Versus I. rész - Sarah vs. Wendy

Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával

FIGYELEM! A történetet, jobb híján, a leszbi kategóriába tettem, viszont előre jelezném, hogy semmiféle romantikára ne számítsatok benne, illetve a hagyományos értelemben vett szexjelenetek is nagyon ritkák. Inkább egyfajta BDSM-történetről van szó. Azonban aki ismer engem, az tudja, hogy nem rajongok igazán a BDSM-ért, úgyhogy ahhoz mérten ez egy enyhe darabnak tekinthető. Aki azonban érzelmesebb, hagyományosabb szexleírásokat keres, vagy mindentől irtózik, ami BDSM, az inkább el se kezdje! Előre szóltam, úgyhogy az ilyesmi miatt panaszkodó és becsmérlő kommenteket rögtön törölni fogom.

Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. április 21.

**************************************************************************

Sarah lefordult a főútról és Mill Lane felé vette az irányt. Örült, hogy végre egy kis szünetet tarthat a tanulásban, amellett pedig kiváló idő volt a biciklizéshez, úgyhogy amikor Wendy meghívta őt magukhoz pár italra, azonnal megragadta a lehetőséget. Alig pár hónapja ismerte csak a lányt, de már azóta a legközelebbi barátok voltak, hogy először találkoztak, Sarah első kollégiumi napján. Wendy mindig is cikizte őt a “régimódi” külseje miatt. A visszafogott ruhái és a “John Lennon-szemüvege” miatt. És még a “rozoga, ósdi, körzetes nővér biciklije” miatt is. Ebben azonban nem volt semmi bántó szándék.
Wendy az anyjával ért egy kis házikóban, Mill Lane határában. Sarah már volt ott párszor az előtt is. Mrs. Taylor, aki ragaszkodott hozzá, hogy Paulának hívja, szókimondó nő volt, és örült neki, hogy a lánya egy ilyen “érzékeny barátot” talált, szemben azokkal az idiótákkal, akikkel amúgy lógni szokott.
Sarah letámasztotta a biciklijét Wendy rikítóan narancssárga kocsija mellé, és az ajtóhoz lépett, hogy megnyomja a csengőt.
- Á! Helló!
- Üdv, Mrs. Tayl… akarom mondani, Paula.
- Így már jobb. Gyere csak be, Drágám! Wendy a szobájában punnyad, mint mindig.
- Oké.
Sarah felsietett a lépcsőn és megfontoltan benyitott a szobába. Az ágyon elnyúlva találta a barátját, teljesen belemerülve valamibe a laptopjában. Annyira oda koncentrált, hogy fel se figyelt Sarah érkezésére.
- Hali, pajti!
- Mi a franc!
Wendy majdnem a bőréből is kiugrott ijedtében. Ülő helyzetbe küzdötte magát és lecsapta a laptop tetejét.
- A pokolba is, Sarah, sosem tanulsz meg kopogni? Halálra rémítesz.
- Bocsi, pajti!
- Korán jöttél. Még nem vártalak.
- Azt látom. Nagyon elmerültél, bármit is néztél - mosolygott Sarah és észrevette, hogy a barátja arca egyre jobban elvörösödik. - Mi volt az?
- Semmi.
- Ugyan már! Ne legyél zavarban! Hiszen barátok vagyunk, nemde?
Wendy felsóhajtott és ismét felnyitotta a laptopot, majd elindította a videót és a barátja felé fordította a gépet. Két meztelen nő tűnt fel a képernyőn, egy szőke és egy barna, amint olajos testtel birkóznak egy matracon. Vagy legalábbis eleinte úgy tűnt, bírkóznak, aztán a barna a hátára lökte a szőkét, széttolta a lábait és közéjük siklott, hogy ágyékát ellenfelééhez simítha. Sarah némán figyelte, ahogy a szőke nő zihálni kezd és próbál szabadulni. A barna viszont erősen tartotta és egyre csak gyorsított az ütemen. Aztán a szőke már nem bírta tovább. Egész teste megfeszült és felsikoltott a gyönyörtől. Ahogy ellenfele erőtlenül elterült a matracon, a barna nő felállt és győzedelmesen a magasba emelte a karjait. Aztán a kamerához sétált és dobott egy csókott.
- Azt hiszed, te le tudsz győzni? - mondta.
