Történetek
a a
2016.12.02 | TheRise | Gay | Megtekintések száma: 4167
Vérvörös szivárvány
Vérvörös szivárvány



Öngyilkos merénylő gyilkolt a Pride-on


Meg nem erősített források szerint legalább húszan meghaltak és ugyanennyien megsérültek a nem rég történt robbantás miatt a Pride-on. A sérültek felét repeszek találták el, a másik fele a kitört pánik során sérült meg. A megkérdezettek mind azt mondják, hogy semmi előjele nem volt a támadásnak és értetlenül állnak a törtétek előtt. Ugyanígy a szervezők, hisz idén még fenyegető leveleket sem kaptak, ez ígérkezett a legbékésebb felvonulásnak az elmúlt években. A rendőrök nagy erőkkel nyomoznak, próbálják beazonosítani a robbantót, de még nem sikerült megállapítani a detonáció pontos helyét sem. Várjuk a további fejleményeket


Közeledett megint az év kemény szakasza. De ezúttal bebiztosítottam magam az ominózus napra, délutánba nyúló túra, majd romantikus vacsi és esti mozizás, többi az előzőek sikerességétől függ.

Hétfő este volt, vacsoraidő. Aaron átvállalta tőlem a főzést és a mosogatást is, mondván hogy főzök eleget napközben. Chef-ként majdnem sírógörcsöt kaptam néhány munkafolyamat láttán és erősen türtőztetnem kellett magam, nehogy kikapjam a kést a kezéből és elküldjem a lakás legtávolabbi pontjára. Tudtam mire megy ki a játék, de próbáltam ellazult maradni, így fogtam egy könyvet és lehuppantam a kanapéra. Ahogy telt az este, biztató illatokat kezdtem érezni, de ezzel egy időben megjelent előttem a káosz képe is, ami a konyhában uralkodhat. Végül jött a felszólítás, hogy fáradjak az asztalhoz.

A tányéron grillezett csirkemellfilé, párolt zöldség és zöldfűszeres tartármártás volt. Ahogy belestem a konyhába, furcsamód nem a káoszé volt a hatalom. Három éve éltem együtt Aaronnal, de még mindig képes volt meglepetést okozni számomra. Az asztalon kedvenc színeink domináltak, fekete terítő, rajta hosszában egy keskeny fehér darab feküdt, maga a tányér zöld volt, középen egy palack fehér bor állt.

Ahhoz képest, hogy nem akarta, hogy mutassak neki egy-két mesterfogást a konyhában, azért ellesett egyet, s mást. Minden tökéletes volt, mégis feszülten várta, hogy megkóstoljam az ételt. Ennek tudatában voltam, de ha ő játszani akar, akkor én is szórakozok egy kicsit, így előbb töltöttem mindkettőnknek egy-egy porár bort. Egy feszengő mosoly volt a jutalmam. Meglötyköltem, majd belekortyoltam, ő ugyanígy.

- Igazán kitűnő választás, könnyed, mint a tavaszi szellő. – incselkedtem.

Újabb protokollmosoly.

Komótosan nyúltam az eszközeimért, még kimértebben láttam neki a fogásnak és reméltem legalább egy örökkévalóságnak tűnt még megízleltem és lenyeltem. Küldtem utána még egy korty bort, lassan. Ennyi elég is volt a konyhafőnökből, ezért halványan elmosolyodtam.

- Igazán remek lett, teljesen le vagyok nyűgözve, kilested a kis titkaimat?

Ujjait kiengedte a szorításból és a mellkasa is összébb esett, végül felkacagott.

- Hogy mennyire utálom mikor ilyen vagy! Tudod, hogy izgulok, de még ráteszel egy lapáttal!

- Ne haragudj. Tényleg nagyon jól sikerült. Had találjam milyen fűszereket használtál! – nem vártam meg, hogy beleegyezzen. – Só, bors, - egy kis ízlelgetés – kakukkfű, oregánó. A többit nem tudom kitalálni. Te jössz!

- A szeretet. – vigyorgott – meg egy kis ízfokozó, tartósítószer, aromák, a zacsek a kukában, ha kíváncsi vagy a többire, bányázd ki!

Most én nevettem el magam, megvan a rend forrása.

Miután a vacsora elfogyott, következett a bor és a mélyebb beszélgetés ideje, a pillanat, amire az egész este kiment.

- Figyelj, - kezdte – Gary és Todd azt tervezik, hogy szombaton elmennének a felvonulásra, beszéltek már Jane-nel és Rachellel, ők is mennek és várnak minket is. Tudom, hogy nem vagy oda az ilyen dolgokért, de egyszer az életben kipróbálhatnánk!

