Újra érzem, hogy élek...

Nem vagyok normális, hogy közelítve a 40-hez kell elveszítenem a fejem. 16 éve vagyok hűséges párja a férjemnek és neveljük a két csodálatos fiunkat de ez a férfi, Zsombor, akit pár nappal ezelőtt ismertem meg az interneten, olyan érzéseket ébresztett fel bennem, amiről azt hittem már soha többet nem érzem.
Ha minden jól megy, ma végre találkozunk és ez lesz első randi, hogy mennyire nehéz lesz otthonról úgy elmenni, mintha csak a szokásos napi feladatok várnának rám. Felöltözni csinosan, miközben hangosan többször megjegyeztem, hogy milyen vacakul nézek ki ma is, sminkelni, fésülködni, de vigyázni, hogy fel ne tűnjön Andrásnak, hogy ma egy picikét tovább készülődöm. Kész vagyok, minden tekintetben és határozottan jól mutatok. (A  szomszéd szerint 10 évet simán letagadhatnék. Milyen kár, hogy közel van a 70-hez, alig lát, és ráadásul nő.)
Egy visszafogott csók a páromnak, millió puszi a fiúknak, és már ki is libbentem az ajtón. Érzem, ez a nap határozottan más mint a többi. Évek óta erre vártam, s most lehet, hogy eljött az idő? Zakatoló szívvel ülök a kocsimba, irány a vasútállomás. Még van 7 percem, csak nyugodtan.
Satufék, atya világ a telefonom otthon maradt, mi lesz, ha a nagy Ő, akit most fogok először látni, hívni fog, és András felveszi a telefonom. Gyorsan belenézek a táskámba, szívem a torkomban dobog, elkésem, lekésem... és ekkor megtalálom, legalul, a tokból kicsúszva. Ezt megúsztam és már indulok is. Pár perc alatt az állomáson vagyok. Szaladok, hisz épp most érkezik meg az IC.
Hogy én mennyire utálok vonatozni., piszkos, büdös, az emberek udvariatlanok de most ez sem számít. Lehuppanok egy ülésbe és máris alámerültem a gondolataimban.
Hihetetlen, hogy milyen könnyen ment minden Zsomborral, hogy ő volt az, akit legelsőnek kedvencnek jelöltem, aztán a telefonszámcsere és a beszélgetéseink a telefonon. Hacsak meghallom a hangját nedves leszek, nem kicsit, nagyon, azok a forró e-mailek. Most végre minden porcikámban újra érzem, hogy élek, minden idegszálam tudatja velem, hogy NŐ vagyok!
Pedig a férjem nagyszerű, jobbat kívánni sem tudnék, jóképű, intelligens, figyelmes és most mégis  majdhogynem egy vadidegen pasasról ábrándozom, milyen lehet a csókja, az ölelése, milyen lesz vele az ágyban. Azt hiszem már eldöntöttem, hogy Ő lesz az, akivel ágyba bújok, még a hideg is kiráz. Lehet, hogy ma fog megtörténni? Tegnap a biztonság kedvéért elmentem gyantáztatni a kozmetikusomhoz. Mindenhol szőrmentes vagyok, mondhatni teljesen csupasz. Ahogy eljátszom a gondolattal, hogyan fog majd a  kezével, nyelvével, kényeztetni ott lenn, érzem, hogy szexre  kész állapotba kerültem, csak át ne ázzak.
Már csak ez az idétlen értekezlet maradna el de nincs olyan szerencsém.
Még mindig csak mondja és mondja, körülnézek, mindenki unott fejet vág, hogy nem veszi észre, hogy senkit sem érdekel, közben a sokadik sms-t olvasom  a majdnem Kedvesemtől. Már éhen halni sem fogok, hisz gondolt rám, "catering  a kocsiban"!
Ő már 10 perce megérkezett és én még mindig itt ülök, el sem hiszem.
És most végre vége!  Erősen vissza kell fognom magam, hogy ne rohanjak én elsőnek az ajtóhoz. De fő a nyugalom. Azon csodálkozom, hogy még senki nem vette észre mekkora vihar tombol bennem. Ránézek a telefonomra 3 nem fogadott hívás Andrástól. Mintha megérezné, hogy tilosban járok. Írok neki, hogy az értekezlet legalább még 1 órán keresztül tartani fog, és legyen nyugodt, ahogy végzek hívni fogom.
Azért most van némi bűntudatom de elnyomom és kisétálok az ajtón.
Senkire rá sem nézek, erőteljesen komoly képet vágok, meg ne állítson senki és kint vagyok.
Megbeszéltük, hogy a totemoszlopnál fog várni, a bolttal majdnem szemben. Azért nem sétálok azonnal oda bemegyek a boltba, adok magamnak néhány percet, hogy lecsillapodjak de nem sikerül, még zaklatottabb lettem.
Mit fog hozzám szólni? És Ő nekem tetszeni fog. Olyan nem lehet, hogy ne tetsszen. Kizárt.
És akkor meglátom, ott áll az oszlopnál...