Történet

A következő pár percben egy történetet fogok nektek elmesélni. Nem kezdem el bizonygatni, hogy igaz történet. Valószínűleg nem hinnétek el, mert Ti még nem tudjátok, hogy ebben a groteszk világban mennyi minden megtörténhet.
Ahhoz, hogy megfelelő perspektívából szemléljétek a történteket, némi múltba való visszatekintés szükséges.
A történet egy fiatal szerelmespárról szól. Egy közös barátjuk születésnapi buliján ismerkedtek össze körülbelül két és fél évvel a történetünk előtt. Sok időt töltöttek együtt, nem telt el olyan perc, hogy egyikük ne gondoljon a másikra. A lány egy év után másik városba jelentkezett egyetemre, ahova fel is vették. Eleinte voltak kétségek ugyan, de szerelmük olyan erős volt, hogy nem árthatott neki egy év távollét. Egy csodálatos nyár után, következő évben a fiú is ment utána, innentől kezdve szétválaszthatatlanok voltak, minden szabad percüket együtt töltötték. Fél évig ugyanis a lánynak a nem volt szobatársa, így a fiú beköltözött hozzá. Sajnos fél év után a kollégiumban megtudták, hogy mi történik, és azonnal beköltöztettek egy lányt az üres helyre. A pár hamar rájött, hogy ez így nem jó nekik. Ezért amint adódott lehetőség, hogy beköltözhessenek egy lakás szobájába nem is hezitáltak. Megint minden újra a régi volt, még jobb is annál. Imádtak együtt élni, ez már olyan "igazi" volt.

A történet megértéséhez még tudni kell, hogy a fiúnak rossz alvókája volt, ha véletlenül nap közben elaludt egy-egy órára, utána nagyon rosszul tudott lenni.
Azon a bizonyos vasárnapon a fiú kimerülten ért haza, mert hajnalig koncerten volt. Reggel amikor a lány felébredt, a fiú épp elaludt egy-két órája. Megpróbálta őt nem felébreszteni, kiment a konyhába reggelit készíteni. Amikor elkészült visszament a szobába leült az asztalhoz, majd jóízűen majszolgatta az ételt.
Pár perccel később a fiú felébredt. Nagyon álmos és kómás volt, nehezen tért magához. Egyre csak szenvedett majd egyszer csak ezt mondta:
- Valaki öljön meg!
A lány először meglepett arcot vágott, majd szomorúan bámulta a szendvicsét.
- Tényleg ezt akarod, szívem? - kérdezte a lány.
- Persze - kapta a némi iróniával átitatott választ, melyet láthatóan nem érzett.
A lány szeméből könnyek kezdtek potyogni, majd megmarkolta a kést, ami a tálcáján volt, odament szerelméhez, és szíven szúrta.