Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Világok találkozása – II. rész

Ezek után minden felolvasáson és előadáson megjelentem, folyamatosan őt kerestem, de napokig nem jártam sikerrel. Vagy nem járt be, vagy láthatatlan volt. Nagy nehezen kiderítettem a nevét, bár ezért busás árat kellett fizetnem, ha ugyan egy fiatalabb oktató leitatása és a név kiédelgése belőle annak számít. Nagy Márk. Na ne már, milyen név ez? Aztán rájöttem. Láthatatlan, mint ő maga, bár abban is biztos voltam, hogy nem Nagy Márkként született a világra.

Így viszont már le tudtam szűrni, hogy melyik előadásokon vagyunk együtt, hol kellene ott lennie, bár nagyon nehezen találtam meg. Mindig a legeldugottabb – már amennyire ez egy előadóban lehetséges -, legközömbösebb, legfeltűnőtlenebb és legsötétebb zugokat kereste, lehetőleg kínosan ügyelve arra, hogy ne nagyon legyen közelében senkinek. Valahogy az volt az érzésem, hogy amennyiben ez lehetséges, nem szeretne kompromittálódni senkivel. Tudta, hogy nem ide tartozik és emiatt vérzett érte a szívem.

Mivel mi „kultúrnépek” vagyunk, így az elvárással ellentétben senki mást nem hívtak Nagy Márknak, mert az nem elég előkelő, úgyhogy könnyű dolgom volt annak a feltérképezésében is, hogy mégis milyen eredménnyel végzi a kart. Amit tapasztaltam, ismét rendesen orrba vágott. Évfolyamelső!! Itt van a jogi karon egy roma származású, mindenki által lenézett srác és ezek a sznob buggyantak még azt sem tudják, hogy kenterbe vágja őket? Az agyvérzés kerülgetett, illetve nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik a világon! Ki ez a srác és hogy a fenébe csinálja? Erről minimum egy könyvet kellene írni, de legalábbis minden folyosóra kifüggeszteni, hogy ébresztő sznob lököttek! Kössétek fel a gatyátokat, mert bizony ha sikerül áttörnie az előítéletek vastag falát izzadni fogtok, ha őt kapjátok a tárgyalásokon az asztal másik oldalára.

Egy idő után azt is kitapasztaltam, hogy hogyan közlekedik a Kampuszon és azt is tudtam mikor hol van. Így már nem volt nehéz elkapnom őt az órák után sem és követnem hazáig vagy akárhova. Az érdekbarátaim teljesen meg voltak róla győződve, hogy meghibbantam, de elsimítottam az ügyet azzal, hogy egy tanulmányt szeretnék összehozni a srácból, mert abban azért ők is igazat adtak nekem, hogy valahol mégsem egy megszokott dologgal nézünk szembe.

Majd egy hónap múlva mindent tudtam róla, amit ilyen módon csak ki lehett deríteni. Hogy hol lakik, hogy lakik, honnan van pénze – éjszakánként dolgozott, és igazából alig aludt. Nem is értettem hogy bírja az iramot. Vagy egy zseni, vagy egy földönkívüli, de az biztos. Tudtam, hogy se családja, se barátnője, se barátai. A „fehérek” nem szerettek vele szóba állni, a hozzá hasonlókkal meg ő nem szeretett szóba állni. Csak egy célja volt: hogy ügyvéd legyen, számomra fel nem fogható okokból. Hogy fog ezek után érvényesülni egy ilyen világban? Bár aki eddig eljutott a valószínűleg semmiből és így tanul, azt azt hiszem nem kell félteni.

Csak egy valamit nem tudtam. Hogyan kerülhetek közel hozzá. Úgy vonzott, mint egy mágnes, képtelen voltam szabadulni tőle. Annyira más volt, mint bármi vagy bárki, amivel vagy akivel eddig találkoztam és éppen ezért ellenállhatatlanul vonzott. Éjszakánként, ha dolgozott sokszor lestem őt egy sötét zúgból és visszaidéztem bőrének fűszeres illatát, szemének acélos tekintetét. Minden porcikám kívánta őt és ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy kimentsem abból az életből, amibe azért kényszerült mert nem oda és nem olyannak született, mint nagyon sokan mások a környezetében. Ennek ellenére sosem adta fel. És már azt is értettem mitől olyan kemény és acélos a tekintete, miért nem enged semmilyen érzelmet az arcán tükröződni. Át akartam törni a falat hozzá, de azt sem tudtam hogyan állhatnék neki.

Egyik nap nagyon későn végeztünk a kötelező órákkal, mert elvittek minket egy menő budapesti ügyvédi irodába hogy lássuk, hogyan mennek élesben a dolgok. Részemről az egész annyira volt érdekes, mint egy kosár almát meghámozni, de mivel ő is ott volt, nem lógtam el a mustráról. Mikor végre elszabadultunk ebből a rémálomból már sötét volt. Érdekbarátaimat hamar leráztam, mert fejembe vettem, hogy most, a sötétség leple alatt nem csak azt lesem ki, hogy hol lakik, hanem azt is, hogy mit csinál otthon.

Így hát ismét követtem őt. Egy kis sikátorban szoktam elbújni közel a tömbhöz, ahol lakik, hogy addig se vegyen észre, míg bejut a házba. Nem mondom, hogy a legkivilágítottabb budapesti részen lakott, de eddig sosem volt problémám, elrejtettem magam a kíváncsi tekitetek elől, így nem esett sosem bajom. Mikor odaértem a sikátor elejére gyorsan be is ugrottam szokásomhoz híven, viszont a szokásostól eltérően ez alkalommal valami keménybe ütköztem. Halkan felsikkantottam és megperdültem, hogy elővegyem nemlétező karatetudásomat szükség esetére, de ismét meglepetés ért. Ott állt ő, teljes életnagyságában, dühtől szikrázó szemmel és úgy tornyosult fölém, mint valami felajzott bika. Még sosem voltam ilyen közel hozzá, legalábbis kiegyenesedett állapotában – még mikor majdnem elestem, akkor se, de legalábbis nem nagyon fogtam fel a méreteit - és most kellett szembesülnöm azzal, hogy két fejjel is magasabb nálam. Ha nem ismertem volna már túl jól, ha nem tudtam volna, hogy a légynek sem árt, biztosan inamba szállt volna a bátorságom, de így csak a lebukottak jeges ijedelme száguldozott az ereimben.

- Nem hagynád végre abba? – mordult rám.
- Mi... Micsodát? – kérdeztem vissza megszeppenve.
- Megmondtam, hogy ne kövess.
- De hát én csak sétálgatok! – próbálkoztam erőtlenül.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ezt beveszem? Az utóbbi egy hónapban gyakran sétálgatsz a sarkamban.

Hát most leizzadtam. Tudja. Hogy lehettem olyan balga, hogy azt hittem vagyok olyan ügyes detektív, hogy egy ilyen világ elől a legjobban elbújni tudó embert a tudta nélkül ki tudok lesni? Belém hasított a felismerés, hogy mindent, amit láttam csak azért láthattam, mert megengedte vagy mert nem volt más választása az adott szituációban.

- Mit akarsz tőlem? Nincs még elég anyag a tanulmányodhoz? – fröcsögött tovább.
- De.... Milyen tanulmányhoz? Honnan veszel ilyesmit? – pislogtam megszeppenve, már már kétségbe esve.
- Ne szórakozz velem Zsófi. Az összes barátodnak erről meséltél. Voltam olyan elnéző, hogy nem húztam keresztbe a tervedet, akármennyire is sérti a személyiségi jogaimat, de most már elég anyagod összegyűlhetett, úgyhogy befejezhetnéd ezt a játékot.

Kikerekedett szemekkel meredtem rá. Hát mindent tud, csak az igazságot nem? Tényleg ennyire nem hiszi, hogy valakit esetleg ő maga érdekelhet? És honnan tudja a nevemet?
- Honnan tudod hogy hívnak?
- Ne butáskodj, ezt mindenki tudja. – morogta. – Sőt, még többet is. Én meg még annál is többet tudok rólad, mint a nagy átlag.
- Te is nyomoztál utánam? – kérdeztem kétkedve.
- Most hogy elismerted, hogy valóban nyomoztál utánam, akár fel is jelenthetnélek, de nem foglak. És nem, nem nyomoztam utánad, de az évfolyam egyik legszebb lányáról nehéz dolgokat nem tudni, ha minden második pasi csak arról beszél mikor hogy próbál meg téged behálózni, beleértve a szüleid puhítását is. Lehet, hogy nincs túl sok barátom, de a fülem az jó. Válassz egyet közülük, engem meg hagyj most már békén. – sziszegte.

Nem tudtam mitévő legyek. Bántott, hogy így gondolkodik rólam, hogy nem tudja valójában miért csináltam az egészet. Igaz nem meglepő. A királylány és a cigány. Remek mese lenne belőle, de valahogy ettől a gondolattól nemigazán sikerült most felderülnöm. Viszont egyre dühösebb lettem, ami segített abban, hogy olyan bátor legyek, mint még életemben soha. Nem fogok most meghátrálni és ha ezt most nem teszem meg tudom, hogy egész életemben bánni fogom.

- Rendben van. Egy feltétellel békén hagylak. – mondtam.
- És mi lenne az? – vonta fel kétkedően szemöldökét, karját mellkasa előtt keresztbe fonva.
- Hajolj ide, a füledbe szeretném súgni. – tördeltem, mégiscsak fogyatkozó bátorsággal. De ha már nekikezdtem, be is fejezem, lesz ami lesz.

Gyanakodva mért végig, de azért megtette, amire kértem. Ahogy lassan lehajolt hozzám megcsapott fűszeres illata. Bátorságomnak nem is kellett több. Amint elöntötte testemet az oly rég érzett vágy, az események saját életre keltek, nem volt kontrollom felettük, pedig eredeti célom nem ez volt. Mikor elég közel ért hozzám, hirtelen felindulásból szorosan a nyaka köré fontam a karjaimat, hogy ne tudjon elmenekülni és ellentmondást nem tűrően megcsókoltam.

Mintha íjból lőttél volna ki, elemi erővel rázott le magáról és kötött ki a sikátor szemközti falán, tágra nyílt szemekkel meredve rám. Még levegőt is elfelejtett venni.
- Mi a fenét csinálsz? – szuszogta.
- Megcsókoltalak. Miért, szerinted mit csináltam? – pimaszkodtam vissza.
- Elment a józan eszed? És ha valaki meglát velem? Nem volt elég kínos a közönségreakció az esésednél? – hüledezett. Ezen a ponton elpattant a cérna nálam.
- Nem tudom milyen közönségreakció volt a majdnem(!) esésemnél és nem is érdekel! Nem érdekel ki mit gondol rólam vagy rólad, vagy kettőnkről vagy akármiről! Tele a hócipőm a sznob ficsúrokkal, nem akarom, hogy akár egyhez is közöm legyen! Abból meg pláne elegem van, hogy nem vagy hajlandó nekem elhinni, hogy igenis érdekelsz, a tanulmány csak hülye duma volt, hogy lerázzam a díszmadarakat! Nem tudom mit hiszel rólam, de nem jól hiszed, a látszat nagyon is csal! Nem vagyok egy üresfejű liba, nincs szükségem a csillogásra és a magassarkú cipőkre, az egész csak egy kikényszerített maskara. Nekem is vannak érzéseim, vágyaim és a csomagolás ellenére nekem is szükségem van a szeretetre, a szenvedélyre, a törődésre és gusztustalanul mocskos szexre is. Mindezt pedig képtelen vagyok mással elképzelni, mint veled! – fakadtam ki.

És megint csak néz igaz, most nem acélos tekintettel, hanem akkora szemekkel, hogy a gülüszemű Kitti az évfolyamról is megirigyelné ezeket a kikerekedett szemgolyókat. Lassan eljut az agyamig nekem is, hogy mit is mondtam. Ugye nem vallottam neki épp az imént szerelmet? Hát pedig eléggé úgy hangzott... Úristen de béna! Mi a franc van velem? Két szót nem váltottunk hiszen még eddig! És miért nem csinál már valamit? Azt hiszem mindjárt elszaladok! Egy igazi hülye vagyok! Mi a fenét képzeltem, hiszen azt sem tudom, hogy valójában én mit akarok! Te meg ne nézzél már így rám, mondj már valamit az istenért!

Mikor perceknek tűnő pillanatok múlva már tényleg ott tartottam, hogy hát mindegy, legalább megpróbáltam, lassan lassan lefelé görbült a szám, és egy pillanat hiányzott csak ahhoz, hogy földbe gyökerezett lábam tényleg futásnak eredjen, megmozdult. Iszonyú lassúsággal lehámozta magát a falról, tekintete a meglepődöttből lassan átváltott érdeklődőbe, tűnődőbe, majd elszántba. A másodperc töredéke alatt termett ott előttem, kapott fel a földről mint valami tollpihét, szorított oda a szemközti falhoz és csókolt meg, hogy csillagokat láttam. Megszűnt a világ, fogalmam sem volt jelen pillanatban semmiről, csak őt éreztem. Az illata az orromba tolult, a nyelve a számban a nyelvemet kereste és olyan szenvedélyesen és vadult csókolt, mint még senki. Másodperceken belül csöpögősre nedvesedtem. Lábamat átvetettem a derekán és ágyékomat az övéhez szorítottam. Elfojtott nyögés volt rá a válasz és még hevesebb nyelvcsata. Fenekem alá fogott, hogy szinte tartanom sem kellett magamat, mindeközben csípője mozgásba lendült, mondhatni ösztönszerűen, akaratlanul. A hasamon éreztem meredező férfiasságát, ami így, még gatyán keresztül is félelmetes méreteket öltött. Csípőmet pillanatok alatt úgy igazítottam, hogy férfiassága a lehető legjobban izgassa a csiklómat. Kiszabadultam a csókjából és ott helyben, az utcán olyan vad úrilánytalan nyögésekbe kezdtem, hogy normál esetben szégyelltem is volna magam értük, de most cseppet sem zavart sőt, saját szenvedélyem tovább korbácsolni látszott az övét is, az enyémmel egyetemben. Görcsösen kapaszkodtam belé, ahogy csak tudtam, és éreztem, hogy bár ez eléggé abszurdnak hat, de mégis, pillanatokon belül el fogok élvezni. Ő a nyakamba fújtatott, csókolta azt a fülem tövétől a kulcscsontomig, egyik kezével elengedte a fenekemet és a mellemet vette célba, a másikkal pedig alulról felnyúlt felcsúszott szoknyám alá, hogy még mindig megtartson azért, de hosszú mutató és középső ujjával elérjen engem, megkeresve a hüvelybejáratomat. Túl nehéz dolga nem volt, már a harisnyámig lucskosra nedvesedtem. „Úristen!” hörögte. Ebben a pillanatban felrobbantam. Orgazmusom hatalmas kiáltások közepette, hullámokban futott végig rajtam, csillapíthatatlanul, testemet ívbe feszítve, mely aztán lázasnak tűnő remegésbe csapott át. Forgott velem a világ és még az sem jutott el a agyamig, hogy még mindig teljes mértékben fel vagyunk öltözve mi több, az utcán vagyunk gyakorlatilag. Ha valaki mesélte volna nekem, hogy ilyesmi létezik, biztosan kinevettem volna, de most valahogy nem volt kedvem hozzá. Tudatom nagyon lassan visszatért egy már majdnem használható állapotába és sikerült kinyitnom a szemeimet. Gyönyörű kék szempárral találtam magam szembe, melyekben egyértelmű csodálat, lángoló vágy és egyben meglepettség tükröződött. Mohón a szájára tapasztottam a szám és két levegővétel között kérleltem.

- Csináld tovább! Ne hagyd még abba! Kérlek! – nyögtem a puha ajkakra.
- Nem itt. – hangzott a kurta, szenvedélytől elfúló válasz és már éreztem is, hogy a szellő a hajamba csap és könnyedén repülök valahová. Vitt engem az eddigi pózban a háztömb felé, ahol lakott. Normális esetben tiltakoztam volna ez ellen az utcára nem illő kompozíció ellen, de jelen pillanatban inkább éreztem magam egy álomvilágban, mintsem a valóságban.
Előző részek
Hozzászólások
További hozzászólások »
JadeFay ·
Fogalmam sincs mi tart ennyi ideig. Minden esetre már majdnem elkészültem a következő történet első részével is....

JadeFay ·
Na nem várunk tovább.
Rögtönöztem egy blogot, itt olvasható már a 3. rész.

http://e-tortenetek.blogspot.de/2016/03/vilagok-talalkozasa-iii-resz.html
kicsirigó ·
Szia!
Megint jól sikerült. :smile:

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: