Vele

Szeretnék elmondani egy történetet neked. Egy olyan történetet, amit még nem mondtam el senkinek, amit még a legközelibb barátaim sem tudnak. Nem azért, mert szégyenletes, hanem mert imádom dédelgetni a lelkemben. Eddig csak az enyém volt, de most meg akarom osztani veled.

Még a főiskola alatt, egy nyári vizsgaidőszakban történt. Akkoriban egy kollégiumban laktam. Ott találkoztam Vele, egy szobatársnőmet látogatta meg.
Megismerkedésünktől fura alak volt, nem igazodtam ki rajta: jött-ment, ahogy kedve tartotta, néha hetekig nem láttam, aztán egyszer csak megjelent, sűrűsödtek a látogatások, majd újra eltűnt hosszú időre. Ahogy telt az idő, egyre jobban a szívemhez nőtt. Történetem idején már három hónapja nem láttam, nem is hallottam felőle, lassan a reményt is feladtam, hogy újra eljön. Felhívhattam volna persze, azt is tudtam, hol lakik, de a büszkeségem nem engedte.
Hogy milyen kapcsolatban álltunk? Egy-két szóval nem tudnám elmondani. Elmagyarázni is nehéz. Én szerelmes voltam bele. Ő? Azóta sem tudom mit érzett. Azt tudom, hogy szeretett nálam lenni. Hihetetlenül pörgős figura volt, hozzám járt lenyugodni, töltődni. Néha szüksége volt rám. Szerette, hogy szerettem, azt hiszem. Ha eljött hozzám, többnyire nálam, velem aludt éjjel. Összebújtunk, mint a gyerekek. Egy-két csóknál több sosem történt, egyszer próbálkozott a szexszel, még az elején, de finoman elhárítottam. Tudomásul vette, maradtak a szeretetteljes cirógatások. Imádtam, ahogy simogatott, törleszkedtem hozzá, mint egy cica. Régebben elég zűrös nő voltam, pasik jöttek-mentek az életemben, vele ez is megváltozott. Ő lett a mindenem…

Ez volt a helyzet, mikor eljött hozzám azon az éjszakán. Nem egyedül jött, egy haverját is magával hozta, volt már ilyen. Hoztak egy üveg bort, elszürcsöltük, közben ment a beszélgetés. Később felvittem őket a felső szintre, egy ismerősöm gépén megmutatni azokat a fényképeket, amik egy régebbi ottléte alatt készültek.
Megbeszéltük, hogy velem alszik. A barátja nem akart maradni, persze nem bántam. Kikísértük a kollégium elé, majd visszamentünk a szobába.
Kezdetét vette a szokásos szertartás. Elmentem zuhanyozni, majd elhevertem az ágyon. Ő az ölembe tette a fejét, csendesen beszélgettünk, közben a haját cirógattam. Elindult az a furcsa áramlás, amit eddig csak vele éltem át. Csend, béke és szeretet.

Mintegy fél óra múltán tértünk magunkhoz. Megágyaztam, eldőltünk egymás mellett. Az oldalán feküdt, felém fordult. Szembe feküdtem vele, arcához simítottam az arcomat. Adtam neki egy puszit. Még egyet. Még egyet, és megint… de ezt már a szájára. Aztán elmerültem a csókjában. Szerettem, ahogy csókolt, játékosan, finoman. Már jó ideje nem voltam ilyen közelségben senkivel, érzékeim őrült mód felbolydultak, minden idegszálamból ingerületek ezrei futottak le az ölembe, alig kaptam levegőt. Csókoltuk egymást egy percig, aztán szétváltunk. Megijedtem: nem ez volt az első eset, hogy egy csók után annyiban marad az egész, de most nem akartam abbahagyni, folytatni akartam ezt az őrjítő csókot a végtelenségig. A sötétben is láttam, hogy engem néz. Két tenyerem közé simítottam az arcát és ráhajoltam. Megcsókoltam újra és újra. Fölé hengeredtem, keze a derekamat szorította. Ajkamat elszakítottam az övétől, a nyakán kerestem az ütőér feletti érzékeny, puha bőrt. Nyelvemmel kezdtem cirógatni, majd ajkaimmal finoman meg-megszívtam, fogaimmal karistoltam. Hallgattam egyre sűrűsödő sóhajait. Ekkor fél keze már a fenekemen járt, míg a másikkal a hajamat túrta. Visszatértem a szájához, de ez már nem az előbbi finom, gyengéd csók volt. Szinte eszünket vesztettük.

Átgördített magán, most ő került felülre. Visszakaptam mindazt a kínzó gyönyört, amit az előbb adtam neki, de ő nem elégedett meg a nyakammal. Pizsamám felsőrésze lehasadt rólam, és ő csókolt egyre lejjebb, már majdnem a melleimnél járt, de kínzott még, a köztük lévő völgyet vette célba, végigcsókolta, simogatta a nyelvével. Már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, megfeszültem, kidomborítottam a mellem, mintegy felkínálva neki. Megértette, mit akarok, gyors puszi a mellbimbómra, majd azonnal a szájába vette, és szívni kezdte. Azt hittem, megőrülök. Csók, szívás, simogatás váltogatta egymást, mindkét mellemnek jutott bőven. Észre sem vettem, hogy eközben hogyan került le rólunk az összes ruha, azt sem vettem volna észre, ha ránk szakad a ház. Csak ő volt és az a hihetetlen, őrjítő forróság az ölemben. Simogattam, ahol értem, körmöm a bőrébe vájt, felszisszent, de úgy tűnt, egyáltalán nem volt ellenére. Megfogtam a fejét, felhúztam magamhoz, csókolni akartam újra.

Egyszerűen nem bírtam tovább, magamra húztam. Nem kellett előjáték, semmi nem kellett, csak őt akartam magamban érezni. Ölem talán még soha nem volt ilyen nedves. Megfogtam a férfiasságát és magamba illesztettem. Eddig a pillanatig a dolgok őrült iramban történtek, nem gondolkodtunk, csak tettük, amit a testünk parancsolt. A behatolás pillanatában azonban Ő megállt. Értetlenül néztem rá, mozdítottam volna a csípőm, hogy végre magamban érezzem, de nem hagyta. Megállított, majd lassan, kínzóan lassan csúszott belém egyre mélyebben. Bár a sötétben nem sok látszott, de az arcát figyeltem, nem csak most, hanem végig. Miután tövig belém hatolt, lassan, egyre gyorsulón mozogni kezdett. Az előbbi megtorpanás nemhogy csökkentette volna, hanem még fokozta vágyunkat. Az ütem egyre csak fokozódott, hihetetlenül élveztem a dolgot.

Testünk összesimult, csípője köré fontam a combjaimat, újra és újra befogadtam őt, nem akartam, hogy vége legyen. Átfordultunk, most én kerültem felülre. Játszadozni kezdtem vele, lassan engedtem ki magamból, majd ugyanolyan lassan vissza. Ezután teljesen magamba engedtem Őt, és csak a belső izmaimmal masszíroztam. Nem bírtuk sokáig, hamarosan az előbbi iramban folytattuk. Kezeimmel a combján támaszkodtam meg, fejem hátravetettem, úgy élveztem a vágtát. Felült, átfogta a derekam, innentől ő diktálta az iramot, de az cseppet sem csitult, sőt. Ismét szájába vette a mellbimbóm, csókolta, szívta, marcangolta. Látszott, hogy már nincs messze a vége, egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, én azonban úgy szerettem volna, ha mindketten átélhetjük az orgazmust, közel egyszerre. Finoman meglöktem felsőtestét, megértette, hogy mit akarok, visszafeküdt. Lenyúltam és a csiklómat kezdtem ingerelni, pár pillanat és én sem voltam messze a végétől. A torkomból nyüszítő, vékony torokhangok törtek elő, a vágta még egy kicsit gyorsult, és…elszálltunk. Akkora orgazmust éltem át, mint még soha életemben.

Ráborultam, izzadt testünk összesimult, még kapkodtunk a levegő után, éreztük egymás rohanó szívverését. Addig maradtam így, míg a hűlő veríték miatt fázni nem kezdtem. Akkor leszálltam róla és mellégömbölyödtem. Összemosolyogtunk, mint ahogy egész idő alatt, így most sem szóltunk egy szót sem. Még megcsókolt, még simogatásra rebbent a keze a vállamon, aztán elaludt. Én ottmaradtam egyedül a gondolataimmal a sötétben, boldognak éreztem magam, őriztem a kedvesem álmát. Aznap éjjel többször is felriadtam, ránéztem, mosolyogtam és aludtam tovább.
A vizsgaidőszakom úgy telt, mint egy álom, a tanulás ellenére is. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, ha csak lehetett, szeretkeztünk, hihetetlen dolgokat próbáltunk ki. Talán egyszer erről is mesélek neked.

Hogy mi lett velünk később? Azt hiszem, ki kell ábrándítsalak. Mikor a vizsgaidőszak véget ért, hazaköltöztem a nyárra. Aznap láttam utoljára. Megkereshettem volna, valószínűleg nem küld el, de ez így volt szép. Így hihetem azt, hogy ő is szeretett. Még fáj, még keresem magam mellett, ha felriadok éjjel, de el fog múlni. El kell múlnia.