Utazás vonaton és buszon

Nem gondoltam volna, hogy egyszer velem is történik valami olyasmi, amit érdemes lesz megosztani az olvasóközönséggel. Azonban a mai napon… Pedig nem kezdődött valami fényesen. Kollégiumban lakom, és jó szokásom szerint az utazást, mindig az utolsó pillanatra hagyom. Így hát az előző napon, a legvégső vonatra mentem csak ki. Teljesen rám jellemző a dolog, hogy a rosszra szálltam fel. Még egy plusz éjszakát a kollégiumban kellett töltenem, de Istenemre, megérte a várakozás.

Másnap már kora reggel, a 7 órakor induló vonatra kimentem. Este nem aludtam semmit, így most biztos voltam benne, hogy egészen hazáig az igazak álmát fogom aludni. Másképpen alakult a dolog. Egy hete lassan már, hogy egy, a Pestre tartó vagy az onnan érkező vonat kisiklott valahol Herend környékén. Azóta a Pest-Szombathely/Zalaegerszeg között közlekedőknek Veszprémben vagy Szent Grálon át kell szállniuk egy vonatpótló buszra, mely átviszi őket a sérült szakaszon. Az út további részét már vonattal tehetik meg. Mivel én is a végállomások egyikében lakóm, nekem is ezt a kellemetlenséget kellett elszenvednem. Persze mondanom sem kell, hogy jó magyar módra, fele annyi buszt indítanak, mint amire szükség lenne. Így aki felfér az első fordulóra, bizony rettenetes tömegnyomorba kell végigszenvednie az utazást. Nekem személy szerint ez volt a szerencsém.

Viszonylag hátulra sikerült kerülnöm, a táskáim épp hogy csak elfértek mellettem. De legalább nem a hátamon kellett vinnem. Ülőhely természetesen már nem volt. Az utánam érkező utas, egy lány volt. Első ránézésre egy, talán két évvel fiatalabb nálam. Nem kimondottan a bomba nő kategória, de az a típus, aki mellett az embernek azért nincs szégyenkezni valója. Nekem meg főleg nem, hisz én végképp messze állok az állom pasitól. Bár ízlések és pofonok ugyebár. :) A lány jó egy fejjel alacsonyabb, mint én. Mindig is a nálam alacsonyabb nők jöttek be nekem, így ezzel sincs semmi gond. Rövidre vágott barna haj, nagy, kerek, kékes ártatlan szemek. Mint később kiderült, nem is annyira ártatlan. Szerencsére nem a csupa csont, divatcsoporthoz tartozik, kellemesen gömbölyödött rajta minden. Mind később volt szerencsém megtapasztalni, pont kéz alá való teremtésnek születet. Ezer köszönet érte a szüleinek és a természetnek! :)

De ne szaladjunk előre. Ott tartottam, hogy megjelent mellettem, és megkért rá, hogy pottyászát tegyem már át az enyémekre, mert a további érkezőktől nem fér el. Szerencsére sokan jöttek, így nagyon is közel került hozzám. Majdnem hogy egymáshoz simultunk. Fejemben mozgolódott a kisördög, de hát ez csak ugye a szokásos férfifantáziálások kezdetét jelentette. A kis rozoga busz viszont megadta a lehetőséget, hogy a fantáziából realitás legyen. Az emberek ide-óda dülöngéltek, és a lány hamarosan csak úgy tudott elférni és állva maradni, ha feneke majdnem hogy hozzám simul. Persze hogy háttal állt nekem…. Egy-egy lökésnél pedig teljesen a farkamhoz tapadt. Nem tehetek róla, így dolgozik a természet, kezdett merevedni odalent. Egy szép lány, a puha testének érintése, a hátraforduló bocsánatért esdekelő, hatalmas szempilla-remegtetések, mind-mind közrejátszottak benne. A sors furcsa fintora, hogy vékony szövetű nadrágot viseltem.

Először próbáltuk mind a ketten úgy tenni, mintha nem vennénk észre a dolgot. Ezt főleg az ő részéről kellett művelni ugyebár. Nem tudom, ilyenkor mi járhat egy nő fejében, de gondolom a nagyátlagnak valami ilyesmi: „Mit képzel ez a gusztustalan barom? Ide nyomja a farkát? Rohadék perverz disznó” Vagy tévednék? Nem hiszem. De itt és most, valahogy máshogy sült el a dolog. A lány egyre többször zuhant hozzám, és egy nagyobb lökés alkalmával, kezem a derekára fonódott, hogy megtartsam. Tényleg, nem taperolásra utaztam! :) Bocsánatot is kértem szépen, ahogy illik, de a lány hátrahajolt, és halkan odasúgta hogy nem baj, fogjam csak, úgy legalább nem esik el. Nem mondom, nagyot nyeltem, hiszen így teljesen hozzám simult. Farkam pillanatok alatt a teljes merevedésbe állapotába került.

Nem tudom kinél hogy van ez, de nekem ennyi bőven elég volt hozzá. A busz mozgása, és a lány testének érzéki puhasága hatására, rossz szokásom szerint elkezdett hevesebben dobogni a szívem, és jóval gyorsabban, észrevehetően, kezdem el venni a levegőt. Ez a lány figyelmét sem kerülte el, ahogy a faszom nyomása sem. Hátrafordította fejét és elmosolyodott. Furcsa helyzet volt, minden pillanatban vártam, hogy kitépi magát a kezeim közül, és feldúlt arccal próbál máshogy, máshova helyezkedni. De ez a mosoly… ez mást sugallt. Én szentül meg voltam győződve róla hogy mindenki minket figyel. Főleg mikor a lány, rásegítve a busz zötykölődésére, finom mozgásba kezdett altájékon. Fejét hátra hajtotta, hagyta, hogy haja az orromat csiklandozza, és a leheletem az ő tarkóját borzolja. Kezével finoman hátranyúlt, majd a fenekemre szorította. Mindegy húzott magára, vagy inkább éppen fordítva. Rettenetesen zavarba voltam, ugyanakkor teljesen felizgultam. Mégis csak álltam ott, és tűrtem, hogy azt csináljon amit akar. Kicsit mosolyogva nyúlt a jobb kezemhez, és húzta lejjebb, a combjához.. A másikat már én mozdítottam feljebb, a melléhez.

Teljesen átkarolva őt, olyan képet nyújtva a népnek, mintha csak két szerelmes állna ott, egymásba fonódva. Kezem alatt tisztán éreztem, hogy a légzése bizony neki is felgyorsul. Melle puha, rugalmas, egyeltalán nem kemény. Talán még kemény mellekhez nem is volt szerencsém, lehet nem is élvezném annyira, mint ezeket. :)

Teljesen valószerűtlen volt a dolog. Mintha nem is velem történt volna meg. Mennyi az esély arra, hogy egy ilyen dolog így alakuljon? Rettenetesen kevés, és én még csak most tudom felfogni, mekkora szerencsém is volt. A következő percek már egy pornófilm bevezető képsorai is lehettek volna, ugyanis a lány megfordult. Még egész korán volt, hideg, ráadásul a szél is befujt az ablakon, így kabátot viseltem. Kabátot, ami alá a kislány simán befért. Arcát a vállamhoz nyomta, nyelve végigsimított a nyakamon. Bal keze a fenekemen pihent tovább, jobbja viszont elindult a nadrág slicce felé. Szerencsétlenebb arcot, mint akkor, szerintem soha nem vághattam. Buszon utaztunk, körülöttünk sok-sok ember. Ekkor már minden tekintetet vádlónak, megvetőnek észleltem. De a lány tett róla, hogy hamar elfeledkezek arról, hogy hol is vagyunk. Magamhoz szorítottam, és próbáltam a kabát szárnyait úgy tartani, hogy mindenki elől eltakarhassák. Nem okozott gondot neki benyúlni a nadrágomba, és megragadnia a farkamat.

Azt vártam vajon mikor ébredek fel eddigi legvadabb álmomból, de az ébredés hál isten nem jött el. Rettenetesen feszült voltam, de ki nem lenne az ilyen helyzetben? Hát a lány nem, az már biztos. Ujjai végigcirógatták a farkamat teljes hosszában. Majd megmarkolta tövénél, és kicsit erősebben végighúzta kezét, lentről felfelé. Elégedetten morgott valamit, majd megfogta a bőrt fentebb, és munkához látott. Sok helye nem volt, így csak lassan, bár nagyon is határozottan dolgozott. Majd, bár ez már tényleg szembetűnő volt, felgyorsult. Talán érezte, hogy mennyire ügyesen csinálja, és hogy közel vagyok a beteljesüléshez. Mondjuk nem is volt nehéz rájönnie, mert a percek múlásával egyre erősebben szorítottam, kezem már a puncijánál matatott, sajnos csak a vékony szövetnadrágon keresztül. Alteste együtt mozgott velem, bár próbáltam mozdulatlan és néma maradni. Nagyon nehezen ment.

A fülembe sóhajtozott, és egyre keményebben, gyorsabban járt a keze a farkamon. Elmentem.. elmentem, ott a buszon, a tömegben, egy vadidegen lány keze által. Nem akartam elhinni. Mosolyogva simogatta még sokáig. Csak ekkor került sor az első csókunkra is, mely részemről már kevésbé volt olyan vad, mint az övé. De hát én meg is kaptam a magamért, méghozzá jó értelemben. Szemében neki is a hitetlenség fénye csillant meg, talán ő sem hitte el, hogy azt tette amit. Kezét amennyire csak tudta, még a kabátom takarásában törölte meg, de az hétszentség, hogy ott nem egy ember volt, aki levágta a szitut. Az egyik suhanc kegyetlenül mosolygott rám. De nem érdekelt.

A buszról leszállva azonnal a WC-be rohantunk, de sajnos a magyar köztisztaság e gyorsvonatokon, nem az igazi. Sajnos kénytelenek voltunk beismerni, hogy itt és most nem fog összejönni a dolog. Hátra rohantunk hát, és még találtunk egy szabad, üres fülkét. Az ajtó elé tüntetőleg kiraktam a táskámat, hogy be ne jöjjön senki. Vissza akartam adni, amit ő adott. Azonnal egymásnak estünk.. de persze nyilvános szexről szó sem lehetett. Az ölembe ült, és csókolóztunk. Aztán felvetettem egy ötletet. Háttal az ajtónak üljön az ölembe, oldalasan nekem. Elmosolyodott, azonnal rájött mire gondolok. Az ajtóhoz ültünk, és hátát nekivetette. Simogatásom hatására lábait kicsit szétnyitotta, de nagyon nagyon gyakran pillantott hátra, vajon van-e aki leskelődik. Ha valaki mozgott mindig a kezemhez nyúlt, halkan nevetet, és próbált olyanak tűnni, mint aki nem csinál semmit, csak beszélget a barátjával. Jó volt látni az én buszon való parázásom után, hogy benne is ott a félsz. Egy kis izgalom sosem árthat. :P

Rajta is cippzáros nadrág volt. Egy kicsit jobban ráfeszült, mint az enyém. Kicsit nehezebben fértem hozzá, de megoldottuk. Fehér pamutbugyi bukkant elő, ahogy lehúztam a cipzárt. Egy kicsit mozognia kellet, hogy sikerüljön félrehajtani, hogy punciját ne takarja el ujjaim elől. Szemérem szőrzete vékony csíkra volt fazonra vágva, az ilyenért majd megveszem. Először csak ott simogattam, de ő követelőzőbb volt, megfogta kezem, és lejjebb húzta. Nedves, rettentően meleg punci fogadott. Alaposan be volt indulva ő is, mondjuk ez mellbimbóján is érezhető volt, melyet a bal kezem simogatott. Jobbammal a pináját jártam körbe, finoman szétkenve a nedveket mindenhol. Így az ujjam, ujjaim is jó síkosak lettek. Tökéletes. Kicsit remeget az ölembe, majd mozgolódni kezdett. Érezte ő, hogy valami kemény van alatta. Nem hagyhattam ezen szemtelenséget :), és ujjamat ahhoz a bizonyos ponthoz irányítottam.

Felnyögött, nem is olyan halkan. A csiklója már jócskán meg volt duzzadva, így nem okozott túl nagy gondot annak izgatása. Sőt, eddig az ővé volt a legnagyobb amivel valaha is találkoztam. Rettenetesen érzékeny lehetett ott. De annál könnyebb dolgom van nekem. Csak a hely szűköségge volt, ami zavart, és ami miatt néha erősebben simogattam a kelleténél. De élvezte. Nagyon is. Eddig a mutató ujjam játszadozott odalent, de éreztem én, hogy mást is kíván. Kezem beljebb vándorolt a nadrágba, ujjam be egészen a szeméremajkak által fedett réshez. Óvatosan nyomtam be puncijába az ujjamat, időt hagyva arra, hogy kiélvezem minden apró sóhaját. Amilyen mélyre csak tudtam benyomtam, majd lassan ki. Párszor még megismételtem a procedúrát, egy kicsit odabent is cirogattam, majd ujjat cseréltem. A középsővel hatoltam belé, és így hüvelykujjam szerencsésen a csiklójához fért. Kicsit keményebben, gyorsabban kezdtem neki. Mellbimbójáról kénytelen voltam végül is elvenni a kezem, mert lábait, ölét le kellet fognom, annyira mocorgott. Már rég nem törődött azzal, hogy áll e valaki mögötte vagy nem.. kezét az enyémére szorította, és nyomta mélyebbre és mélyebbre. Hangosan sikoltva élvezett el. Mindig is el tudd kápráztatni a nő elélvezése. Néha szoktam kérni a barátnőimet, hogy elégítsék ki magukat előttem. Egyszerűen imádom nézni és hallgatni őket ilyenkor.

Még folytattam volna, de leállított. Majdnem hogy szégyenlősen húzta vissza puncijára a bugyit, majd fel a cipzárt. Sajnos ő nem abba városba utazik, mint én. Bobán száll le. Még volt vagy 10 percünk érkezésig, azt a 10 percet egymás nyalás falásával töltöttük el. Talán a 10 perc utazás, egyetlen hosszú smárral telt el, nem nagyon pihentünk meg. Kezem végigbarangolta teste minden porcikáját, és bizony, régen volt ilyen nő a kezem alatt. Bobán elbúcsúztunk, még felírtuk kölcsönösen egymás számát, és megbeszéltük, hogy egyszer vagy nála, vagy nálam, de folytatjuk azt, amit itt elkezdtünk. Rajtam ne múljon!

Csak mikor elindult a vonat, és maguk mögött hagytuk az integető lányt, csak akkor jutott eszembe, hogy még a nevét sem tudom. De a száma itt van. Remélem az igazit adta meg, és ennek a történetnek még lesz folytatása. Megyek is, és felhívom a számot…!