Újra együtt

"Valaha volt szerelmemnek, aki nincs már..."

Már nagyon-nagyon régen nem találkoztak. Túl régen. Egyiküknek sem volt való az egymástól való hosszas távollét...

Végre eljött a nap, a férfi hazaérkezett, s elsőként a nőhöz futott, rohant...
A lakás ajtaja résnyire nyitva állt...

A nő sehol, mindenütt félhomály, itt-ott egy-egy mécses, bódító, nehéz, keleti illatok...

Az asztalon két pezsgőspohár állt - az egyik már üresen, a másik csak a férfira várt. Ő azonnal felhajtotta a finom italt, letette a kabátját, ledobta a zakóját, és a nő keresésére indult.
És, egyszercsak fantasztikus látvány tárult a szeme elé: a kedvenc fotelja elé állított zsámolyon ott térdepelt a nő, combfix harisnyában és magas sarkú lakkcipőben, de ezeken kívül, nem volt rajta, más, talán valami áttetsző csipke semmiség, de hatalmas, hófehér fenekét és borotvált, gusztusos punciját nem takarta semmi...

A férfi izgatottan felnyögött, odalépett, leült a fotelba, s először csak gyönyörködött az elébe táruló látványban... Majd körbe simogatta a nő popsiját, egyre közelítve az izgalomtól már nedves és kívánósan széjjelnyíló pinájához. Vett egy pici nedvet az ujjával, majd nyelvével megízlelte.
"Igen, ez az, ez hiányzott nekem már oly hosszú hetek óta" - suttogta csak úgy, magának.
Majd közelebb húzódott, s arcát beletemetve a nő popsijába, nyalni kezdte. A csiklóját, a lyukát, a fenekét... Ahol csak érte... A nő közben ütemesen mozgatta a csípőjét, és kéjesen nyüszített, egyre jobban vágyva párja követelőzően behatoló, csodásan lüktető pénisze után, amely mindig oly tökéletesen illett a hüvelyébe.

De a férfi kegyetlen volt. Tudta, mire vágyik a nő, de neki egyelőre más terve volt. Odalépett a zsámolyon térdeplő nő lábai közé, elővette nadrágja kigombolt sliccéből a faszát, és egyetlen, szinte durva, kemény lökéssel belehatolt a nő kívánós vaginájába. De szinte azonnal ki is húzta, nedvtől csillogóan, s nagyot vágott a nő seggére, amikor az a fasz után mozdult volna.

"Kéne, mi, te ringyó? Majd, talán, ha kiérdemled! Előbb tedd a dolgod!"
És egy lépéssel a nő fejénél termett, szinte durván a hajába markolva, felemelte az arcát, és közelről az arcába suttogta: "Szopj le, szívd ki az összes gecit a faszomból!"
Mohó volt, szinte durva, és önkívületi állapotban tolta a dákóját a nő nedves, forró ajkai közé. Hosszú ideje volt kénytelen nélkülözni azt a kényeztetést, amit csakis tőle kapott meg, az ő szájában tudott olyat élvezni, mint senki mással... Olyan volt ez a régóta áhított szopás mindkettőjüknek, mint egy őrült vágta, nem tudni, hová és meddig, de nincs megállás! A nő tövig a torkára vette kedvese lüktető, kemény farkát, végignyalintott a faszon, egész hosszában alulról, a nagy éren, ami annyira érzékeny volt az ingerlésre. A makkját is nyalogatta, szopogatta, ismert minden érzékeny pontot, szinte csókolózott a fasszal. Buja szeretője időnként, amikor már majdnem elélvezett a nő ajkai közt, a hajánál felemelte a nő fejét, s a fülébe suttogta:
"Várj, ne még!" S csókolta a száját, szívta a nyelvét vadul. Aztán, amikor kissé megnyugodott, visszaengedte a nőt a farkára. A nő ekkor a férfi heréit kezdte nyalni, kívülről, majd egyenként a szájába vette, végül mindkettőt egyszerre, s a szájában, egymáshoz nyomva, a
nyelvével körbejárva kényeztette őket. Imádták ezt a játékot mindketten. Elodázni a gyönyört, a kéjrobbanás bekövetkezte előtt, minél hosszabban.
És a nő imádott szopni a kedvesének. Külön élvezet volt, hogy ő milyen extázist tud okozni a szeretett férfinak. Magától a szopástól is képes volt elélvezni. Másként, mint baszás alkalmával, de legalább ugyanolyan intenzíven… Most is ez történt. A férfi belefeledkezetten lökte a faszt a nő szájába, a nő tövig nyelte, s közben az ujjaival morzsolgatta a golyókat, egyszer csak érezte azt az ismerős, borzongásként induló és lavina kitörésként erősödő, mélyről jövő, megállíthatatlan remegést, amit a férfi nem bírt és nem is akart már visszafogni, s hangos üvöltés kíséretében, végre a nő torkába élvezett...

