Túlóra

Boldog izgalom járta át a testemet. Sosem hittem volna, hogy ilyen mértékű öröm létezhet. Mint egy valóra vált álom. Most itt áll előttem, kihívóan, huncut mosollyal. Amióta itt dolgozom, kívánom. Az első nap találkoztam vele és a szívem rögtön kihagyott egy ütemet. Az egész megjelenése, mozgása felsőbbrendűséget tükrözött. Mindenkivel magabiztosan, és határozottan beszélt, emiatt s a távolságtartás miatt sosem reméltem, hogy munkakapcsolaton kívül más is lehet köztünk.

Ma azonban ő lépett. Szerencsére benn maradtam túlórázni, és mikor láttam, hogy ő is marad még munkám végeztével sem mentem haza. Csak tologattam a jegyzeteket az asztalomon ide-oda, míg végül csak ketten maradtunk ezen esti órákban. Amúgy is beszélnem kellet vele, így odamentem hozzá hogy elköszönjek. Ekkor történt a csoda.
- Várj csak István. Szeretnék veled megbeszélni valamit. – Ezzel odalépett hozzám és gyengéden, de ugyanakkor határozottan megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. A győzelem vére bugyogott az ereimben. A szenvedély rögtön a hatalmába kerített.
- Oltsd el lámpát. – búgta és hátrébb lépett. Lekapcsoltam a villanyt. Az utca lámpái kellemes és elégséges fényt szolgáltattak, az eső kopogása csak fokozta a hangulatot. Magas, formás testének sziluettje kirajzolódott a mögötte elterülő hatalmas ablak halovány fényében. Azt a bordó kosztümöt viselte, ami minden férfi tekintetét, mint éhező farkast etetett, s ugyanakkor szenvedésre kárhoztatott. De az én szenvedésemnek most vége. Elé lépétem és gyengéden megcsókoltam. Az egész mintha nem is csóknak indult volna, csak ajkainkat érintettük össze és élveztük a másik bőrének melegét. Megfogtam a derekát, és lassan lesiklattam kezemet formás hátsólyára. Karjával átkarol és vadul csókolni kezdett.

Nem finom összeérintés volt már, mint az előbb. Nyelveink táncot jártak egymás körül. Határozottan lenyúltam és a térdéig érő feszes kisszoknyát a derekáig húztam. Szerencsére csak egy aprócska tanga volt rajta így kezem élvezettel szánthatta forró fenek gömbölyű íveit. Egyre vadabb lett. Hírtelen elszakított magától, izgalomtól remegő kézzel elkezdte levenni ruhája felső részét, hogy aztán a többitől is megszabaduljon. Én is ezt tettem. Nem volt egy perc és ruháink szétszórt rengetegében álltunk. Vele már nem lehetett játszani. Kapkodva vette a levegőt, megragadta a kezemet és az asztalához húzott. Kissé fölült, és szétnyitotta a lábát. Nem haboztam elétérdeltem, de bármenyire is remegett a vágytól és hiába éreztem ugyanezt, tovább akartam fokozni. Csókot leheltem combja belső felére, s nyelvemmel lassan az ágyéka felé mozdultam. Hergelni akartam. Borotvált szeméremajkait nem nyitottam szét, kezemmel inkább felnyúltam és a melleit masszíroztam. Apró csókocskákat leheltem a szeméremajkakra. Felhörrent és keményen a hajamba markolt, de nem engedtem. Nagyon lassan végigszántottam a nagyajkak találkozását, ügyelve rá, hogy nyelvem éppen csak érintsem a lágy bőrt.

Először a csiklót fedő részen is átsiklottam. Következőre erősebben belenyomtam a nyelvem, így már beszaladt a nagyajkak közé és szétválasztotta a nedves kisajkakat. Ezúttal a csiklón forgattam egyet a nyelvem hegyével. Halkan felsikkantott, ujjai szinte tépték a hajamat. Zihálva és erőteljesen a szeméremtestére szorította számat. Kezeimmel durvábban, de nem bántón masszíroztam a formás melleket. Nyelvemmel sem finomkodtam többé. Többször mélyen belenyomtam a hüvelynyílásba, de igyekeztem a csiklóra koncentrálni. Óvatos, de határozott mozdulatokkal kényezettem. Ő hol húzta, hol simogatta a hajamat, mígnem megfeszítette magát, hátát ívbe, hátracsapódott, artikulátlanul felnyögött és hangtalan remegés futott át többször a testén. Eddigre a farkam kőkeményen, bevetésre készen állt. Andrea nem pihent sokat, erővel a földre nyomott és vadul álló szerszámomnak esett. Hanyatt feküdtem, míg ő fölém térdelve meglehetősen durván szopni kezdett. Puncija felettem incselkedett. „Hát ezt nem bíróm ki…” gondoltam és megpróbáltam kissé felkönyökölve elérni, de alighogy számmal a nedves gyönyörkapuhoz értem, elkapta. Felnevetett és azt mondta – Kéne mi! Most te szenvedj egy kicsit. – ezzel visszabukott a farkamra és olyan erővel szívta, hogy szinte fájt. Párszor megpróbáltam belenyalintani a gyönyörbe, de ügyesen mindig csak olyan közel hozta, majd elkapta, hogy el ne érhessem.

