BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával. FIGYELEM! A történetet, jobb híján,...
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest. Nem könyvajánlót írok, hanem egy...
(szex, erotikus kannibalizmus) -Bob! -Igen kicsim? -Mmm..nem érdekes. -Mi nem érdekes? -Gondoltál...
(Szex, halál) GYALOG ÜTI A FUTÓT, E5 Elda idegesen mosolyogva nézte ahogy William a négyzetének...
A vég kezdete - mint a legtöbb fontos dolog az életben - a szenvedély pillanatában hirtelen...
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Tyr a múlt harcosa 14

14. fejezet
Örökös szerződés

Antonia kissé megrökönyödött, Tyr kegyetlensége láttán, de megnyugodott, hogy ő nem lesz ennek az isteni kegyetlenségnek az áldozata. Tyr továbbra is tanította, és ő sem okozott csalódást, aminek Tyr örült a legjobban. Augusztus közepe volt, tikkasztó a meleg, ám az edzést váratlan viharok is megszakították.
- Na már csak ez hiányzott!- morogta a férfi, mikor egy edzés kellős közepén váratlanul kitört az égi háború, és az eső elől a teraszra húzódtak.
- A szentek elég parázs kedvükben vannak ma úgy látszik. - jegyezte meg a lány, miközben a teraszról nézték, ahogy az eső áztatja a világot.
Tyr elhúzta erre a kijelentésre a száját, és unottan nézett ki az esőbe.
- Azt hiszem a mai edzésnek vége!- jelentette ki kis hallgatás után.
Antonia bólintott. Mindketten fáradtak voltak, és az eső is elálmosította őket. Hallgatták a mennydörgést, majd a lány felállt.
- Megyek vacsorát főzni!- jelentette ki, és bement.
Tyr továbbra is ült a teraszon, és nézte a vihart. Freyja odabújt a férfi lábához, és melegítette, ami Tyr-nek furcsa mód jól esett.
- Mi van, kutya? Te se szereted, mi?- nézett le a férfi, és megvakargatta a füle tövét, mire a kutya farkcsóválva helyeselt. Tyr elgondolkodva figyelte a vad vihart.
A csatamezőkön, mikor a harcosok csatáztak, a zaj erre a tompa, gurgulázó mennydörgésre hasonlított, váltakozó erősséggel persze. Furcsa volt ennek a természeti jelenségnek a révén visszahallani ezt a hangot. Elmosolyodott, és ezt gondolta:

˝Rég volt, mikor csatamezőn jártam! Szinte már unom, hogy nem tehetem azt, amihez a legjobban értek, bár Antonia tanítása elfoglalja minden időmet, de azért hiányzik.˝
Aznap éjjel ismét eljött a démon. Antonia és a férfi felkészülten várták. Tyr csak ennyit súgott a lánynak, mikor szemtől-szemben álltak ellenségükkel:
- Bizonyítsd be, hogy te vagy a legjobb! Használd az életösztönödet!
A lány nem is bólintott, hanem támadott. Kiürítette az agyát, és csak a megérzéseire, és az ösztönére támaszkodott. Nem gondolkodott cseleken vagy stratégiákon, csak mérlegelt, és az ösztönei súgta ˝tanácsokra˝ hagyatkozott, de úgy érezte, hogy ide nem is kell több. Tyr figyelte, hogy ezzel az ötlettel mire megy a lány. Úgy tűnt a terv beválik, ám a démon idő közben ráébredt, hogy puszta életerőből fakadó a támadás, amit ellene indítanak, ezért meg kellett zavarnia a lány biológiáját, és fel kellett borítania az ösztöneit. Téves információkat kezdett el küldeni a lány teste felé, mire az hallucinálni kezdett, majd pár perccel később Tyr ellen fordult.

˝Mi az ördögöt művel ez? Miért támad engem? ˝- ijedt meg a férfi, ám aztán rájött, hogy a démon az oka mindennek. Ezért gyorsan ˝leszerelte˝ Antoniát, egy jól irányzott csapással, majd maga ment, hogy megküzdjön ellenfelével.
- Miért küldöd ezt a kis csitrit ellenem, mikor rég tudod, hogy nem rá vadászom? r11; kérdezte a nő, mikor összeakaszkodtak a férfivel.
- Miért kire vadászol?
- Természetesen rád!
- Szóval engem akarsz ˝meghódítani˝? Sajnálom, én nem vagyok olyan könnyű préda, mint hiszed!
- Igazán? Eddig te se produkáltál jobbat, mint a kis barátnőd!
- Úgy gondolod, édesem? Akkor most kapsz tőlem valamit, amit nem köszönsz meg!

