Valójában csak egy álom?!

Hirtelen ébredtem. Fölültem az ágyban, és a kezembe temettem homlokomat. Kicsit megszédültem, a fejem még mámoros volt a tegnap esti bulitól. Jó későn értünk haza, s az utolsó emlékem, hogy fáradtan levetem magam az ágyra. Az ablakon keresztül kellemesen sütött a Nap, állott szag keringett a szobában. Szememmel követtem a napsugár útját és az első dolog amit megláttam az egy farmernadrág volt, ledobva a földre. Nocsak… bár még mindig kába voltam, kezdett derengeni, hogy vajon hogyan kerülhetett az oda. Mellette még rengeteg ruhadarab hevert, úgy látszik igen fáradtak lehettünk, hogy nem pakoltuk el őket. Még üldögéltem az ágyon, végül felkeltem ami akkor komoly és igen bonyolult műveletnek tetszett, hiszen a rám és Kedvesemre csavarodott takaró igen-igen megnehezítette a dolgomat. Végül sikerült kikecmeregnem az ágyból. Első utam a fürdőbe vezetett. Sokáig zuhogott a vállamra a langyos víz, mire teljesen fölébredtem. Gyorsan beszappanoztam a testem, hasamhoz érve nyugtáztam, hogy mégsem álmodtam azt a harapást. Mosolyogtam, bár kissé fájt. De nem érdekelt, hiszen tudtam, hogy ez az Ő nyoma és azt jelenti, hogy Hozzá tartozom. Jó Hozzá tartozni. Megtörülköztem, felöltöztem és kimentem a konyhába. Még onnan is hallottam szuszogását, mindig is szerettem erre elaludni, olyan megnyugtató, mint a macskadorombolás.

- Azt jelenti hogy elégedett… vagy csak egyszerűen fáradt és piszkosul jól alszik? Lényegtelen. Ott van, én meg itt vagyok kinn a konyhában és soha nem készül el a reggeli ha az időmet ábrándozással töltöm! Főtt tojás, szeletelt paprika, paradicsom és uborka. Bőven megteszi reggelinek, hozzá még tea. Kitűnő! - nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok főzni… na jó, ezt inkább hagyjuk.
Halk mocorgás… fölébredt.
- Cííja…- motyogta a hátam mögött és hátulról átölelt.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdeztem hátrafordulva és hirtelen azt hittem, hogy szétpukkadok attól a látványtól. Ő egyszerűen kitűnő a haj elalvásában de ilyen extrém frizurát még sosem produkált. Észrevette! Egyszerűen nem tudom az érzelmeimet eltitkolni, hogy ne látszódjon meg az arcomon, hát persze hogy észrevette.
- Jóvanna! Miért mindig a kisebbet kell kinevetni? - mondja Ő azzal a 182 centijével és 100 kilójával.

Hát igen Ő egy pici babuci, ártatlan kis bárányka, akit nem szabad bántani, mert egy nebántsvirág. Igen. Egy kétajtós szekrény. Én csak egy fél fejjel és kb. 40 kilóval vagyok könnyebb, de ez elég nagy testi fölényt biztosít Neki hogy bármikor azt tegyen velem amit akar. Mindig csodáltam az erejét és azt is hogy sosem használta ki úgy hogy én azt ne akartam volna. Hát igen, bár nem egy izomkolosszus, ennek ellenére igencsak nagy erőt képes kifejteni… az ágyban… is. Sosem bántott, pedig bármikor megtehette volna. Sosem kényszerített semmire, pedig nem lett volna sok választási lehetőségem, mégsem tette. Sőt, inkább Ő kényeztetett amikor csak tudott.
- Nem nevettelek ki, csak egyszerűen nagyon aranyos vagy ezzel a hajkölteménnyel - mondtam Neki és visszafordultam a kenyérhez, hogy folytassam a szeletelést. Ő átölelt, kissé felszisszentem, a keze pont a harapást érte…
- Nagyon megszorítottalak?
- Nem. Csak pont ott fogsz, ahol megharaptál.
- Bocsánat. Megyek fürdeni.