Kezdtem közel érni a csúcshoz, mikor ugyan olyan szenvedéllyel, mint előtte, megfordult, hímtagomat szépen a forró szeméremajkakhoz illesztette és kimért mozdulattal magába csúsztatta. Hangosan felnyögtem, élvezet áramként járta át a testem. Felnevetett és nyögésemet vad csókja fojtotta el. Hevesen és vadul mozgott. A reakcióimból tudta a kéj hegyének melyik szakaszán járok. Ha túl közel értem a tűzhöz, rögtön megállt. Ilyenkor az őrület határára kerültem a vágytól, és a közelgő de ide nem érő beteljesedéstől. S ezt az őrületet látva mindig kéjesen elmosolyodott. Nem tudom meddig folytatódott ez a macska egér játék, de egyszer csak éreztem, hogy nincs tovább, ezt már nem lehet visszafogni. Keményen megfogtam a csípőjét, hogy még időben leemeljem magamról, de ő mélyen beleült és csak ennyit lehelt. – Védekezek te kis buta. – Az utolsó szót már nem is hallottam. Úsztam a kéj tengerében. Többször és mélyen a testébe élveztem. Ennyi talán még sosem jött ki belőlem.

Forró leheletére eszméltem, ahogy kapkodva az arcomat melengette. Zöld szemeiben még vad de elégedett tűz égett, száj arra huncut mosolyra húzódott, ami annyira magával ragadó volt. Hosszú fekete haja izzadságtól teljesen a hátára tapadt, de az én testemet is veríték borította. Pár percig, még szó nélkül feküdtünk a puha szőnyegen. Lassan felállt, odasétált a kapcsolóhoz és feloltotta a lámpát. Innen lentről csodálatos látvány volt. Igézve néztem, ahogy egy opálos csíkocska buggyan ki szeméremajkai közül, és fürgén végigszalad hosszú combja belső oldalán. Már szinte teljesen felöltözött, mikor én is tápászkodni kezdtem, hogy felvegyem a ruháimat. Sosem voltam még ilyen elégedett. Elmondhatom, hogy életemben szinte folyamatosan sikeres vagyok és ez most ez eddigi legnagyobb sikerem. A zakómat gomboltam be, mikor eszembe jutott miért is jöttem oda hozzá.
- Andrea a benyújtott kérelmemmel kap...
- Dr. Keszeli Andrea. Ha kérhetném. Azt hiszem, most már visszatérhetünk a hivatalos megszólításhoz. – válaszolta hidegen és leült az asztala mögé.
- Ne aggódjon a kérelme miatt. Ha meg mert volna kerülni a benyújtott ötletével kapcsolatban, rögtön kipenderítettem volna. Okosan cselekedet, hogy meg se próbált kihagyni. – A mosolya már nem volt huncut. Egyáltalán nem. Inkább gúnyos. Valami hideget éreztem a gerincem mentén. Szavakkal le nem írható kín söpört rajtam végig. Fizikailag ekkora fájdalom nem okozható. Ez a lelkemet marta. Egy porig alázott lelket.
- Ja és István! Ne felejtse el ezt a faxot holnap feladni. Mára végeztünk. Jó éjszakát.

Bénultan vettem át a papírokat, lassan mintha kívülről látnám magamat megindultam az ajtó felé.
- És István! Elégedett vagyok a mai teljesítményével... na meg a munkájával is. – Gonosz mosoly futott végig az ajkán. Rám se nézett hidegen a papírjait rendezgette. Az ajtó kattanása visszhangot vetett a kihalt sötét folyosón. Annyira bénult voltam, hogy sem a kabátom, sem a táskám nem vettem magamhoz. Az épületből kilépve rögtön bőrig áztam, a zakóm, az ingem csurom vizesen tapadt rám, az arcomon folyt az esővíz. De egyszerűen nem érdeket. A ruhát is kimossák használat után...