Mivel a szereplők egy kis regényem, a Héttorony figurái, néhány rövid mondat róluk.
Darken: jóképű és ellenállhatatlan, hatalmat parancsoló alak, a vámpírherceg. Feleségét kis időre elhagyja és a közeli nagyvárosba megy átgondolni dolgait, addigi életét.
Konstanza: sötét hajú szépség. Darken felesége, aki modern ruhát ölt és párja után megy, hogy szerelmét visszaszerezze.
Georg:Egy egy csőd szélén álló napilap vezetője mindaddig, míg Darken meg nem harapja, lerázhatatlan volta, és idegesítő viselkedése miatt, a legújabb vámpír.Jóképű férfi, Darken megsajnálja és magához veszi a szállodai szobájába és szárnyai alá, Georg képtelen egyedül boldogulni, és viselni vámpírságát.
***
- Nem bírom elviselni, hogy más is nézzen, én nem bírom Konstanza! - Darken elgyötört hangjától a hercegné majd elolvadt, haragja párologni kezdett, a férfi arca annyira kisfiúnak tűnt akkor és mégis, a legférfiasabb, akit valaha is csak látott. Darkent marta a lelkiismeret, ott belül zokogott, amiért rossz döntésével, fájdalmat okozott annak, akit a legjobban szeret.
- Megbántam - suttogta rekedten - hogy eljöttem, megfutamodtam. Érted élek szerelmem, nincs semmi ami nálad fontosabb!
- Talán az én hibám is – suttogta Konstanza, s tiszta nézésű szeme is erről árulkodott.
- Gyere velem a szállodába, hogy csak kettesben lehessünk, szükségem van rád, ha most nem lehetek veled belepusztulok.
Darken félrebiccentette a fejét, ajka a nőéhez ért. A finom izzás még csak ígérete, annak a hatalmas vágynak, amit majd szítanak egymásban.
A férj felkapta asszonyát karjaiba, s kisebb forgószél keletkezett körülöttük. Georg megijedt, tudta mit jelent, már nézte is, akad-e a környéken szabad taxi, egy percet sem akart Darken nélkül eltölteni az éjszakában. A páros teleportálta magát, nemsokára a fényűző szállodai lakosztályban landoltak, ahol a férfi mélyen szemébe nézett kedvesének.
- Annyira kívánlak… - s elcsuklott a hangja.
- Ahogy én téged – suttogott a válasz.
- Dögös vagy és szexi, gyönyörű az új frizurád, bárkivel felveszed a versenyt.
- Hát versenyeznem kell? – incselkedett a nő.
- Tudod, hogy nem - vonta magához Darken.- De olyan nagyon szép vagy.
Georg akkor ért oda, amikor a vámpírok egymásról úgy tépték a ruhát, akár a vadak, akik prédájuk bőrét kezdik ki. A vadság után lágyan értek egymáshoz, szenvedélyesen csókolózva, simogatva.
Georg felnyüszített panaszosan, amint látta, ahogy a meztelen és csodaszép testek egymáshoz érnek. Összesimulásuk harmóniát és féktelen vágyat ébresztett benne, a pár ahogy elterült a kanapén, maga a megtestesült erotika és gyönyör. Georgot annyira lenyűgözte, hogy nem fordított semmi figyelmet arra, hogy megbújjon és úgy nézze végig a jelenteket, csak állt éhes tekintettel az előtérben, az ajtófélfának dőlve, keze lassan levándorolt nadrágjához. A páros újra megélte szerelmük jelentőségét, lelkük összeforradását, azonban mindketten a nyögésre felfigyeltek, vámpír érzékük radar módjára jelezte, már hárman vannak.
Konstanza nem tartozott a sikoltozós nőszemélyek közé, csupán keresztbe tette lábát, hogy sima vénuszdombjának szirma ne látszódjon, és melle elé tette a kezét, amint Georgot észrevette. A férfi mintha valamiféle transzállapotban leledzene, szinte semmit sem mozdult, pedig jól látta, észrevették.
- Lunára! – fakadt ki Darken – megkérhetlek, hogy menj a picsába!
- Kérlek, barátom, nemzőm, életadóm, halálosztóm, ne küldj el! Te tettél vámpírrá, én pedig majd beleőrülök, hogy lássam és tudjam, hogy kell csinálni átváltozva.
- Megbolondultál? Őrültebb vagy, mint hittem. Pontosan ugyanúgy kell, ahogy azelőtt csináltad!
- És szoktatok egymásból inni is közben, ugye? Igen? Mondd! - Gerog észre sem vette, hogy már a szoba közepén jár. Darken mindenki mást valószínűleg széttépett volna azonnal, apró cafatokban ment volna a nirvanába, de Gerogal nem tudott mit kezdeni! Akkor és ott ismét előtörtek benne azok a furcsa apai érzések, ami miatt nem tudott vele keményen bánni.
- Mégha én meg is engedném, Konstanza…
- Konstanza szereti a férjét, és kicsit sem perverz, de nem is prűd - szólt az asszony - ám talán, ha már mind megőrültünk, mielőtt visszatérünk a megszokott csapásra, tehetünk rá még egy lapáttal. Itt és most, mivel reggel úgyis visszatérünk a faj városába, megengedhető kivételesen részemről. Hát, csak nézz Gerog és tanulj!
A férfi reszketett, ahogy beharapta húsos száját, Konstanzának még nedvesebb lett látványától az öle. Pedig a férjénél vonzóbb pasit, szebb s jobb, keményebb macsót, nem igen ismert.
Darken is odapillantott, a fiú - mert neki Georg csak az volt-, szeme mind lilábban világított, átszellemült arca kéjre és kielégülésre vágyott, a kemény merevedését a kioldott nadrággombok igen jól mutatták. Darken, ha lehet egy picit még keményebbé vált látványától. Hozzáadott az éjjelhez a fiú valami pluszt.
Konstanza észrevette, nem csak őt ajzotta fel a harmadik jelenléte, Darkent sem hagyta hidegen. Tudomása szerint, nem volt párjának addig vágyálma semmiféle többes szex, de úgy tűnt, mindkettejüknek tetszik.
Darken lehajtotta fejét, Konstanza mellbimbója olyan csúcsosan kínálkozott fel neki, hogy muszáj volt megkóstolnia. Georgnak folyt a nyála, elképzelte micsoda zamatos ízt érezhet barátja.
Nem akarta, de kicsúszott a száján önkéntelenül, felhős tekintettel övezve a kérdés.
- Finom, ugye?
Konstanza odapillantott, szemében örvénylett a kéj, kezében Darken kemény férfiassága, alig érték körbe ujjai. Imádta a vastagságát, hosszát, a rajta végig futó eret. És a hozzá tartozó egyént, annál is inkább. Ám valami vad vágy fogta el, a másik férfit is akarta magához közel, gondolta egyszer nem szab határt, hogyha Darken is úgy akarja.
Kissé megemelte a szabad mellét.
– Gyere, megengedem, hogy megízlelj.
Darken azonnal felegyenesedett, hol Georgra nézve, hol feleségére, aki közben elkezdte ütemesen mozgatnia kezét a férfiasságán, hogy ezzel is engesztelje és nyugtassa őt.
Konstanza próbálta meglátni az igazat, Darken igenis féltékeny lett, de ugyanakkor, újdonsült védencéhez igen húzott a szíve. Gerog is félt, látni lehetett, ahogy tart a férjtől, de azt is, majd megőrül a vágytól, hogy csatlakozhasson.
- Kérlek Darken. - nyögte.
- Franc! – káromkodott az – nem bánom, ilyent még úgyse csináltam, pedig elég régóta koptatom a földet. De ha Konstanzának nem tetszik, azonnal el kell tűnnöd!
- Gyere akkor hát. - Hívta az asszony, akit az izgalom remegésre késztetett, egészen elgyengült, majdnem lecsúszott a földre a kanapéról, Darkennek kellett megemelnie, és visszahúznia a párnás részre.
Georg az ülőalkalmatosság végéhez állt, Konstanza megfogta a kezét és a mellére húzta biztatón.
Az új ismerős felhördült, kissé összeszorította az alma formájú melleken ujjait. Jó kemény volt, pont amilyent a legjobban szeretett. Darken ekkorra már Konstanza lába között térdelt, fejét lehajtotta nedves szirmaihoz. Imádta nyalogatni a nedveket, a vágatban járatni nyelvét. A csiklón körözni, míg duzzadt nem lesz, és a lukba be-be dugni hegyesre formázott nyelvének végét. Ezután persze az ujjai jöttek, imádta belülről feszegetni a hüvelyfalat, legfőképp három ujjal, ahogy az asszonya leginkább szerette. Közben a csiklót nyalni, volt Konstanza vége, olyankor még a sikoltozás is kitelt tőle. Most is ahhoz a módszerhez folyamodott Darken…
Georg a nő mellé ült, száját a mellbimbóra tapasztotta, szívogatta, forgatta a szájában, kezével is megfogta, nyalta körbe-körbe, majd cuppugott rajta.
A nő hol férje lábát simogatta, hol Georg combját, fokozatosan haladva felfelé. Amikor ráfogott Georg vesszejére az befelé szívta a levegőt, szempilláját lehunyta, a vágy-hullámot még Darken is érezte odalent, aki felpillantott, hogy lássa a férfi arcát. És akkor is felnézett, amikor felesége a szabad levegőre emelte védelmezettje férfiasságát, nézte, miképpen simogatja az oldalát az asszonya, hogy teszi még keményebbé. Pont elkapták egymás pillantását, Darken, Georg és Konstanza, forrt a levegő a helyiségben.
- Cseréljünk - javasolta Darken, miután az első orgazmus hátára kapta a szeretett nőt, majd lehuppant, és az ölébe húzta Konstanzát. Az asszony körözött a csípőjével, aztán szép formás félgömbjeit megemelte és magához igazította a merev dárdát. Lassan csúszott bele, először félig, majd mélyebben, keze Darken vállát markolta, amikor ütemesen mozogni kezdett.
Konstanza egy egészen picit állt meg, csak annyira, hogy utasítsa Georgot, vetkőzzön le és, hogy Darken bronzos nyakához hajoljon. Éles szemfogai finoman mélyedtek a bőrbe, amikor pedig lassan elkezdte kis kortyokban inni párja vérét és mozgott mellé, hüvelyét hol összeszorítva, hol elernyesztve, az maga volt a gyönyör, pláne amint a férfi nagyokat kezdett lökni alatta.
Georg a vágy mellett a szomjúsággal is küzdött, irigyelt minden kortyot, amit Konstanza a férfiból nyelt, már mindegy lett volna a nő vérét ízlelni, vagy esetleg Darkenét, nagyon vágyott rá. Ekkor Darken az egyik karját a kanapé támlájára tette, ujjaival hívogatón mutatott.
- Gyere, igyál! - nyögte rekedten - nem is nézve a férfira.
Konstanza mozgott felette, ivott belőle, karja pedig várta, hogy segítsen védelmezettjén. Georg végül a csuklójára hajolt finoman, benyálazott szájjal, és miközben egyik kezével röpítette magát a csúcs felé, szemfoga felszakította Darken bőrét pontosan az ér felett. Amikor elkezdte nyelni a meleg nedűt, lassabban kényeztette magát, mert olyasmit érzett, amit soha az előtt.
Mámort a javából.
Darkent is megrázta ami történik, a harmadik érzékien szívta vérét, miközben az ő mozgásukkal egy ütemre húzogatta hevesen a fitymája felett a bőrt.
Vörösnek látszott minden, a vágy, a kéj, a lég és a test.
Darken nagyon nyögött amikor elélvezett, telepumpálta a szűk helyet spermájával, Konstanza hüvelye össze-össze rándult, rászorulva a csúcsra jutástól.
Georg is felnyögött abban a pillanatban, s ezred másodpercek teltek csupán el, és ő is átélte az orgazmust, szájában Darken vérével. Utána ujjain ragacsos ondójával pihegett, ami már szerencsére nem vöröslött, természetes színűen tört elő péniszéből, pont, mint, amikor még ember volt. A látvány megnyugtatta, és csak hab lett a tortán, hogy egészséges.
*
Pár percig senki nem mozdult, hármas szoborként pihegtek a vámpírok, csak Darken bánta, hogy nem szívott pár csepp vért Konstanzából, talán mert akkor karját nem tudta volna odanyújtani Georgnak…
- Rendbe szedem magam, letusolok - Konstanza kissé pirosan vonult el, de cseppet sem szégyellte magát, Georg előtt teljes természetességgel tudott viselkedni, de azok ketten sem takargatták magukat. Valami megfoghatatlan zsinór kötötte össze őket, amit Konstanza testvéri kötelékfélének gondolt, amin nem is csodálkozott tudván, Darken változtatta vámpírrá a másikat. Akár a vérszerződés, közel kerültek egymáshoz, és szerencsére nem ellenséggé váltak, annak ellenére, hogy két azonos neműről volt szó.
Konstanza tusolás helyett a pezsgőfürdőt választotta, megnyugodva, a boldogságban akart lebegni, Darkent visszakapta és dolgaik talán jobban is fognak működni majd mint előtte.
*
Georg alig mozdult, kábultan, centikkel tette csak odébb a fejét, Darken karja még mindig túl közel volt a szájához.
- Remélem most örülsz - törte meg a csendet a herceg.- Ilyent még sosem csináltam, vedd kitüntetésnek, és azt ne gondold, bármikor ismétlése lehet!
- Igen, tudom, és köszönöm. - Nézett fel Georg. Amikor egymásra pillantottak Darken is pontosan érezte, valami megváltozott, még bensőségesebbé vált közöttük.
- Te nem ittál - hajtotta le a fejét a fiú - hogy nekem tudj inni adni, ez bánt.
- Ugyan, majd lesz még alkalmam rá.
- Most is lenne.
Darken felhúzta szemöldökét.
- Vagy belőlem szégyen lenne, ha innál?
- Nem, de nem illő.
- Pedig szeretném, azért, hogy visszaadjak valamit, és hogy elhiggyem, jelentek neked valamit.
- Fejezd be, túl messzire mész.
- Félsz - dacoskodott Georg.
- Mi a franctól?
- Hogy jó lenne.
Darken a fiúra emelte a tekintetét, anyaszült meztelenül komikusan hatottak, de a fűszeres illat ami lengedezett, nagyon is komoly volt.
- Tudod, a feleségemet azért nem engedtem át, mert ő az enyém, már csak az, hogy szívogattad a mellét, is felháborít. Másnak kitekertem volna a nyakát.
- És nekem miért nem?
Darken ekkor odakoccintotta homlokát a másikéhoz - nem tudom haver, ne kérdezd. Örülj,és ennyi.
- Köszönöm még egyszer, hogy ihattam belőled - húzta Georg a másiknak, karját az arcához bizalmasan - nagyon jó volt úgy elélvezni.
Darken vörös lett, amire nem igen akadt példa az elmúlt ötven évben. És ezt csak tetőzte Georg abbéli megnyilvánulása, hogy hálás csókokat halmozott bőrére.
Máskor Darken lekevert volna egy nagy pofont bárkinek, de ott meztelenül, újra éledő pénisszel, nem akaródzott.
- Mit csinálsz? – kérdezte helyette, miközben átkozta bizsergő férfiasságát.
Georg ekkor abbahagyta ami csinált, egészen odahúzódott Darken mellé.
- Kérlek. Igyál belőlem.
- Nem!
- Szeretném, kívánom!
A herceg ekkor odahajolt Georg nyakához, úgy mint a parkban, de egészen más szándékkal, és máshogy tapasztotta a száját a férfi bőrére. Amikor szemfoga átszakította a bőrt, pénisze azonnal merevvé vált, felnyögött akaratlan. Darken tudhatta volna hogy mit vált ki majd, de megakarta adni a fiúnak az érzést, nem törődött vele.
Georg közelebb húzódott Dakenhez, nyüszítés hagyta el a torkát, Konstanza pedig éppen ekkor ért vissza, de csak állt döbbenten az ajtóban.
Megrázták a látottak, a vágy újra eluralta testét. Közelebb lépett csendesen, a két férfi haját egyszerre kezdte el borzolni a kanapé túl feléről.
- Nem kell abbahagynotok, tetszik a látvány - de Darken pont akkor végzett az ivással, s Konstanza gyönyörűnek találta a két álló falloszt.
Átsétált a férfiak elé térdig érő, világos lila köntösében, igen vonzó látványt nyújtott. Elmosolyodott, majd a két vámpír közé térdelt, keze egyszerre indult el két különböző combon, mindkét férfi szeretettel telve nézet rá.
- Akarom érezni mindkettőtök ízét!
- Nem bánom - csengett a férj rekedt válasza.
Konstanza ujjai hamarosan megragadták a két hímvesszőt, ujjai szorosan fogták közre a vastagságukat. Aztán előbb Darkenéra hajolt, hogy benedvesítse a makkrészt, majd Georgé következett, utána pedig váltogatta. Nagyon ízlett neki mindkettő, nedves lett nagyon hamar, a férfiaknak sem volt ellenére a dolog, mélyeket sóhajtoztak, fel-felnyögtek.
Darken nézte, hogy élvezi felesége, amit csinál, mennyire felizgatja, hogy két férfinak csinálja egyszerre, nem mintha ő kevésbé élvezte volna.
Georg közben oda-oda pislogott, amikor Konstanza Darken rúdján bólogatott, izgatta a látvány, azt hitte szétrobban, annyira tetszett neki. Darken érezte, hogy Georg őt bámulja, akkor épp nem a szerszámát nézte, hanem az arcát. Hát viszonozta, belenézet mélyen a másik szemébe.
Konsztanza éppen akkor kezdet Georgot szopni, de előtte ő is felnézett a két árulkodó tekintetre.
- Szeretném - kezdte kissé elvékonyodott hangon - ha …egymáshoz érnétek. Kérlek titeket, kívánom.
Darken ideges lett, keményen szorította meg felesége vállát, Georg azonban oda nyúlt és lefejtette az ujjait onnan.
- Én is szeretném. - Ezzel oda is hajolt Darken arcához, szájuk lágyan ért össze. Konstanza nézte, míg keze dolgozott közben. A férfiak csókja lassú volt, ismerkedő és szenvedélyes, még jó hogy térdelt, különben biztos összerogy, még sosem látott olyasmit, és ahogy azok ketten épp csak egymáshoz értek, mindennél jobban felizgatta.
Darkenben mintha áttört volna valami gát, vad csókra váltott, megragadta a másik tarkóját, nyelvét átdugta annak szájába, hogy kitapogasson minden zeg-zugot. Georgnak a másik férfi ágyékához értek ujjai, ráfonódtak a péniszére, míg benne a levegő is megrekedt.
Nem kellett sok, Konstanza ténykedése, az érintések, és csók, hamar magasra emelte a libidót. Darkenben felszabadult az adrenalin, akarta Georgot nagyon, visszafogta magát, hogy ne teperje maga alá, egyszerre kefélte volna a feleségét, és ölelte volna barátját.
Hamar elélvezett a két vámpírférfi, végig csókolóztak közben, s Konstanza lenyelte a magjukat. Utána férje nyalta nedveit, és Georg is kényeztette.
Hosszú, édes éjszakájuk nem ért véget ennyivel, de az már egy másik történet.
Folyt.köv.
Sea Miller