Azzal ismét aktiválta a Hagalazt, majd a kardjával szíven szúrta a nőt, és belevezette a pusztító erőt. Tina ekkor úgy érezte, menten darabokra szakad a teste, ám a démon erősebb volt, és nem engedte. Keményen mentette a menthetőt, ám ő is elgyengült, hisz a pusztításnak ő sem volt képes sokáig ellenállni. Dühösen visszavágott az istennek, aki ájultan nyúlt el a padlón. A démon zihált egy kicsit, körbenézett, és megakadt a szeme az ájultan fekvő Antonián, akit Tyr akart megvédeni, úgy, hogy leütötte. Állt még egy kicsit, majd odalépett a lányhoz, a vállára vette, és eltűnt. Szegény lány most nagy bajba került. Egy raktárépületben jelent meg a nő a lánnyal, és a hatalmas terem északi végében álló padlótól a mennyezetig érő, régi rácsos ládatartóban helyezte el a lányt. Leterített egy pokrócot, és arra fektette ájult áldozatát, majd belakatolta az ajtaját.
- Innen nincs menekvés, kicsim!- mosolygott a nő.
Otthagyta a lányt, aki félóra múlva magához tért, és csodálkozva nézett körül.
- Hol vagyok?- kérdezte, de nem válaszolt rá senki, és a vele szemben lévő ablakon beszűrődött a hajnal első sugara.
Ekkor a félelem hasított bele, hisz rájött, hogy a démon foglya, aki valószínűleg már elment, hogy Tina élhesse a saját életét. Tyr is magához tért, és aggódva kereste a lányt, de aztán rájött, hogy a démon magával vitte.
- Átkozott! Ha bántani meri a lányt, akkor megölöm!- mordult fel zordan.

Meg kell találnia, mielőtt valami olyan baj történne, ami a lány életébe kerülne. Gondolkodni kezdett, hogyha ő lenne a démon, hová rejtené el azt, akit meg akar ölni. Valami olyan helyre, ami félreesik mindentől, ahol a madár se jár. Elkezdett kutatni ilyen helyek után a fejében lévő térképen. Elég jól ismerte a várost, így hamar rájött, hogy a régi kikötő ideális hely. Elhatározta, hogy körbeszimatol egy kicsit. A házat még emberként, ám a kertet már kutyaként hagyta el, és elrohant a kikötő irányába. A régi kikötő a város keleti felén terült el. Tyr kissé idegesen lépkedett a raktárak között, miközben szimatolta a töredezett, gazos járdát, és a földet szimatolta. Hegyezte a fülét, és a levegőt is szimatolta, mivel a földön a pár napos eső szagán kívül nem volt friss nyom, de ez is cserbenhagyta.

˝Lehet, hogy rossz helyen keresgélek?˝- tűnődött. Körbenézett, és megakadt a szeme a nagy ládákon, amikben régen a halakat szállították, és most ott árválkodtak a raktárak előtt, és egészen a raktár ablakáig értek, ahogy a munkások egymásra tették őket. Tyr felmászott ezekre a ládára, és benézett az első raktár ablakán. Teljesen üres volt. Lemászott, és tovább indult. A kikötő legszélén álló raktárban talált rá a lányra, aki pont az ablakkal szemben álló ˝ketrecben˝ volt. Vakkantott, mire a lány felkapta a fejét, és azonnal meglátta a kutyát.
- Tyr?- kérdezte hitetlenkedve.
A kutya bemászott az ablakon, és egyetlen ugrással lent volt. Ugrás közben visszaváltozott, és eredeti alakjában ért földet.
- Jól vagy? Nem bántott?- lépett a lányhoz Tyr.
- Nincs semmi bajom. Veled minden rendben?
- Velem is minden rendben van, ne aggódj, inkább azon törd a fejed, hogy juthatnál ki innen.
- Nekem jobb ötletem van! Itt fogjuk elpusztítani a démont, de nekem itt kell maradnom, hisz nem szabad tudnia, hogy itt jártál! Este biztos visszajön, hogy megnézze megvagyok-e még, és te is itt fogod várni.
- Nem is rossz ötlet! Nem fázol?
- Elég hideg van.- felelte csendesen a lány, mire a férfi levette a kabátját, és odaadta a lánynak, aki belebújt.
- Köszi szépen.
- Nincs mit.- mondta Tyr, majd lehajolt, és elővett egy kést a nadrágjából.- Add a kezed!

Antonia odanyújtotta a kezét, és a férfi felhasította a tenyerét, majd a sajátját is. Tenyerüket összeérintették, majd a férfi ennyit mondott:
- Testvéremnek fogadlak!
- Testvéremnek fogadlak!- ismételte a lány is, majd a férfi elment.
˝Jól van, most már Antoniáról mindig tudni fogok!- gondolta.
˝Hálás köszönetem, Tyr!˝- gondolta Antonia.
Hasonló történetek
Magasztos érzés kerítette hatalmába. Tartozott valahová. Az amazontábor. Igen. Az ilyen otthon volt, de akkor nem értékelte. Hogy elveszítette sokat jelentett neki. Sokat töprengett azon, hogy mért történt minden. Gina hogy halhatott meg? És miért űzte el az új királynő? Hisz Lofi ismerte gyerekkorától. Vajon mikor együtt játszottak a fák árnyékában, akkor is arra gondolt, hogy, majd ha felnő, megöli a királynőt, s ő fog uralkodni? Hogy elűzi majd kedvenc játszópajtását? ...
Kekta persze tudta az igazat. Magora - akit felettébb tisztelt- nem önszántából ajánlotta fel magát. Rákényszerült. Senki sem állhat ellen Erósznak, főleg nem a leggyengébb nővér. Azurin. No igen. Ő már nehezebb falat lett volna. És sokkal alkalmasabb, hogy kihordja Erósz, az éjszaka gyermekét...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned