Villanások

Csak lehunyom a szemem, és megint ott vagyok. Vele. Próbálok a munkára figyelni, de újra és újra villámként hasítanak belém azok pillanatok.

Hazaindulok, állok a vasútállomáson, és megint egy villanás
- ahogy a leheletét a nyakamon érzem.

Felszállok, leülök egy üres kabinban. A vonat nagy zökkenéssel elindul
- kissé hevesen a falnak nyom, és mélyen a szemembe néz.

Már sötét van odakint, itt az ősz. Ahogy az ablakon táncoló esőcseppeket figyelem egyszer csak
- megfeszülő testén látom legördülni az izzadságot...

Összehúzom magam, érzem, ahogy egyre inkább felhevül a testem. Arcom a térdemre hajtom és próbálok másra gondolni. Megint behunyom a szemem
- előttem áll, keze végigsimítja a hátam, a bizsergés végigfut testemen...

Végre itthon. Befekszem az ágyba, a fáradtság ellenére csak a plafont bámulom.
- ujjaink összefonódnak, és lágy csókok indulnak útra. Először a félelem uralkodik el testemen, de érintései lassan szenvedéllyé formálják át. Azok a másodpercek most óráknak tűnnek. A falhoz szorítva, ott az esőben. Ruháink teljesen átáztak, de minket nem érdekelt. Csak egymást néztük tovább. A vágy egyre erősebb lett, és hirtelen, mintha már nem tudnánk tovább tartóztatni, heves csókokban törünk ki. Nedves testét magamhoz húzom, szíve egészen gyorsan ver. Az eső csak esik. A vízcseppek virgoncul táncolnak haján. Pólóm alá csúsztatja hideg kezét. Mellemen megpihen egy pillanatra, majd tovább halad. Csókjai tüzében nem érzem a hideget, nem fázom, pedig teljesen eláztunk már. Szoknyám kissé felcsúszik, ettől önkéntelenül, egyik lábam a derekára kerül. Közben kiszabadítom férfiasságát ruhái börtönéből. Keményen és vágyakozóan feszül csípőmhöz. És akkor, egy erőteljes mozdulattal mélyen belém hatolt. Sikolyom elveszett az ég haragos robajában. Ujjaival a melleimbe kapaszkodik miközben újra és újra...

Jaj ne, ki kell vernem a fejemből! Kitörölni az emlékét egyszer és mindenkorra.
- csókjaiban elveszve alig jutok lélegzethez. Vadul karmolom hátát...

Nem! Elég volt! Teljesen pánikba esem, próbálom fejemből kitörölni, de nem megy. Miért? Miért? Miért?!
Agyamba beleégett minden egyes mozdulata. Amikor megcsókolt, megérintett, vagy csak rám nézett.

Reggel lett. Észre se vettem, hogy eltelt az éjszaka. Meddig lesz ez még így? A felkelő nap fénye bevilágította a tájat, és
- áthat a melegség, melyet felhevült teste áraszt magából. Még mindig zuhog az eső, mi még mindig ott állunk összeforrva. Újabb és újabb heves mozdulatokkal meríti belém falloszát. Szinte éget a vágy, azt akarom soha ne érjen véget. Már egyre vadabb tempóval jár bennem, szemei szikráznak, izmai feszesen duzzadnak. Közeledem a beteljesülés felé. Akarom! Akarom őt!

Ujjaimat már nem tudom kordában tartani. Csiklómon táncolna. Az ágy szélébe kapaszkodom, könnyek gurulnak le arcomon. Sikítva adom át magam a gyönyörnek. DE az utolsó lüktetésnél feleszmélek. Megint ő győzött. Még mindig ő uralkodik felettem. Még mindig az övé vagyok.

Gyűlölöm!