Otthon vagyok, várlak, tudom, nyűgös napod volt, lassan telt, sietsz hozzám. Fél óra és itthon vagy. Gyors zuhany, köntös fel, jár az agyam, mivel lepjelek meg.
Tudom, mivel dobhatom fel a napod! Öltözködöm. Francia bugyi, kicsit csipkés, fekete, a melltartón gondolkodom, de úgy döntök, majd leveszed, ha sokallod, kötényke, kicsi, fodros fehér… mi van még itt… combfix és természetesen magas sarok, mert nyújtja a lábam (ráfér!) és kell, hogy egy kicsit kurvás legyen a szobalány. Leslek az ablakból, szalad a szívem, az ajtóhoz érsz, nyúlsz a kilincsért, de kinyitom előtted.
„Jó estét, Uram!” - pillanatnyi megtorpanás, éget a pillantásod, vetném rád magam, de maradok a szerepben, csak a szempilláim alól leskelődöm. Végigfut a mosoly az arcodon és azonnal veszed az adást, játszol velem. „Jó estét!”
„Kíván valamit, Uram? Vacsora? Kávé?” „Kívánok… egy kávét. Egyelőre” Az idegszálaimon táncol a hangod, bizserget. „Azonnal készítek egyet”
Eléd lépek „véletlenül” a karodhoz ér a mellem, ahogy elmegyek melletted, előtted megyek a konyhába, finoman ring a csípőm, süt a szemed, érdes a lélegzeted, jössz mögöttem. Leülsz, figyeled, ahogy készül a kávéd. A csészéért nyújtózkodom, a kiskanalat elejtem, hajolok, nem guggolok, természetesen mindezt háttal neked. Míg fő a kávéd, takarítok: áthajolok előtted egy láthatatlan porszemért, végigtörlöm a konyhapultot, körülötted sertepertélek, minduntalan hozzád érek valahol, a combod, hátad simítom végig, a tarkódon, fülednél érzed a leheletem, a te kezed is gyakran „útban” van, fenekem, mellem érinti…
„A kávéja, uram. Parancsol még valamit?” „Leporolná a nadrágom elejét?” „Természetesen! Porosnak találja? Valami probléma tényleg van, nagyon feszül az anyag… megnézném közelebbről, ha szabad, ki kell, hogy gomboljam, így nem látom tisztán a problémát. iiigen, most már látom!” „Mit talált?” „Nem a nadrággal van gond. van alap egészségügyi végzettségem, megvizsgálnám, hogyan oldható ez a vérbőség, feszülés” „tegye, gyorsan!” „Kíméletes leszek, nem okozok fájdalmat!” - hűvös a kezem, végigsimítom… „Nem, ez nem megfelelő, még jobban dagad. talán egy kis nedvesség, forróság” „CSELEKEDJEN!” „Igen, uram!”- végignyalogatom, a számba engedem, finoman, puhán, óvatosan… felnyögsz, mozdulsz… „fáj?”- nézek fel rád ártatlannak szánt tekintettel „Folytassa!!!” - rekedtes, karcos a hangod, próbálsz a szerepben maradni és parancsolni, de a szemed elárul… élvezed. Örömmel engedelmeskedem. Újra a számba veszlek. Előbb csak a hegyét, körbesimogatom a nyelvemmel, szinte csókolózom vele. Mozdul a csípőd, a kezed a tarkómon, a hajamba markolsz, tolod magad beljebb, határozottan, de gyengéden. Mélyre engedlek, egyik kezem a feszes feneked markolja, a másik elindul a combom belső oldalán... Kívánlak! Felveszem a ritmusod, fallak, szoplak, egyre keményebb és feszesebb a farkad, egyre hevesebb tempót diktálsz, kapkodod a levegőt, érzem, nemsoká véged. Olyan mélyre engedem, ameddig bírom, szinte tövig a számban, a torkomon vagy, lüktetni kezdesz és robbansz. Nyellek, de látni is akarom az élvezeted. Jut az arcomra, nyakamra belőle, befolyik a melleim közé. Tisztára nyalogatom a farkad, lassul a légzésed, lenézel rám, ragyog a szemed, összemosolygunk. „Ejnye, hogy összekente magát!” - megtörölgeted az arcom, nyakam, közben pillanatok alatt eltávolítod a kevés ruhámat. „Hiszen maga reszket, üljön le, össze ne essen itt nekem!” a székre rogynék, de az asztal szélére ültetsz, lábaim közé állsz talpam a széken. Simítom rólad az inget, megszólalni nemigen tudok. Mindenütt ott a kezed. „Mi ez az illat?” - finomat harapsz a nyakamba, tudod, hogy elolvadok tőle, az ujjaid a háromszögemen barangolnak, megsimítod a csiklóm, érzed, a forró nedvességem, mozdulnék, de már el is vetted a kezed, az orrod elé tartod, majd elém. „Maga is érzi?”- bekapom az ujjaid, szopogatom, harapdálom. Elveszed. Most te guggolsz elém, nyalogatod, szopogatod, szívod a csiklóm, alig kapok levegőt, szinte a teljes vérkeringésem az ölembe koncentrálódik, beleszédülök az élvezetbe. Megérzem az ujjaid, ahogy belém csusszannak, megfeszülök, felnyögök, kapaszkodom. Ujjazol, nyalsz vadul, szorítom a vállad, fejed, robban bennem a gyönyör… Felállsz, nem játszom tovább, az agyam nem működik már. Csókollak, szorítalak magamhoz. Érzem, hogy a farkad újra keményen ágaskodik, átölellek a lábaimmal is, szinte magamba húzlak. Kitöltesz, feszítesz. Mozogsz, először csak finoman, a hátam simítva, majd egyre gyorsabb erősebb tempóra váltasz. A fenekem alá nyúlsz, megmarkolod, felkapsz az asztalról, leülsz a székre, szinte felnyársalsz, ahogy az öledbe huppanok. Újabb gyönyörhullám borít el, remegek. Aztán lovagolni kezdek rajtad, fel-le csúszkálok, nem engedlek, tövig jár a csípőm. Mozogsz alattam, szorítod a fenekem, magadba húzol újra és újra. Nem bírom sokáig, de te sem. Egy utolsó, kemény döféssel belém robbansz és ettől a lüktető forróságtól én is elszállok, nyögve-sikoltva borulok a nyakadba. Lassan áll helyre a szívverésem, légzésem. Felnézek rád, mosolyogsz. „Milyen napja volt, Uram?” „Gyönyörű!” - súgod és megcsókolsz, finoman harapva, ahogy szeretem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John:
Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...