Váratlan vendég 1.

Váratlan vendég 1.
(Laura kalandjai – 284. fejezet)

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Írta: Miranda Mars (m_mars@lycos.com)
Az eredeti történet a http://asstr.org/~laura címen található.
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2005. május - július 17.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Joy Laurára várt a lépcsőn, mikor a lány hazaért a munkából. Hosszú karjai felhúzott térdein voltak, lába csupasz, barna és fényes volt (és nagyon hosszú), amiről Laurának az a kincs jutott eszébe, ami közte van elrejtve.
- Nem tudom elhinni, hogy megvártad, hogy elmenjek, aztán berángattad Carmelát az ágyadba – mondta a lány, és Laura szemébe nézett. Szemeiben egyaránt villant meg ellenségeskedés és egy kis kihívás.

Ajaj, gondolta Laura. Carmela nem kellett volna elmondja Joynak. Rám kellett volna bíznia. Másrészről viszont nem kell azon aggódnom, hogy hogyan fogom neki elmondani. Joyra mosolygott. Képtelen volt elfojtani azt a szexuális forróságot, amit a lány puszta közelsége váltott ki benne.
- Tulajdonképpen nem is \’rángattam\’. Gondoltál már rá, hogy esetleg akart egy kis... tudod... ?\"
Joy ravaszul elmosolyodott. Lenézett az utca aszfaltjára, aztán vissza Laurára, mint egy kisgyerek, aki nem tud valamit kiverni a fejéből.
- Jobb volt vele, mint velem?
- Jaj, Joy - Laura leült a lány mellé a lépcsőre. – Tudod, mennyire szeretlek. Ennek nincs semmi köze a dologhoz. Tudod, ő is olyan aranyos, mint te. Tudom, hogy tudod. Sokkal többször feküdtél már le vele, mint én. Ugye nem fosztanál meg ettől a gyönyörtől?
Joy bólintott.
- De. Megfosztanálak. Magamnak akarlak. Nem akarom, hogy bármidet is birtokolja.
Laura közel hajolt Joy csodálatos füleihez, és lágyan suttogta:
– Mi lenne, ha egyszerre csinálnánk? Mind a hárman! Mondd, hogy nem jó ötlet!

Joy Laurához fordult. Arcán széles mosoly terült el.
– Komolyan beszélsz? Erre még sohasem gondoltam Szerintem... nekem tetszene. Kipróbáljuk? Tuti tetszene annak a ribancnak is.
- Miért hívod ribancnak?
- Mert megpróbált ellopni téged tőlem. És mert olyan... kibaszottul csinos. És olyan szép nagy melle, olyan szép nagy segge van. Biztos jobban szereted őt, mint engem, csak kedves akarsz lenni. És gyorsan el is élvez. Nem mint én. Csak annyit kell mondani neki, hogy \’Csináld,\’ és már majdnem el is kezdi. Biztos odáig vagy érte ezért.
Laura körülnézett: végig a kis utcán, a környék ablakait, nehogy valaki kihallgassa őket. Joy intim témákat hozott szóba, a szokványos beszélgetés sokkal élénkebb szexuális vádaskodássá fajult.

- Nem csinosabb nálad – mondta Laura gyengéden. – Szeretem a tested. Szeretem, ha elélvezel tőlem – az utolsó mondatot lágy sóhajjal mondta ki.
Joy arca felderült. Ismét szokásos élénkségével mosolygott. Laura azon tűnődött, vajon a lány honnan vette az ötletet, hogy Carmela melle vagy segge nagy lenne. Talán minden relatív, ahogy a mondás tartja, gondolta. Carmela teste nem volt túl tömött, noha Joy szikár bájainál mindenképpen húsosabb volt.
- Tényleg?
- Tényleg - Laura összeesküvő mozdulattal megint körülnézett. – Miért nem jössz be, hogy megmutassam?
- Nem tudok - pillantott rá Joy. – Az apám itthon van. Sőt, most épp vacsorát főz. Azt mondtam neki, hogy kimegyek a levelekért. – Felemelte a kezét, ami tele volt számlákkal és reklámokkal. – Már aggódni fog, hogy hol vagyok. Csak láttam, hogy hazajössz, és arra gondoltam, megvárlak.

Laura próbált nem csalódottnak tűnni. Volt egy szabad estéje, és a gondolat, hogy meztelenül hemperegjen ezzel az étvágygerjesztő lánnyal, csábító volt.
- Fogadjunk, hogy örülsz, hogy láthatod.
- Inkább veletek lennék - mondta Joy szexi mosollyal. – Most, hogy már tudom, hogy nem szereted jobban.
Laura vállat vont.
- Mikor megy el megint?
Joy is megvonta a vállát.
- Nem tudom. Ha megtudom, majd szólok. Ígérd meg, hogy nem csináltok semmit a hátam mögött, jó?
Laura elnézően mosolygott.
- Megígérem. Várunk, amíg te is ott lehetsz.
Joy izgatottan megremegett, aztán felállt.
- A francba, azt sem tudom, hogy én hogy bírom ki – vallotta be, aztán lement, és hazaindult.

Laura bement. Nem érezte, hogy e kis találkozás előtt különösen fel lett volna izgulva, de mostmár tudatában volt a testét elöntő lüktető, duzzadó nyomásnak, a vágy érzésének. Tudta, hogy hanyatt vághatná magát az ágyon, és könnyíthetne magán, miközben elképzeli, hogy forró húsmasszává fonódik össze Joy és Carmela fekete, barna és az ő sápadt teste. De valahogy meg akarta ezt őrizni a valódi találkozásra. Ehelyett elővette a videokazettát, amit Stevie Archer készített a szeretkezésükről. Azt, amelyet Rhonda megtalált, és amiért olyan kellemetlen jelenetet csapott. Tulajdonképpen Laura nem is tudta, hogy Rhonda és Stevie vajon helyreállították-e utána a kapcsolatukat.
De a videó elég vad volt, mindketten kétszer élveztek el, és Laura gyakran megnézte. Általában az első két vagy három perc elég is volt. Stevie Joyra emlékeztette hosszú, sovány, világos karamellszínű testével, kis, hegyes melleivel és huncut kis mosolyával. Ez az este sem különbözött a többitől: gyorsan élvezett egy nagyot, aztán húsz perccel később már aludt is. Érdekes volt, hogy már Stevie orgazmusának látványától is képes volt elélvezni. A videónak köszönhetően az este további része eseménytelen, nyugodt és békés volt.

Kiderült, hogy Joy apja tíz napig nem megy el újabb üzleti útra. Ez az időszak mindhármuknak nagyon nehéz volt, mivel sem Joy, sem Carmela sem válthatta valóra kis orgiájukat Laurával, sőt, még egymással sem lehettek suli után, mint régebb. Laurának ott volt Sara, hogy lefoglalja érzelmeit és vágyait, mindamellett kissé kimerítette a sokszor elhalasztott gruppen lehetősége.
Az üresjárat alatt mindketten gyakran felhívták. Néha Joy is elcsípte az utcán, de csak titokban, mert az apja mindig otthon volt. Carmela viszont igazi kis démonná vált, igaz, ez csak a telefonon keresztül fejeződött ki.
- Nem értem, miért nem mehetek el hozzád - nyafogta. – Senki se tudná meg. Még Joy sem. Leparkolnék az utca végén, a sorompó mellett. Sose tudná meg. Máris átmehetek, egy óra múlva. A bátyám ideadja a Pontiacot. Mit szólsz hozzá?
Laura komolyan elgondolkodott a dolgon. Nem sok jobb dologgal tölthette volna el az estéjét, mint ennek az elbűvölő tinédzsernek az ölelgetésével, és fekete puncija szopogatásával. Nagyon is benne lennék! gondolta.
Lágyan, de határozottan szólalt meg, kimért hangon.

- Kicsim, szerintem nem lenne helyes. Tudod, hogy szeretném. De a dolgok csak rosszabbak lesznek, ha azt hiszi, hogy a háta mögött csinálunk valamit. Biztos, hogy a pasas elmegy pár nap múlva. Akkor majd megrendezhetjük a mi kis partinkat.
- A mi kis kefélő-partinkat – suttogta Carmela kuncogva a telefonba.
- Pontosan. - Laura érezte, hogy testét a gondolatra forró vágyakozás tölti el. – Nem bírok várni! – vallotta be Carmelának. Remélte, hogy saját türelmetlenségének beismerése megkönnyíti Carmela dolgát is.
Carmela hallgatott a vonal másik végén egy darabig, aztán beleszólt:
- Jobb lesz, ha minél előbb elmegy – fenyegetőzött -, vagy belehalok a várakozásba.
- Vegyél egy hideg zuhanyt, kicsim, és minden rendben lesz – duruzsolta neki Laura. – Nem lesz az olyan soká. Nézd a jó oldalát. Lehet, hogy már holnap elmegy.

Másnap Laura rádöbbent, hogy csodák igenis vannak. És biztos, hogy ebben Carmela is igazat adna neki. Joy, aki egyszer elvitt egy névjegykártyát Laura kandallójáról, és felhívta a munkahelyén: elmondta, hogy az apja háromkor St. Louis-ba megy. Három napig nem lesz itthon.
Laurának hatig dolgoznia kellett, de azt ígérte a lánynak, hogy fél hétre már otthon is lesz. Joy azt mondta, hogy Carmela még valami kifogáson dolgozik, amit beadhat az anyjának, de estére biztos ott lesz. A nap többi részében Laura kétségbeesetten próbálta vad fantáziáit és vágyait kordában tartani. Délután hatra már megőrjítette a benne kavargó szenvedély, udvariasan kimentette magát a kollégái előtt valami hihető mesével, és próbált vigyázni a hazafelé vezető úton, próbált nem gondolni a kilátásban lévő pompás kufircolásra ezzel a két étvágygerjesztő tinédzserrel.

Mikor a tömbházhoz ért, nem látta Carmela bátyjának kék Pontiacját sehol, és a kedve azonnal el is romlott. Mindenesetre leparkolt és sietve kiszállt a kocsijából és felszaladt a lépcsőn. A tény, hogy a lányok nem várták a lépcsőn, megijesztette, de megpróbált nyugodt maradni. Miközben a kulcsokkal tökölődött, eszébe jutott, hogy a lányok biztos nem akarták magukra vonni a szomszédok figyelmét azzal, hogy a küszöbön ácsorognak. Hát persze. Joy lakásán lesznek.
A kabátját és a táskáját sietve egy székre csapta, felkapta a kulcsait, megint kirobogott, és bezárta maga mögött az ajtót. Aztán nyugalmat erőltetett magára, és szinte óvatosan ment el Joy lakásáig, mintha csak levegőzne egyet ebéd után. Mikor odaért, halkan bekopogott.

Azonnal meghallotta bentről a kuncogást. Joy résnyire nyitotta az ajtót, és kinézett. Carmelával nem bírták visszatartani a nevetést, boldogságuk szinte kicsurrant.
- Laura... micsoda meglepetés – mondta Joy.
Carmela tűnt fel mögötte, kikukkintott a vállai fölött, és félénken elmosolyodott:
- Sziiaaaa, Laura.
Egy pillanatra átfutott Laura fején, hogy valami serdülőkori vicc áldozata lett. Ne légy paranoiás, mondta magának.
- Sziasztok, gyerekek!
- Na, nem is jössz be? – kérdezte Joy, és szélesre tárta előtte az ajtót.
Mindketten az iskolai szurkolócsapat egyenruháját viselték. Ezek jólkitervelték – gondolta Laura elpirulva, de egyúttal a boldogság ízig-vérig átjárta.
- Nem bánjátok? – mosolygott rájuk, és gyorsan becsusszant, attól félve, hogy ez a kis játék valahogy felkeltheti a szomszédok figyelmét.
Joy becsukta mögötte az ajtót. Carmelával egyszerre kacagtak fel megint, és Laura mintha egy kis idegességet fedezett volna fel a hangjukban. Akaratosak és lelkesek voltak, de ilyesmit még sosem csináltak, és bizonytalanok voltak a folytatást illetően. Úgy döntött, segít nekik.
- Csak gyakorolni jöttetek, vagy mutattok is valamit? – játszotta tovább a szerepét.
A lányok egymásra néztek, és megint nevetésben törtek ki.
- Szeretnénk mutatni neked valamit – nevetett Carmela. – Gyere csak, Joy!
Joyt Laura elé húzta egy háromméteres részre. Egy újabb nevetgélési roham után egy kis szurkoló-gyakorlatsort kezdtek Laurának bemutatni, amiben hajolgatás, forgás, nagyon sok karlengetés és térdhajlítás szerepelt. Ezt időnként félbeszakították az ideges nevetgélések. Java, Joy németjuhásza szintén velük szemben ült. Szája nyitva volt, mintha csak elbűvölte volna ez az előadás.

Laurát teljesen hatalmába kerítette a vágy. Természetesen elképzelte
már, hogy milyen lesz, amikor ők mind együtt lesznek, de ez messze túllépett minden képzeletén. Joy, aki magasabb és vékonyabb volt Carmelánál, szintén világosabb bőrű volt, lábai hosszúak és vékonyak, mellei hegyesen meredtek előre az egyenruha alatt. Széles, érzéki ajkai csábítóan résnyire nyíltak, kivillanó fogaitól Laura puncija remegni kezdett. Carmela sokkal sötétebb volt, alacsonyabb, de gyönyörű alakú, a lábai tökéletesen simák, teste vastagabb és teltebb, bőre sima és csillogó. A mellei az egyenruha alatt is mozogtak, de annyira azért elég tömörek voltak, hogy ne ugráljanak. Duzzadt mellbimbói átlátszottak a sárga ruhán, s ettől Laura szája kiszáradt.

Laura a vágytól megkövülten figyelte a lányok ugrálását. A sárga ruha a zöld csíkokkal remekül kiemelte fiatal, edzett testük szépségét és gyönyörű bőrüket: az egyik lány bőre sötét volt és sima, a másiké étvágygerjesztően karamellszínű. Laura végig akarta nyalni a karjukat, a lábukat, a combjukat, és minden egyéb testrészüket. A lányok Laurára mosolyogtak, aki mindkettejükkel szeretkezett már, és most mégis úgy érezte magát, mintha ez lenne az első alkalom. Valami teljesen más volt abban, ahogy a két lány együtt itt előadta magát.
- Jaj, gyerekek, olyan gyönyörűek vagytok – állapította meg Laura. Egyszerűen nem bírta megállni, hogy ez kicsússzon a száján, nem volt képes eltitkolni a heves fizikai vonzalmat, amit a lányok iránt érzett. Kinyújtotta feléjük a karjait. – Gyertek ide mindketten, hogy megölelhesselek… és megcsókolhassalak.

Carmela félénkké változott, és Joy átvette a főnök szerepét.
- Nem is tudom, Joy - mondta Carmela. – Szerinted szabad? Megengedjük neki, hogy próbálkozzon valamivel?
- Valami huncut dolgon töri a fejét - mosolygott Joy. – Ezt nem hagyhatjuk.
- Hát, tudod… - mosolygott vissza Laura – ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Gyorsan odalépett hozzájuk, és karjaiba kapta a lányokat. Arcát Joy sima, hosszú, barna nyakába temette, ajkaival pedig Joy fülcimpáját csipdeste éhesen. Aztán Carmelához fordult, rátalált a szájára, nyelvét pedig fürgén Carmela széttárt ajkai közé döfte. Kezei közben gyorsan csúszkáltak fel-alá a lányok meleg, ruganyos húsán. Miközben Carmelát csókolta, érezte, hogy Joy a nyakát csókolgatja.
- Laura… gyere velünk a hálóba. Nem bírok tovább várni.
- Jó - nyögte Laura, vonakodva elhúzta a száját Carmelától, aki mohón kapkodott utána.

Miközben még mindig egymást tapogatták, Joy hálószobája felé fordultak, de rögtön Javába ütköztek, aki a lábuknál nyüszített és vonaglott.
- Ez igen, játszani akar velünk – mondta Joy, és a hörgő, felizgult kutyára nézett. – Velünk akar maradni. Nézzetek csak rá, ő is felizgult.
Erre mindannyian elnevették magukat, még mindig majdnem elestek az izgatott Javában.
- Bezárhatjuk az ajtót – mondta Carmela. – Kint marad, és legfeljebb hallgatózik.
- Nincs értelme – állt meg Joy. – Ha kint hagyjuk, szűkölni és ugatni fog. Ismerem.
- Át kell mennünk hozzám - mondta Laura.
Mindkét lány egyszerre lett ünnepélyes, komoly és kétségbeesett. Laura elmagyarázta nekik, hogy egyenként kell átmenniük, megfelelő időtartamokban. Nem kell felkelteni a szomszédok érdeklődését.
- Én megyek először. Aztán Carmela, úgy öt perccel később. Végül te, Joy. Öt percenként.
Joy egyszerre duzzogott és mosolygott.
- Ne érjetek egymáshoz, mg oda nem érek – figyelmeztette őket.
Laura odahajolt és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta, mielőtt kiment volna az ajtón. Tudta, hogy Carmela az egész csókjelenetet lázas érdeklődéssel figyeli.
- Hogy is gondolhatod, hogy elkezdjük nélküled? - dorombolta Laura Joynak. Sima, karamellszínű mellét finoman megsimogatta.

Aztán kicsusszant az ajtón, és lassan, nyugodtan elindult a lakása felé. Alig bírta ki a feszültséget, miközben Carmelára, majd Joyra várt. Ezt Carmela sem tette könnyebbé, miután megérkezett. Azonnal lehúzta magáról a sárga szurkolótopot, és a díványra dobta, a szoba másik végében.
Laura rámosolygott. Meglepte a lány merészsége, le sem tudta venni a szemét Carmela pompás melléről: a sötét, kövérkés kör a bimbók körül lágy volt, és csillogott a szürkületben.
- Meg fogod őrjíteni - mondta.
Carmela önelégülten mosolygott, fekete szemei a megvetés és az izgatottság keverékével tüzeltek.
- Hadd őrüljön meg. – Melleit a tenyerébe fogta, mintha csak felkínálná őket. – Akarod?
- Igen… - nyelt egy nagyot Laura. – De nem akarom, hogy így versengjetek. Rengeteg időnk van… Úgyhogy most takard el, amíg ide nem ér.
Carmela a fejét csóválta. Önelégülten elmosolyodott, szeme csillogott.
- Na és ha mégsem?

Laura figyelmen kívül hagyta a lányt, és kikukucskált a reluxa lécein át az utcára. Azt leste, hogy mikor jön már Joy. Carmela mellé állt, egyik fiatal, rugalmas, meztelen mellét Laura karjához nyomta. Laura érezte Carmela kemény mellbimbóját a könyökén. Az érzés bizsergető volt. Még jó, hogy ilyen önkontrollom van, gondolta Laura, különben most rögtön megerőszakolnám.
Visszafordult az ablaktól Carmelához, aki a melleit megint letakarta a kezével. Lenézett rájuk, akárcsak Laura hüvelykujjaival a duzzadt bimbókhoz ért, míg a parányi szervecskék ki nem ugrottak hatalmas udvarukból.
- Máris a tieid lehetnek... - suttogta Laurának.
Laurát határozottan megigézte a vágy. Hirtelen azt kívánta, bárcsak ne jönne át Joy, és bárcsak máris rávethetné magát erre az étvágygerjesztő, félmeztelen lányra. Tudta, hogy várnia kéne. Tudta, hogy elég egy érintés, egy szikra. Ezt Carmela is tudta, erről fekete, csillogó szeme is tanúskodott.

Szerencsére Joy épp ekkor érkezett meg. Laura gyorsan beengedte. A lány szigorúan nézett Carmelára, meztelen melleire. Laura zavarba jött kissé, mert tudta, hogy a lány számtalanszor cirógatta és csókolgatta Carmela csodálatos sötét bimbócskáit, és valószínűleg ugyanúgy odáig volt értük, mint maga Laura.
- Kurva! – támadt Joy Carmelára. – Ugye nem bírtál már várni?
- Jaj, gyerekek – lépett közéjük Laura. – Nem akart semmi rosszat. Csak felkészült. Talán te és én megadhatnánk neki, amiért könyörög – mosolygott Joyra.
Joy szintén elmosolyodott. Laura tudta, hogy nem kell sok hozzá: a lány kezdeti dühének helyét hamarosan átveszi alapvetően jó természete.
- Igen. Meg kéne - mondta.

Laura lebiggyesztette az ajkát, megpróbálta figyelmen kívül hagyni a puncijában izzó tüzet.
- Erre, lányok – mondta, és behajlított ujjával a hálószobába hívta őket.
Mögötte Joy és Carmela megint elnevették magukat. Visszanézett rájuk a válla fölött, és látta, hogy Joy leveszi magáról a topot, aztán a szoknyát, akárcsak Carmela. Mire beléptek Laura hálószobájába, már csak a bugyi és a cipő volt rajtuk. Hirtelen összeesküvő suttogást hallott:
- Kapjuk el!
Megfordult, de addigra mind a ketten rátámadtak, lenyomták az ágyra, és rávetették magukat. Mégsem tudta visszafojtani a nevetést, miközben a lányok nekiláttak leráncigálni róla a ruhát.
- Lányok... lányok! – zihálta, és megpróbálta legyűrni őket. – Próbáljatok uralkodni magatokon – nevetett, és eltolta mohó kezeiket – És le a cipőkkel az ágyamról!
Lehet, hogy ez a figyelmeztetés valami szülői hangot ütött meg a lányokban, de az is lehet, hogy csak rájöttek, hogy mennyire be voltak vadulva. Mindketten felültek, és elengedték Laurát. A lány szeme még mindig könnyes volt az erőlködéstől és a nevetéstől. Felkönyökölt, és rájuk nézett.
- Ez a cucc szerencsét hoz, kis gazfickók - mondta. – Majdnem elszakítottátok ezt a selyemblúzt. Nézzétek, mit csináltatok a sálammal.
Lecsúszott az ágyról, és elkezdett levetkőzni, miközben a lányok figyelték.
- Bocsi – mondta Joy bűnbánóan, és lehajolt, akárcsak Carmela.
- Siettünk – vallotta be csöndesen.
- Akárcsak én – mosolygott Laura- Levette a blúzát, a szoknyáját a fekete melltartóját, és lecsúsztatta a bugyit a lábszárán. Kis, tökéletes mellei kivillantak, mikor előrehajolt, és érezte a testén az éhes tekinteteket.
- Laura, olyan gyönyörű vagy - mondta Joy.
- Amíg vártok, húzzátok le az ágytakarót – szidta őket játékosan Laura.

Carmela épp formás, sima, fekete lábairól húzta le a bugyit. A művelet teljesen lekötötte Laura figyelmét, így Joy húzta le szófogadóan az ágytakarót. Feltárult előttük a sima, fehér lepedő. Ezután mivel már csak rajta volt némi ruha, lecsúsztatta vékony, hosszú lábain barackszínű bugyiját.
Bele is halok a boldogságba, gondolta Laura, miközben az ágyhoz ment és kinyújtózott rajta: mindkét oldalán az egyik lánnyal. Mindketten közelebb húzódtak hozzá, míg húsuk össze nem ért. Laura érezte Carmela forró leheletét a vállán.
- Ki legyen az első? – érdeklődött Carmela finoman. – Csináltál már ilyet, Laura? Mi jön most?

Laura alig hallotta meg a kérdést. Elbűvölte Carmela meztelen melleinek érintése a hátán és Joy gyönyörű, lágy keblei a saját mellén.
- Szerintem csak csináljuk, ami jön - mondta, és csókolgatni kezdte Joy sima, karamellszínű testét. – Talán lefoglalhatnánk előbb egy kicsit Joy-t, mit gondolsz?
- Mmmmm, jól hangzik - mondta Carmela vidáman, és gyorsan átmászott Laurán, hogy ő is hozzáférjen Joy domborulataihoz.
Laura már az ajkai között tartotta Joy egyik finom, kerek, barna bimbócskáját, Carmela pedig gyorsan követte a példát, kezeivel ringatta Joy másik mellét, a bimbóját pedig teljesen beszívta a szájába.
- Ohhhhh! - sóhajtotta Joy, arca eltorzult a gyönyörtől, és lenézett a két lányra, akik a melleit szopogatták. Azonnal vonaglani és nyöszörögni kezdett köztük, és egy percnyi kezelés után Laura dél felé indult. Tudta, hogy odalent egy varázslatos, hosszú, gyönyörű punci várja a törődést. Laura helyét Carmela vette át, szopta, szorította és nyalogatta Joy merev, nedves bimbóit.

Laura Joy tátongó comjai közé süllyedt, hüvelykujjaival szétterpesztette a lány forró ajkait, és nyelvét épp a meleg, csillogó, rózsaszín lyukba akarta süllyeszteni, amikor megszólalt a csengő.