Villanás

Köszönet Chrys-nek


Hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára láttuk egymást, már rég kihűlt az ajkad érintése a testemen. Gyakran gondolok rád, a kósza szellőben érzem a simogatásod, a Föld sóhajában hallom, ahogy a nevem suttogod, éjszakánként egyre erősebben érzem az illatod. Egyre sürgetőbb vágyat érzek, ami hozzád hajt, látnom kell, hogy ki lett belőled. Szép hónapokat töltöttünk el egymás társaságban. Kezdetektől fogva fantasztikus volt a viszonyunk, tested válaszolt minden egyes mozdulatomra, harmónia uralkodott közöttünk, éppen csak az érzelmek hiányoztak.
Minden bennem levő szeretetemet átadtam, de hideg maradtál, mint a jég. Nem voltál képes megszeretni engem, nem is hibáztatlak érte, az érzelmeket nem lehet irányítani.
Ez a kapcsolat ellent mondott a józanésznek, változtatni kellett, azóta nem hallottam felőled.
Jöttek a férfiak egymás után, magas barnák, érzéki feketék, kisfiús szőkék, de egyik sem tudta pótolni a hiányodat.

Úgy döntöttem, hogy megkereslek. Aki keres, az talál is. Fotós lettél, amiről régen csak álmodoztál. Most itt állok a hófehér műterem közepén, ezeregy lámpa vesz körül, itt egy kis szék, amott egy kanapé, sok-sok ketyere sorakozik végig a fal mentén. Ez tehát az életed.
Hallom, mikor elküldöd az asszisztensed haza, késő van már, és én vagyok az utolsó. Összeszoruló gyomorral figyelem, ahogy nyílik az ajtó. Köszöntesz, a tekinteted fáradt és kiégett, arcodon több napos borosta szőkéllik, a szemedben nem gyúl ki a felismerés szikrája. Közönyösen méred végig a csupacsipke, nagyon szexi, sötétlila fűzőmet, az ahhoz illő franciabugyimat, a majd tíz centis tűsarkú cipőmet, amiről nem tudhatod, hogy mennyire töri a lábam.

Csalódottan követem a halk hangon adott utasításaidat, figyeled, melyik póz a legelőnyösebb, végül nekilátsz. Egy arc közelivel kezdesz, egy villanás, visszanézed a képet, majd rám meredsz, újra a képre, majd újra rám emeled a tekinteted. Reménykedve nézek a szemedbe, lassan elmosolyodok és így szólok:
- Eljöttem, mert hiányoztál.
Halkan sóhajtod a választ:
- Sokáig tartott.

Peregnek a képkockák, leteszed a gépet a földre, lassan közelebb lépsz hozzám, kinyújtod a kezed, érzem, hogy látomásnak vélsz, még mindig nem hiszed el, hogy itt vagyok. Behunyt szemmel simítod végig a vállam, az arcom, az ajkam, felidézel minden emléket ezalatt a pár pillanat alatt. Szorosan hozzád simulok, szívem felveszi szíved ritmusát, hosszú perceken keresztül mozdulatlanul, csendben ölelkezve állunk, majd felemelem a fejem, s Te az ajkamra hajolsz, hosszú, forró csókban forrunk össze, először csak finoman kóstolgatjuk egymást, majd egyre szenvedélyesebbé válnak az édes harapások. Kezeddel a hosszú, barna hajamba túrsz, majd vágyakozóan haladsz lefelé, felderítve testem minden egyes porcikáját. Letérdelsz, leveszed a cipőimet, helyüket lágy csókkal pótolod. A fűzőnek sincs maradása, hiába kedveled a szexi darabokat, túl sok idő telt el a legutolsó találkozásunk óta, és látni akarsz teljes pucérságomban.

