Új élmények, új emberek, új vágyak...

Idén éreztem újra a magyar földet a lábam alatt. A másfél év, amit Németországban töltöttem, szinte örökkévalóságnak tűnt.
18 évesen a gimnázium befejezése után, úgy döntöttem nem akarok főiskolára menni. Többre vágytam. Új élményekre, új emberekre, új tájakra. A neten böngészve akadt meg a szemem egy au pair-ügynökségen, akikkel hamarosan fel is vettem a kapcsolatot. Sokáig keresgéltük az ideális családot, akiknél bébiszitter lehetek. Hihetetlenül boldog voltam, mikor az idegőrlő, és hosszadalmas keresgélés után, egy Köln mellett élő család visszajelzést küldött, hogy másfél évig szívesen látnának. Mielőbbi indulást kértek, így 5 hét múlva idegesen toporogtam a kölni állomáson, kutatva leendő családomat.

Nemsokára megpillantottam őket. Anke és Thomas jött elém, a házaspár, akiknek a gyermekeire vigyázni fogok. Kedvesek voltak az első perctől fogva, mosolyogtak, igyekeztek nyugtatni. Otthon ismertem meg a gyerekeket. Judith, a kis cserfes 8 éves az első pillanatban belopta magát a szívembe. A nővérével, Lillivel már több bajom volt, igazi nyafogós hercegnőcskét ismertem meg a személyében. Este érkezett haza a harmadik gyerek. Épp a bőröndömet pakoltam ki, mikor kopogott a szobaajtón. Mikor belépett, iszonyatosan meglepődtem. Tudtam ugyan, hogy egy korosztály vagyunk, de valahogy másra számítottam. Klaus rámmosolygott, én pedig nem nagyon tudtam szóhoz jutni. Kerestem a szavakat, szegény azt hihette, hogy még a nyelvet sem beszélem igazán. Valahogy egy visszahúzódó, magának való fiúra számítottam, nem egy mosolygós, magas, barna hajú, zöld szemű férfire. Mert az volt. Messze nem gyerek. Megígérte, megmutatja, hova mehetek majd a szabadidőmben, ha szeretném, bemutat a barátainak.

Nagyon közvetlen, és megnyerő volt az első pillanattól. Sokat segített nekem, eligazított hol van a bolt, és besegített a húgai nevelésébe is. Anke és Thomas is nagyon türelmesek voltak velem, pár hét alatt belerázódtam a napi rendbe, a lányok is kezdtek szót fogadni nekem, úgy éreztem az egész család elfogadott. Már nem csak alkalmazottnak éreztem magam, hanem szépen lassan családtagnak. Egyedül Klaus nyugtalanított egy kissé. Néha azon kaptam magam, hogy nem a főzésre, vagy mosogatásra figyelek, hanem azt lesem, éppen mit csinál. Egyik este Judith ágyánál ültem, esti mesét követelt tőlem, és megint elkalandoztak a gondolataim. Arra riadtam, hogy Judith rángatja a köntösöm ujját, és hisztizik, hogy miért nem rá figyelek. Aztán gyanakodva nekem szegezte a kérdést:
- Klaust figyelted? Tudom, hogy szoktad figyelni...
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, majd mosolyogva folytatta:
- Tetszel ám te is neki… kihallgattam, mikor Benjáminnal beszélt a telefonba... – majd felpattant az ágyból, és rohant Klaus hálószobája felé nevetve.

Rohantam utána, sejtettem mire készül. El kezdte ütni az ajtót, mire Klaus sietve kinyitotta. Judith rögtön berohant, lepattant az ágy mellé, majd diadalmasan Klaus felé fordulva ecsetelte, hogy tetszik nekem. És, hogy ő látta, hogy néha figyelni szoktam. Mikor beléptem Klaus fülig vörösödve nézett rám. Gyorsan az ágyába küldtem Judithot, és hosszas magyarázatba kezdtem. Végig sem hallgatott, mosolygós zöld szemeivel odalépett hozzám, és csitítóan a számra tette a kezét. Néztem a szemét, próbáltam kitalálni, mire gondolhat. Keze a számról átvándorolt a nyakamra, és simogatni kezdte.

Mire feleszméltem, már a szája az enyémre tapadt. Beleborzongtam, erre vágytam, mióta megláttam. Elkezdte simogatni a fenekemet, finoman a fal felé terelt, és nekiszorított a csípőjével. Elvesztettem az eszem, és mohón csókoltam a nyakát, a fülét, miközben nekiállt levenni rólam a köntösöm. Zavarban voltam még eléggé, csitított, a fülembe suttogta, hogy mennyire gyönyörűnek talált az első pillanattól kezdve, mikor meglátott. Elmesélte, hogy véletlenül benyitott mikor zuhanyoztam, és hogy percekig állt az ajtóban és nézett, annyira kívánt. Keze közben a lábam közé siklott. Nem ütközött nagyobb akadályba, a köntös alatt, csak egy háló pólót viseltem. Gyorsan levette rólam ezt is, majd egy mozdulattal letépte rólam a tangám. Meglepődtem és egy pillanatra fájt, ahogy az anyag végigsúrolta a bőrömet. Felszisszentem. Klaus szeme már nem mosolygott, szinte égett, ahogy az ágyra lökött, és vetkőzni kezdett. Merev farkát a számhoz érintette, majd követelődzően, németül suttogott nekem valamit. Nem értettem, de hamar rájöttem, mit akar, mikor hajamba markolt és ráhúzott a farkára.