Sarah a barátjára nézett, aki mozdulatlanul ült az ágyon, szemmel láthatóan kényelmetlenül érezve magát.
- Nos ez… hát… érdekes volt.
- Ühüm - bólintott Wendy és zavartan elmosolyodott.
- Még sosem… gondoltam ilyesmire.
- Én… nekem csak megtetszett. Ennyi az egész.
- Oké.
- Nem vagyok leszbi, meg semmi ilyesmi, rendben?
- Oké, higgadj le! Én ilyet nem mondtam, nem igaz?
Ha valamit megfigyelt Wendy-n ilyen rövid idő alatt, az az volt, hogy a lány sosem szenvedett hiányt a fiúk figyelméből. Huszonkét évesen kicsit idősebb volt Sarah-nál. Magas volt, nagy mellekkel, szép ívű csípővel és tenyérbe való fenékkel. Emellé pedig angyali szépségű arca volt, világító zöld szemekkel és vállig érő vörös hajjal, amit befonva hordott. Mindig csak róla beszéltek a kollégiumban, amit persze Wendy nagyon élvezett, ha nem is vette magára a pletykákat és figyelmen kívül hagyta az ajánlatokat.
Sarah-nak viszont, ezzel szemben, a romatikus pasikkal nem volt gondja. Tizenkilenc évesen kisebb és vékonyabb volt a barátjánál, ami azzal járt, hogy ha Wendy társaságában sétált a kampuszon, senki sem vette észre a szőke, szemüveges kis egérkét. Nem mintha bánta volna. Sosem érdekelték igazán a fiúk.
Wendy felállt és az ablakhoz lépett. Érezve, hogy talán kissé megbántotta a barátját, Sarah mögé lépett és átölelte.
- Ne szomorkodj, kérlek!
- Nem szomorkodok - bámult ki továbbra is az ablakon Wendy. - Már megmondtam. Csak megtetszett és kész.
- Annyira, hogy talán ki is próbáld?
- Mégis mi a francot értesz ez alatt? - horkant fel Wendy és a barátja felé fordult.
- Semmit. Csak arra gondoltam, ahelyett, hogy csak bámulod a laptopod, akár ki is szeretnéd próbálni élőben.
- Ó, igen? És mégis kivel?
Sarah vett egy mély levegőt.
- Hát… mondjuk… velem.
A csend kezdett hosszúvá és kényelmezlenné válni.
- Veled? - szólalt meg végül Wendy.
- Miért ne? - vágta rá a másik. - Leteperlek és elérem, hogy úgy sikoltozz, mint az a szőke a videón.
- Egy olyan kis vézna, mint te? - nevetett Wendy. - Esélytelen.
- Akkor miért nem próbáljuk ki?
Wendy érdeklődve nézett a barátjára. El se akarta hinni, hogy az ilyen szimplán kihívta őt.
- Rendben. Oké, akkor próbáljuk meg! És mi lesz a győztes díja?
- A vesztes bugyija - vágta rá Sarah.
Wendy vállat vont.
- Nekem jó.
- Akkor gyerünk! Vetkőzz!
- Ööö… előbb te!
- Ó, az Isten szerelmére! - forgatta a szemeit Sarah, majd a szoba sarkába ment és elkezdte kigombolni a felsőjét, majd a szék háttámlájára tette. Aztán levette a melltartóját is és leült a székre, hogy megszabaduljon a cipőjétől és a farmerjától, hogy a végén csak egy pár fehér zokniban és rikító kék boxeralsóban álljon Wendy előtt.
- Oké. Most te jössz.
Wendy csálé mosollyal mérte őt végig.
- Mi a baj? - rökönyödött meg Sarah.
- Ó, semmi, semmi. Csak vicces, hogy ilyesmit hordasz.
- Nos, ha nyersz, megtarthatod trófeának.
- Nagyszerű - nevetett Wendy. - Anya örülni fog. Úgyis mindig hiány van porolókból.
- Nagyon vicces. Gyerünk, te jössz.
- Oké, oké!
Wendy behúzta a függönyt, majd megszabadult a topjától és melltartójától. Aztán kibújt szűk farmerjéből, és egy szál lila tangában állt szembe a barátjával. Elmosolyodott, majd lehúzta a lepedőt az ágyról és a földre terítette. Aztán csípőre tette a kezét és végigmérte az ellenfelét. Elnézve Sarah vékony testét, ez nem ígérkezett nehéz menetnek. Ahogy ott állt kék boxerjében és fehér zoknijában, végtelenül reménytelen esetnek tűnt. Wendy biztosra vette, hogy pillanatok alatt nyerni fog.
A méretkülönbség ellenére Sarah biztosra vette, hogy legyőzheti Wendy-t. Csak arra volt szükség, hogy olyan helyzetbe kényszerítse, ahonnan már nincs kiút. És biztos volt benne, hogy meg tudja csinálni. Ahogy állt ott, szemben az ellenfelével, kezeit a csípőjére téve, megbabonázva bámulta annak erős combjait, széles csípőjét és telt melleit. Még gyönyörűbb volt, mint azt Sarah valaha is képzelte volna. De ha nyerni akar, muszáj lesz elfolytania ezeket a vágyakozó gondolatokat.
- Készen vagy? - kérdezte Wendy magabiztosan.
- Aha.
- Azt hiszed, lehet esélyed ellenem? - nevetett fel és dobott egy csókot Sarah-nak.
- Simán.
- Esélyed sincs, kislány. Úgy el fogsz élvezni, hogy már a mamid után sírsz.
- Majd meglátjuk, ki fog sírni - vigyorgott Sarah.
Ekkor hirtelen Paula hangja hallatszott a földszintről.
- Wendy! Elugrok egy kicsit kávézni, Kicsim.
- Rendben, Anya! Majd beszélünk.
Hallották, ahogy becsukódik a bejárati ajtó és Wendy ismét a barátjára mosolygott.
- Nos, hol is tartottunk? Á, igen! Épp a földbe akartalak döngölni.
- Legalábbis meg akartad próbálni.
- Oké! Akkor gyerünk! - nevetett Wendy.
A két lány letérdelt egymással szemben a lepedőre. Egy pillanatnyi csend következett. Egyikük sem tudta, hogy kezdhetnének hozzá. Aztán, miután perceken keresztül csak araszoltak egymás felé, Wendy hirtelen felnevetett, a hátára lökte Sarah-t és fölé ugrott. De, nagy meglepetésére, rá kellett jönnie, hogy a másik lányba több erő szorult, mint amit vézna testalkata sejteni engedett, és hamarosan ő találta magát a hátán, ahogy ellenfele karjai leszorítják. Oda-vissza ment a küzdelem. A lepedőn hemperegtek, míg Wendy-nek sikerült végül megragadnia Sarah alsóját. Egy erős mozdulattal lerántotta és áthajította a szobán.
- Így már jobb. Tegyünk egy kicsit azért a punciért, hogy jó nedves legyen!
Azzal keményen leszorította Sarah-t a térdeivel, és végigfuttatta ujjait a lány telt szeméremajkai között.
Sarah felnyögött, de reménytelenül próbált szabadulni.
- Á! Látom, hogy tetszik. Nem igaz? - vigyorgott Wendy és hüvelykujja Sarah csiklójára tapadt. A másik lány hevesen tiltakozott és nyögött. - Mindjárt elélvezel, mi?
Sarah tudta, tennie kell valamit, mégpedig gyorsan. Már nem bírhatta sokáig Wendy kíméletlen izgatását. Csiklója hevesen lüktetett és már érezte az ismerős bizsergést a testében. Ebben a pillanatban támadt egy ötlete. Megragadta Wendy tangáját és megrántotta, hogy az a lány nyílásába vágódjon. Wendy felnyögött, ahogy az anyag a csiklójához dörzsölődött.
- Á! Eressz már el! - zihálta.
- Miért? Ne mondd, hogy nem jó érzés! - rántotta meg ismét Sarah a tangát.
Wendy felnyögött, majd keményen megmarkolta a másik lány melleit. Erre Sarah is felsikoltott és elengedte a tangát, lehetőséget adva ellenfelének a szabadulásra. Wendy feltápászkodott, a szoba sarkába lépett és megszabadult a falatnyi ruhadarabtól, feltárva csupaszra borotvált punciját, majd visszatérdelt a lepedőre és a két lány ismét farkasszemet nézett egymással.
- Készen állsz? - kérdezte Sarah.
- Most véged, kislány.
- Nos, azt majd meglátjuk.
