Utópia – A Nagy Fallosz árnyékában

Szombat délután volt: Baja, Eötvös kávéház. Odacsoszogtam a pultnál kikért kappuccinómmal a legközelebbi asztalhoz, amelyen a mai újság hevert. Óvatosan letettem a csészét, arrébb toltam a hamutartóval együtt, hogy elférjen az újság. Rágyújtottam (a dobozon nagy felirat hirdette, hogy DOHÁNYZÁS ELHAGYÁSA ELHÍZÁST OKOZ), kortyoltam a kappuccinóból, és az újságra pillantottam. Szinte sikoltott a főcím:

BRUTÁLISAN KINYALTAK EGY TIZENÉVES LÁNYT!

Nocsak, gondoltam, majd olvasni kezdtem.
„Nemrégiben nyilvánosságra került információk szerint, két hónapja szexuális „bűncselekményt” követtek el a nemrégiben Magyarországhoz csatolt dováli (Donovaly) síparadicsomban egy sítúrán ott tartózkodó magyar lány ellen. Két, vele síelő magyar barátja ébredés után lefogta a sértettet, míg a harmadik, egyébként nagyon sármos és jóképű fiú széttárta karcsú combjait, és határozott nyelvcsapásokkal kielégítette. Hangsúlyozzuk, kielégítette. Lapinformációk szerint ugyanis szem és fültanúk – köztük lányok – ezt megerősítették. Barátnője, Ty. Ramóna (14) szerint „sikoltozva élvezett, szinte eszét vesztve, ahogyan akkor szokott, mikor én nyalom őt.” A magyar lány, F. Zsuzsa (19) mégis feljelentést tett egy magyar bíróságon szexuális zaklatás címén. Az ügyészségen azonban oknyomozó riporterünk finomított fogalmazása szerint „kiröhögték, és elküldték melegebb éghajlatra”. Idézzük az ügyész(nő!) szavait, amit stábunk egy tagja gondosan feljegyzett, mikor azok „magas, falzettbe csapó süvöltésként kígyóztak végig” az ügyészi hivatal folyosóján: „Ne jöjjön nekem ezzel a dumával kislány, maga ÉLVEZTE, bizonyos hogy nagyon is ÉLVEZTE, én is élveztem volna, basszameg!”
Az ügyben további információk várhatók…”

Mélázva szívtam a cigarettát, s közben kiittam a kávémat. Lapozgattam még az újságot, amely tele volt ehhez hasonló hírekkel. Egy ideje így megy ez. Miután végeztem, visszavittem az üres kávéscsészét a pulthoz ahol egy bárszéken ülő csinos, vékony nő a jobb kezével a mellette ülő srác farkát verte, jobbal pedig néha meghúzta az előtte álló sörösüveget. Mikor megpillantott elmosolyodott, és kacsintott. Aztán böfögött egy hatalmasat, mellette a srác mellette összerándult, és teleélvezte a lány finom kezét.
Kifizettem a kávét, és távoztam a kávéházból.


***

Május volt, a legnyíltabb hónap, amikor az embereket utcára űzi a virágszirmú tavasz lehelete. Valaha ilyenkor az anyukák mind a babakocsikat tolták, s a kamaszok quadokkal rontottak le az egyelőre fürdőzőktől mentes strandokra, a horgászok pedig boldogan dicsekedtek a nyitott ajtajú kocsmákban, mekkora halat fogtak hétvégén a Sugovica vizében.
A napfény végigömlött az Eötvös utcán, dicsfénybe vonta a csinos, ápolt házak ormait. Laza léptekkel indultam a Béke tér felé, amelynek sarkán volt egy nagyszerű hotdogárus. Igencsak korgott már a gyomrom.

Sétám közben ismét rágyújtottam, jóleső érzéssel szívtam a tüdőmre a kékes füstöt és a nikotin serkentő aromáját. Az utca közepén végig üvegező tizenévesek ültek pokrócokon, némelyeknél csók volt a tét, de akadtak olyanok is, akik ennél messzebbre mentek. Az egyik bank előtt egy szélesen vigyorgó fiú hevert egy padon, mellette pedig egy legfeljebb ha tizenötéves lány térdelt, és gyengéd mozdulatokkal verte a nadrágból kiszabadított szerszámot. Aztán, épp akkor, amikor elmentem mellettük, a lány ajkai közé kapta a vöröslő makkot, és lágyan szopogatni kezdte. Haját közben önkéntelen, kecses mozdulattal a füle mögé gyűrte, hogy a fiú láthassa a pofikáját szopás közben. Milyen bájos, gondoltam undorodva.

Kiértem a térre, amely felett ragyogott a májusi ég és a lángsugarú, húsevő nap. Így, messziről úgy láttam, a Szentháromság szobor környékén éppen orgiáznak, ahogyan a városháza előtt is mintha meztelen embereket láttam volna, némelyeket pedig az ősi Atüsz-papokéra hajazó gúnyában. A tér kellős közepén egy hermafrodita banda játszott egy régi Ricky Martin számot, hogy felpezsdítse az emberek érzékeit.
Nem messze tőlem egy pár a földön négykézláb kefélt.
A sétálóutca záróoszlopainak egyikén egy kövér nő lovagolt, és lihegett, mint egy mameluk a gőzfürdőben.

Odább diáklányok vibrizték a puncijukat egy hatalmas reklámtábla alatt, amely műfütyiket reklámozott, és amelytől balra egy másik a Nagy Fallosz közelgő eljövetelét hirdette.
A hotdogárus lány csillogó szemekkel adogatta az ínycsiklandozó, sült virslivel töltött, mustártól csöpögő kifliket, de a hajába valami furcsa, mégis ismerős anyag ragadt, amivel a félmeztelen és izzadt vásárlók láthatóan nem törődtek. Nekem azonban megcsapolta az étvágyamat.
Beértem hát egy jégkrémmel, és leültem a tér szélén, a K&H Bank és Hitel elé. A világ lassan elmarad a porban, de a bank örök, gondoltam. Elszopogattam a rudat – néhány fiú csábítóan nézett közben, de tudomást sem vettem róluk, – és hagytam magam elzsongítani a nap sugaraitól.
Kisvártatva elbóbiskoltam, és álmot láttam.
Az álomban Baja főtere átalakult Babilon központjává. A Szentháromság-szobor helyén a Nagy Templom, az Észagila magasodott, felette pedig a nap mellett sápadtan ragyogott a hatalmas telehold.
Láttam, ahogyan az Észagila előtti téren a tömeg fel-alá rohangál, és a legtöbb ember anyaszült meztelen. A fiúk, akik az előbb
(korán volt a világ születetése)
meghágták a leányokat, felráncigálták a nadrágjukat, és kardokkal a kezükben futni kezdtek a városkapu felé. A lányok felpattantak, és pucéran menekülni kezdtek ők is.

Akkor megpillantottam a katonákat. A felvonulási úton közeledtek, tömött sorokban, pajzsokat tartva maguk elé. Nagy hadsereg volt, talán asszírok. Természetesen fogalmam sem volt, hogyan is nézhet ki egy asszír harcos. Ám feltételezésem kézenfekvőnek tűnt, mivel a babilóniaiak hanyatt-homlok, fékevesztetten menekültek előlük.
Magam is úgy véltem, jobb kereket oldani, ám képtelen voltam felállni a padról, amelyet álmomban sem hagytam el. A leszopogatott jégkrém pálcikája aprót sikkantva a földre hullott. Az asszírok meghallották a hangot. Harci alakzatba rendeződtek, majd rám rontottak, és foglyul ejtettek.

Az asszír hadvezér elé hurcoltak, aki időközben már felkoncolta a várost. Az utcákon patakokban folyt a vér. Számos embert karóba húztak, és most ott vonaglott testük a főtéren. Dőlt a vér a segglyukukból, és az éles karók a kulcscsontjuk mellett hasadtak ki testük belsejéből, elkerülve a létfontosságú szerveket. Arcuk rángatózott a kíntól, miközben az asszírok a fiatal lányokkal szopatták őket, akiket közben análisan molesztálták. Marduk, Samas, Istár és Szín papjait elevenen megnyúzták, a lüktető, véres húst behintették sóval, aztán lehúgyozták őket. Sápadtan néztem mindeme borzalmakat, hallgattam a gyötrelmes sikolyokat, és igyekeztem felkészülni a legrosszabbra.
Meglepetésemre azonban egyenesen az asszír király, Sur-Mahab-Arubba elé vezettek, aki felállt szamarakkal vontatott mobil trónusáról, és meghajolt előttem.
- Üdvözöllek El-Szín – mondotta. A király aranyozott mellvértet és tornyos piros sipkát viselt, szakállába pedig ezüstös csíkok vegyültek. – Én, Sur-Mahab-Arubba, ki legyőztem a nagy Babilont, én, a mindenség királya, a nagykirály, a hatalmas király, a négy világtáj királya… Az összes világtájak tróntermekben lakó valamennyi királya, bárhol is lakjanak, kik nehéz adójukat elhozzák, és Babilonban most lábamat csókolják, én…

És csak mondta, mondta vég nélkül, az én figyelmem pedig elkalandozott. Valami derengett arról, hogy ezeknek az ókori hatalmasságoknak nagy volt az arcuk, de irritált, hogy vég kell hallgatnom a lótrágya dumáját, mielőtt seggembe dugat egy karót, és föltüzet rá, mint egy kibaszott legyet.
Hanem aztán előrukkolt a farbával.
Büntetésed a sivatag. - mondta egyszerűen. – Ott fogsz szomjan dögleni. Egy emberem kivisz lóval a katymári pusztaságába, és te onnan vissza nem térsz.
Erre intett egy megtermett asszír katonának. Rémülten hátráltam, de a következő pillanatban elsötétült a világ.
Perzselő forróság és szomjúság térített magamhoz. Felemeltem a fejem a földről, ahol feküdtem. Nagy kínnal járt mindez, és éreztem a talaj perszelő hevét.
Kinyitottam a szemem, és semmi mást nem láttam magam körül, mint puszta síkságot és tompán kéklő eget. Csontjaimban éreztem a szerb határ közelségét.
Összekuporodtam a földön, és vártam a halált.
Ehelyett lágy cuppogás hangja, és az ágyékomban érzett cseppfolyós gyönyör érzete térített magamhoz.


Egy lány cidázta a faszomat. Bizony, rábukott, amíg én aludtam.
Dühös indulattal rúgtam fejbe a lányt, aki hanyatt esett a főtér kockakövein. Értetlenül, megbántva bámult fel rám, durcás ajkain csillogott a sperma.
- Rohadt strici – köpte felém. – Szopjon le téged a bácsalmási kecske.
Sóhajtottam, és felálltam. Láttam, hogy időközben leszállt az alkonyat, a levegő párás lett, s a Petőfi-sziget felett egy viharfelhő közelít lassan. Valahol a közelben egy hangszóró recsegte, hogy „Feküdjön le még ma valakivel! Ne halogassa, ha muszáj! Éljen a szex!
Feldughatod, morogtam morcosan.

Lesétáltam a Sugovica partjára, közben ismét rágyújtottam egy cigarettára. Felsétáltam a hídra, amely természetesen tele volt csókolózó és közösülő párokkal, a sziget bokraiban pedig a szeméremérzetüket még valamennyire megőrzött emberek párzottak. Feltámadt a szél, felborzolta a Duna színét alant a híd alatt, és pinaszagot sodort magával a kollégium felől. Feldörgött az ég. A levegőben ózon és bujaság aromája terjengett, és élvezések sikolyai keveredtek a vihar morajával.

A korlátnak dőltem, és arra gondoltam, mennyire szeretnék ma este beülni valahova egy nővel, gyertyafénynél, és hosszasan beszélgetni vele. Beszélgetni, s közben gyönyörködni a mosolyában. Olykor a pillantásom talán érdeklődve, de nem kéjvágyóan a mellére tévedne, és ő ezt finom, természetes női büszkeséggel respektálná. Később hazakísérném, s talán finom csókot hintenék az ajkára. Nem feküdnénk le aznap, talán még a következő randim sem: és mikor majd végül megtörténik, aminek meg kell, az a világ legszebb éjszakája, és egy hosszú, tán örökké tartó kapcsolat kezdete lenne.
- Basszál szét! Basszál! Ah, de jó vagy! Te kihalóban lévő, pompás csődör!

Az eszelős, nőietlen üvöltés térített vissza a valóságba. Tudatosult bennem, hogy 2018. május huszonharmadikát írjuk, és hogy más csak néhány hónap van a Nagy Fallosz eljövetelig, amikor is mi férfiak férfiasságunktól mind megfosztatunk, és a világ összes nősténye Őkörülötte kereng majd, mint muslincák a fényes lámpa körül, amint figyeltük azt egy lánnyal andalogva a kerti hintán, amikor még fiatalok voltunk, a csókom forró, s a farkam merev.