Csókolgatni kezdtem, finoman gyengéden, de nem engedte sokáig, kezével újra a hajamba túrt, és diktálni kezdte az ütemet. Nem fért a számba teljesen a farka, így a kezemmel markoltam meg a tövénél. egyre gyorsabban bólogattam rajta, szívtam, ahogy csak bírtam, markoltam a golyóit, nyelvemmel köröztem a farkán. Iszonyú izgató volt, ahogy lüktet a számban. Éreztem, hogy nem sokára el fog menni, erre kirántotta a farkát a számból, megcsókolt, és közben vadul ujjazni kezdett. Másik kezével a mellem markolászta, simogatta a mellbimbómat. Majd hirtelen befúrta a fejét a combjaim közé, és belenyalt a pinámba, sikítani tudtam volna az élvezettől, könyörögtem, hogy folytassa még. Mosolyogva, fölémhajolt, és belesuttogta a fülembe, hogy nem, ő mást szeretne.

Egy erőteljes mozdulattal összefogta a fejem fölött a két kezemet, és belémhatolt. Durvák, és követelődzők voltak a lökései, nem engedte el a kezemet, leszorította a csípőmet, és így birtokolta a testem. Iszonyatosan izgatott, hogy lefogott, így még soha nem szeretkeztem. Ahogy tudtam úgy szorítottam odalent a hüvelyizmaimmal, és közben én is éreztem hogy közel a csúcs. Egyre mélyebbre lökte belém, még durvábban, mint eddig. Ráfontam a lábaimat a csípőjére, úgy élveztem el, miközben még mindig szorította a csuklóimat.

Egyre hangosabban nyögött, majd éreztem, hogy lazul a szorítás, egy lökéssel tövig nyomta belém, és zihálva rámborult. Az orgazmustól magamhoz térve vettem észre ujjainak nyomát a csuklómon. Kutattam a tekintetét, ami most fátyolos volt, és komor. Felöltöztem, és kirohantam a szobából. Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni. Reggel hullafáradtan adtam reggelit a kicsiknek, próbáltam mosolyogni rájuk, viccelődtem, mintha mi sem történt volna. Mikor Klaus lejött reggelizni, már mosogattam. Nem fordultam oda, nem akartam ránézni, féltem tőle, nem tudtam lesz-e ennek folytatása. A hosszú ujjú felsőmet feltűrtem a mosogatáshoz, így jól látszottak az éjszaka nyomai a csuklómon. Egyszercsak hátulról átölelt, és belecsókolt a nyakamba.

- Bocsáss meg, nem így akartam… Ne haragudj… - miközben töröltem meg a kezem, ráhúzta a felsőm ujját, és simogatni kezdte a csuklóim. Zöld szemei csillogtak, ahogy ránéztem. Akkor este újra az övé lettem. Zuhanyoztam, mikor bejött hozzám, kulcsra zárta az ajtót, és nekem esett. Ugyanazzal a követelődző magatartással, mint előző este. Rálökött a mosógépre, vadul nyalni kezdte a pinám, majd durván belémnyomult. Hátulról még keményebben dugott, markolta a fenekem, két ujját betolta a számba, és zihálva kérte, hogy nyalogassam, szopjam. Nem tartott sokáig és elélvezett, a csípőmet iszonyatos erővel szorítva.

Ettől kezdve majdnem minden este együtt voltunk. Klaus mellett olyat éltem át, mint eddig soha. Olyan durva, és állatias volt szex közben, hogy nem győztem takargatni az éjszaka nyomait. Több mint egy évet, így, titkolózva éltem le velük, nappal bájos bébiszitterként, aki vigyáz a kicsikre, aki főz, mos, takarít, este pedig Klaus szobájában, a szeretőjeként. Iszonyú nehéz volt eltitkolni mindent, a párnába, vagy épp Klaus vállába harapva elfojtani a sikolyaimat, és úgy viselkedni vele nappal, mintha csak barátok lennénk. Lassan letelt a másfél év, és én végigsírtam az utolsó estéket. Szerettem Klaust, szerettem a családot, nem akartam itt hagyni mindezt. A búcsúzásnál sírva fakadtam, de velem sírt Judit, és Lilli is, majd ezt látva Anke is a nyakamba borult. Klaus futólag megölelt, szemei most a könnytől csillogtak.

Azt hittem sosem látom többet. Pár nap múlva azonban felvett MSN-re. Nem akartam vele beszélni. Mit mondhattam volna neki? Mikor írt, bekapcsolta a webcamját, én elfogadtam, én is bekapcsoltam az enyém, és vártam, hogy újra megpillanthassam. Tátva maradt a szám, mikor megjelent a kép. A kamera a merev farkára volt irányítva. Majd visszaállította az arcára, mosolygott, mint régen, és így írta le, nevetve, hogy mennyire vágyik rám, belepusztul, hogy nem vagyok ott, és ha csak rám gondol, már áll a farka. Így kezdődtek, az MSN-szexszel eltöltött estéink. Sóhajtozva simogattuk magunkat a webcamera előtt, és kínlódtunk, annyira hiányzott a másik.

Ennek azonban most vége szakadt. A legutóbbi e-mailjében megírta, hogy utazik hozzám, ide Magyarországra. Közölte Ankével, hogy hiányzom neki, bár nem vallotta be, hogy lett volna valami köztünk. Pár nap és itt lesz! Nem tudom mi vár rám, nem tudom, mit fogok látni azokban a zöld szemekben, de várom, hogy itt legyen. Nem tudom lehet-e ennek folytatása, csak azt érzem, hogy majd megőrülök, úgy kívánom!
Pár nap, és újra átélhetek vele mindent…
Bébiszitternek mentem, és szerelmesként tértem haza.
Nem bántam meg, hogy nem a fősulit választottam!