Traviságom története 2.

2

Másnap reggel még mindig nagyon szégyelltem magam azért, amit éjszaka műveltem. Amióta az eszemet tudom, szerettem volna lánnyá válni, de amikor mégis egy pillanatra ez egy kicsit megtörtént, inkább elbújtam volna a föld alá, még magam elől is. Lány szerettem volna lenni, nem pedig buzi.
Reggeli közben titokban anyukám tekintetét fürkésztem, áthallatszott-e hozzá valamit éjszakai ténykedésemből, de ha igen, akkor sem láttam rajta nyomát. Az igazi rémület már az iskolában kapott el: eszembe jutott, nem néztem meg, maradt-e spermanyom a harisnyán, vagy a bugyin. Délben rohantam haza, egyenesen be a fürdőszobába, és rögtön láttam, hogy anyukámnak volt reggel volt annyi ideje, hogy betegye a mosást a mosógépbe.
Bementem a szobámba, munkált bennem a dac, hogy az legyek, ami. Egészen meztelenre vetkőztem. Felvettem a rózsaszín franciabugyit, majd átmentem a másik szobába anyukám szekrényéhez, és kivettem azt a melltartót, amit tegnap először próbáltunk, és felvettem. Kivettem az alsó fiókjából egy nejlonharisnyát. Nem mertem a szebbekhez nyúlni, megelégedtem egy egyszerű füstszínűvel. Ahogyan ott álltam, hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy egy női pólót is vegyek. A fiúpólók ugyanis mások, nem olyan szűkek derékban, nem olyan simulók, nem olyan nagy a nyakkivágásuk. Nekem csak a női póló lesz jó. Kivettem hát a legfelsőt, egy hosszúujjú rózsaszínt. Elég nagy volt a nyakkivágása, hogy kilátszódjon alóla a melltartó pántja. Szuper! Felvettem a magassarkúmat, így próbálgattam a járást.

Mikor hallottam, hogy anya nyitja a bejárati ajtót, hirtelen megrémültem. Kicsit korán volt még, hogy hazajöjjön. Eddig akárhogyan is, de valahogyan a farsangi készülődés jegyében keveredtem női cuccokba, most meg eleve itt állok lánynak öltözve, ahogyan anyukám megjön. Mikor hallottam, hogy már az előszobában cuccol le, kimentem elé a magas sarkúban, és gyorsan, hogy eltereljem a figyelmet a helyzetről, megjegyeztem:
- Idenézz anya, már egészen jól megy!
- Az túlzás - jegyezte meg anyám, - de látom, gyakorolsz.
- I-igen…, igyekszem…
- Mondjuk a harisnyám még hagyján, de miért kell a magas sarkúzáshoz melltartó, meg a legjobb pólóm?
- Izé…, hát, szokni egy kicsit így összességében…
- Gyorsan vedd le a pólóm, mert még tönkreteszed. Gyere, adok olyanokat, amiket hordhatsz. A harisnya maradhat, de majd veszek neked sajátot, ha annyira akarod.
Azzal bementünk a ruhásszekrényéhez, és én a következő másfél órát azzal töltöttem, hogy magas sarkú körömcipőben álltam anya mellett, és szorgalmasan vettem fel-le a pólókat, topokat, blúzokat, hogy aztán egy-egy közülük „ez jó lesz, például”- minősítéssel az ágyra kerüljön.
Egy óra múlva már annyira fájt a lábam a magas sarkúban való ácsorgástól, hogy óvatosan kibújtam belőle.
- Fáj a lábad? - kérdezte anya.
- Kicsit - feleltem -, de majd még megszokom - tettem hozzá sietve.
- Semmi baj, a harisnyát is leveheted, ha kényelmetlen.
- Dehogyis - tiltakoztam -, azzal semmi gond.
- Na-na - ingatta a fejét -, lenne rajtad egész nap, majd megemlegetnéd.
- Majd holnap kipróbálom - mondtam remegő hangomat flegmasággal próbálva leplezni -, reggel felveszem, aztán rajtam lesz estig.
- Vigyázz, mert szavadon foglak - fenyegetett meg anyukám.
- Állok elébe - mondtam, és arra gondoltam, hogy muris, hogy még ő fog szavamon engem! 
Végül nyolc pólóval és két trikóval lettem gazdagabb, és a végén ráadásként még egy rövid fekete szoknyát is kaptam, olyat, mint a lányok iskolai ünneplője. Nem voltam szuper cuccok, de női cuccok voltak és most már az enyémek voltak. Besötétedett, mire elvonultam leckét írni. Lánynak öltözve, úgy, ahogy voltam.
Mikor készen lettem, és feltápászkodtam, estefelé járt. Elmentem pisilni – ráültem közben a WC-re, mint a lányok -, majd a magas sarkúban egyre biztosabbá való járásommal az előszoba érintésével át akartam menni a nagyszobába, de anyukám kiszólt a konyhából:
- Te, Edina, gyere ide csak egy kicsit!
Megdobbant a szívem. Lánynevemen szólított!
- Igen - álltam meg a konyhaajtóban illedelmesen, mint egy jó kislány.
Anyukám felém fordult:
- Idefigyelj! Én nem bánom, ha nekem Edinácskám van, aki harisnyában billegeti a fenekét egész este, de akkor Edinácskám részt vesz a konyhai munkában is.
- Mit csináljak? – kérdeztem.
- Rakd be a piszkosat a mosogatógépbe – intett anyukám a fejével a konyhapult felé. – Végül is ki nem állhatom a lusta pasikat. Akkor már inkább jobb szeretem a házias lányokat.
Én pedig rakosgattam a tányérokat, és arra gondoltam, ha a házimunka az ára annak, hogy lány lehessek, akkor én boldogan megfizetem ezt az árat.