Belecsókolt a nyakamba és kiment a fürdőbe. Miközben Ő fürdött, én végeztem a reggelivel és bevittem a szobába. Kinyitottam az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő. Lepakoltam az asztalra, a ruhákat összeszedtem és eltettem. Nemsokára megjelent egy szál törülközőben, s én egyből elmosolyintottam magam.
- No mi van? Nem tetszik valami? - kérdezte tettetett sértődött hangnemben, én már vigyorogtam- Kötözködsz, kötözködsz?! - kérdezte, két kezét ökölbe szorította és elkezdte ide-oda hintáztatni a fenekét, mint aki éppen bunyózni készül, csak annál éppen sokkal idétlenebbül.
- Nem, nem kötözlek meg - feleltem
- Kötözés? Ez egy jó ötlet. Legközelebb úgy csináljuk, jó lesz? Vagy tudod mit? Szerzek a haveromtól egy bilincset.
- Miért akarsz Te megkötözni? Úgysem szököm meg.
Reggeli közben folytattuk a beszélgetést és abban maradtunk, hogy majd egyszer, ha lesz hozzá kedvem, kipróbáljuk. Miután végeztünk kivittük az edényeket a konyhába. Én elmosogattam, Ő visszament és beágyazott. Bementem Hozzá és leültem mellé az ágyra.
- Jól érezted magad tegnap este? - kérdezte. Azt feleltem, hogy igen és mivel az ébredés óta több minden az eszembe jutott az estével kapcsolatban, hát kajánul vigyorogni kezdtem.
- Főleg az tetszett, ahogyan csókoltál - vallottam be Neki.
- Amikor így csókoltam? - kérdezte és magához húzott.

Finoman a két kezébe vette az arcomat és egyre közelebb és közelebb húzott magához. Lehunytam a szemem. Érezni kezdtem a száját a számon. Eleinte csak apró finom puszikat lehelt az ajkaimra, majd nyelvét is bevonta a játékba. Finoman harapdálta alsó ajkamat. Egyik keze a tarkómra kalandozott és megmarkolta a hajamat, a másik kezével a nyakamat, majd a vállamat simította, a karomat végül a derekamnál kötött ki. Elkezdett fölfele kalandozni a keze, de nem a már bejárt úton, hanem az oldalamon végig egészen a mellemig. Közben csókolt és csókolt. Azt hittem, mentem az eszemet vesztem. Lassan eltávolodott tőlem. Egyetlen gondolat fogalmazódott meg a fejemben, de valami eszeveszett hangos sikítás formájában: NE!!! Könyörgök ne hagyd abba! Eszméletlen hogy mennyire el tud varázsolni. Bűvöletében csak egy halk suttogásra tellett tőlem: ne…
És Ő tudta hogy nem azt kérem hogy fejezze be, hanem azt, hogy NE fejezze be. Nem vártam meg a folytatást, hanyatt döntöttem az ágyon, rámásztam és úgy csaptam le a szájára, mint ahogy a tűző napsütéstől megbolondult sivatagi vándor ugrik a délibáb szülte hűs vízzel teli tóba.

