BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával. FIGYELEM! A történetet, jobb híján,...
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest. Nem könyvajánlót írok, hanem egy...
(szex, erotikus kannibalizmus) -Bob! -Igen kicsim? -Mmm..nem érdekes. -Mi nem érdekes? -Gondoltál...
(Szex, halál) GYALOG ÜTI A FUTÓT, E5 Elda idegesen mosolyogva nézte ahogy William a négyzetének...
A vég kezdete - mint a legtöbb fontos dolog az életben - a szenvedély pillanatában hirtelen...
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Vertige: III. fejezet: A döntés

Elképzelhetetlen volt, hogy pontosan abban a momentumban, ahogy hűségi fogadalmat tettem a körülöttem ülő különleges személyeknek, abban a percben keres fel a volt barátnőm, aki eddig mindent beleadott, hogy tönkretegye a boldogságomat. Nem is sejtettem, mit akarhat, tudnom kellett. Rögtön felálltam a kerek faasztaltól és kirohantam a bár elé. Egy ideig csak bámultam a készülék képernyőjét, hogy biztos legyek abban, hogy ki hiv, tényleg Kate volt az. Felvettem a telefont és meghallottam Katerine selymes, meleg hangát:
-Szia Mókucim! Tudom, nem kellett volna felhivjalak, mert szakitottunk, de nagyon hiányzol! Elismerem, hogy minden az én hibám: nem törődtem veled, nem figyeltem oda rád, megcsaltalak és hazudtam neked. Ezután nincs jogom kérni semmit tőled, de egy valamit mégis kérnék: egy új esélyt.
Megdöbbentem hallgattam régi nagy szerelmem kiselőadását, ismét sirni kezdtem de tisztában voltam vele, hogy most utoljára erősnek kell lennem. Hogyha újabb esélyt adok Katenek, biztos vagyok benne,  hogy megint összetöri a szivem, de ami talán még fontosabb ennél, hogy másodjára hagyom cserben a barátaimat.
-Mi a helyes döntés? Szerelem, vagy barátság? Katerin, vagy a többiek?-habár már többször kimondtam, hogy nincs szükségem Katere, a szivem mintha mást akart volna.
Nem tudtam beleszólni a telefonba, egyszerűen nem volt annyi erőm, hogy a könnyeim visszatartása mellett meg beszélni is tudjak. Mély levegőt vettem és határozottam, a mobilt a fülemhez emelve válaszoltam az ajánlatra.
-Ez nem megy, Kate. –ennyit tudtam mondani, bármilyen eltökélt is voltam. Ezután azonnal kinyomtam a telefont és könnyek közt kitöröltem egykori kedvesem számát.
Abban a percben sietett ki Esmee, hogy megnézze, hova tüntem. Ahogy észrevette, hogy a bár oldalánál sirok, mint egy kisgyerek, odarohant hozzám, majd szó nélkül átölelt.  Álltunk ott, egymásba gabalyodva, Isten tudja mennyi ideig. Mintha eközben megállt volna az idő, mintha Renesmee érintése minden problémámra gyógyir lett volna. Az ő karjai között végre megnyugodtam. Hirtelen felriasztott minket a kábitó ölelkezésből a kocsma mögött fekvő katolikus templom harangjának kongása: éjfél volt, szóval mégsem állt meg az idő... Az újdonsült barátom és én azonban még mindig képtelenek voltunk elengedni egymást, mindkét kezem végigsimitottam Renesmee karcsú derekán, ő pedig a hátamhoz érintette puha, meleg kezeit. Hihetetlen dolog történt: a tökéletes nő alakja a fejemben, kezdett összeilleni a kis visszahúzódó, szerény Esmee személyével.
-Meg kell csókoljam! – már kezdtem közeledni számmal a számomra kivételes lány rejtélyt sugárzó, vörös ajkai felé, amikor észbekaptam.
-Mi a francot csinálsz, te hülye? Teljesen elment az eszed? Alig, hogy elfogadott téged, mint barátot, te máris letámadnád? Elmebeteg állat …. – nagy örömömre ezek a józanitó gondolatok kitiszitották a kiéhezett elmémet, és rögtön abbahagytam Esmee simogatását. Épp ekkor léptek ki az Irish falai közül a legjobb barátaink is és körénk toborzódtak.
-Hát gyerekek, nem két percet ültetek kint, az biztos. Leo, te sirtál, tesó? Ne idegeskedj amiatt a ribanc miatt, mostmár hozzánk tartozol.-ezekkel a szavakkal próbált vigasztalni a mindig kedves Ted, és sikerült is neki.
Bármennyire is fájt, hogy örökre elveszitettem Katerinet, abban a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogyha Sam itt lett volna, sosem ölelhettem volna át Esmeet. Igy is óriási bűntudatom volt, hogy ennyi ideig voltam kettesmbe es eddig alig ismert személlyel, amig egy másik ember halálosan szerelmes belé.
- De én vajon miért akartam megcsókolni? Attól a szerencsétlen sörtől még nem részegedhettem le. Hogyha beleszerettem, akkor vége a barátságunknak és egészen biztos, hogy a barátaim kiközösitenek. Inkább igyekeztem elfelejteni a történteket, és örülni annak, hogy visszanyertem a régi barátaimat és egy újra tettem szert.
-Leo, én megyek haza, te nem jössz?-Emily rikácsoló szavai felébresztettek az elmélkedésből.
Ted és Esmee ekkor már elmentek és én is igyekeztem minél hamarabb hazaérni, hogy reggel másként lássam a történteket. Emilyvel közös villamosra szálltunk, majd a St.Patrick’s kertészüzlet megállójánál elköszöntem útitársamtól, majd gyalog folytattam utamat a 2 sarokra levő lakásomig. Szinte már rohantam a gyönyörűen kivilágitott utca macskaköves járdáján, hogy mihamarabb lehunyhassam szemeimet és elfelejtsem a történteket. Végre sikerült beérjek a megnyugtató szobám biztonságot nyújtó termébe, ahol eddig mindig nyugalmat találtam. Gyors mosakodás és fogmosás után lehajtottam fejemet a keményre tömött párnámra, és csodák csodájára rögtön elaludtam.
Ami ezután történt, az mesébe illő volt, de egy olyan ember számára, akinek semmi esélye az áhitott nő megszerzésére, annak maga a pokol tornáca. Álmomban egy hatalmas kastély erkélyén találtam magam, ahova angyal módjára szállt le és lebegett előttem a csodálatos Renesmee. Fehér fátyol boritotta sápadt arcát, vörös ajkaiból, mintha kiszáradt volna az élet.  Legyengült kezeit finoman a vállamra helyezte és megcsókolt. Alig éreztem selymes ajkai bársonyos tapintását, de mégis a legfelemelőbb érzést nyújtotta, amit valaha átéltem. Ezután Esmee gyengéden elhúzta száját az enyémtől, rám mosolygott, majd ismét az égbe emelkedett és eltűnt a felhők között.
Reggel szinte ugyanolyan fáradtan ébredtem, mint amilyen állapotban tértem nyugovóra az éjjel. Nem meglepő, sőt, idegesitő módon a fejemben még mindig csak egy dolog járt: Renesmee. Az álomrészlet amire emlékeztem, még inkább felkeltette az érdeklődésemet a lány iránt, de ezt titokban kellett tartanom. Minden bizonnyal beleszerettem. Sehogy sem tudtam kiverni a fejemből az elbűvölő mosolyát, az igéző tekintetét, szinte semmit sem tudtam róla, de teljesen belészerettem. Több órán át feküdtem az ágyamban azon gondolkodva, hogy vajon ő mit érez irántam, hogy vajon szeret-e engem, mikor hirtelen megrezzent a telefonom az ágy melletti kopott kisszekrényen: SMS érkezett. Renesmee volt az, találkozni szeretett volna a csapattal, mert délután 4-kor, mert fontos közlendője volt számunkra. Előre megbeszélte Teddel, hogy nála gyűljünk össze, mert a saját lakása nem alkalmas. Mindig meglepőnek találtam, hogy Esmee soha nem hivott meg az otthonába. Mindnyájan tudtuk, hogy hol lakik, de senki nem látta még belülről a lakását. Nem tudtam kitalálnom hogy mi lehet akkora fontosságú ügy, hogy Esmee nem közöl velünk semmilyen konkrét tényt, egyszerűen csak kéri, hogy találkozzunk. Amint megkaptam az üzenetet, nyomban gondolkodni kezdtem, hogy miért hivat össze minket a titokzatos lány, de bármennyire jó emberismerőnek tartottam magam, ezt a rejtélyt nem tudtam megfejteni. Most már csak egy teendőm maradt, hogy várakozzak. Ki kellett várjam azt az időt, amikor Esmee bejelenti a mondanivalóját. Fél négykor ismét villamosra szálltam, most Emily nélkül és egyenesen Ted lakása felé vettem az utat. Az ajtó előtt még megálltam egy pillanatra, hogy megpróbáljak rájönni a rejtély nyitjára, de erre képtelen voltam. Ehelyett észrevettem az ajtó melletti kis fémtáblán egy érdekes információt: Ted lakásának cimét:
-Post’s Street N/11. Miért ilyen ismerős ez a szám? N/11… November 11. Akkor jöttem össze először Katerine-vel. Nem akartam emlékezni, most már új életet élek, inkább bementem.
Esmee és Sam már ott vártak minket, Em’ is megérkezett pár perccel utánam. Mindnyájunk oldalát fúrta a kiváncsiság, miközben Ted franciaágyán kiterülve vártuk, hogy a gyűlésvezető megszólaljon. Pár pillanat múlva Esmee felugrott az ágyról, sajnálkozó tekintetet vetett ránk, majd belekezdett a mondanivalójába:
-    Elköltözöm. - a rémület keringetett mindnyájunkat, ahogy kiejtette ezeket a szörnyű szavakat. – Felvételt nyertem egy elismert orvosi egyetemre, Brightonba és ezt a lehetőséget nem szalaszthatom el. Megfogadtam magamnak, hogy soha nem fogom hagyni, hogy a barátok a karrierem útjába álljanak. Sajnálom, hogy csak most tudjátok meg, ma én is ma reggel értesültem róla. A vonatom vasárnap 09:00-kor indul.
Miután Renesmee tudatta velünk a közlendőjét, azt kivántam, bárcsak ne mentem volna el a találkozóra. A lány a 18-dik életéve betöltése óta erre a lehetőségre várt, és mióta ismertem hires orvos szeretett volna lenni, de engem önző gondolatok vezéreltek, mert nem akartam magányos maradni. Bárcsak feküdtem volna továbbra is az otthon biztonságot nyújtó melegében, mit sem tudva a bekövetkezendő katasztrófáról.
Emily figyelmes szemei azonnal megteltek könnyel. Esmee odaállt elé, lehajolt, majd átölelte, hogy enyhitse a sirását. Sam, akiről eddig mind azt hittük, hogy meg van őrülve a lányért, mondott egy-két jó tanácsot az útról, ismét próbált viccelődni  párszor, majd amikor észrevette, hogy most nem megy, nyugottan kényelembe helyezte magát az ágyon. Ted, aki minden helyzetben megőrizte a nyugalmát, most sem vált feldúlttá, láthatóan megértette a helyzetet és beleegyezett. Én pedig, aki csak a múlt éjjel jöttem rá, hogy gyengéd szálakat fűzök Esmee iránt, szinte belehaltam a tudatba, hogy pár napon belül, kitudja milyen hosszú időre elveszitem. Alig tudtam visszatartani a könnyeimet a társaság előtt. Ha eddig nem derült ki, ma sem tudódhatott meg senki előtt sem, hogy Esmee többet jelent számomra egy egyszerű barátnál. Nem mutathattam ki semmi gyanúsat, amikor azonban Emily lenyugtatása után kijelentette, hogy évente csak négyszer fog hazalátogatni, felálltam az ágyról és köszönés nélkül kiviharzottam a rendetlen lakásból.
Az fejemben folyton egy gondolat járt: Renesmee elmegy.
Előző részek
Az elkövetkezendő napokban azon kezdtem elmélkedni, miként férkőzhetek be újra a volt barátaim bizalmi körébe. Rájöttem, hogy a barátság sokkal tobbet ér, mint egy kis ideig lángoló szerelmi kapcsolat, az igaz barátság örökre szól.
A feledés nehéz munka. Az esetek többségében az emberekben nem tudatosul azonnal, sőt, egy részük több időn belül, akár hónapokon keresztül nem dolgozza fel, ha elveszit egy számára fontos személyt. Ha olyan közel állunk valakihez, hogy gondolkodás nélkül feláldoznánk érte az életunket, biztosak lehetünk benne, hogy ha egy szomorú esémeny lezajlásával az illető kilép az elétünkből, ezt nem leszünk képesek elfogadni. Mindezt saját tapasztalatomból mondom, mivel velem is megtörtént ez az eset.
Hasonló történetek
Fanni mindegyiket szemügyre vette és 4-5 darabot a kezébe is vett, s tiszta erőből marokba szorította a kezét. Eddigre viszont benyitott édesanyja, de már nem tudta megakadályozni a dolgot. A lány kezéből, az ujjai között vér kezdett csorogni. Anyja ránézett, és eleinte meg sem tudott szólalni, nézte lánya kezét, ahogy az ujjak szorítása egyre gyengébb lesz, s végül kiejtette a tenyeréből a szilánkokat...
Kekta persze tudta az igazat. Magora - akit felettébb tisztelt- nem önszántából ajánlotta fel magát. Rákényszerült. Senki sem állhat ellen Erósznak, főleg nem a leggyengébb nővér. Azurin. No igen. Ő már nehezebb falat lett volna. És sokkal alkalmasabb, hogy kihordja Erósz, az éjszaka gyermekét...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned