Unokahugi 6. rész

Az éjszaka csendes és nyugodt volt. Kitti hozzám bújva az igazak álmát aludta, míg én ébren voltam, és az este történteken gondolkodtam. - Uram Isten, mit tettem? - tettem fel magamnak a kérdést. - Hiszen megcsaltam azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek! Ráadásul a saját tulajdon nővérével! Ahogy ezen törtem a fejem, egyre jobban furdalt a lelkiismeret. Töprengésemnek álomba merülésem vetett véget.
Reggel kipihenten ébredtem, Kitti már ébren volt, és csillogó szemekkel nézett rám.
- Jó reggelt! - köszöntött mosolyogva.
- Jó reggelt! - köszöntöttem én is.  - Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is, bár nem sokat aludtam. Nem lett volna szabad ezt megtennünk.
- Miért? - nézett rám csodálkozva.
- Azért, mert szeretem a húgodat, és épp tegnap este csaltam meg a saját nővérével! - válaszoltam, nyugalmat erőltetve magamra.
- Nyugi! - válaszolt könnyeden -, majd rám kacsintott. Én is akartam, és persze nem tudja meg senki. Ha te sem árulod el senkinek, akkor főleg nem.
- Rendben. Miután megbeszéltük, hogy ez az este a mi kis titkunk marad, rendet raktunk a szobában, rendbe szedtük magunkat, és kijelentkezés után elhagytuk a hotelt. Hazamentem, és nekiláttam a készülődésnek, ugyanis délután dolgozni kellett mennem. Még hátra volt két nap a hétből. Csak ez tartotta bennem a lelket, alig vártam, hogy ismét Zsófival lehessek. Ahogy végeztem a munkahelyemen és hazafelé tartottam, megcsöerrent a telefonom. Legnagyobb meglepetésemre Zsófi keresett.
- Szia, Egyetlenem! - vettem fel a telefont - Te még nem alszol?
- Szia! - köszöntött ő is - nem, mert nem tudok. Nem jó, hogy nem vagy itt mellettem.
- Hidd el, nekem sem, de holnapután találkozunk.
- Már alig várom! 
- Én is! Lassan hazérek, aludj jól! Szeretlek! - köszöntem el tőle.
- Te is aludj jó, én is szeretlek! - búcsúzott kedvesem is. 
A péntek csigalassan telt el, gondolataim Zsófi körül kalandoztak. Szombat reggel izgatottan készülődtem. - Végre láthatom Zsófit! - ez a gondolat teljesen feldobott. Útnak indultam, 20 perc múlva meg is álltam a kapu előtt és becsengettem. Lucy - szokásához híven - odaszaladt hozzám, és izgatottan nyalogatta felé nyújtott kezem, mire én válaszul megsimogattam a fejét. Kisvártatava Noémi jelent meg a kapuban és kitárta azt előttem. A házba belépve Zsófi ugrott a nyakamba. Megcsókolt, elvette tőlem a hátizsákom, bevitte a szobájába, egy perc múlva ismét a konyhában volt.
- Ez a tiéd - nyújtottam felé egy szál vörös rózsát.
- Nahát, köszönöm! - mosolyodott el, ismét a nyakmba ugorva. Ezúttal én csókoltam meg. Míg Zsófi vázába rakta a rózsát, Noémi kávéval kínált. 
- Szeretnék neked elmesélni valamit - szólalt meg unokatesóm, mikor az általános kérdéseken túljutottunk.
- Csupa fül vagyok - válaszoltam érdeklődve.
- Annak idején, mikor Édesanyámék összeházasodtak, szerettek volna gyermeket, de ez nem igazán sikerült nekik, pedig sokszor próbálkoztak vele. Sajnos a lombik-programmal sem jártak sikerrel. Így az örökbefogadás mellett döntöttek. Örökbefogadtak engem, saját gyermekükként szerettek és neveltek fel, én is csak azután tudtam ezt meg, hogy betöltöttem a 18. évemet. 
Megleptek a hírrel, de ugyanúgy szeretem őket, mintha ténylegesen a lányuk lennék. ez azt jelenti, hogy nem vagyunk tényleges unokatestvérek. Ezért sem volt kifogásom a kapcsolatotok ellen Zsófival. 
