Történetek
a a
2011.03.07 | Angyal_lány | Regény | Megtekintések száma: 928
Valahol Kaliforniában 4.rész
A reggel hamar eljött, a nap első sugarai pedig átszűrődtek a halvány rózsaszín sötétítő függönyön. Susanna Glad ekkor már egy mosoly kíséretében nyújtózott végig ágyán, élvezve a szoba enyhe, romantikus félhomályát. Bár a romantikus szótól mindig görcsbe rándult a gyomra, talán azért mert nem volt akivel élvezhesse az érzést, vagy mert Daniel önző arca jutott eszébe, ő emlegette mindig, hogy „Romantikázzunk egyet…”. Bár ez már régi lejárt szöveg volt tőle. Szerencsére.
~Daniel… Jézusom a tegnap estei találkozás vele, maga volt a pokol… Szépen indítod a reggelt Susanna, azonnal egy ilyen semmirekellő idiótára gondolsz, akit ráadásul gyülölsz-mérgelődött magában a lány. Ám hatalmasat ugrott, amikor telefonja rezegni kezdett a bükkszínű éjjeliszekrényén.
- Jézus! - kiáltotta immár hangosan. - Ez meg ki?!
A telefon kijelzője lilán fénylett, és Mariel neve volt kiirva rá.
Susannának azonnal visszatért az életkedve, imádta legjobb barátnőjét, ő volt az egyetlen olyan ember akiben feltétel nélkül megbízott, és akivel mindent megtudott beszélni. Mindent…még azt is amibe a saját anyja sosem avatta be. Na igen, ő egészen más kapal alá tartozott, vele sosem tudott beszélgetni, de annál többet vitatkoztak, valahogy teljesen ellentétek voltak.
A lány a zöld gombot lenyomva azonnal felvette a telefont.
- Szép jó reggelt Suze! - kiáltott bele a tőle már jól megszokott vidám hangon Mariel.
Susannanak távolabb kellett tartania fülétől a mobilt, azthittem megsüketül.
- Mariel… Hogy s mint?- kérdezte a lány kissé álmos, de érdeklődően kedves hangon.
-Ugye ne felejtetted el a ma estét csajszi??? Délután ott vagyok érted! - Mariel hangjaúgy csengett a telefon túloldalán, mint amikor ezer parányi gyöngyszem földet ér. Hangájban észrevehtő volt az elfojtott izgalom, és az őrült jókedv.
- Este? Figyelj Mariel, én nemigazán vágom miről hadoválsz itt össze-vissza…- mondta Susanna összeráncolt szemdöldökkel.
- Aha, a bál zóról mi jut eszedbe Életem???!- kérdezte Mariel számon kérően.
- Úritsen! - mondta a lány alig hallhatóan, miközben kezével lerántotta lábáról a vékony takarót.- Ma van a tengerparti bál… de hát, ma… Jaj szombat van!- mondta lassan Susanna, és egyre jobban kezdte magát ismét a valóságban érezni. Mintha magának beszélt volna, nem is barátnőjének.
Újra felrémlett előtte a tegnap este, Daniel arca és az az érzés, az a tehetetlen düh, amit akkor, ott lent a konyhában érzett.
- Okos vagy! Piros pontot neked!-kezdte ismét Mariel.- És kivel is mész?
- Én őőő… Dan… Danielel…megyek, azthiszem- mondta a lány akadozó hangon.
-Susanna! Az a srác egy idióta barom!!!-Mondta a másik. –Jobbra nem futotta?! Engem Stephen Blayer kísér.
- Na állj! az az a srác, aki… őhm, aki sportmotorral jár, és Josh haverja???- kérdezte Suze egyre elhalóbb hangon, és gyomra diónyira szükült.
- Bizony ő az! Kár hogy nem vagyok az esete, csak mint havert ismerem már régről. Állati egy fazon! Délután ottvagyok érted 3ra, és irány a Springs!-mondta Mariel és szokásához híven letette a telefont. A springs egy menő ruhaszalon volt a sugárút mellett, ott lehetett kölcsönözni a legjobb és legszebb estélyi és alkalmi ruhákat.

Susanna ámulva emelte el fülétől mobilját…
~Daniel kisér…este..maga a pokol!!!Mariel Wayans drága barátnőm,téged meg az ismeretlen idegen kisér, aki egy bunkó?! És…és… évek óta jóban vagytok…és nekem nemis mesélted. 3kor meg Springs… este bál… Ez sok nekem!!- A lány teljesen elmerült a gondolataiban. És egyik információ jobban a szívébe hasított mint a másik. Nem is tudta hol kezdje el kibogozni a szálakat. Sőt jobbnak látta, ha ámuldozás közben inkább elrendezi a reggeli teendőket.
A telefon kijelzőjére nézve, azonban tudatosult benne, hogy a reggel fogalma kissé átalakult fél12 re.
Az ágyról leugorva azonnal a fürdőbe rohant… hogy mihamarabb összekapja magát.

Stephen Blayer már a laptop előtt ült és végezte szokáso,s munkájával kapcsolatos ügyes-bajos dolgait. Susanna-val ellentétben ő már puccba vágta magát, sőt már a reggelijén is túl volt.
A laptopon egy piros boríték villogott. Dylan volt, pontosan az akivel felnőttek, ő és Josh.
Az üzeetet megnyitva egy rövid sor fogadta: „Hello haver. Este nyomás Marielért, de ne motorral menj!:) Ütközés este a bálon. Csá: Dylan.”
A férfi homlokához csapva egy „ba*a meg”- ot engedett el üvöltve. Persze hogy kiment a fejéből a bál! Mindenre vágyott csak ara nem. Nem a kísérendő személlyel volt baja, hanem azzal a tutyimutyi-merengős, csöpögős ottani hangulattal. Utálta ezt tavaly volt életében először, és akkor remélte, hogy utoljára… De ezek szerint nem.
Felugrova a gardrób elé sétált és kitárta az üvegajtaját. kiturta a kedvenc, szürke öltönyét narancssárga inggel, és meg is volt az esti öltözéke.
- Minek ez a szarság… najó nyakkendőt, nem kötök, nem játszunk majmot, ezt meghagyom másnak!- mondta mérgesen egy félrehúzott gúnyos mosollyal és az öltönyt a pamlagra dobta.

-Én nem hiszem hogy nekem feltétlenül földi érő ruha kéne, Mariel, ez egy hülyeség- mondta Susanna útban a szalon felé.
-Nem az! Az én barátnőm legyen gyönyörű, és igenis nézze meg mindenki! Hadd égjen Daniel, hogy ő nem érhet fel hozzád.- mondta gonosz mosollyal a szőkeség, és kiszálltak a kocsiból.
A szalonba érve Mariel azonnal kiszurt egy enyhe vanília színű ruhát. Gyönyörű volt, hosszú egyenes szabása volt, és a derekén egy ejtett öv lógott alá amelyet egy strasszokkal kirakott rózsa díszített. A ruha anygaga pedig szatén volt.Pántnélküli felsőrésszel, a dekoltázsa pedig enyhén ívelt volt.
- Kizárt! Nem estélyre megyek Mar!!!-mondta Susanna a ruha láttán, bár tény őt is elragadta a látvány.
- De igen pont oda megyünk! Irány a próbafülke szépségem!-és a nő már tessékelte is barátnőjét a fülkébe. Susanna meglátva magát a tükörben elámult, a ruha gyönyörű volt, és el kellett ismernie, hogy talán még jól is állt neki. elhúzva a függönyt barátnője álla is leesett!
- A zt a jó mindenit Életem! Csodaszép vagy! Istenem, de gyönyörű, mint egy hercegnő! Nyomás cipőt nézni hozzá meg egy naykláncot is! - lelkendezett Mariel… A délután azonban gyorsan eltelt… és következett valami, amitől szinte mindenki félt egy kicsit… az Éjjeli Óceáni bál…
Hasonló írások
Hozzászólások
(3) AELM.
2011-03-08 17:16:04
Minden résznek lényegnek kell lennie.Miért mentegetőzöl?
Nem tetszik egyébként.
(2) Marokfegyver
2011-03-07 15:18:33
Rövidebb lett, mint szokott. Amikor
"- Jézus! - kiáltotta immár hangosan. - Ez meg ki?! "
olvastam, azt gondoltam, mostantól megállíthatatlanul zajlanak az események. Ez még nem következett be, de továbbra is fenntartod az érdeklődést akkor is, ha valójában nem is történek semmi különös. Ez pedig a tehetségednek köszönhető: jól írsz!
(1) Mellesleg
2011-03-07 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak