Viktória

Egy évvel ezelőtt ismertem meg. Szeleburdi, de intelligens fiatal lányka volt. Sokszor bizonygatta, hogy Ő bizony ízig-vérig leszbikus, de sosem hittem el. Kinövi majd; gondoltam. Tévedtem.
Először csak chateltünk. Láttam róla pár képet, de csak az arcáról. Tudtam, hogy nincs megelégedve az alakjával, így egész alakos képet nem is kértem. Ez így ment egy évig. Közben én éltem az életem, buliztam, pasiztam, csajoztam ( azt hittem, biszexuális vagyok ), és boldog voltam úgy. Nem is foglalkoztam Viktória érzéseivel. De később, amikor már a legjobb barátnők lettünk, bekövetkezett egy törés a kapcsolatunkban. Akkor még nem gondoltam volna, hogy szerelmes belém, csak így, látatlanban. El akart magától űzni mindenáron. Bántott, megsértett, összetörte a szívem. Az összes kis kalandomról tudott, és az érzéseimről is. De nem tudta a legnagyobb titkomat...

Abban az időszakban, amikor rájöttem, hogy nem csak a fiúkat szeretem, kizárólag leszbipornóra tudtam felizgulni. Attól lett nedves a bugyim, ha láttam, ahogy két lány nyögdécselve nyalja egymás punciját. Én is érezni akartam. De nem kaphattam meg... Megelégedtem annyival, hogy maszturbálás közben elképzeltem, ahogy Viki nyalja kielégítetlen puncimat. Akkor tudtam csak elélvezni. Később más nőkről is fantáziáltam, de amikor Vikit képzeltem a lábaim közé... Az olyan volt, mint egy drog. Nem tudtam abbahagyni, és egy idő után találkozni akartam vele. Úgyis leszbikus; gondoltam. Nem zavartatná magát, ha egymásba gabalyodnánk. Eljött a nagy nap. Amikor megláttam, ahogy a vonatról leszállva egyből futásnak ered felém, pillangókat éreztem a gyomromban, és nedves lett a bugyim. Érezni akartam. Mindennél jobban kívántam az érintéseit. Végre odaért hozzám. Megölelt, és meg is puszilt. Alig bírtam türtőztetni magam, ott, a vonatállomáson, mindenki szeme láttára akartam megcsókolni, és a nyelvemet a szájába dugni. De nem tehettem...Túlságosan érdekelt, mi lenne a következménye; rosszalló pillantások, elsuttogott szitkok. Várnom kellett. Elindultunk a lakásom felé.

Közben beszélt hozzám, csicsergett, de nem figyeltem, nem tudtam figyelni. Egyre csak az járt a fejemben, hogy ma este végre az enyém lesz. És ha minden jól megy, én vehetem el a szüzességét. Végre hazaértünk. Már kész volt a kaja, bolognai spagetti csipetnyi oreganoval. Tudtam, hogy ízleni fog neki a főztöm. Mindig mindenkinek ízlett. Néztem, ahogy evett. Ahogy a szájába szívta a tésztát, az álla szószos lett. Először elnevettem magam, de aztán le akartam törölni. Csak nézett rám kérdőn, én pedig már nem bírtam tovább várni. A puncim feszített, annyira kívántam az érintését. Odamentem hozzá, és egyszerűen lenyaltam a szószt. Utána pedig egyből megcsókoltam. Soha nem éreztem még olyat, mint akkor. Sok emberrel éltem párkapcsolatban, és sok emberrel csókolóztam. De Viktória csókja mindnyájukét felülmúlta. Édes...Gyengéd, de mégis követelőző. Bizonytalan. A szám lejjebb vándorolt a nyakára. Éreztem, ahogy megborzongott az érintésemtől, és már ez is kéjt okozott számomra. Nyár lévén csak egy vékony pántos topot viselt. A pántot egyből letoltam a válláról, és levettem a melltartóját is.

Elkövetkező akciómban úgyis csak akadályozna. Ismét csókolgatni kezdtem a nyakát, és egyre lejjebb haladtam kerek, feszes mellei felé. Libabőrös volt az érintésemtől. Közben elértem a mellbimbóját, és lassan izgatni kezdtem. Azt akartam, hogy élvezze a legelső alkalmat. Szívogattam, nyalogattam. Élvezettel figyeltem gyorsabb légzését, és alig vártam, hogy puncijához érjek, amelynek izgatása hatalmas nyögéseket vált majd ki belőle. De nem akartam elsietni. Egy darabig eljátszottam bimbóival, amik megkeményedve felém meredeztek. Biztosan tiszta lucsok már a bugyija is; gondoltam, és elkezdtem lefejteni róla a nadrágot. Csak egy kis rózsaszín tanga volt rajta, amin egy hatalmas nedvességfolt éktelenkedett. Végül attól is megszabadítottam. Végignyaltam a nyakától a szeméremdombjáig, ami selymes és szőrtelen volt. Lassan végigszántottam nyelvemmel szeméremajkain, és hüvelybemenetén, mire felhangzott a várva várt nyögés, a legédesebb zene füleimnek.

És akkor akcióba lendültem. Bedugtam egy ujjamat forró, szűk puncijába, és egy ritmusra ujjaztam-nyaltam. Egyre több ujjamat dugtam belé, végül már négy ujjam mozgott benne. Vonaglott, sikított. Azt hittem megtébolyodok attól a hangzavartól. Egyre jobban elborult az agyam, már csak azt érzékeltem, ahogy a hüvelyizmai az ujjaimra szorulnak, és egy utolsó sikoltás hagyja el ajkát, ami átmegy heves lélegzetvételbe. Elvettem egy lány szüzességét, a konyhámban, az egyik széken. Ő nem viszonozta tettemet, csak megcsókolt, és kinyögött egy halk "köszönöm"-öt.
Felöltözött, még egyszer megcsókolt, és kikísértem a vonatállomásra, hogy hazamehessen. Nem akartam, hogy nálam aludjon. Képtelen lettem volna parancsolni magamnak.

Már eltelt egy év eme esemény óta. Én pedig itt ülök, a szerelmen elmélkedve, egy szál cigivel a kezemben, öregen, kiégetten, egyedül, és Rád gondolok, Viktória.