Viszonzatlan szerelem, Na ne! 1.fejezet

Viszonzatlan szerelem? Na ne! 1. fejezet
Lepkék a gyomromban.

Mikor először megláttam, minden megváltozott. Már túl voltam egy pár hetes kapcsolaton egy lánnyal, de engem valahogy mindig is a saját nemem foglalkoztatott. Már kiskoromban is, amikor valami felnőtteknek szóló tartalomból elcsíptem egy jelenetet, mindig akkor állt fel, amikor a pasit mutatták akció közben (és most nem pornóra gondoltam, hanem csak egy kis jelenetre mondjuk a TV2-n, pl.: Vadkanok).
Eleinte még nem voltam biztos abban, hogy meleg vagyok, mégis mikor megpillantottam, minden megváltozott bennem. Szinte biztos voltam abban, hogy szeretem, még ha ez természetellenesen is hangzott. De kezdjünk mindent az elejétől.  Mivel új sulit váltottam, (az előző osztállyal lehúztam 7 évet, és úgy gondoltam, ezt a 2 évemet már nem teszik tönkre) minden totál ismeretlen volt, csak pár ember nem, de azok is azért, mert egy faluból származunk. Lényeg ami lényeg, totál idegesen odaálltam az osztálytársam mellé, és ekkor egy nem sokkal magasabb, szemcsis tanár fordult felém.
- Á, látom te vagy az új diák – mondta mosollyal a száján – Tibort már biztos ismered?
- Öm… igen, ja.
- Anyukád itt van?
- Nincs, de szerintem, holnap az lesz az első dolga, hogy bejöjjön, csak ma sok a munka.
- Jaj, milyen modortalan vagyok, Szokol Tamás, én leszek az osztályfőnököd.
- Makki Viktor! – böktem ki a nevem, a másodpercekig tartó kínos csend után.
- Nem kell félned. Na, most már csend mindenkinek, az igazgatónő beszélni fog! – jelentette ki inkább az osztálynak, mintsem nekem.
Miután végigálltam a beszédet, (hosszú volt, szóval arra következtettem, hogy szeret beszélni), az előadást, amin a „Peti áll a ház előtt” című dalra adtak elő a harmadikosok egy kis előadást, (eközben egy tüsi hajú srác, 2 kövérebb alakkal teli szájjal röhögött az egészen. „Ezek az osztálytársaim? Hurrá!”gondoltam lelombozódva) az ofő megmutatta az öltözőt a tesitermet, és az osztályt, amiből árad a festékszag. Fasza.
Másnap reggel 5:45-kor keltem, vittem egy jegyzetfüzetet, meg egy tollat, és elindultam biciklivel az iskolába. Mindenki boldogan köszöntött, én visszaköszöntem nekik, utána beültem egy üres sarokba, és némán hallagattam azt, hogy mit csináltak a nyári szünetbe, közben felöltöztem, és felmentem a terembe, mert az ügyeletes szólt.
Első voltam és vártam a többieket. Ekkor egy szőke és felzselézett hajú, kék szemű fiú lépett az osztályba. Belenéztem a kék szemébe, megfigyeltem minden arcvonását, elkezdtek azok az átkozott lepkék a gyomromban repkedni. Tátogott, utána közeledett felém, finoman megbökött, mire kizökkentem a fantáziából.
- Szia, te az új diák vagy? – kérdezte.
- Igen, Viktor vagyok, és te? – mutatkoztam be
- Én, Ollári Józsi, de hívj csak Dodinak.
- Ok.
- Tegnap nem voltam ott az évnyitón, szerintem azért nem láttál még – hát igen, ha ott lettél volna téged már kiszúrtalak volna.
Utána folyamatosan érkeztek a gyerekek. A nap abból állt, hogy az ofő ismertette a házirendet, amit mindenki halálosan unt, lediktálta a szerdai órarendet, közben én folyamatosan Dodit bámultam.
Azt hiszem beleszerettem.