Velence

A történet olvasása előtt szeretném felhívni a figyelmet egy kísérletre. Arra gondoltam, hogy beillesztenék a történetbe egy-egy linket, ami a youtube-ra dob. Így hallható lesz az a zene, ami számomra inspiráció volt, ill. ez miatt SZERINTEM illeszkedik a történet hangulatához. Ha van kedved, akkor indítsd el, ha nincs, ill. nem tetszik a zene, hagyd ki!

( http://www.youtube.com/watch?v=rpD-yf_vHYA )  

1439 február 17 Velence, a karnevál napja.

A tél az öbölben már tovaszállt,  éreztem az éledező természet lágy szellője járja be a várost.
Ültem gondolámban, a tenger finoman ringatta a hajómat, s bámultam a sokaságot a Szent Márk téren.

Végeláthatatlan tömeg a tél elmúlását ünnepelte, a máshol nem látható színes kosztümökbe öltözve. Pezsgőtől és szerelemtől megédesült éjszakában, az emberek nagy körökben táncoltak, énekeltek. Csodáltam a zsonglőrök, akrobaták, hastáncosok és gólyalábasok játékát, míg tűzforgatók rajzolják a fekete éjszakába lángjaikkal az óriás köröket. A látvány gazdagsága lenyűgöző volt! Csak bámultam a sokadalmat, és mint külső személő élvezem azt, hogy ott lehettem.
Ahogy így meredtem a tömegre, szemem megakadt az egyik lányon. Varázslatos lénye magával ragadta a figyelmem, de nem csak enyémet, figyelő szempárok vették őt körül minden irányból. Könnyed és energikus tánca elvarázsolt mindenkit. Fején tüll kámzsa, arcán fehér maszk volt, amin vörösre volt festve ajka kontúrja, és sötét szemei vonalát körben apró virágok díszítették. Zöld fűzővel feszített fekete ruhája áttetszőnek tűnt, látatta azt is, ami el volt takarva.

Kezemben szorongattam csatos naplómat, és azon gondolkoztam, hogyan is tudnám Őt szavakba önteni másként, mint gyönyörűség.
Elalélhattam a látványtól, mert egy női hangra ébredtem!
- Ezt te írod?!
Felnyitván szemem, Őt láttam, ahogy kezében a titkos könyvecskémmel guggol mellettem.
- Mi ez a történet, amit írsz? –kérdezte meglepetten.
- Ez a történet  egy lányról szól, Erósz és Pszükhé szenvedélyes szerelmének a gyümölcséről, kinek neve  Hédoné, a gyönyör. Én valahogy hiszek abban, hogy most is él valahol isteni magasságokban!
- Hm… ez érdekes…!

- Elviszel? -  és belépet a hajómba, ami pehely könnyű teste alatt szinte meg sem rezzent.
- Merre megyünk? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Csak evezz, és meglátod! – válaszolt sejtelmesen.
Annak ellenére, hogy lüktetett körülöttünk Velence, én le sem tudtam venni a szemem a teremtményről, aki leplezetlenül figyelte, ahogy zavaromban ügyetlenül eveztem.
Tetszik, ami a fejedbe van, mondta,  és szemeimet fürkészte, mintha a gondolataimat olvasta volna, ami nem volt más, mint, hogy megérinteni Őt. Jelenlétében, valami földöntúli sugárzás kezdett elönteni , karomat elhagyta az erő, de ennek ellenére, mintha mágnes vonzotta volna a hajómat, egyre csak gyorsabban és gyorsabban kezdtünk haladni! Félve, szemem sarkában figyeltem az arcát takaró maszkot, ami lassan már nem is maszknak tűnt, hanem magának az arcnak! -  de biztos voltam benne, hogy csak a szemem káprázik. Mire Ő felállt előttem, megfogta  a maszkot, majd a fekete-tej szerű vízbe dobta azt. Míg én a hullámokon az árnyék nélküli maszk után kaptam tekintetem, Ő kigombolta arany gombjait ruháján, és  lábam elé dobta. Odakaptam a fejem a koppanásra; ruha ott hevert előttem, de Ő eltűnt a hajómból! Az izgalomtól és rémülettől a szívem majd kiszakadt helyéről, körbe-körbe forogtam és próbáltam megtalálni Őt a vízben, de hiába.

