elrakod a táskád a székről. Leveszi apró hátizsákját (mintha csak diszkóba, és nem külföldre menne) és felteszi a csomagtartóra.

Ahogy nyújtózkodik, végigméred a ruháját. Fehér pólója alatt a legdurvább push-up, ami szinte a nyakába polcolja a melleit (nem mintha ez segítene), vászon miniszoknyájából majdnem az egész tangája kilóg. Ekkor eszedbe jut, hogy te sem lehetsz sokkal különb a "világító" melltartódban, de neked legalább nincs szükséged efféle méretnövelésre,
és ez elégedettséggel tölt el. Ráadásul a korkülönbség is neked biztosít fölényt. Körülbelül egy fél óráig eseménytelenül telik az út. Az elsuhanó oszlopokat számolva, próbálod elterelni a figyelmed zavaró fecsegésükről, amit egy fél percre sem hajlandóak szüneteltetni.

Amikor azonban belép a kalauz, pillanatok alatt elcsendesednek. Hamar lekezeli a jegyed, és hozzájuk fordul. Ők persze azzal próbálkoznak, hogy nagyon siettek, és nem tudtak jegyet váltani, de a férfit ez láthatóan nem hatja meg. Nagyobb hatással van már rá, amikor az egyik lány súg valamit neki, majd három összetekert húszezrest, húz ki a mellei közül. Nem mintha ő sokkal jobban állna ebből a szempontból, mint a melletted ülő, de hatvanezer az hatvanezer. Így legnagyobb sajnálatodra bosszantó útitársaid még veled maradnak egy darabig. Egy kicsit elcsodálkozol, mennyire ki vannak tömve. Ráadásul a kenőpénz felén megvehették volna a jegyeket, de az ő dolguk, gondolod.

Ahogy megint egyedül maradtok, pusmognak valamit, amit nem hallasz, de nem is igazán foglalkozol vele. A szemed sarkából látod, ahogy egyikük a másikhoz hajol, mintha megint a fülébe akarna súgni valamit, de az váratlanul elfordítja a fejét, és ajkaik összeérnek. Azt hiszed, ettől a véletlentől zavarban kölcsönösen valami bocsánatfélét motyognak, de nem így történik. Egy hosszú csókot váltanak (a nyelvükkel mélyen a másik szájában!), és te majd elsüllyedsz, annyira szégyelled magad helyettük is. Ekkor az, amelyik melletted ül, szinte véletlenül a combodra teszi a kezét, és gyengéden elkezdi simogatni. Egyre feljebb halad, és már a szoknyád alatt nyúlkál. Úgy döntesz, felállsz, és elsétálsz. De ahogy a másik kettő néz, úgy látod erre semmi esélyed: beszorítottak. Azért nem adod fel. Elkapod a kezet, ami, akkorra már majdnem a bugyidnál jár, és határozottan csak annyit mondasz "NEM". Erre ő olyan erővel ragadja meg a csuklód, amit nem néztél volna ki belőle, megszorítja, és azt feleli "DE". Újra próbálkozik, és te megint megpróbálod megakadályozni, persze ugyan ezzel az eredménnyel, csak ezúttal erősebb szorítással.

A másik két lány pedig csak mosolyog az erőlködéseden. A csuklód már sajog, a meddő kísérleteid okozta fájdalomtól. Ezért más megoldást nem látva, kétségbeesett megoldáshoz folyamodsz, és megfenyegeted őket, hogy sikítani fogsz.
Erre kinevetnek, és azt mondják, nincs aki meghalljon, legfeljebb a kalauz, akinek hatvanezer kiváló oka van arra, hogy ne segítsen. Kétségbeesetten nézel ki az ablakon, onnan remélve valami segítséget. De látva, a kihalt sötét tájat, amin a vonat
vánszorog keresztül ráébredsz, hogy most már a semmi közepén utaztok. Ha eddig nem találkoztatok senkivel, valószínűleg később se fogtok. De a határőröket akkor sem úszhajták meg. Ez újra magabiztossá tesz, és úgy döntesz, egyelőre hagyod, hogy azt tegyék, amit akarnak. Arra számítasz, hogy csak szórakoznak veled, és nagyon hamar elunják ezt a kis játékot, ha nem kapják meg, amit akarnak.

Amelyik melletted ül, most újra a combodra teszi a kezét. Ezúttal, azonban lassabban halad felfelé. Érezteti veled, hogy rengeteg ideje van. Amikor végül újra elér a bugyidhoz, habozni látszik egy pillanatra, majd szinte hozzád sem érve simogatni kezd a vékony anyagon keresztül. Akár mennyire próbálsz ellenállni gyengédségének, a kényeztetés néhány percen belül meghozza hatását: szívverésed felgyorsul, és pupilláid kitágulnak. Ez utóbbit észreveszi, és elégedetten elmosolyodik. Mélyen a szemedbe néz, mintha így próbálna megbűvölni. És ahogy finom ujjai gyengülő ellenállásod ostromolják, észre sem veszed, de a szája egyre közeledik a tiédhez. Már annyira közel ért, hogy belélegzitek egymás forró leheletét, de épp mielőtt megcsókolhatna, feleszmélsz, és elfordítod a fejed. Lágy ajkai a szád sarkához érnek, majd arcon csókol, újra és újra, egyre távolabb a szádtól.

Amikor már a füleid csókolgatja, halkan, mintha kedves bókokkal halmozna el, duruzsol bele "Tudom, mit gondolsz rólunk. A magadfajta kis ribancok mind túlságosan fennhordják az orruk. De most azt fogod tenni, amit akarunk, és hiába ellenkezel, élvezni fogod, jobban, mint eddig bármit." A kezét közben kihúzza a szoknyád alól, és a blúzod alatt kezd kalandozni. Szinte hozzá sem ér, mégis beleborzongsz, ahogy az ujjaival árulkodóan kemény mellbimbóid körül játszik. "Az ilyen kis kurvák mind egyformák. Alig kezdem el, rögtön teljesen felizgulnak" – folytatja a duruzsolást. De te elhatároztad, tőled nem kapják meg amit akarnak, és amennyire tudsz, megpróbálsz miden kifejezést eltüntetni az arcodról. Ujjai elidőznek még a melleden kicsit még izgatva az amúgy is kő kemény bimbókat, majd kihúzza kezét a blúzod alól, hogy újra a rátérjen a bugyidra.

Ahogy a lábad között simogat, boszorkányos ügyességgel találja meg legérzékenyebb pontjaid, amelyek minden érintése szinte áramütésként ér, de még nem adod meg magad. Ezzel azonban csak még jobban felizgatod. Többször végighúzza egyik ujját a vágatodon. És hiába igyekszel minden erőddel valami másra koncentrálni, a tested újra cserbenhagy: ujjai nyomán érzed, hogy egyre jobban benedvesedsz lent. Egy kicsit letolja a bugyid, hogy hozzáférjen a borotvált puncidhoz. Most újra megtorpan, csak hogy aztán még hevesebben folytassa. Középső ujját egyre mélyebben és mélyebben húzza végig az ajkaid között, már már zihálásba hajló sóhajaidtól kísérve, majd begörbítve közéjük nyomja. Akadálytalanul siklik be síkos puncidba. Sejtelmed sem volt róla, hogy már ennyire nem vagy ura a testednek. Kéjesen felnyögsz a váratlan gyönyörtől. Ahogy lassan mozgatja az ujját, ki és be, a lány újra a mélyen szemedbe néz.

Képtelen vagy kiszakítani magad tekintete fogságából. Bár most nem próbál megcsókolni, tiszta kék szemei annyira hívogatnak, hogy ezúttal te hajolsz hozzá remegő ajkakkal, de ő elhúzódik tőled. Ez a megaláztatás rövid időre visszarángat a földre, de ő még egy ujját beléd dugja, majd rövidesen még egyet, és egyre gyorsabban és erőteljesebben mozgatja a kezét. Ezzel addig fokozva benned a kéjt, hogy egy időre elsöpri minden ellenállásod. A fejed erőtlenül hátrahanyatlik a támlára, de a szemkontaktust nem vesztitek el. Élvezettel adod át magad az idegen lány kényeztetésének. És amikor azt hiszed, ennél jobb már nem következhet, rátesz még egy lapáttal. A puncidból folyó nedvtől síkos hüvelykujját csiklódra tapasztja, és az ujjazás ritmusában finoman dörzsölni kezdi. Most már egyre hangosabban nyögdécselsz.

A csípőd hevesen lökdösöd a kezének, ahogy hullámokban ér el a mind nagyobb élvezet. Kisvártatva már nyöszörögsz, és hevesen vonaglasz, ahogy közeledsz a csúcshoz. Hirtelen megrémít a gondolat, hogy egy másik lánytól fogsz elmenni. Ezért lassuló mozgással, utolsó erődet összeszedve könyörgőre fogod. "Kérlek, mhh, hagyd abba. Aaaa aa, ne csináljátok ezt velem! Nnnem, nem akarom!" Ügyet sem vetve rimánkodásodra, folytatja a puncid gyötrését, s te egy utolsó hangos nyögéssel végül eljutsz a csúcsra. Ám ez korántsem elégíti ki, s addig nem is hagyja abba ezt a játékot, amíg minden erődtől megfosztva el nem veszted az eszméleted.

(folyt köv. vagy nem...)