Versus V. rész - Sarah meghívása 2. fejezet

Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával.

FIGYELEM! A történetet, jobb híján, a leszbi kategóriába tettem, viszont előre jelezném, hogy semmiféle romantikára ne számítsatok benne, illetve a hagyományos értelemben vett szexjelenetek is nagyon ritkák. Inkább egyfajta BDSM-történetről van szó. Azonban, aki ismer engem, az tudja, hogy nem rajongok igazán a BDSM-ért, úgyhogy ahhoz mérten ez egy enyhe darabnak tekinthető. Aki azonban érzelmesebb, hagyományosabb szexleírásokat keres, vagy mindentől irtózik, ami BDSM, az inkább el se kezdje! Előre szóltam, úgyhogy az ilyesmi miatt panaszkodó és becsmérlő kommenteket rögtön törölni fogom.

Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. július 31.

**************************************************************************



Úgy egy óra múlva elhagyták az autópályát és kanyargós vidéki utakon haladtak tovább.
- Mindjárt ott vagyunk – mondta Saskia és széles mosoly terült szét az arcán.
- A semmi rohadt közepén vagyunk – morgott Wendy.
- Nos... nem egészen – válaszolta az idősebb nő és lehajtott az útról néhány díszes kapu felé, amiket egy nagy fákkal szegélyezett hosszú út követett. Az út végén egy terebélyes udvarház fogadta őket.
- Hogy az a jó büdös... Ide jöttünk? - hüledezett Sarah.
- Aham. Üdv Broxten Hallban, egy közeli barátom otthonában! Már nagyon várja, hogy megismerhessen.
Megkerülték az épületet és behajtottak egy nagy udvarra. Saskia leparkolt és a két lány felé fordult. Mindketten kikerekedett szemekkel bámulták a környéket.
- Egek! Úgy néztek ki, mint a sóbálványok – kacagott. - Nyugi! Minden rendben lesz. Ígérem. Na gyerünk!
Mindhárman kiszálltak a kocsiból és átsétáltak az udvaron egy hatalmas tölgyfa kapu felé. Amikor oda értek, bekopogtattak. Egy idősödő komornyik lépett ki.
- Szép napot, Miss Darlington! Őladysége már várta magukat.
- Szép napot, Perkins! Örülök, hogy újra láthatom.
- Erre, kérem, hölgyeim!
A komornyik ajtók egész során és egy hosszú folyosón vezette végig őket. A falakat festmények borították és csillogó kandelláberek lógtak a mennyezetről. Tűsarkúik hangosan kopogtak a polírozott tölgyfapadlózaton. Wendy Sarah felé fordult és izgatottan rá vigyrogott.
- Hogy az a kénköves pokol! Ez a hely hatalmas – suttogta.
- Én inkább csak arra vagyok kíváncsi, mire megy ki ez az egész – válaszolta a barátnője idegesen.
Perkins egy nagy várakozó helyiségbe kísérte őket, ahol két szófa és egy dohányzóasztal helyezkedett el középen.
- Őladysége is hamarosan csatlakozik önökhöz, Miss Darlington.
- Köszönjük, Perkins.
A komornyik távozott, a három nő pedig helyet foglalt. Sarah körbehordozta a tekintetét a falakon, amiket további festmények díszítettek igencsak komoly emberek portréival. Valahol egy óra kattogott. Pár pillanat múlva léptek zaját hallotta, Saskia pedig felállt, intve a lányoknak, hogy kövessék a példáját. Az ajtó kinyílt és egy elegáns, hosszú fekete hajú nő lépett be a szobába. Nagyjából az ötvenes évei végén járhatott. Szürke kosztümöt viselt. Melegen rájuk mosolygott és megölelte a barátnőjét.
- Üdv, Saskia! Jó újra látni téged – csókolta meg a másik nő arcát.
- Sarah, Wendy, ő itt Lady Patricia Thornley – mutatta be Saskia a lányoknak az érkezőt.
- Üdv. Jó megismerni mindkettőtöket – mosolygott Patricia és a két lányt is arconcsókolta.
Ismét leültek. A két lány az egyik szófára, a két idősebb nő pedig a másikra.
- Nos, bizonyára nagyon izgat titeket, miért hozott ide Saskia.
- Ööö... igen. Eléggé kíváncsiak vagyunk, Őladysége – válaszolta Sarah zavartan.
- Kérlek, szólíts Patriciának! Azt hiszem, ihatnánk valamit, aztán körbevezetlek titeket és mindent elmagyarázok – mosolygott a nő és meghúzott egy kötelet, ami az ajtó mellett lógott. - Úgy értesültem, kedvelitek a gintonikot.
- Igen, Patricia – bólintott a szőke lány.
- Mindenki megelégszik a gintonikkal? - nézett körbe Patricia.
A többiek is beleegyezően bólintottak, a következő pillanatban pedig Perkins belépett a szobába.
- Négy gintonikot kérnénk jéggel, Perkins.
- Igenis, asszonyom.
- Helyezzétek kényelembe magatokat! Váltanom kell pár szólt Saskiával négyszemközt. Hamarosan itt lesz az italotok is. Rendben van?
- Oké – válaszolta Sarah.
A két idősebb nő elhagyta a szobát és kimentek a folyosóra. Patricia a barátja felé fordult és széles mosoly terült szét az arcán.
- Mi az?
- Komolyan azt állítod, hogy ez a kis szőke csitri azzal az okuláréjával legyőzött téged?
- Igen. Pontosan.
- Ó, egek! - nevetett fel Patricia. - Hogyan?
- Ne hagyd, hogy az ártatlan kis pofija átverjen! Egy igazi szívós kis harcos. Bízz bennem!
- És Wendy-t hol szedted össze?
- Sarah-val együtt járt. A barátnője.
- Gondolod, jól járnánk, ha csatlakozna hozzánk?
- Hmm... kétlem. Azt hiszem, ő inkább csak nézni szereti.
- Nagy kár – sóhajtott Patricia. - El tudnánk viselni pár nagydarababb lányt is a választékban. Tudod, úgy fest, mint egy megtermettebb Paula Taylor. Emlékszel rá?
- Igen – válaszolta Saskia fagyosan. - Emlékszem Paula Taylorra.


***


Wendy Sarah felé fordult, aki az ujjaival az asztalon dobolt.
- Mit gondolsz, miről beszélgethetnek azok ketten?
- Valószínűleg rólunk. Hogy melyikünket akarják először.
- Egek! Gondolod, hogy erre megy ki a játék? - nyögött Wendy.
- Persze hogy nem – kacagott fel a szőke lány. - Te jó ég, Wendy! Olyan hiszékeny vagy!
- De akkor mi a rohadt életet csinálunk itt?
- Nem tudom. De abban egész biztos vagyok, hogy nem egy négyes kedvéért Lady Szarzsákkal. Ha a pénz is a képletben van, elég sokról lehet szó, tekintve ennek a helynek a méreteit.
Perkins hamarosan visszatért egy tálcával a kezében. A két lányra mosolygott és letette terhét az asztalra.
- Az italuk, hölgyeim – mondta mély hanghordozással.
- Köszönjük – válaszolta Sarah.
Amikor a férfi távozott, Saskia és Patricia is visszatértek és leültek.
- Megfelelő az italotok? - kérdezte a házigazda.
- Igen. Köszönjük.
- Helyes. Akkor, azt hiszem, a lényegre is térhetünk – fordult Sarah felé. - Saskia informált a kis „összecsapásotokról” pár héttel ezelőtt. Azt is elmondta, te kerekedtél felül, ami meglehetősen meglepett engem. Különösen most, hogy láttalak is.
- Mi a kénköves pokolért mesélt minderről? - fakadt ki Sarah, villámló pillantást vetve Saskiára.
- Kérlek. Nem akartunk felizgatni. Saskia azért hozott ide titeket, hogy beszélgessünk a lehetőségekről, amikben érdekelt lehetsz.
- Miféle lehetőségekről? - pillantott a nőre a szemüvege felett Sarah.
- Gyere velem! Gyere csak! - mosolygott Patricia.

Folytatása következik!