Úrnő

A nő belépett a helyiségbe, ahol már minden el volt készítve… Az asztalon külön féle ostorok, nádpálca, korbácsok, bilincsek, kötelek, szájpeckek…
Várta a megfelelő pillanatot, hogy magához hívassa őt. Megigazította harisnyáját, ami épp hogy csak kikandikált a hosszú szárú csizma tetejéből. Imádta a feketét… Olyan sötét, mint ő maga. Még egyszer körbe sétált mindent. A gyertyák égtek, a tűz is a kandallóban, és ő is égett belülről. Pontosan tudta, hogy mi fog történni az éjjel, és még ő is félt tőle. Mi lesz, ha túl messzire megy…
A férfit pontban fél12kor vezették be a lakosztályba, még épp éjfél előtt, amikor felébrednek a szörnyek. De időben, hogy egy már biztos talpon legyen.
A nő egy sötét sarokból nézte, ahogy letérdel az ajtóban. Hangokat nem hallott, így nem tudta, mi mást tegyen. Szépen térdre ereszkedett, ráül a hátsó lábaira, amiket kis terpeszbe nyitott szét. Kezei a combjain, háta merev. Tekintete a kőpadlót súrolja. A nő megmozdult, felvett egy lovaglóostort a földről, valószínűleg tegnap felejtette itt a kedvese. Az emlékre felforrt a vére, és az sem volt elhanyagolható, hogy egy üres vászonnyi férfi térdel tőle pár méterre. Festetlen bőr… ami nem sokára meg kell, hogy változzon. A férfi meghallotta a neszt, és megrezzent, de nem nézett fel. „Ó, igen - gondolta magában a nő, nagyon jól ki van képezve.”
-Mi a neved? Engem csak úrnőnek hívhatsz.
-A nevem Josh, úrnőm.
-Mit akarsz Josh? Válaszolj.
-Fájdalmat, úrnőm.
-Óhm.. alárendelt vagy? Vagy mazochista?
-Mindkettő, úrnőm.
-A kedvencem, Janik nagyon jól tudja, hogy mit szeretek.
-Akkor most felteszem az utolsó igazán érdemlegest kérdést… Mi a menekülőszavad?
-A férfi torkán megakadt a hang, de rekedtesen kinyögte: Ajva, úrnőm.
-Rendben, Ajva, kimondod, ha azt akarod, hogy abbahagyjam?
-Igen, úrnőm.
-Igazán kedvemre vagy, hogy ilyen keveset beszélsz. Ha túl sokat karattyolnál, egy helyes kis feszítő, vagy szájpecek már a szádba lenne. Olvastam a preferenciáidat. Most állj fel, a kandalló peremének tetején van bor. Szomjas vagyok.
A férfi feláll a szolga tartásból, lassan, komótosan sétál a kandallóig, ahogy közelebb ér, érzi, hogy a meleg beszívódik a meztelen mellkasába, a meleg megnyugtatja, tudja itt a helye, szolgál, ezért él. Semmi másért. Annyi zaj volt a fejében még ma reggel, és most.. Minden eltűnt. Felemeli a 2 poharat a peremről és az oda készített bort. Úrnője még mindig ott áll. Kicsit bizonytalan, nem tudja hogy hogyan öntsön a borból. Az asztalon nincs hely, de nem is mert inkább teljesen szétnézni rajta. Gondolkodás nélkül újra letérdelt, de most közvetlen úrnője elé. Elhelyezte a két poharat a lábánál, és mindkettőbe bort töltött.
A nő ezt csendben végig nézte, amikor a lába elé kerültek a poharak, kissé élesebben szívta be a levegőt.
-Ki mondta, hogy te is iszol, kecsesen lehajolt, a fűzőjében a mellei még előrébb nyomultak, megfogta a férfi állát, kényszerítette, hogy a szembe nézzen, majd fogta az egyik poharat felállt és egy hajtásra kiitta. A másikat feldöntötte a lábával. Valamilyen csodával határos módon a pohár nem tört szét, csak csörömpölve odébb gurult, de a bor kiömlött a kőpadlóra.
-Nézd milyen rendetlenséget csináltam miattad, az édes kis pofid miatt. Nyald fel! Ha jó a technikád, a következő, amit nyalsz, az én leszek! Ha megértetted, akkor mondd azt, hogy igen úrnőm.
-Igen, úrnőm.
A férfi elkezdte felnyalni a bort a padlóról, azt várta, hogy rossz íze lesz, de nem, teljesen érezte a bor zamatát. Mintha nem is a földről fogyasztaná. Ekkor a nő, még egy pohárral töltött magának, de már nem tele. Komótosan leült az egyik fotel karfájára, és keresztbe rakta a hosszú csizmás lábait.
„A kibaszott istenit, gondolta magában a férfi- megaláz engem, úgy néz, mintha egy áru lennék a piacon, és én mégis imádom.”
Mikor végzett vele abban a pózban maradt. Mint egy kicseszett kutya. Istenem, a nő imádta. Ezekért a pillanatokért érdemes volt élni, mikor egy férfi, aki feltehetőleg erősebb nála, a lábai előtt hever.. Azt tesz vele, amit akar… és még élvezi is.
-Állj fel, mielőtt megcsókoltatom veled a csizmám orrát.
De a férfi nem is kért engedélyt, hanem rögtön a nő cipőjére vetette magát. Ekkor éles fájdalom hasított a hátába, ami bár elviselhető volt, mégis váratlan és ijesztő.
