BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Valahol Kaliforniában 4.rész

A reggel hamar eljött, a nap első sugarai pedig átszűrődtek a halvány rózsaszín sötétítő függönyön. Susanna Glad ekkor már egy mosoly kíséretében nyújtózott végig ágyán, élvezve a szoba enyhe, romantikus félhomályát. Bár a romantikus szótól mindig görcsbe rándult a gyomra, talán azért mert nem volt akivel élvezhesse az érzést, vagy mert Daniel önző arca jutott eszébe, ő emlegette mindig, hogy „Romantikázzunk egyet…”. Bár ez már régi lejárt szöveg volt tőle. Szerencsére.
~Daniel… Jézusom a tegnap estei találkozás vele, maga volt a pokol… Szépen indítod a reggelt Susanna, azonnal egy ilyen semmirekellő idiótára gondolsz, akit ráadásul gyülölsz-mérgelődött magában a lány. Ám hatalmasat ugrott, amikor telefonja rezegni kezdett a bükkszínű éjjeliszekrényén.
- Jézus! - kiáltotta immár hangosan. - Ez meg ki?!
A telefon kijelzője lilán fénylett, és Mariel neve volt kiirva rá.
Susannának azonnal visszatért az életkedve, imádta legjobb barátnőjét, ő volt az egyetlen olyan ember akiben feltétel nélkül megbízott, és akivel mindent megtudott beszélni. Mindent…még azt is amibe a saját anyja sosem avatta be. Na igen, ő egészen más kapal alá tartozott, vele sosem tudott beszélgetni, de annál többet vitatkoztak, valahogy teljesen ellentétek voltak.
A lány a zöld gombot lenyomva azonnal felvette a telefont.
- Szép jó reggelt Suze! - kiáltott bele a tőle már jól megszokott vidám hangon Mariel.
Susannanak távolabb kellett tartania fülétől a mobilt, azthittem megsüketül.
- Mariel… Hogy s mint?- kérdezte a lány kissé álmos, de érdeklődően kedves hangon.
-Ugye ne felejtetted el a ma estét csajszi??? Délután ott vagyok érted! - Mariel hangjaúgy csengett a telefon túloldalán, mint amikor ezer parányi gyöngyszem földet ér. Hangájban észrevehtő volt az elfojtott izgalom, és az őrült jókedv.
- Este? Figyelj Mariel, én nemigazán vágom miről hadoválsz itt össze-vissza…- mondta Susanna összeráncolt szemdöldökkel.
- Aha, a bál zóról mi jut eszedbe Életem???!- kérdezte Mariel számon kérően.
- Úritsen! - mondta a lány alig hallhatóan, miközben kezével lerántotta lábáról a vékony takarót.- Ma van a tengerparti bál… de hát, ma… Jaj szombat van!- mondta lassan Susanna, és egyre jobban kezdte magát ismét a valóságban érezni. Mintha magának beszélt volna, nem is barátnőjének.
Újra felrémlett előtte a tegnap este, Daniel arca és az az érzés, az a tehetetlen düh, amit akkor, ott lent a konyhában érzett.
- Okos vagy! Piros pontot neked!-kezdte ismét Mariel.- És kivel is mész?
- Én őőő… Dan… Danielel…megyek, azthiszem- mondta a lány akadozó hangon.
-Susanna! Az a srác egy idióta barom!!!-Mondta a másik. –Jobbra nem futotta?! Engem Stephen Blayer kísér.
- Na állj! az az a srác, aki… őhm, aki sportmotorral jár, és Josh haverja???- kérdezte Suze egyre elhalóbb hangon, és gyomra diónyira szükült.
- Bizony ő az! Kár hogy nem vagyok az esete, csak mint havert ismerem már régről. Állati egy fazon! Délután ottvagyok érted 3ra, és irány a Springs!-mondta Mariel és szokásához híven letette a telefont. A springs egy menő ruhaszalon volt a sugárút mellett, ott lehetett kölcsönözni a legjobb és legszebb estélyi és alkalmi ruhákat.

Susanna ámulva emelte el fülétől mobilját…
~Daniel kisér…este..maga a pokol!!!Mariel Wayans drága barátnőm,téged meg az ismeretlen idegen kisér, aki egy bunkó?! És…és… évek óta jóban vagytok…és nekem nemis mesélted. 3kor meg Springs… este bál… Ez sok nekem!!- A lány teljesen elmerült a gondolataiban. És egyik információ jobban a szívébe hasított mint a másik. Nem is tudta hol kezdje el kibogozni a szálakat. Sőt jobbnak látta, ha ámuldozás közben inkább elrendezi a reggeli teendőket.
A telefon kijelzőjére nézve, azonban tudatosult benne, hogy a reggel fogalma kissé átalakult fél12 re.
Az ágyról leugorva azonnal a fürdőbe rohant… hogy mihamarabb összekapja magát.

Stephen Blayer már a laptop előtt ült és végezte szokáso,s munkájával kapcsolatos ügyes-bajos dolgait. Susanna-val ellentétben ő már puccba vágta magát, sőt már a reggelijén is túl volt.
A laptopon egy piros boríték villogott. Dylan volt, pontosan az akivel felnőttek, ő és Josh.
Az üzeetet megnyitva egy rövid sor fogadta: „Hello haver. Este nyomás Marielért, de ne motorral menj!:) Ütközés este a bálon. Csá: Dylan.”
A férfi homlokához csapva egy „ba*a meg”- ot engedett el üvöltve. Persze hogy kiment a fejéből a bál! Mindenre vágyott csak ara nem. Nem a kísérendő személlyel volt baja, hanem azzal a tutyimutyi-merengős, csöpögős ottani hangulattal. Utálta ezt tavaly volt életében először, és akkor remélte, hogy utoljára… De ezek szerint nem.
Felugrova a gardrób elé sétált és kitárta az üvegajtaját. kiturta a kedvenc, szürke öltönyét narancssárga inggel, és meg is volt az esti öltözéke.
- Minek ez a szarság… najó nyakkendőt, nem kötök, nem játszunk majmot, ezt meghagyom másnak!- mondta mérgesen egy félrehúzott gúnyos mosollyal és az öltönyt a pamlagra dobta.

-Én nem hiszem hogy nekem feltétlenül földi érő ruha kéne, Mariel, ez egy hülyeség- mondta Susanna útban a szalon felé.
-Nem az! Az én barátnőm legyen gyönyörű, és igenis nézze meg mindenki! Hadd égjen Daniel, hogy ő nem érhet fel hozzád.- mondta gonosz mosollyal a szőkeség, és kiszálltak a kocsiból.
A szalonba érve Mariel azonnal kiszurt egy enyhe vanília színű ruhát. Gyönyörű volt, hosszú egyenes szabása volt, és a derekén egy ejtett öv lógott alá amelyet egy strasszokkal kirakott rózsa díszített. A ruha anygaga pedig szatén volt.Pántnélküli felsőrésszel, a dekoltázsa pedig enyhén ívelt volt.
- Kizárt! Nem estélyre megyek Mar!!!-mondta Susanna a ruha láttán, bár tény őt is elragadta a látvány.
- De igen pont oda megyünk! Irány a próbafülke szépségem!-és a nő már tessékelte is barátnőjét a fülkébe. Susanna meglátva magát a tükörben elámult, a ruha gyönyörű volt, és el kellett ismernie, hogy talán még jól is állt neki. elhúzva a függönyt barátnője álla is leesett!
- A zt a jó mindenit Életem! Csodaszép vagy! Istenem, de gyönyörű, mint egy hercegnő! Nyomás cipőt nézni hozzá meg egy naykláncot is! - lelkendezett Mariel… A délután azonban gyorsan eltelt… és következett valami, amitől szinte mindenki félt egy kicsit… az Éjjeli Óceáni bál…
Hasonló történetek
Hol van Kito? Vajon hol lehet az ő egyetlen édes szerelme? Az avar nem mozdult, mégis érezte, hogy valaki közeledik. Egett meglátta. A nőnek sötétbarna szeme volt, ami megnyugtatóan és gyengéden fénylett. Hosszú mogyoróbarna haján, mely egyenesen hullt alá gömbölyű meztelen vállára, egy koszorú ült. A koszorút barna levelek és soha nem látott erdei bogyók tarkították. Feje fölött egy különös lény keringett...
Magasztos érzés kerítette hatalmába. Tartozott valahová. Az amazontábor. Igen. Az ilyen otthon volt, de akkor nem értékelte. Hogy elveszítette sokat jelentett neki. Sokat töprengett azon, hogy mért történt minden. Gina hogy halhatott meg? És miért űzte el az új királynő? Hisz Lofi ismerte gyerekkorától. Vajon mikor együtt játszottak a fák árnyékában, akkor is arra gondolt, hogy, majd ha felnő, megöli a királynőt, s ő fog uralkodni? Hogy elűzi majd kedvenc játszópajtását? ...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

Marokfegyver ·
Rövidebb lett, mint szokott. Amikor
"- Jézus! - kiáltotta immár hangosan. - Ez meg ki?! "
olvastam, azt gondoltam, mostantól megállíthatatlanul zajlanak az események. Ez még nem következett be, de továbbra is fenntartod az érdeklődést akkor is, ha valójában nem is történek semmi különös. Ez pedig a tehetségednek köszönhető: jól írsz!

AELM. ·
Minden résznek lényegnek kell lennie.Miért mentegetőzöl?
Nem tetszik egyébként.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned