Tyr a múlt harcosa 13

13. fejezet
A vizsga.

Antonia teljesen felépült, hála Tyr-nek. A férfi ugyanis tovább alkalmazta a Sowulo gyógyító hatását. Három hét múlva, mikor visszament ellenőrzésre, a zárójelentésben teljesen gyógyultnak nyilvánították, aminek a lány nagyon örült.
- Köszönöm, hogy segítettél, Tyr!- mondta mikor hazaért a kórházból.
- Nincs mit, örülök, hogy segíthettem!
- Én viszont annak örülnék, ha tovább tanítanál a kardforgatásra.
- Attól félek, hogy arra nincs időd, ám úgy érzem, fölösleges is, mivel eleget tudsz, és hamarosan le fogsz vizsgázni.
- Vizsgázni?
- Igen. Bebizonyíthatod, hogy mire vagy képes.
- Ahogy gondolod, hisz te vagy a mesterem.
- Kapsz tőlem egy hetet, hogy felkészülj a vizsgádra!
- Miből kell, készülnöm?
- Főleg a kardforgatás, és a tűrőképesség lesz az, ami sokat fog nyomni a latba, ezért abból készülj keményen, ám a testedzés is fontos, ezért azt se hanyagold el.
- Értettem!

Antonia tehát keményen kezdett edzeni. Tyr figyelte, ám nem szólt egy szót sem, hagyta, hadd tegyen azt, amit akar. A lány mikor végzett a futással olyan helyeket keresett, aminek elég undorító szaga van, így gyakorolta a tűrőképességét. A kardforgatás volt az egyetlen olyan program, amiben Tyr is segített. Keményen edzettek, és ez volt az egyetlen olyan felkészülés, ahol a férfi utasításokat adott, és lopva, de új trükköket tanított a lánynak. Antonia hálás volt a segítségért.
Egy hét múlva készen állt, hogy megmutassa, mit tud. Tyr először testedzésből vizsgáztatta le a lányt. Öt kilométer futás, és úszás, majd végig kellett állnia a fél délutánt egy lábon. Izzasztó meleg volt, de a lány keményen kitartott. Tyr mindenből megdicsérte a lányt.
- Ez remek volt, a vizsga első felén átmentél. Ma volt a könnyebb része a vizsgának, de holnap lesz a neheze. Menj, zuhanyozz le, pihenj, és holnap folytatjuk.
- Köszönöm.
- Ne köszönj semmit, majd holnap köszönd, mikor túl leszel mindenen, és alkalmasnak leszel arra, hogy megküzdhess a démonnal! Ám vigyázz, mert holnap derül ki, mire vagy képes igazán. Ha nem gyakoroltál elég szorgalmasan, akkor könnyen elbukhatsz, mert nem fogok veled kegyesen bánni! Holnap minden kiderül!
- Nem fogok csalódást okozni, erről biztosíthatlak!
- Ne ígérj, mert egy ígéret nem ér semmit! Ha bizonyítottál, csak akkor hiszem el, amit most mondtál.

Antonia nem szólt semmit, de magában elhatározta, hogy holnap bebizonyítja az istennek, hogy nem csak a levegőbe beszélt. Másnap Tyr a lány szobájában ismét elsötétített, majd vér és hullaszagúvá változtatta a levegőt, és behívta a lányt, de előtte ismertette a feltételeket.
- Két órát kell itt ülnöd anélkül, hogy hánynál. Ha sikerül nem hánynod, akkor átmentél a vizsgán, ha nem, megbuktál!
A lány összeszorította a fogát, belépett a szobába, és leült. Felkavarodott a gyomra félóra után, de keményen tartotta magát, és megúszta hányás nélkül.
- Ügyes voltál. Ha rosszul érzed magad, igyál egy kis kefirt, szívjál egy kis friss levegőt, aztán gyere!
- Ne aggódj, jól vagyok. Rosszabb levegőt szívtam én az elmúlt héten.
- Képes vagy folytatni?
- Igen.
- Rendben, akkor fogd a kardod, és kövess!
Lementek a kertbe, majd onnan a várost övező hegyek irányába indultak.
- Hová megyünk tulajdonképpen?- kérdezte a lány.
- Érdekel?
- Akkor nem kérdezném, ha nem érdekelne!
- Nem mondok semmit, majd meglátod!
- A halál vigye le a nagy titkolózásodat!- átkozódott egy sort a lány, de aztán csendben követette a férfit.
Felmentek az egyik legmagasabb hegyre, ahol egy barlang volt.
- Ez lesz az utolsó vizsgád helyszíne. Itt fogsz velem megküzdeni.
- Veled?- nézett a lány.
- Jobb lenne a démonnal?- kérdezett vissza gúnyosan a férfi.
- Oké, hallgatlak, bocs a hülye kérdésért!- visszakozott a lány.
- Nos, velem fogsz megküzdeni, ám nem lesz olyan könnyű a dolgod, mivel bevetem a minden isteni hatalmamat ellened! Nem kérem, hogy győz le, mivel az még halandónak úgy sem sikerült, de ha sikerül sebet ejtened rajtam, akkor átmentél. Vigyázz, mert nem fogok veled gyengéden bánni, és ha azt hiszed, hogy csak játszom veled akkor, megöllek, vagy ha abban a tévhitben ringatod, magad, hogy csak szórakozom, akkor is halál fia vagy! Világos? Azt akarom, hogy a legjobb formádat hozd, és harcolj úgy, ahogy tőled telik!
- Úgy lesz!
- Helyes! Sok szerencsét!
- Az ég oltalmazzon téged!

Habozás nélkül ugrottak egymásnak, és egy vad és könyörtelen harc bontakozott ki köztük. Tyr bevetette minden hatalmát a lány távoltartására. Kezdetben Antonia volt a vesztes, mivel képtelen volt a férfi közelébe férkőzni. Antoniának nem volt könnyű a dolga, mivel a férfi gyors volt, folyamatosan sebeket osztogatott, de mire a lány visszavághatott volna, már más helyről támadt.
„A nyavalya jöjjön rád, meg a gyorsaságodra!”- bosszankodott a lány, mikor látta, hogy aligha tud stratégiával Tyr közelébe férkőzni.
- Na mi van? Nem tudsz követni, kisasszony?- kérdezte gúnyosan az isten. – Nem vagy valami gyors, és attól tartok pár perc alatt végezni fogok veled!
- Csak szeretnéd!- mordult fel a lány, és újra támadott.
Az isten látta, hogy a lány megpróbálja ismét megtámadni, de villámgyorsan köddé vált, és a lánytól pár méterre jelent meg ismét. Egy végzetes csapást indított a lány ellen, akinek csak nagy nehezen sikerült kivédenie. Antonia belátta, hogy a férfi tényleg nem viccel, és tudta, hogy a stratégiai támadással nem ér el semmit. Mással kell próbálkoznia, ha le akarja győzni. Tyr egy támadás során átszúrta a vállát, pedig a szívét vette célba. A lányba feltámadt az életösztön, nem akart veszteni, mert tudta, ha veszít, nem marad életben. Ez adott neki elég erőt, hogy győzzön. Tyr is észre vette, hogy ellenfele másképp kezd játszani ezután a húzása után.

„Remek! Pontosan ezt akartam elérni!”- gondolta elégedetten.
„Ha megpróbálom kihasználni a gyengeségét, vagy a figyelmetlenségét biztosan győzni fogok! Félek, hogy más választásom nincs, ha életben akarok maradni!”- gondolta Antonia, s emellett a lehetőség mellett maradt.

Keményen harcoltak. A lány az életéért, és a bizonyításért harcolt, Tyr pedig meg akarta mutatni a lánynak az élet adta lehetőségek kiaknázásának fortélyait. Végül, hála a remek kiképzésnek és a véletlen közrejátszásának, no meg az életösztönnek, sikerült megsebeznie az istent a bal felkarján. Tyr felkiáltott fájdalmában, de tudta, hogy itt ő lett a vesztes, a lány élni akarása előtt, pedig fejet kell hajtania. Vége volt a harcnak. Antonia teljesítette az utolsó vizsgáját.
- Szép és tisztességes harc volt, kár, hogy a véletlen döntötte el!
- Nem a véletlen, hanem a te kiképzésed és a sok gyakorlás!
- Fenét sem ér a kiképzés, ha az életedért futsz!- jegyezte meg a férfi.
- Az igaz!
- A világ legjobb kiképzése se menthet meg a haláltól, ha nincs benned elég élet!
- Ez is igaz!
- A vállad nagyon fáj?
- Egy kicsit, nem vészes, bár még mindig vérzik.
- Gyere, begyógyítom.- mondta a férfi.

Mialatt gyógyította a sebet, a lány megkérdezte:
- Akkor átmentem az utolsó vizsgámon is?
- Hát hogy a halálba ne mentél volna át!- nevetett fel Tyr.- Nagyszerűen harcoltál, és remekül használtad a megszerzett tudásodat, így mostmár hivatalosan is elismerlek tanítványomnak, és továbbépezlek, s igyekszem minden tudásomat átadni neked!
- Hálás köszönetem, s igyekszem továbbra is ugyanolyan remekül megállni a helyem, mint eddig!
- Ezt örömmel hallom, és tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni! Gyere, menjünk haza!

Antonia örömmel vette az ajánlatot. Este pompás vacsorával ünnepelték meg a két nap sikereit.
- Azért örülök, hogy sikerült legyőznöm téged! Már a kiképzés alatt is nagy erőfeszítésbe került, hogy megtanuljam a fogásokat, és tudjalak követni. Kiváló mesternek bizonyultál!- jegyezte meg a lány, miközben felbontott egy üveg édes bort.
- De remekül helytálltál, no meg a vizsgán is bizonyítottad az elszántságodat és azt, hogy mennyi tűz van benned. Erős az életösztönöd, ez kétségtelen, hisz ha túlélted azt a borzalmas sérülést, amit a démonnal való utolsó harcodból szereztél.
- Abban, hogy túléljek te is segítettél, meg a Sowulo.
- Ugyan, én csak gyógyítottalak. Az orvos mondta, hogy ha nem halsz meg a műtétet követő huszonnégy órában, akkor már van esélyed a túlélésre. Te, pedig túlélted.
- Nem adom meg olyan könnyen magam a Halál hatalmának! Mondd csak, ha veszítettem volna, tényleg megöltél volna?
- Igen, Mikor felkészítettelek a vizsgádra néhány olyan módszert tanítottam neked, amelyeket én fejlesztettem ki, és tökéletesítettem. Ha veszítettél volna, akkor nem lettél volna méltó rá, hogy tovább vidd egy isten harctechnikáját! Kénytelen lettem volna megölni, hisz előtted senkinek nem tanítottam meg ezeket a trükköket, és nem engedem, hogy másnak is átadd.
- Értem. Hála az Égnek nem veszítettem.
- Így igaz. Mostmár a démon ellen sem fogsz veszíteni!
- Reméljük, igazad lesz, Ám én is mindent meg fogok tenni a sikerért. Nem lennék boldog, ha ennyi munka után megint a kórházban kötnék ki!
- Akkor nagyon csalódott lennék, ha ez ismét megtörténne, és sürgősen visszaszívnám a délutáni szavaimat, sőt az életedtől is megfosztanálak!
- Te képes lennél megölni egy magatehetetlen embert?
- Ha nem méltó arra, hogy éljen, akkor igen. Ha én hibáztam, én korrigálok!
- Ez nem fair!
- Az élet sosem volt fair, kisasszony!
- Az biztos! Az élet sosem jó, de még kevésbé igazságos!
- Így igaz!- bólintott a férfi.