San Giacomo szigetéhez sodródtam, távol Velence fényeitől. Egy bizánci templom bejáratánál kezdtem lassulni, ahol az  óriási kapuk maguktól nyílottak meg, és egy félhomálytól végeláthatatlannak tűnő terembe érkeztem;  itt két  csuklyás férfi fogadott. Míg ők serényen kötötték ki hajómat, én azon gondolkodtam, hogyan is magyarázzam meg nekik jelenlétem.

Összeszedve erőmet,  kiléptem  a hajómból; ekkor a semmiből megszólalt A Hang!
- Szerelemben születtem.  Apám Erósz a szerelem Istene, anyám Pszükhé a legszebb asszony, s én vagyok gyermekük, akit Gyönyörnek hívnak. Minden ami én vagyok, isteni szépségű, és a bennem lakozó szenvedély felülmúlja a halandó asszonyok szenvedélyét. De Aphrodité, a szerelem istennője megharagudott rám, mert szebbnek tartottak nála, és bosszúból láthatatlansággal átkozott meg engem. Azóta testemet soha senki nem láthatja, de nem csak az enyémet, hanem a nemzetségemét sem. Velük minden évben eljövünk Velencébe, ahol maszkokkal arcunk előtt, nem tűnünk fel senkinek, és együtt ünnepelhetünk a halandó emberekkel. - míg hallgattam történetét, kezdem megérteni, hogy hol is vagyok, de azt nem, hogy miért.  Amit most láthatsz, azt ember még nem láthatta korábban!

( http://www.youtube.com/watch?v=5HnF5T4Neuc )



A 7 kupolás templomban megszólalt valami földöntúli zene, ami magával ragadóan szenvedélyes volt, s hirtelen, mint esőcseppek, apró buborékok kezdtem hullani a magasból. Ezek a pici buborékok lassan, megfontoltan peregtek, és a fáklyák fényében kiszámíthatatlan ritmusban csillogtak,  e világon kívüli hangulatot varázsolva a rideg falak közé. Ahogy hullottak az apró gömböcskék, meg is tapadtak a testen előttem, amit eddig nem láttam.  
A Gyönyör testét kezdte körberajzolni ez különös jelenség, és szemeim szinte könnybe lábadtak attól, ami feltárult előttem.
A két csuklyás férfi odalépett őhozzá, és  feladott neki egy teljesen áttetsző ruhát, megfosztva engem a látványtól. Felemelve ekkor tekintetem a teremre, vettem észre, hogy az apró buborékok kezdik kirajzolni, az  ölelkező, emberszerű lények sokaságát.
-  Ez az én népem, - folytatta-  ők a szenvedélyben élnek minden pillanatban. Csak itt van lehetőségük  szemeikkel is szeretni egymás.
Megdöbbentett az a sok érzelem, amit láthattam! Ennyi érintést, ölelést és csókot életemben nem láttam összesen. Megfogta a kezem a kedves, és húzott keresztül a tömegen, de annak ellenére, hogy sokan voltak, soha senkit még csak meg sem érintettünk. A tömeg úgy nyílt meg előttünk, mintha vártak volna minket, mintha mi itt fontosak lennénk!
Az egyik oldalsó hajóba húzott, ahol a fáklyák fényében, csak szeretkező párokat láttam, tökéletes szerelmi táncot járva.