Vadul csókolni kezdtem, Ő visszacsókolt. Nem hagyott magán sokáig, ledöntött magáról és ugyanazzal a lendülettel rámfeküdt. Szinte falta a számat. Átkulcsoltam a nyakát a két karommal és szorítottam magamhoz. Sokáig csókolóztunk így, s mikor elszakadtak egymástól ajkaink csak az a gondolat járt a fejembe, hogy még-még-még, ennyi nekem nem elég, többet akarok és már nem csak a száját. Fátyolos tekintetéből viszontláttam a gondolataimat. Bőrömön akartam érezni az Ő bőrét, magamhoz akartam húzni amennyire csak lehet. De ehhez le kellett vetnünk magunkról mindent, ami ebben akadályozott. Neki könnyű dolga volt, hiszen még mindig abban a törülközőben feszített ami reggelinél volt rajta. Le is hámoztam róla. Rajtam sem volt sokkal több ruhanemű: egyetlen póló és bugyi. Leszállt rólam, letérdelt az ágy elé és majdhogynem letépte rólam a pólót. Melleimet kezdte kényeztetni. Csókolta, simogatta, szívogatta őket külön-külön. Én a buksiját csókolgattam, és a hátát simogattam. Nemsokára újra a csókolózni kezdtünk, közben az ágy legszélére húzódtam, hogy a lehető legkönnyebben szabadíthasson meg bugyimtól. Abbahagyta melleim kényeztetését, és újra csókolózni kezdünk. Közben lehámozta az utolsó ruhadarabomat is, ami teljesen átnedvesedett.
- Miért van az hogy én szó szerint olvadok Tőled?
- Nem tudom… - mondta elfúló hangon és tovább csókolt.

Közben simogatni kezdte az izgalomtól szinte csöpögő puncimat. Beleremegtem. Egyre durvábban csókolt és elkezdett ujjazni. Nem bírtam ki hogy ne nyögjek fel, egyre gyorsabban ujjazott. Tetszett Neki hogy milyen hangokat tud kicsalni belőlem.
- Ne. Elég.
- Valami nem jó?
- Nem dehogyis. Csak szeretném már más részedet magamban érezni. – szavaimat külön meg kellett formázni és mindegyikre külön oda kellett figyelnem, hogy érthetően mondjam, annyira akadtak a szavaim. Ő magához húzott, a nyakamat harapta, közben lassan belémhatolt. Minden egyes mozdulatában éreztem az erejét, és azt is hogy nagyon visszafogja magát.
- Egyszer megígérted…
- Mit?
- Hogy ellátod a bajomat…
- Azt szeretnéd?
- Igen. –tudtam, hogy amit egyszer megígér, azt betartja. Én csak emlékeztettem rá. És azt hiszem tetszett Neki. Fölemelt és hanyatt fektetett az ágyon. Finoman rámfeküdt és megfogta a csuklóm, másik kezével megmarkolta tarkómon a hajamat. Éreztem hogy most aztán csipkésre leszek dugva. És nem tévedtem. Olyan volt mint amilyenre számítottam: gyors, erős, vad. Úgy tűnik, hogy hatott még az előző estén megivott alkohol, mert egyre vadabb tempót diktált és csak döngetett és döngetett. És ahogy fokozta az iramot úgy kerültem én egyre közelebb a gyönyörhöz. Bírd még bírd még, könyörgök bírd még egy kicsit zakatolt a gondolat a fejemben.
Ne, ne, ne hagyd abba.

Rögtön utána fantasztikus gyönyörben volt részem. Körmömet véstem a hátába, Ő pedig tudta hogy nem állhat le. És folytatta. Közben azt suttogta a fülembe: ’ mondjad csak, mondjad’
És én mondtam. Átadtam magam minden egyes remegésnek, ami átfutott rajtam. Lassan lenyugodtam és Ő is lejjebb vett a tempóból.
- Ugye segítesz? –egy kis bólintással válaszoltam, hogy igen. Rögtön utána követett ő is. Kihúzta belőlem merev falloszát és a hasamra élvezett. És én segítettem neki. Éreztem hogy ráömlik a hasamra és hogy önti el felsőtestem igen jelentős részét.

Hirtelen ébredtem. Testemet elöntötte a víz. Valamit álmodtam… de nem emlékszem. Biztos a tegnapi buli hatása. Milyen szépen süt a Nap. Nahát… az a farmer valahonnan igen ismerős helyzetben hever a földön. Valami rémleni kezdett.
Hmm… akkor ez most vagy egy ’déja vu’, vagy egy igen kellemes délelőtt vár rám…