- Nagyon szívesen elmennék, - láttam, ahogy felcsillan a szeme, – de teljesen kiment a fejemből és már terveztem programot a hétvégére, inkább jövőre. – és ahogy letör, majd érdeklődni kezd.

- Mesélj!

- Túra, a hegyekben, meglepi vacsora és meglepi mozi, az este többi része tőled függ, és terveim szerint vasárnap kipihenjük a szombat éjjelt. - rákacsintottam, bár nem voltam biztos benne hogy fogja fogadni.

Meglepettnek tűnt, nem hiszem, rájött akkor, hogy mindez egy gondosan kidolgozott terv a Pride bojkottálására. És Aaron nem tévedett, csak nem fogalmazott megfelelően, egyesen ellenzem az egész felhajtást, mi a jó abban, kivonulunk az utcára és jobb esetben zászlókat lengetve elsétálunk A pontból B-be. Nem beszélve az esetleges homofób kísérők ízes megjegyzéseiről. Úgy látom, ha nincs elég bajunk, akkor csinálunk magunknak.

Se Aaron se én nem tartoztunk vagy tartozunk az úgynevezett díszbuzik társaságába. Tudtam, hogy mi a helyzet, nem volt könnyű elfogadni, több mint tizenöt évem ment rá. és csak Aaron segítségével tudtam megbékélni magammal. Igen sokáig szégyelltem ilyen vagyok, nem akartam kilógni a sorból, Aaron is hasonló cipőben járt, azzal a különbséggel, hogy előbb felvállalta magát és barátai is elfogadták.

Négy éve találkoztunk egy tavaszi túra alkalmával. Hogy pontos legyek, egy barátom barátja, aki Aaron barátja is szervezte az egészet így kerültünk egy helyre. Első nap felkapaszkodtunk a Kopasz hegy tetejére, majd a lankásabb, szőlővel beültetett oldalon ereszkedtünk le, ekkor került mellém ő. Beszélgetésbe elegyedtünk, a szimpátia kölcsönös volt, azt azóta sem kérdeztem meg, hogy milyen szándékkal közelített, én megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem iránta, bár igyekeztem nem kimutatni. A délutánt együtt töltöttük, majd este a tűz körül a többi haverral múlattuk az időt. Csak srácok voltunk, így hamar szóba kerültek a csajok is. Mindenki beszélt az aktuális barátnőjéről kiszemeltjéről, majd Aaronhoz került a szó. Ő teljes természetességgel kijelentette, hogy a másik csapatban játszik. Erre a társaság fele ledermedt, köztük én is. A hangulatot Gary, oldotta fel, valamilyen frappáns közbeszúrással. Ő nem volt meleg, csak szimpatizáns és tudta, hogy kell az ilyen helyzeteket elsimítani, így a szó hozzám került. Elintéztem annyival, hogy még keresem az igazit.

Másnap Aaron megint mellettem kötött ki, de a beszélgetés nem ment úgy előző nap. Ezt ő is jól érezte és rákérdezett, hogy zavar-e, hogy ő meleg. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy még nem találkoztam hozzá hasonlóval, majd egyből javítottam is magam, hogy a bátorságára gondoltam. Ezen csak nevetett és lassan én is feloldottam egy kicsit. Megint szóba kerültek nők, de most én kérdeztem, hogy van-e valakije. Ekkor elkezdte taglalni milyen nehéz értelmes meleg fickót találni. Átéreztem a problémáját, pedig neki még előnye is van.

Megérkeztünk az aznapi célunkhoz, egy barlanghoz, ami nincs kiépítve, de felszerelés nélkül is bejárható. A fő látványossága a Szívnek nevezett kőképződmény, ami nevéhez híven szív alakú volt, ha elég élénk ember fantáziája. Egy rövid anekdota is tartozik hozzá: ha egy hajadon, vagy nőtlen legény érinti meg, hamarosan rátalál a szerelem. Mondanom se kell szó szerint körbenyaltuk, biztos, ami biztos alapon. Aznap este mindenki hullafáradt volt már a kétnapi túrázástól, ezért senki nem lelkesült az ötletemért, hogy nézzük meg hajnalban az aktuális meteorrajt. Végül, egyedül fogtam hálózsákom és merészkedtem ki a közeli tisztásra, ahol lefeküdtem.

Nem tudom mennyit aludhattam, de Aaron keltett fel valamikor az éjszaka közepén, hogy ha alszom, le fogok maradni a csillaghullásról. Kómásan mértem végig, láttam, hogy nála is egy zsák és éppen most teríti mellém. Mikor már ő is feküdt valamivel megnyomta az oldalam, odanézve láttam, hogy egy flaska van a kezében. Kérdőn meredtem rá, majd mondta, hogy apja vegyes pálinkája. Először csak óvatosan kóstoltam bele, volt már dolgom ilyen fránya vegyes dolgokkal, de meglepően finom volt.

