Világok találkozása – III. rész

Hogy hogy juttatott be minket a házba, fel a lépcsőn és végül be a lakásába, nem tudom. Szememet csukva tartva csak arra koncentráltam, hogy egy pillanatra se engedjem el őt, hogy a lehető legjobban érezzem izmai játékát, nem lankadó férfiasságát, a szenvedélytől még jobban felerősödött fűszeres illatát. Nem bírtam abbahagyni a nyaka és a füle harapdálását és nyalogatását.

Más esetben érdekelt volna a lakása, ahol még sohasem jártam, ahonnan minden reggel elindul és minden este hazatér, ahova oly sokszor láttam már visszavonulni a hosszú napok után, de most csak az érdekelt, hogy minél hamarabb megszabadítsam márkátlan, de rendezett ruházatától. Látni szerettem volna meztelen testét, kíváncsi voltam, hogy valamiben is eltér-e a már megszokott ficsúrokétól és hogy lesz-e még intenzívebb hatása rám, mint amilyennel már amúgy is van.

Mikor véleményem szerint a hálószobájában voltunk, végre letett a földre. Csak egy erőtlenül világító kislámpát kapcsolt, mely kellő hangulatot kölcsönzött az alkalomnak. Rögtön rá is vetettem magam, téptem róla a zakóját, az ingét, miközben szinte megfulladtunk a csókban, de hamar lehámozott magáról, eltávolítva tőlem csípője közelségét is, amit kifejezetten fájlaltam. Nagyon zavart, hogy már nem érzem a testét az enyémhez közel, de vele aztán szembeszegülhettem volna napestig, egy kézzel sakkban tudott volna tartani. Így nem volt mit tennem, vártam, hogy most mi jön, s ez időt legalább kihasználva, végigjárattam tekintetemet lecsupaszított felsőtestén. És igazam is volt. Szálkás izomzatot takart a kissé barnás bőr, mely egyértelműen nyers, munkától edzett erőt rejtett, nem pedig tudatosan gyurmázott izmokat. A legszebb és legtökéletesebb volt, amit valaha is láttam és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy végigcsókoljam, de nem tettem.

Mikor véleménye szerint kellőképpen kistíröltem magamat, a kezeibe zárta az arcomat, közel hajolt hozzám, a szemembe nézett, hogy ismét remegni kezdtem és halkan megkérdezte.
- Biztosan ezt akarod?
- Igen! - leheltem visszakézből, egy pillanatra sem gondolva végig egyáltalán semmit. Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy ismét elvesszek ebben a kék szempárban, mely most nem acélosan, de azért áthatóan vizsgálgatott.
- Komolyan kérdeztem. Ha ez valaha is kitudódik nagy problémáid származhatnak belőle. És ami azt illeti nekem is. - komolykodott tovább.

El nem tudtam képzelni hogy a fenébe tud még egy ilyen szituációban is tiszta fejjel gondolkodni. Felőlem aztán atombombát is robbanthattak volna mellettünk – oké, várjanak még vele legalább egy órát – és a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt, hogy minek milyen hatása lehet a jövőmre. Egy dolog érdekelt, hogy végre magamban érezhessem őt, hogy olyan közel lehessek hozzá amennyire csak lehet, hogy végre csillapíthassam a belsőmben tomboló tüzet.

- Muszáj ezt most? - hisztiztem.
- Igen muszáj. - kontrázott. - A te érdekedben. Az, hogy velem mi történik, tulajdonképpen teljesen mindegy. Nem sok veszíteni valóm van. Nem úgy, mint neked! Már az is gyalázat, hogy felhoztalak ide, arról nem is beszélve, hogy ha kitudódik, ami az imént az utcán történt... Vagy hogy valaha is jártál itt... Nem tudom, hogy van-e arról egyáltalán egy pici fogalmad is, hogy mindez mit jelenthet a számodra!

Ott álltam a lakásában, az előbbi hevességtől kissé szétdúlt ruházatban és hajjal és ahelyett, hogy ledöntött volna az ágyára és végre segített volna rajtam, itt lelkizett. A jövőm! És bár igaza volt, én speciel leszartam a jövőmet! Egy unalmas sznob jövő az, nem is beszélve arról, hogy tutira még boldogtalan is. Természetesen már annyira visszazökkentem álomvilágomból, hogy teljes mértékben felfogtam miről beszélt, de akkor is. Én ezt nem így képzeltem és biztos voltam abban is, hogy egy perccel ez előtt még ő sem! Hol marad a ruhatépés és a mindent elsöprő szenvedély? Az imént úgy felkent a falra, hogy azt hittem menten belehalok, most meg ezen vacakol? Nem ért volna még ez rá egy kicsit? Mi a franc van a világgal? Hát senki nem veszti el miattam az eszét végre? Csak egyszer az istenért! Olyan nagy kívánság ez?

- De... - kezdtem volna neki, de tovább nemigen jutottam. Ciki nem ciki, annyira csalódott voltam, hogy kicsúszva kezei közül hirtelen összecsuklottam előtte és zokogva landoltam a lábainál a földön, kezeimbe temetve az arcom. Általában nem vagyok ennyire mimózalelkű, megedződtem már, de most már egyértelmű volt, hogy minden tekintetben a legszélsőségesebb érzelmeket hozza ki belőlem.

- Fenébe! - sziszegte és azonnal fel is nyalábolt összekuporodott helyzetemből. A karjaiba vett és elvitt az ágyáig, ahol leült, megvárta, hogy kényelmesen elfészkelődjek kicsi mivoltomban az ölében és miközben zokogva szipogva a nyakhajlatába fúrtam az arcom, egyik kezével átkarolva magához szorított, míg másik kezével  a hajamat simogatta. Bár komolyan nem számoltam ilyesmivel, a legromantikusabb és legbékésebb pillanata volt ez egész eddigi életemnek. Valahogy minden passzolt. A még mindent láttatni engedő félhomály, a közelsége, az egész szituáció atmoszférája. Mintha szeretett volna, pedig tudtam, hogy ez balgaság, ez nem így megy. De mégis. Borzasztóan jól esett ez az ismeretlen, de már nagyon vágyott érzés. Hogy törődnek velem. És mint olyan, annak ellenére, hogy nem szexeltünk, azt kívántam, hogy sose legyen vége.

De vége lett. Egy idő után zokogásom a kitartó simogatásának, könnyitatásának és légzéshangjainak hatására lenyugodott és ismét átvette kétségbeesésem helyét a vágy. Ismét eljutott a tudatomig az illata, hogy milyen közel van a teste és hogy csak ki kellene nyújtanom érte a kezemet és máris elérném az arcát, a mellkasát és ha nem ott ülnék ahol éppen, akkor az ágyékát is.

Már éppen mozdulni akartam, mikor a hajamat simogató keze az állam alá csúszott és felemelte az arcomat. A lélegzetem is elakadt, mikor megéreztem puha ajkait az enyémeken, először csak finoman cirógatva, puhatolózva, hogy valóban sikerült-e annyira lenyugodnom, hogy most már mással is tudok foglalkozni, vagy nem. Mivel eddig kétszer támadtam le és egyik sem sikerült zökkenőmentesen, ez alkalommal inkább hagytam, hadd menjenek a dolgok az ő szabályai szerint. Már amennyire ez sikerült. Ugyanis ezek a finom kis csókok is annyira erotikusak voltak, hogy testem ismét remegésbe kezdett és csak nagy erőkkel tudtam visszatartani a kezeimet attól, hogy ismét neki ne essek. Azért egy kis simogatást mégis megengedtem magamnak, mert nem bírtam ki, hogy végre végig ne simítsak szőrtelen, izmos mellkasán.

Ezt megérezve nyelvével végigsimított ajkaimon és egyértelműen jelezte, hogy immáron többet akar. Ahogy nyelve a számba csusszant kezeit a fenekem alá csúsztatta, megemelt és elölről magára ültetett, hogy lábszáraim behajlítva az ágyon támaszkodhassanak. Ismét a csiklómon érezhettem ágyékát, illetve nyakát átkarolva olyan szorosan simultam hozzá, ahogyan csak tudtam. Erre légzése felgyorsult és miközben tarkómnál fogva húzta a fejemet még közelebb, hogy még mélyebben és szenvedélyesebben megcsókolhasson, a másik kezével a fenekemnél fogva szorított mind erősebben ágaskodó férfiasságához. Ismét elvesztettem az eszemet és testem önálló életre kelt az ölében. Előre hátra hintáztatva csípőmet masszíroztam  őt, amire kéjes nyögés volt a válasz és most már ő is feladta a harcot a józansággal szemben. Fújtatva falta a számat, harapta a fülemet, vándorolt a nyakamon miközben kezeivel a blúzomat tépte rólam. Fejemet hátravetve, halkan nyögdécselve és tovább hintázva rajta hagytam, hogy lassan kitörjön belőle az a vadállat, amire már annyira vágytam.

Mikor kiszabadított blúzomból rögtön a melltartómat vette célba, amit hamar le is varázsolt rólam. Hogy szemügyre vehessen kicsit hátrébb dőlt tőlem és lélegzetvisszafojtva nézett végig rajtam. Ebben a pillanatban nekem is elállt a lélegzetem és csak arra tudtam gondolni, hogy vajon szépnek találja-e azt, amit lát. Nem mintha egy pillanatra is kételkednem kellett volna az adott szituációban, de mikor ragyogó szemei ismét az enyémre találtak és ismeretségünk óta talán most először voltak a legbeszédesebbek már biztos voltam abban, hogy a továbbiakban nem kell a testem miatt aggódnom. Az, hogy ennyire számított, hogy mit gondol arról amit lát, csak azt támasztotta alá, hogy találkoztam végre azzal az egyeddel az életemben, aki valószínűleg mindennél fontosabb lehet számomra, ha hagyja.

Ismét nekiesett a számnak, a nyakamnak, a kulcscsontomnak, miközben egyik kezével olyan erősen masszírozta az egyik mellemet, hogy az szinte már fájt. Hirtelen fordított az öléből az ágyra és egyáltalán nem kíméletesen vette kezelésbe a melleimet. Miközben az egyiket nyalta, szívta, harapta, a másik kezével tovább folytatta a másik gyúrását. Nem tudtam mit csinálni, csak egyre fokozódó nyögések közepette ívbe feszíteni a hátamat, még jobban felkínálva neki ezzel a puha halmokat az idő közben hegyesre izgatott bimbóimmal.

Mikor mindkét mellem már bizsergett ettől a kemény, de élvezetes bánásmódtól, elkezdett lefele haladni. Falta a hasamat, miközben keze meg sem állt a testemen, belenyalt a köldökömbe, majd elérve harisnyám derekáig beleakasztotta hosszú ujjait és határozottan, két rántásból lehúzta rólam. Csak a pici, testszínű tangám maradt rajtam, amit most nagy átéléssel csodált. Biztos voltam abban, hogy az köti le ennyire a figyelmét, hogy egy részen rongyossá ázhatott már. Ezúttal a tangába akadtak bele az ujjai és bár mindketten lángokban álltunk, csak lassan kezdte el lehúzni rólam az utolsó ruhadarabot, mely folyamatot én is és ő is lélegzetvisszafojtva kísértünk figyelemmel. Annyira nedves voltam, hogy hirtelen megcsapott a hűvösebb levegő, de nem kellett ezzel sokat foglalkoznom, hiszen egy pillanattal később térdeim a nyakamban kötöttek ki, egyúttal széles terpeszre kényszerítve ezzel a mozdulattal a lábaimat is és egy forró száj tapadt a csiklómra. Hirtelen annyira kitárulkozva éreztem magamat, hogy azt hittem az eszemet vesztem és nem kívántam mást, csak hogy még jobban húzza szét szeméremajkaimat és nyaljon belém olyan mélyen, amilyen mélyen csak tud. Mintha a gondolataimat hallotta volna meg, vágyam már meg is valósult. Ujjai még jobban szétfeszítettek és éreztem, ahogy forró nyelve mélyen elmerül bennem. Önkívületbe estem, elvesztettem testem felett minden kontrollomat és nagy valószínűséggel agyam felett is, különben hatalmas nyögéseim közepette nem ordítottam volna rá, hogy „Basszál már meg!”. Azt hiszem ez a hirtelen és mocskos kirohanás neki is új volt, mert félbehagyva eddigi tevékenységét csodálkozva nézett le rám, majd pillanatokon belül fölém mászott, hogy végre elérhessem és kiszabadíthassam a még rajta maradt ruhadarabokból, amit én nagy kapkodva meg is tettem. Mikor farka teljes nagyságában látható vált, hirtelen megtorpantam. Volt már dolgom nem egy hímtaggal, de azért ez mégiscsak tekintélyes egy darab volt. Nem is inkább a hossza, hanem a vastagsága nyűgözött le, bár azt hiszem, hogy hosszát vastagságának mértéke befolyásolta ennyire. Gyönyörű volt, forró és lüktetett a vágytól, a vége pedig már csillogott saját könnyétől. Mivel lemerevedésem hosszabb ideig tartott, mint azt a helyzet megkívánta volna, alig látható huncut mosollyal a fülemhez hajolt  és csak annyit suttogott bele: „Késő!”. Férfiassága már meg is találta hüvelyem bejáratát és nagyon lassan elkezdett bennem elmerülni. Soha nem éreztem még ekkora feszítést és egyre szakadozottabb légzése elárulta, hogy valószínűleg ő sem erre számított.

- Jézusom, de szűk vagy! - szakadt ki belőle, miközben a nyakamba fújtatott és folyamatosan, de lassan beljebb tolta magát. Hogy biztosítsam arról, hogy nem okoz fájdalmat, lábaimmal átkaroltam a fenekét és csak húztam magamba, mígnem teljesen elmerült bennem. Egymás nyakába, szájába pihegve és nyögdécselve így maradtunk egy kicsit, míg hüvelyem hozzászokott a befogadottakhoz, majd nagyon lassan elkezdett bennem mozogni, hogy azt hittem menten belehalok. Majdnem teljesen kihúzta magát, majd vissza, először csak lassabban, aztán egyre határozottabban. Teljes hosszában kitöltött, széltében pedig feszített hatalmas méretével és éreztem, hogy rohamosan kezdek közeledni a csúcspont felé. Azt sem tudtam már hol vagyok, csak őt éreztem. Kőkemény volt, minden centijét éreztem. Egyre hangosabbá váló szenvedélyes lélegzetvétele, mindent beterítő fűszeres illata lila köddel vonta be agyam legutolsó értelmi szikrát lövellő pontját is és ebben a pillanatban átváltoztam ösztönlénnyé. Lábammal gyorsabb tempóra ösztönöztem, mígnem megértve vágyamat végre elengedte magát teljes mértékben. Az állatot akartam és megkaptam.

Hatalmas, erőteljes és határozott lökésekbe kezdett, hogy meg kellett kapaszkodnom benne, hogy  le ne csússzak az ágyról és másra már nem voltam képes, csak lökéseivel harmonikus ütemben szinte már ordítva nyögni. Csípője hangos csattanásokkal érkezett az enyémre, hogy ennél mocskosabbat és izgatóbbat el sem tudtam képzelni. Folyamatosan csókolta a nyakamat, a füleimet, lenyúlt a fenekemhez és szinte belemart, de közben úgy dugott, hogy azt hittem menten szétszakadok és ez valahogy még jobban elvette az eszemet. Annyira lucskosak voltunk már mindketten, hogy hatalmas farka könnyedén csúszott ki-be szűk járatomban, minden egyes lökésnél tágítva azt. Testünk izzadtan feszült egymásnak, elvesztem az illatában és az érzésekben, amit bennem keltett, nem tudtam parancsolni se a mozdulataimnak, se semminek. Úgy vonaglottam alatta, mint valami táncosnő, csípőm magától ellene feszült lökéseinek és mind mélyebbre juttatta bennem őt. Látni akartam a vadállatot, aki menten holtra fog kefélni, így aztán nagy nehezen kinyitottam szemeimet, hátha megláthatom az arcát. Talán ő is pont erre gondolt, mert mikor kinyitottam a szemeimet felemelte a fejét és rám nézett. Nyoma sem volt kék szemeinek, sötét tekintettel nézett vissza rám, melyekben saját vágyam és állapotom tükörképét láttam meg, mérhetetlen koncentrálás mellett. Ebben a pillanatban azonban ő is elveszett, mert olyan tempóra váltott szinte eltorzult arccal, hogy nem is gondoltam volna, hogy földi lény erre képes lehet. Két pillanat sem kellett és máris szikrákat láttam, majd utolsókat hiperventillálva ismét felrobbantam. Álomvilágom ezernyi darabra hullott, miközben testem szétolvadni készült. Hüvelyem olyan erős lüktetésbe kezdett, mely egész testemre kihatott, orgazmusomat soha véget nem érőnek ígérve. Azt hittem sikítani fogok, de ehelyett levegőt sem kaptam. Testem ismét ívbe feszült és ebben az állapotában látszott örökre lemerevedni. Alig kezdett el a külvilág ismét elhatolni tudatomig, hallottam ordítását és éreztem, hogy robban belém a magja. Farka betonkeménységgel lüktetett bennem, hogy az előbbi tudatszikrám ismét elszállt és megint elélveztem, ezúttal szinte hörögve.

Mikor percek múlva magamhoz tértem tudtam csak felmérni, hogy mi is történt. Kocsonyaként remegve feküdtem alatta, lassan akár már lélegezni és képes voltam. Arca a nyakhajlatomban pihent, miközben ő is egész testében remegett és szuszogott. Végig tartania kellett magát, mert ha rám fekszik, biztosan meg is fulladok. Még mindig bennem volt és még mindig kőkemény volt. Átkaroltam kezemmel lábammal és úgy szorítottam magamhoz, ahogyan csak bírtam. Erre felemelte a fejét, szemeimbe nézett, majd mélyen megcsókolt. Nem tehettem róla, de csípőm megint saját életre kelt és alulról mozogva, lassan engedtem ki magamból, majd toltam magam vissza rá. Úgy látszik sosem fogok betelni vele, pedig mozgásom a remegésemnek köszönhetően eléggé esetlen volt. Egymás szájába nyögtünk, mígnem segítve kényelmetlen helyzetemen átvette a vezetőszerepet. Lassan mozgott bennem, nyoma sem volt az előbbi vadállatnak. Ismét minden egyes centit éreztem, ahogy befelé haladáskor folyamatosan tágítja tocsogós hüvelyemet. Leírhatatlan érzés volt, ahogy teljes mértékben kitöltött és feszített, de mégsem okozott fájdalmat. Éreztem teljes izomzata játékát, körmeimet a vállába és a hátába mélyesztettem, miközben egyre gyorsabban szuszogtam a csókba. Ő a hajamba túrt és szintén gyorsuló lihegéssel és nyögésekkel próbált megfulladni a számban. Mozgása a kéjes tempóból egyre csak gyorsult, mígnem nem bírtam tovább, ki kellett szabadulnom szája öleléséből, mert ismét oxigénhiányban szenvedtem. Hüvelyem olyan érzékeny volt, hogy minden egyes mozdulata az eszemet vette és folyamatosan a következő orgazmusom előtti pillanatban tartott engem. Mélyről jövő nyögéseim az ő vágyát is tovább korbácsolták, ismét harapta és csókolta a fülemet, a nyakamat, a mellembe mart és erősen gyúrta azt. Éreztem, hogy orgazmusom az eddiginél mélyebbről épül fel, hogy aztán minden eddiginél magasabbra szárnyaljon, mikor is a fülembe fújtatva csak ennyit nyögött: „Nem bírom tovább!”. Én sem bírtam tovább. Az újabb hullám feltartózhatatlanul áradt szét a testemben és felolvasztotta az összes porcikámat. Éreztem hogy pumpál bennem hatalmas, kőkemény farka, melyből saját lüktető hüvelyem szinte fejte a következő adag édes könnyet. Talán percekig is eltartott az egész, de lehet, hogy csak másodpercek voltak. Nem tudom, már rég nem érzékeltem az idő múlását, minden esetre véget nem érőnek hatott a pillanat.

Mikor kissé sikerült lenyugodnunk, remegve húzta ki magát belőlem, hogy aztán mellettem dobja el magát az ágyon. Én még megmaradtam az eredeti pózban és becsukott szemmel figyeltem az érzést, hogy hogy indul meg belőlem nedveink közös árja a külvilág felé. Ha ez nem lett volna elég, a lepedő, takaró vagy akármin is feküdtem is jócskán átázott alattam kettőnk izzadtságától. Mozdulni sem tudtam, nem úgy mint ő. Azt hittem most fog az következni, amit annyira jól ismerek. A felpattanás mellőlem és a zuhany felkeresése. A felpattanásig stimmelt is a dolog, de aztán már csak azt éreztem, hogy valaki a karjaiba vesz, eltávolítja alólam a lucskosra ázott takarókat, majd óvatosan visszahelyez az ágyra és egy másik, tiszta, puha takaróval borítja be gyorsan hűlő testemet. A halvány fény kialudt, majd ismét éreztem teste súlyát, ahogy visszafeküdt mellém, a takaró alá bújt és kiskifliként szorosan magához húzott. Arcát belefúrta a hajamba és finom csókokat lehelt még a nyakamra, hátulról átkarolva ujjait az enyémekébe mélyesztette. Olyan szorosan tartott, hogy nem is emlékszem, hogy valaha is ennyire biztonságban éreztem volna magam. Fűszeres illata töményen lengte be a szobát, teste melege és közelsége pedig mérhetetlen békességbe ringatott engem. Csak arra tudtam gondolni, hogy ugyan nem tudom mi fog történni holnap, de azt igen, hogy hazaérkeztem. Ezt pedig nem fogom olyan könnyen feladni. Mielőtt végtelenül kielégülve és kimerülve az érzések intenzív viharától pillanatokon belül elaludtam volna még éreztem, hogy egy forró könnycsepp gördül végig az arcomon. Boldog voltam.

[...?]