Lágyan kézbe veszed a cicim, még mindig elvarázsol annak puhasága és rugalmassága. Ujjaddal finoman körözöl a mellbimbóm körül, míg a nyelveddel el nem kezdesz játszani vele. Apró csókokkal borítasz be, haladsz lefelé egészen a bugyiig. Lassan masszírozni kezded a dombocskámat, amire én egy halk nyögéssel válaszolok. Egyik ujjad becsúszik a vékony, csipkés anyag alá, végigcirógat a vágásomon, kihúzod a kezed, és megkóstolod az ujjad végén csillogó nedveimet, engem is megkínálsz vele. Lenyalogatom minden cseppjét, de most már nem eresztelek.

Lehúzom a pólód, és gyönyörködve simogatom a mellkasod, mosolyogva figyelem, ahogy az izmaid összerándulnak az ujjaim nyomán. Finom puszikat lehellek a bőrödre a nyakadtól egészen a hasadig, belenyalok a köldöködbe, ettől kicsit megborzongasz. A cipőd következik, a zokniddal együtt, így már csak a nadrággal kell megküzdenem. Fekszel előttem, mint már oly sokszor és az alsónadrágból pont olyan nagyon akar kitörni a büszkeséged, mint régen. Megemeled a csípőd, és én egy mozdulattal kiszabadítom a fogságából. Keményen és duzzadtan ágaskodik az ég felé. Kedves szavakat mormolok neki, élvezem a puha bőr tapintását, finoman megcsókolom üdvözlésképpen. Egy sós cseppel hálálja meg jöttömet, amit azonnal lenyalogatok, finoman karmolgatom a combjaidat, közben nyelvemmel szeretgetem forró, lüktető péniszedet. Időnként leeresztem a torkomra, amire csupán halk nyögdécseléssel tudsz válaszolni. Felemelkedek, hosszan megcsókollak, érzed az ízed a számban, közben a még erősebben szorítalak a kezemben, gyorsabb tempót diktálok, kérsz, hogy hagyjam abba, de nincs menekvés, azt szeretném, ha élveznéd ennek az éjszakának minden egyes pillanatát. Izmaid megfeszülnek, hogy újra ellazulhassanak, forró nedveit utat törnek maguknak. Féltő gonddal takarítom le minden cseppedet, nehogy akár egy is kárba vesszen. Az élvezettől lehunyt szemmel fekszel halkan pihegve. Hozzád simulok, mire szorosan átölelsz, hallom, hogy milyen gyorsan és hangosan ver a szíved. Így fekszünk egymás karjaiban perceken keresztül.

Egyszer csak felállsz, a terem másik végébe mész, kérdőn nézek rád, de akkor meglátom a z üveget a kezedben, csak vízért mentél. Megkínálsz, majd Te is iszol, gyorsan, nagy kortyokban nyeled a hűs folyadékot. Hirtelen mozdulattal felkapsz, és a kanapéra fektetsz, lerántod rólam az kis bugyit, hogy megcsodálhasd a szeméremdombomon sötétlő háromszöget, ami segítségképpen irányt mutat. Finoman végighúzod az ujjad a formára szedett szőröcskéken, majd a már teljesen kopasz, puha bőrt simogatod. Még jobban széttárod a lábaimat, hogy a nyelveddel is kényelmes hozzáférhess az izgalomtól már megduzzadt csiklómhoz. Játékosan incselkedsz vele, amitől csak még jobban nedves leszek, de neked pont ez volt a célod. Ujjadat a szűk kis barlangomba meríted, amire egy hangos nyögés a válasz. Egyre gyorsabban húzogatod bennem, majd ahogy tágulok, még egyet belém csúsztatsz. Élvezettel hallgatod az egyre hangosabb nyögdécselésemet. Egyszer csak kihúzod őket és lenyalogattatod velem a nedveimet.

Ettől már Te is teljesen felizgultál, a combomon érzem a hozzá simuló péniszed keménységét, de csak pár pillanatig, elhúzod tőlem az ujjad, újra a lábaim közé helyezkedsz és könyörtelenül kétszeres erővel munkához látsz. A nyaldosás és az ujjaid játéka lassan összemosódik, hamarosan már azt sem tudom, hogy hol vagyok, a bekövetkező orgazmusom hatalmas erővel tör fel belőlem, mér arra sem emlékszem, hogy ki vagyok. Szorosan magadhoz ölelsz, kedvesen duruzsolsz a fülembe, közben elégedetten mosolyogsz azon, ahogy újra és újra végig fut rajtam a remegés.