-Megengedtem? Válaszolj!
-Nem, úrnőm.
-Tehetsz te valamit az én engedélyem nélkül?
-Nem, úrnőm.
-Rossz kisfiú voltál, ezért meg kell, hogy büntesselek. Ez fájni fog, nagyon. Lehet, hogy kimondod a menekülőszavad. Lehet, hogy már képtelen leszel kimondani.
A férfi tekintetén jeges rémület futott végig. A nő megfogta a nyakánál, és álló helyzetbe húzta. A fenébe ez a nő erősebb, mint gondolta. Olyan buján simul rá ez a szerelés. Istenem, mentem elélvez már csak a látványtól is.
Egy erős lökést érzett, és újabb pálcacsípést a vádliján. Kényszerítette magát, hogy mélyeket lélegezzen, majd kisebbeket. Ahogy tanulta, nem lesz semmi gond. Bármikor megállíthatja. De ördög vigye el, félt, az igaz, de a világért se vetett volna véget ennek az estének.
Nem mert felnézni. Érezte, hogy meg kellene fordulnia, de nem mert. Jobban is tette.. A nő testét érezte, ahogy a hátához simul. A melle a hátának nyomódott, és egy erős, fájdalmas harapást érzett a vállán. Ennek másnapra biztosan nyoma marad, de nem érdekelte. Puha bőrkesztyűbe bújtatott kezek simogatták végig a kezeit, majd egy térdrúgással hátulról térdre rogyott. A farka már olyan szinten állt, hogyha menten nem történik valami, ő felrobban. A nő határozott kezekkel a baldachinos ágy első két sarkára csatolt karabinokkal kikötözte a kezét, feszesen, de a férfi megpróbált a lehető legjobban ellazulni. Érdekes, gondolta, a kötelek pont annyira gumizottak valahol, hogy előre tudjon dőlni kb 30 cm-ert. A térdeit ekkor feszítő vassal tolták szét, és ő ott térdepelt terpeszben, kifeszített karokkal az ágy előtt.
A nő kecsesen átmászott az ágyon, és leült pont vele szemben.
-És most remélem, nem kell elmagyaráznom, hogy mi a dolgod…
A férfi értetlenül nézett, majd rájött, hogy miért is tud előre dőlni. A nő ekkor az egyik lábát a vállaira helyezte, felhúzta a szoknyáját, és felkínálta neki ölét.
-Gyerünk, nyalj. Ha jól csinálod, akkor a nádpálcát ma nem vesszük elő..
A férfi mintha élete múlna rajta elkezdett nyalni, először gyengéden, csak a szeméremajkakat csókolgatta, mintha a száját csókolná, lassú szenvedéllyel, majd nyelvével szétnyitotta az ajakakat. A nőnek nem látszottak a lebenyei, olyan volt, mintha egy érintetlen barackot kóstolgatna. Majd megőrült, rángatta a kezeit, tudta, hogy ennek húzódás lesz a vége, de nem baj, megéri, ha bele döglik is elélvezteti a nőt.
A nő légzése egyre szaporább lett ahogy a férfi dolgozott rajta.
-Dugd be a nyelved, sóhajtotta kéjesen, majd a jobb kezével lenyúlt a csiklójához és még jobban hergelte magát. El fog élvezni, a saját újától, a férfi nyelvétől, mindentől… Itt és most.
Az orgazmus végig reszketett a nőt, a férfi pedig állati szenvedéllyel eltöltött szemekkel figyelte, miközben a nő nedvei még ott csorogtak a szája szélén. Nézte ahogy a nő elélvezik, nézte ahogy az orgazmus lassan lecseng, és úrnője újra magához tér. Ez volt a leggyönyörűbb dolog amit életébe valaha látott és kezdett szédülni a farkába gyülemlő sok vértől. Az az egy gatya, amit ráadtak, hetykén lógott le a csípőjén, és a farka már vitorlát csinált belőle.
A nő lassan magához tért és látta, hogy a férfi vadul tépi magát .
-Cssss. Még megsérülsz, és nem a jó értelembe. Megszorítottam a nyakát, majd megcsókolta a férfit, érezte a saját nedvét a száján, és a férfi éles levegővételein tudta, hogy már mindjárt elélvez, csak ettől a csóktól, vadul beleharapott az alsó ajkába, megérezte a vér ízét is. Az ondó íze után ez a második kedvenc íze, a vér…
Letépte a férfi gatyáját, könnyen ment, ezek a darabok pont erre voltak kialakítva, majd lazított a férfi kötelein, és megfogta a farkát.
-Most jó kisfiú leszel, és elévezel nekem, mielőtt megverlek.
A férfi mintha puskából lőtték volna ki elélvezett. Egyenesen bele a pohárba, amit a nő oda készített. Az agya elszállt, az izmaiból az erő kifutott, és ha nem tartották volna a kötelek, akkor biztos, hogy összeesik. Homályosan látta, hogy a nő a nedvére, a másik pohárból vörös bort önt és megissza. A pupillái újra kitágultak, és fájdalmasan felordított.
Sátáni kacaj csapta meg a fülét.
-Hahhaa. Az este még csak most kezdődik picinyem.
És látta, hogy a nő ledobja a szoknyáját, csak a fűző és a csizma maradt rajta, felveszi az ostort, és lecsap…