Ondója illatos és jó ízű volt, és most nagyon sok is; érezhetően régóta gyűlt már, várva erre az orgazmusra, asszonyával-rabnőjével... A nő még hosszú percekig, de egyre finomabban szopogatta szerelme férfiasságát, már nem annyira izgatás-célzattal, inkább
megnyugtatásul.

Egyformán lihegve, kifáradva mosolyogtak végül egymásra.
"Szia, Drágám... Végre, olyan jó volt."
Ilyesmiket susogtak egymás fülébe, aztán a férfi kicsókolta a sperma maradékát a nő szájából.

A nő felállt, odament a kis szekrényhez, és egy ezüstszínű, elegáns, monogramos öngyújtóval meggyújtott egy szálat a férfi kedvenc cigarettájából, majd a szájába adta.
"Tudom, hogy ilyenkor erre vágysz"- mondta, és gyönyörködve nézte emberét, ahogyan dohányzik; ez valamiért még szexisebbé tette a férfit a nő számára.

Aztán beszélgettek, elmerültek egymás szemében, élvezték a másik közelségét, mint ilyenkor mindig… Repült az idő, megszűnt a külvilág... S most, tényleg nem is kellett törődniük az idővel, csak egymással akartak lenni, napokig.

Később a nő ismét a zsámolyon térdelt, a férfi hátulról baszta, hol tövig vágva a lőcsét a zamatos punciba, hol annyira kihúzva, hogy már a makk is látszott - ilyenkor a nő sikítva könyörgött, hogy térjen vissza belé. Azt az érzést szerette ilyenkor a leges-legjobban, amikor a
követelőző makk ott kopogtatott kisajkai közt, s a következő percben már érezte a fantasztikus, lüktető hímtag és hüvelye sikamlós belső falának leírhatatlanul kéjes összesúrlódását, azt a pumpálást, amitől szinte elveszítette az eszméletét, s csak sikoltozott, s mozgott
ütemesen, egészen a csúcsig. De ura és parancsolója most is másként gondolta a folytatást... Amikor a nő már majdnem elélvezett, kihúzta ütemesen lüktető faszát, s a nő fülébe súgta:
"Most pedig seggbe kúrlak, te kanca!"
S úgy is tett. A pinanedvtől csillogó faszát egyetlen határozott mozdulattal a nő rózsás popsilyukába fúrta, s ott kezdett ütemes pumpálásba. Közben előrenyúlt, s a nő gömbölyű, meredező bimbójú melleit markolta. A nő már nem tudta, hol van. Magán kívül sikoltozott, hányta-vetette magát a férfi tocsogó faszán, a férfi egyre vadabbul tolta, majd elkapta a nő haját, belemarkolt, s fülébe kiáltotta:
"Ez az, igen! Most... Imádlak!"

Végre bekerültek egy-egy pohár újabb pezsgővel a kényelmes franciaágyba, s sokáig turbékoltak, beszélgettek még, egymást kényeztetve, simogatva és csókolgatva, majd egymásra fonódva, mosolyogva merültek édes álomba.