Megdöbbenésem az arcomon is látható volt, ugyanis szemem-szám tágra nyílt. 
- Miért mondod ezt el nekem? - kérdeztem tőle még mindig megdöbbenve.
- Mert Zsófi is szeretne valamit elmondani neked - válaszolta könnyeden, egy mosollyal megtoldva mondandóját.
Ránéztem Zsófira, aki mosolyogva bólintott. 
- Nézd meg ezt, kérlek - szólalt meg, majd egy orvosi leletet tett elém az asztalra. Kérdő tekintettel néztem rá, ő még mindig mosolygott. Felemeltem a lapot, majd olvasni kezdtem. Mire végigolvastam, még nagyobb döbbenet ült ki az arcomra.
- Ezek szerint... - kezdtem, Zsófi pedig a kezembe adott egy másik tárgyat, amely egy terhességi teszt volt. Azon tisztán látszott a pozitív eredmény. Ezt látva székestől hanyatt vágódtam, valószínűleg el is ájulhattam, ugyanis arra eszméltem, hogy Noémi és Zsófi mellettem térdelnek, kedvesem vizes ruhával törölgette az arcom.
Visszaültem az asztalhoz, ismét a látókörömbe került a lelet és a teszt. 
- Ezek szerint... - kezdtem ismét, Zsófi bólintott, majd megszólalt:
- Igen, kisbabánk lesz.
- Én pedig nagymama leszek - szólalt meg Noémi, aki szintén mosolygott.
- Így már értem, miért tudtam meg az igazságot - szólaltam meg én is, felállva az asztaltól Zsófihoz léptem, megöleltem, kezemmel ösztönösen végigsimítottam pocakján, majd megcsókoltam.
- Gratulálok, fiatalok - szólalt meg Noémi, egy tálcát tett az asztalra, rajta három pohár pezsgővel. 
- Az új életre! - emelte magasba a poharát. - Az új életre! - ismételtük mi is. Épp koccintottunk, miközben Kitti is hazaért.
- Mi történt? - kérdezte csodálkozva. Mit ünneplünk? Noémi habozás nélkül töltött neki is pezsgőt, majd átnyújtotta. - Gyere, koccints velünk. Fiatalok, mondjátok meg neki - kérte Noémi.
Zsófi mosolyogva tett eleget a kérésnek:
- Kitti, nagynéni leszel. Kisbabánk lesz. Hozzám hasonlóan Kittinek is elkerekedett a szeme, odalépett hozzánk és gratulált nekünk.
- Noémi, szeretném elvinni vacsorázni a lányodat - fordultam hozzá. 
- Persze, menjetek csak! 
Egész nap madarat lehetett volna fogatni velem. Noémi és Kitti dolgozni mentek, mi Zsófival otthon maradtunk. 
- Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna - jegyeztem meg, egy csók kíséretében.
- Örülök az örömödnek - mosolygott rám, viszonzva csókot. Ösztönösen simogatni kezdtük egymást, pár pillanat múlva már a ruháink sem voltak rajtunk. Mint minden alkalommal, most is bebarangoltuk egymás testét kezeinkkel és ajkainkkal, majd Zsófim nekem hátat fordítva jelezte kívánságát, melynek eleget is tettem. Kedvenc pózunkban váltunk eggyé, tökéletes összhangban, ám ezúttal kicsit óvatosabban, tekintettel Zsófi állapotára. Erotikus táncunkat immáron sóhajok és nyögések kísérték, kezeink és ajkaink is kivették részüket a kényeztetésből. Zsófim időközben közeledett a csúcshoz, nekem sem kellett már sok ehhez. Pózt váltottunk, Zsófi kérésére lovagló pózban váltunk eggyé ismét. Ekkor célba vettem gyönyörű melleit, simogatva és nyalogatva kényeztettem őket. Néhány pillanat múlva Zsófi háta ívben megfeszült, fejét hátravetve egy hatalmas sikollyal elévezett. Ezt hallva kissé gyorsítva a tempómon, én is követtem, megtölve virágát magommal. Ezen élményektől feldobva pihentünk egy kicsit, majd a zuhany alatt kikötve folytattuk egymás kényeztetését. Ebben persze segítségünkre voltak a masszázsfúvókák és a hangulatvilágítás is. Miután kellően felizgattuk egymást, Zsófi kérésének eleget téve fenekét vettem célba. Ütemes lovagló-mozgásba kezdett férfiasságomon, míg én egyik kezemmel virágát, másik kezemmel a hátát simogattam, nyelvemmel pedig melleit kényeztettem, időnként érzéki csókcsatába kezdtünk. Zsófi nyögései és körmei a hátamban gyorsabb tempóra késztettek, melyet fel is vettem. Néhány pelc múlva el is mentem, Zsófim fenekét is megtöltve. Ezúttal ő gyorsított a tempón, néhány pillanattal később a vállamba harapva elfojtott egy sikolyt, de tudtam, hogy eljutott a csúcsig. Megmosdattuk egymást, megtörölköztünk, majd Zsófi szobája felé vettük az irányt. Az ágyon végigdőlve Zsófim szinte azonnal elaludt, én pedig gyönyörködtem benne. Lassan engem is elnyomott az álom, amelynek telefonom rezgése vetett véget. Csendesen kimásztam Zsófi mellől, kimentem a teraszra és fogadtam a hívást. Meglepetésemre Zsuzsi szólalt meg a másik oldalon:
- Szia! Mi újság?
- Nem sok minden. Nálatok?
- Nálunk sem. Mit csináltok délután?
- Nem tudom még. Este vacsizni megyünk, az biztos. 
- Mi bowlingozni készülünk, arra gondoltam, eljöhetnétek velünk.
- Jó ötlet, bár Zsófi alszik még...
- Nem alszom. - szólalt meg a hátam mögött az említett, mire én kis híján átugrottam a terasz falán az ijedtségtől, Zsófi pedig kinevetett. - Miről csevegtek? - kérdezte meg tőlem. 
- Zsuzsiék mennek bowlingozni, hívnak minket is - válaszoltam neki mosolyogva.
- Menjünk el, ránk fér egy kis szórakozás! - kérlelt csillogó szemekkel.
- Rendben. - Zsuzsi, értünk jöttök, vagy menjünk külön? - kérdeztem immár a vonal végén várakozó barátunkat.
- Készüljetek el, felveszünk benneteket - hangzott a felelet.
- Rendben, akkor várunk Titeket. Szia! 
- Hamarosan ott vagyunk. Szia!
Miután magunkhoz vettük a legszükségesebbeket, megírtuk Noéminek, hova mentünk, majd lezártuk a házat. Mire kiléptünk a kapun, Zsuzsiék már meg is érkeztek. Ezúttal Zsuzsi volt a sofőr, Zsófi beült mellé előre, Máté és én hátul foglaltunk helyet. Út közben nagyokat nevettünk, viccelődtünk oldott hangulatban haladtunk célunk felé. Miután odaértünk, átöltöztünk és kezdődhetett a nagy csata: az első körben lányok a fiúk ellen párharcot vívtunk, mely során Máté és én csúnyán kikaptunk a lányoktól. A következő körben Zsófival alkottam egy csapatot: végig szoros volt a meccs, az utolsó gurításunk előtt még Zsuzsiék vezettek, de Zsófim egy tökéletes telitalálattal megfordította az állást, megszerezve a győzelmet nekünk. Zsuzsiék - természetesen - visszavágót követeltek, melyben ismét szoros csatában ők diadalmaskodtak. Ezután egy kis pihenő következett: pizzát ettünk, ugyanis egy pizzéria bowling-pályáját látogattuk meg. Míg mi ebédeltünk, átadtuk a terepet a többi vendégnek. Ebéd közben ugyanolyan jó kedvünk volt, mint előtte.
- Mi is kérünk ám visszavágót - szólalt meg Máté nagy komolyan. Zsuzsi, Zsófi és én egy emberként néztünk rá.
- Mármint egy lányok a fiúk ellen visszavágót - toldotta meg Máté az előző mondatát. Erre kitört a nevetés mindenkiből.
- Persze, még szép! - tódítottam, - csúnyán lemostatok minket az elején!
Befejeztük az ebédet, majd megvártuk, hogy felszabaduljon a pálya. A meccs során a lányok elszántan küzdöttek, de minket ezúttal nem lehetett megállítani: szoros csatában, kis pontkülönbséggel, de győzelmet arattunk a lányok felett. Mielőtt az öltöző felé vettük az irányt, félrehívtam Zsuzsit egy pillanatra: 
- Légy szíves, Mátéval tereljétek el Zsófi figyelmét, nekem van egy kis dolgom.
- Oké, rendben - kacsintott rám Zsuzsi.
Az öltözőben rekord-gyorsasággal átöltöztem, pacsiztam Mátéval, majd kiszaladtam az étteremből. Csak az utca másik oldaláig kellett szaladnom, ugyanis az ott lévő ékszerbolt volt a célom. Bementem, majd húsz perc múlva boldogan - és soványabb pénztárcával - jöttem ki onnan. Gondosan elrejtettem az autóban szerzeményemet - a kulcsot természetesen előtte elkértem Mátétól - majd csatlakoztam Zsófiékhoz, akik kávéztak elmélyült beszélgetésük közben. Miután megittuk a kávét, Máté rendeze a számlát, majd elhagytuk az éttermet. Zsuzsi javaslatára moziba mentünk ezután, egy új vígjátékot néztünk meg. Vigyorogva és jó kedvűen jöttünk ki a moziból, majd elindultunk az étterem felé, ahol előzetesen asztalt foglaltam. Zsuzsiékat is meghívtam, ugyanis ragaszkodtam hozzá, hogy visszahívjam őket a bowlingozás után. - Máté nem engedte, hogy kifizessem a részünket Zsófival. 
Az étteremben már javában fogyasztottuk a vacsoránkat, mikor Zsófi közölte a jó hírt Zsuzsiékkal. Természetesen ők is gratuláltak nekünk, ezután én ragadtam meg a megszólalás lehetőségét: Zsófi felé fordultam, kezemben a délután beszerzett ékszerekkel, akinek tágra nyílt a szeme a meglepetéstől.
- Édes egytlen Zsófiám! - kezdtem mondandómat - leszel társam egy örök életen keresztül?
- Igen. - hangzott a határozott válasz. Zsófi itt már könnyeivel küzdött, Zsuzsi sem állta meg könnyek nélkül. 
- A második kérdésem: elfogadod-e tőlem ezt a gyűrűt, mint szerelememnek második számú zálogát?
- Igen, de miért második? - kérdezte meglepetten.
- Mert az első, bár a Tiéd, de nálam van - válaszoltam könnyeden. Ezután megfogtam a kezét, a szívemre helyeztem és ezt mondtam:
- Ez az első zálog, mert bár nálam van, de a Tiéd és érted dobog. Zsófi a nyakamba borult és ismét elsírta magát. Megnyugtattam, majd felhúztuk egymás ujjára a gyűrűket. Zsuzsiék ismét gratuláltak nekünk, majd koccintottunk a jeles alkalomra.
Miután elfogyasztottuk a desszertet is, kiegyenlítettem a számlát - ezúttal én nem engedtem Máténak közös fizetést -, majd hazaindultunk. Miután odaértünk Zsófiékhoz és elköszöntünk Zsuzsiéktól, megbeszéltük, hogy mi lesz a következő közös programunk. A házba belépve célba vettük a zuhanyzót, zuhanyzás után pedig Zsófi szobáját. Zsófim nem bírt magával: ismét táncba hívott. Miután mindketten kielégültünk, összebújtunk és egymást átölve elnyomott minket az álom. Elalvás előtt még eszembe jutott: apa leszek! Ráadásul: hamarosan a feleségem lesz ez a gyönyörű hölgy! Ezen gondolatok hatására elmosolyodtam, majd átadtam magam az édes álmoknak. 
Hogy mik történtek ezután? Az a következő részekből kiderül! :)