Hédoné hanyatt lökött  engem egy szófára, ami finom selyemmel volt behúzva, így testem belesiklott egészen.  Rámászott a combomra, és a mellemen megtámaszkodva azt mondta, láss engem, s mozdulatlanná vált előttem. A finom buborékok lassan beborították haját, arcát, combjait és testét. Ekkor megfogta a kezeimet, és lassan arcához emelte, s érezhetem a tenyeremmel azt a tökéletes arcot, amibe az ember azonnal bele tud szeretni. Bőrének érintésétől gyöngyözni kezdett a homlokom. Fogaival huncutul picit megharapta ujjaimat, majd édes nyakán húzta végig tenyeremet. A látvány és az érintések több volt annál, mint amit be tudtam volna fogadni egyszerre, és ezen a helyen, ahol mindenki azért jön, hogy lásson, én becsuktam a szemem! Az érzéki testen siklottak kezeim, mintha bársonyt simogattam volna; megelevenedett minden, amit eddig csak elképzelni tudtam. Percekig lebegtem, ebben a végtelennek tűnő mámorban. Nem tudván tovább gátat szabni vágyimnak, megragadtam Hédoné testét, és óvatosan hanyatt fektettem a szófán. Láztól kiszáradt ajkaimmal kezdtem csókolni a testet, ami teljes gyönyörében feküdt előttem kínálva azt, hogy kényeztessem. És én nem sajnáltam lelkemet adni minden mozdulatomba. Tenyeremből árad az energia a testébe, mire ö ritmusos szuszogásba kezdett. A könnyed ruhácskát félre toltam, és arcommal simogattam hasát,  szívtam magamba a virágok illatát. Vonaglott Hédoné a fehér bársonyon, felkínálva nekem mindent amije volt. Széttárta combjait, és hajamat óvatosan megmarkolva, arcomat a gyönyör forrására szorította; és én ajkaimmal és nyelvemmel igyekeztem minden pillanatban ott lenni, ahol várta a kényeztetést! A kéj gyötörte testét, de az enyémet is! Úgy éreztem, mintha valami sűrű,meleg folyadékban lebegnénk, ami lassan örvénylik velünk, míg egyszer csak, combjaival, mint satu szorította meg forró arcomat... a zenészek megálltak..  mindenki mozdulatlan szoborrá dermedt… várva azt, ahogy Hédoné édes hangon belenyögött a csendbe. A hang finom visszhangként járta be a termet, és megnyugodott a csendben.
Testének íze, mint méreg járta át zsigereimet, és génjeimet átprogramozva éreztem a változást, ami elindult bennem. Elengedett combjának szorítása, és a zenészek folyatták ritmusos muzsikájukat.

Az Istennő lágyan a tarkómat megsimogatva magához húzott, és hagyta hogy mellein megpihenjek! Miután a zihálásom csillapodott,  az asztalról elvett egy arany serleget, és forrásvízzel kínált engem,  én nagyot kortyoltam az édes vízből!

A következő pillanatban testem a gondolám padlójára hullott élettelenül! Ott találtam magam a hajóban, mintha mi sem történt volna, mintha csak álmodtam volna az egészet. Kívülről szemléltem magam, hogy emberek rohannak, és bámulják ami velem történt.

Orvost hívtak kihűlésnek indult testemhez, de ö csak letakart engem.
A város jegyzője lépett oda, és kérdezte az orvost, hogy van e a testen valami jele gyilkosságnak,s  hangjában volt valami rejtőzködő félelem.
- Nem látok semmit… Uram!
- Nem lát semmit?! - mintha ettől a választól félt volna legjobban.
A jegyző értette azt, amire az orvos valójában gondolt, és hívatta az arcnélküli gondolást, hogy testem elvigye valahová, amit csak ő ismer.
Hosszú mozdulattokkal evezett velem, és csak annyit mondott: Te fiú, nagyon szerencsés vagy!

Velencében azóta is megtartják a karnevált, és a gondolások között terjed az a hiedelem, hogy van egy arcnélküli hajós, de soha senki sem látta.