Egyik kezeddel a hajam simogatod, a másikkal a mellem. A vágyad semmit sem csökkent, ajkad befedi az enyémet, a nyelvünk lassú, érzéki táncot jár. A hajadba túrok, miközben a szád a nyakamra téved, egészen a mellemig haladsz, ismét addig munkálkodsz, míg megkeményedve nem állnak a bimbóim. Szinte könyörgök már, hogy add meg, amit szeretnék, mikor végre megszánsz, és férfiasságod a nedves puncimhoz igazítod. Egy mozdulattal belém siklasz, gyönyörködve nézel a hatalmas tágult, sötét szemeimbe. A szűk, forró puncim teljesen magába fogad. Játszadozva körözöl egyet a csípőddel, mire én szorosan magamra húzlak, és sürgetve kérlellek, hogy mozogj. Két kezemmel a fenekedbe markolok és határozottan irányítani kezdelek, kis időn belül már verejtékezni kezd a homlokod.
Kényelmetlen lehet ez így neked, ezért mikor megállsz egy pillanatnyi pihenőre, felvetem az ötletem, amit egy forró csókkal jutalmazol. Halk cuppanással csusszansz ki belőlem.
Felállok, szépen kihúzom magam, kicsit megriszálom a popsim, erotikusan a kanapéra dőlök, az egyik lábam felhúzom és dorombolva homorítok, ahogy csak bírok. Nem is marad el a hatás, mögém állsz, és már bennem is vagy. Egyik kezeddel keményen markolod a csípőm, a másikkal a cicimbe kapaszkodsz. Élvezem, ahogy a hosszú és kemény péniszed ki-be csúszkál bennem, egyre hangosabb lihegünk. A gésagolyóknak hála, most olyasmivel tudlak meglepni, amivel nálam még nem találkoztál. Jó erősen rászorítok a hüvelyemmel a férfiasságodra. Halkan súgod, hogy csináljam még. Látom, hogy nagyon tetszik, ezért újra és újra jó keményen rászorítok. Már egyikünk sem bírja tovább, halk sóhajjal üríted a remegő puncimba a nedveidet.

Fáradtan nyúlunk el egymás karjaiban a kanapén. Meleg csókot nyomsz a homlokomra, kedvtelve simogatom a tested, ami néhány perccel ezelőtt még egybeolvadt az enyémmel. Szeretnék mondani valami fontosat, de dől belőled a szó. Elmeséled, hogy mennyi minden történt veled, mióta nem láttalak, mennyit kellett szenvedned azért, hogy elérd a célod. De még mindig nem vagy elégedett, annyi mindenre vágysz, képtelen vagy megállapodni. Kijjebb húzódom, félig ülve hallgatlak, a fejed a mellemen nyugszik, simogatom a hajad, így merülsz lassan mély álomba.
Nézlek pár percig, arcodat az agyamba vésem örökre. Finoman megemelem a fejed és kiszállok alólad, szerencsére fel sem ébredsz, csupán halk motyogással megfordulsz a másik oldaladra. Csendben felöltözöm, szomorúan nézlek, de már nem érintelek meg, félek, hogy akkor nem tudnék elmenni. Halkan sétálok ki az elhagyatott utcára, ott veszem fel a cipőmet is, nem marad utánam más, csak a vaníliás parfümöm illata a levegőben és egy újabb szép emlék.

Kint az esőcseppek halk koppanással érnek földet, de a távolban már kell fel a Nap és felhőtlen az ég.
Beülök a kis piros autómba, hátra pillantva ellenőrzöm a csomagjaimból épített dombot. Beüzemelem a motort, vetek egy utolsó pillantást az épületre, ahol most békésen álmodsz és sietve eltűnök a sűrű ködben, nem szeretném lekésni a repülőgépemet...