Sarah felkészült az ellenfele újabb támadására, de a meglepetéstől minden ereje elszállt, amikor Wendy előre dőlt és keményen megcsókolta őt, nyelve pedig kitartóan ostromolta száját. Aztán megérezte Wendy kezét a combjai között, ahogy ujjai a csiklóját izgatják. Sarah gyorsan észhez tért és ő is belökte két ujját Wendy nedvesen lüktető barlangjába, hüvelykujjával pedig a lány csiklóját izgatta. Wendy hangosan felnyögött, majd végre megtörte a csókot és a hátára lökte Sarah-t, hogy széttolja a lábait. Fölé telepedett és ollószerűen a lábai közé telepedve a kisebb lány ágyékához dörgölte a sajátját.
- Kegyelemért fogsz könyörögni - suttogta, egyre keményebben izgatva ellenfelét.
- Nem… soha! - lökte hátra Sarah és most ő dörgölte kemény csiklóját a barátja bejáratához.
A két lány keményen vonaglott egymáson, ahogy egyre nőtt bennük a feszültség. Izzadtság csorgott le rajtuk, hogy közeledtek a csúcs felé. Sarah felfigyelt rá, hogy a barátja szemei fennakadnak, miközben beharapja az ajkát. Érezte, hogy már nincs sok hátra, úgyhogy gyorsított a tempón.
- Ó, ne!... ne! - nyöszörgött Wendy.
- De igen. Küzdhetsz akárhogy - gúnyolódott Sarah.
Elég volt csak még egy lökés és a nagyobb lány a hátára zuhant. Sarah megragadta nedveitől lucskos combjait és Wendy csiklójához dörgölte az ágyékát.
Wendy erősen zihált, de a másik lány csak folytatta tovább a munkáját, míg érezte, nincs már sok hátra.
A nagyobb lány arcán könny csorgott le, ahogy elérte a csúcsott és hevesen vinnyogott, ahogy a gyönyör hullámai végigszántották a testét. Ahogy az élvezet elmúlt, a teste elgyengült és fáradtan terült el a lepedőn.
Sarah felállt és a székre támaszkodott, hogy kissé lenyugodjon, majd megverten heverő barátjára nézett.
- Ennyi. Én nyertem - zihálta, még mindig nehézkesen véve a levegőt.
Wendy el sem tudta hinni, hogy egy ilyen kis nyikhaj megverte.
- Nem… Ez nem igaz… Még nincs vége. Csak szerencséd volt. Még egy menetet akarok.
- Hogy? - hüledezett Sarah.
- Jól hallottad. Még egy menetet akarok. Nem győztél, amíg én azt nem mondom.
Sarah felsóhajtott és ismét kiegyenesedett. Nem vágyott még egy menetre, főleg, hogy az első után is alig tartotta magát, de ahogy lenézett a lepedőn heverő Wendy-re, érezte, benne sem maradt már sok erő. Ha ezt akarja, ő befejezi a munkát.
Wendy végül feltápázkodott és az ágy végéhez lépett. Még mindig gyengének és bizonytalannak tűnt, ahogy a barátja felé fordult.
- Kész vagy?
Sarah vállat vont.
- Csak csináljuk!
Megcsóválta a fejét és ő is az ágyhoz lépett.
Néhány pillanatig ismét csak egymást bámulták. Ezúttal azonban Sarah mozdult először. Megragadta a nagyobb lányt és megcsókolta. Ahogy a nyelvét keményen Wendy szájába lökte, lassan végigsimított a hátán és megmarkolta fenekét, ujjait a farpofák közé csúsztatva. Ettől Wendy ismét felnyögött, ahogy erőt vett rajta az élvezet. Ismét teljesen elgyengült, úgyhogy Sarah-nak gyorsan kellett mozdulnia, amíg teheti. Megszakította a csókot, hátralökte a nagyobb lányt az ágynak és lüktető szeméremajkai közé mélyesztette a nyelvét.
Wendy kétségbeesetten vonaglott, próbálva megszabadulni, de Sarah csak folytatta tovább, nyelvével izgatva a duzzadt csiklót.
A maradék erejét is felhasználva Wendy igyekezett ellökni magától Sarah fejét, a padlóra kényszerítve a kisebb lányt. Amikor feltápászkodott, Sarah ismét szembe nézett az ágyon térdelő ellenfelével.
- Jó próbálkozás.
- Legközelebb nem úszod meg - mosolygott Sarah, megigazítva a szemüvegét.
- Nem lesz legközelebb, kislány. Gyere csak, és addig baszlak, míg csillagokat nem látsz.
- Oké. Akkor fejezzük be!
Sarah felugrott az ágyra és a nagyobb lányravetette magát. A meglepetés ereje a hátára döntötte Wendy-t, megadva ellenfelének a lehetőséget, hogy a lábai közé kerüljön és felvegye az olló-pózt. Sarah pedig nem is vesztegette tovább az időt, hanem keményen Wendy ágyékának dörgölte a sajátját. Az utóbbi az ágy támlájába markolt és érezte, ha ki akar szabadulni, gyorsan kell cselekednie. Sarah kezdett rátalálni a ritmusra és Wendy teste minden egyes lökéstől megremegett.
- Gyerünk, Wendy! Hol vannak azok a csillagok, amiket ígértél? - ugratta Sarah, figyelve a barátja egyre jobban elvörösödő arcát.
Wendy csak nyöszörgött. Muszáj volt kiszabadulnia, úgyhogy igyekezett az ágy széle felé kúszni. Sarah viszont kíméletlenül folytatta a támadásait. Amikor pedig Wendy vállai a lepedőhöz értek, elérkezett a pillanat. Szétlökte a vaskos combokat, egyik lábával leszorította az ellenfelét és ágyékát ismét Wendy-éhez löködte.
- Ó, ne! - nyöszörgött Wendy.
- Ó, de igen!
- Ne… ne… Kérlek!
- Kérlek, mit?
- Kérlek… hagyd abba!... Kérlek!
- Mondd ki!... Mondd ki, hogy nyertem! - folytatta tovább az izgatást Sarah.
- Jól van! Oké… oké!... Te nyertél… Csak eressz el!... Kérlek.
- Ó, nem. Még nem. Nem szabadulsz ilyen könnyen.
Átkarolta Wendy combjait és egyre keményebben izgatta.
- Ne… ne!... Kérlek… Feladom.
- Igen, Wendy! Ez az. Sírj csak a mamiért! Ja, el is felejtettem. Nincs is itthon.
- Ne! Sarah! Kérlek.
Wendy teste szinte szétrobbant a gyönyörtől, szétfröcskölve nedveit az ágyon. Az egész teste megfeszült, ahogy felsikoltott a gyönyörtől.
- Ez az! - kiáltott fel Sarah diadalmasan.
Amikor érezte, hogy Wendy teste elgyengül, enyhített a fogáson. Fáradt nyöszörgés töltötte be a szobát. Előkerítette az alsóját és visszavette. Aztán leheveredett a székre és elkezdett visszaöltözni. Aztán megpillantotta a lila tangát a padlón. Felkapta és letérdelt vele legyőzött barátja mellé, meglengetve az arca előtt.
- Most már az enyém, igaz?
Wendy félálomban bólogatott.
Sarah megcsókolta őt, majd az arcába törölte nedves kezét.
- Ha kipihented magad, gyere le! Iszunk egyet.
A kabátja zsebébe süllyesztette a tangát és az ajtó felé indult.
- Sarah! - nyögött fel Wendy.
- Igen?
- Ennek… ennek még nincs vége.
- Ó, igen. Tudom. Ez csak a kezdet.
Azzal kinyitotta az ajtót, hogy szembe találja magát a lépcsőnél álldogáló Paulával.
- Ö, helló! - pirult el kissé.
- Mi az, kedveském? Kissé fáradtnak tűnsz?
- Nem, nem. Jól vagyok. Csak sokáig fennmaradtam az este. Házi feladatok - vált egyre vörösebbé Sarah.
- Ó! Értem. Hová sietsz?
- Ööö… Wendy-vel épp le akartunk menni inni valamit. Csak… ööö… ő még átöltözik.
- Oké. Talán később én is csatlakozok hozzátok.
- Oké - indult Sarah a lépcső felé.
Azt azonban nem tudhatta, hogy Paula mindent látott a kulcslyukon keresztül. Amikor Sarah eltűnt szem elől, bepillantott az ajtón. Wendy még mindig kimerülten hevert a lepedőn és a teste izzadtságban úszott.
- Ez még csak a kezdet - motyogta Paula. - Igen, kisasszony. Igazad van. Még csak most kezdődik.
Azzal elmosolyodott és a lépcső felé indult.

Folytatása következik!