Iszogattunk, beszélgettünk, végül nekem szegezte a kérdést, hogy bejön-e nekem. Védekezni akartam, de mondta, hogy tudja, leszűrte a beszélgetésből, így színt vallottam. Nem reagált semmit, odanyomta a flaskát.

A túra után felvetetem vele a kapcsolatot és elkezdünk összejárni, bemutatott a barátainak, de kínosan ügyelt rá le ne buktasson, még nem állok készen rá. Megismerkedtem a szüleivel, ő is az enyémmel, de csak, mint barát. Egy év telt el így, végül odaálltam a szüleim elé és megbeszéltük a dolgot, amit jobban fogadtak a vártnál. Ezután a barátok következtek, azt mondták, őket nem zavarja, de hamar átrendeződött a közösségi hálóm. Ezután költöztünk össze, teljesen új ember lettem.

A meglepődött tekintett szép lassan mosolygóssá vált, főleg miután megmondtam neki a túra célját.

Az éjszaka nem volt sem eseménytelen, sem pihentető. Aaron mindent elkövetett azért, hogy meghálálja a kis tervemet. Már-már bűntudatom volt, azért mert ilyen aljas módon fegyvereztem le, de csakhamar a gyönyör lett úrrá rajtam. Ajka forró volt, komótosan indult a számtól le a nyakamon keresztül a mellkasomra, ahol elidőzött egy kicsit. Kimérten körözgetett a bimbóm körül, majd a hasfalamat cirógatta, pont azokon a helyeken, ahol csiklandós vagyok, ezért akaratlanul is összerándultam egy párszor. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt mire a köldökömtől elért az ágyékomig, ahol némi simogatás után egyből a lényegre tért. Szája forró volt és nedves, ajka szorosan feszült férfitagomon, majd kéjes mozgásba lendült. Ismét meglepett, nem bírtam pár percnél tovább ezért hamar felhúztam magamra, nehogy szájába ürítsem magom. Megcsókolt, kezem délen matatott, majd mikor ráleltem férfiasságára gyengéden húzogatni kezdtem. Csendben volt, de még a félhomályban láttam gyönyörtől eltorzult arcát. Miközben csókolt, kezével sebesen előkutatott egy óvszert, majd fürgén felhúzta rám és hanyatt feküdt az ágy másik felén. Finoman fölé hajoltam, benyálaztam a kezem, majd végigsimítottam anus-án, utána a latexet nedvesítettem be. Óvatosan hatoltam be, majd először lassan, később erősebb ütemben hajszoltam magam a csúcs felé. Halkan voltunk, csak kéjes lihegésünket lehetett hallani semmi nyögdécselés, még akkor sem mikor kezemnek hála elsült, majd egy pillanattal később én is átéltem a gyönyört. Legurultam róla és szétfolytam az ágyon, még mindig csillagokat láttam, ő halkan lihegett, majd még párszor megcsókolt. És ez csak a bemelegítés volt a szombat estére.

A hét a vártnál sokkal lassabban telt, nem akart közeledni a hétvége. Találkoztunk Gary-vel és Toddal is, elmeséltük a hétvégi tervet, csalódottak voltak, de biztosítottuk őket, jövőre megyünk. Szerda este egy kávézó teraszán ültünk mikor felkiáltott.

- Lebuktál! Nem véletlenül terveztél programot szombatra, tudtad, hogy ez lesz!

- Nem minden részletre kiterjedően, de erre spekuláltam, de nem fogjuk megbánni.

Tettetett haragja is gyorsan csillapodott, ha nem beszél Toddékkal fel sem merül benne az ötlet és ezt ő is jól tudta.

Elérkezett a szombat, már hajnalban indultunk, mert kilencre foglalásunk, tizenegyre pedig mozijegyünk volt. Neki vágtunk az erőnek és a hegyoldalnak, ahogy az tettük négy évvel ezelőtt, még idegenként. Délre elértük célunkat, a barlangot, ahol a szív dobog. Igaz lett a kis történet, ránk talált a szerelem és köszönet képen egymás kezét fogva érintettük meg a sziklát.

Hatra értünk haza, letusoltunk, majd indultunk az étterembe. Menet közben Todd érdeklődött a napunk felül és elpanaszolta, hogy egy csapat „kopasz, homofób barom állat” végigkísérte a menetet, végül a rendőröknek kellett távol tartaniuk őket a felvonulóktól. A vacsora isteni volt, biztos jövünk még ide, de az is lehet, hogy megpályázom az egyik posztot a konyhán. Majd beültünk a moziba, ahol egy jó sci-fi filmet néztünk meg Ősök hagyatéka címmel.

Mikor hazafelé tartottunk, egy kanos tinédzsernek éreztem magam, alig hittem, hogy hazaérjünk és csúcsára emeljük ezt a tökéletes napot. A bor, amit a vacsorához ittam mostanra megtette hatását és kicsit elhagytam gátlásaimat, így nyíltan csókolgattam és hangosan terveztem az estét. Ezzel együtt eltompultak érzékszerveim is.

Nem vettem észre, hogy egy öt fős társaság szegődött a nyomunkba, csak akkor mikor Aaron elkezdett tempósabban haladni, jöttem rá mi történik. Nem kellett sok, már érkeztek az első megjegyzések: Szép párocska!, Hülye köcsögök!, Faszszopó buzik!

Aaron már rohant, vele én is, de egyikünk sem volt olyan állapotban. hogy felvegyük a versenyt üldözőinkkel. Utolértek minket. Akkor láttam meg, hogy fel vannak fegyverkezve, néhány boxer, meg egy vascső. Az egyik nekirontott Aaronnak, aki a földre zuhant. Védelmezően álltam elé. de egy ütés a gyomromba és én is görnyedten estem össze. Megrugdaltak, ütöttek, Aaron könyörgött hagyjanak minket békén. Erre az a válasz érkezett, hogy a játék még csak most kezdődik. Nem szóltam semmit, nem láttam értelmét. Az egyetlen dolog, ami a fejemben járt az Aaron szenvedése volt.

Befejezték a rugdosást és az ütlegelést, azt hittem vége, de tévedtem, nagyot tévedtem. Felhúztak a földről Aaront is. Ekkor az, amelyiknél a vascső volt megkérdezte, hogyan szoktuk csinálni, nem válaszoltam, erre az egyik ismét gyomron vágott. Másik kettő, akik Aaront tartották elkezdték róla letépni a nadrágot és az alsót. Sejtettem mi fog következni, de féltem belegondolni is. A fejem lefogták, hogy ne tudjam elfordítani, majd az, amelyiknél a cső volt fogta a vasat és feltolta Aaron végbelébe. Felüvöltött a fájdalomtól, erre elkezdte benne rángatni a csövet, már láttam vért, de nem tudom melyik volt a szörnyűbb, a látvány, vagy hallanom üvöltését.

- Könyörgöm, hagyjátok abba! – sikítottam

Röhögni kezdtek, sosem fogom elfeledni a hangjukat. Az egyik megkérdezte, hogy úgy csináljuk-e. Néma maradtam, összeszorított foggal, behunyt szemmel vártam, hogy vége legyen. Aaron elhallgatott, elájult, ez volt a szerencséje. Kihúzta az az állat a csövet belőle, azt hittem én következem, de csak egy erős ütést éreztem.

Nem tudom meddig voltam kiütve, az orvosok szerint két napig. A szüleim és a barátaim mind ott voltak. Mikor az orvost Aaron hogyléte felől kérdeztem egyszerűen ott hagyott. Gary mondta el mi történt, hogyan találtak ránk, milyen sérülésein voltak, és hogy Aaron röviddel a kórházba érés után elvérzett. Elmondta azt is, hogy elkapták a tetteseket is, mint kiderült a felvonuláson megjelent ellenzők voltak azok.

Vége volt az életemnek, mindent, amit fontos volt számomra elvettek tőlem azok a mocskok! Az az istenverte felvonulás, ha nincs, az az öt gyilkos sosem talál ránk, nem mentünk volna pont akkor moziba, éltük volna az életünk! Ezért valakinek meg kell fizetnie!

Megígértem, hogy idén elmegyek a Pride-ra. Megteszem. Egy apró, de annál emlékezetesebb aprósággal együtt. Mindent felteszek egy lapra, hogy ismét Vele lehessek.


Már csak egy gombnyomás választ el Aarontól…
Hasonló írások
Hozzászólások
(1) MelegPista
2017-03-28 00:47:16
Hát, baromira lebilincselő a story! Csak remélni merem, hogy nem ténylegesen megtörtént eseményekről szól! Az írást olvasva szárnyaltam az érzésektől, egészen addig a pontig... Na, ott tört rám a düh: hogy meri bárki is venni a bátorságot, hogy mások személye, életstílusa, szokása, szenvedélye, szeretete, szerelme vagy bármilyen érzése felett ítélkezzen és - ne adj Isten - saját ízlése szerint "cselekedjen"! Fúúú...
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak