Tóparti kaleid: Gyönyör és kulinaritás

Talán a tó könnyed fodrozódása volt az esemény, amely megindított azon a vonatfüttyös nyári délutánon. Lustán heverésztem a napszítta, sárga füvön, és kólát szopogattam. A tó könnyeden fodrozódott, mint már mondtam. A barátnőm mellettem feküdt a kacsamintás pléden, istenien testére feszülő bikiniben, és fogta a kezemet. Csöndesen tűnődtünk, míg a vonat fütyült.
- Meg kellene enni valamit! – bökte ki egyszer csak Anna, a csajom. Nem volt ötös nyelvtanból soha.
Lustán nyújtózkodtam, hogy Anna szemügyre vehesse Charlie-t, a rózsaszín alsómban pihegő kígyómat.
- Legalább a vonatfütty végét várd már ki, bébi. Egész nap tömöd a fejedet.
- Gonosz vagy! Ma még nem is ettem, csak azt a chipset reggelire, te is tudod.
- Jól van. Oké, együnk. Kapsz egy Plattenburgert.

Felálltunk. Izmaim keményen duzzadtak a pocakom és a fecském felett. Fenemód kívánatos voltam, Anna is látta, ott volt a pillantásában. Én is szemügyre vettem őt. Mi tagadás, a mellei nem túl nagyok. Azokat nyugodtan le lehet írni. De a feneke egész jó, és a csípője is, kényelmesen átfogható. Ti is így gondolnátok, ha látnátok. Egyetlen szépséghibája a bal füle, amiről hiányzik a cimpa. Anna azt mesélte nekem, a tacskójuk harapta le, amikor gyerek volt, aztán az apja lelőtte az ebet. Másnap, a Wartburgjával vitte ki a dögkúthoz, és belehajította. Anna úgy mesélte, pár nap múlva kisettenkedett a kútra és megnézte a tacsit, aki a keresztségben a Keo nevet kapta. Már megrágcsálták a nyüvek, rebegte nekem könnyek közt, és ő sírt érte.

Én azonban egy szavát se hittem. Túl részletes mese ez egy ilyen apróság magyarázatára. Szerintem egy kamionos faszi rágta le a fülét, amikor tiniként egy kefélésért cserébe stoppolt a balatoni éjszakában.
Egy pillanatra felvillant előttem a sofőr szakállas, kéjes feje, ahogyan Anna darázsderekát markolja. Tömi, pumpálja a nyöszörgő lányt, a végén pedig vérszomjas hévvel leszaggatja a cimpát, fülbevalóstul. Majd tenyere a kurva ajkára tapad, hogy az ne tudjon sikongatni.
Mit ne mondjak, elég éles volt a látomás, bele is bizsergett a gerincem. Már akkor arra gondoltam, meg kellene kettyintenem a csajomat. Tekintetem egy zuhanyfülke után kutatott, volt is belőle épp elég. De előbb az evés, azután a szórakozás.
Rendeltem két hamburgert. A nap a szemembe csorgott, a vitorlások lustán kerengtek odább a tó felszínén. Néztem Annát, ahogyan eszik. Fehér fogaival megrágta az ételt, ami aztán nyálas masszaként csusszant le a nyelőcsövén át a gyomrába. Sima, feszes hasát figyeltem, ami alatta puncija domborodott. És különös módon, néhány másodpercre átláttam a hasfalán – megfigyelhettem a zsigereket, a zsírosan tekergőző beleket, amely feldolgozza a zsemlét, a mustárt a szóját és a húst, újabb kakiadaggal növelve meg a már a vastagbélben torlódó salak kupacát.

Hát, mit mondjak, a látványtól elment a kedvem egy picit a dugástól. Ha berakom a farkam a csajba, egészen közel leszek az ürülékéhez. Az pedig olyan ocsmány dolog. Sosem értettem, miért élvezik egyesek az anális közösülést.
Étkezése végeztével Anna odahajolt a fülemhez. Susogott, izgatottan zihált, éreztem a fokhagymát a leheletében. Észrevették, hogy manapság egyre több fokhagymát tesznek a húskészítményekbe? Egy haverom úgy vélte, azért, mert ma már minden a kínaiaktól jön. Akik meg macskák fejhúsát darálják bele a szalonnába. A fokhagyma aromája annak a bűzét semlegesíti, közölte velem a haver jól értesülten.
Engem azonban nem zavart a szag, az viszont annál inkább izgatott, ahogyan a lélegzete birizgálta a fülkagylómat. Halkan suttogta végül:
- Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani tőlem, igen, talán furcsa egy lánytól, főleg hogy általában mi nők azt mondjuk, szörnyű, hogy a férfiaknak mindig Az jár a fejében, de szóval, az az igazság, hogy most nagyon kívánom, minden porcikámmal azt kívánom, hogy jó keményen megdugj!

Úgy emlékszem, nem hökkentem meg, cseppet sem. Ismertem már Annát. Nem olyan, mint Emese abban a rémes Jancsó filmben – haaa valaki három másodpeeeercen belül nem dug meeeeg, meeeghalok, satöbbi –, de majdnem.
- Én is kívánlak bébi, gyere, megkefélem a puncikádat – duruzsoltam neki. - Menjünk be a zuhanyzóba. Nekem is mindjárt feláll a farkam, kedvesem!
- Imádlak! – zihálta Anna fényes szemekkel.
Forrón csókolózni kezdtünk, de ez nem volt könnyű, mivel Annának fogak helyett szilák voltak a szájában, mint egy bálnának. Panaszkodtam is miatta sokat a kocsmában. Ez egy vele született rendellenesség volt a lánynál, ami miatt szopni nem igazán tudott – igaz, azt elvégezte helyette a Sanyi… mármint a Sára.
Vad kandüh tört rám. Türelmetlenül ollóztak lábaim a fecskében, úgy rángattam magammal a nőmet. Közben simogattam a hátát, és meg-megfogdostam a puniját. Ijesztően nedves volt.
Odaértünk az 1982-ben épült salakbeton zuhanyzóhoz. Ki tudja már, hány NDK turistalányt keféltek meg itt az Átkosban a keményfaszú pannon legények!
- Apád lőtte le a fronton a fatert!
- Az nem lehet, szövetségesek voltak!
- De akkor már nem!
- Tényleg? Na jó, elhiszem.
- Mi lesz akkor?
- Mi lenne? Bassz meg keményen, kamerád.
Anna teste már tüzelt, szeme csillogott. Ilyenkor a legszebbek a nők. A sunájuk öblösödik, lüktet, ajkaik mögül szilák villognak a remete nap alászálló fényében. A makkosomnál is már folyamatban volt az eszkaláció.

Úgy tűnt, nincs odabenn senki. Berángattam Annát az egyik fülkébe. Nem kellett nógatni, egyből dobta le melltartót, bimbói mereven ágaskodtak. Odahajoltam, és megharaptam apró cicijét. Kéjesen felsikkantott. Ó, te csődör! Odanyúlt a fecskémhez, kézfeje már törleszkedett is bele. Karcsú kis ujjai megmarkolták pompás példányomat. Hogy megmondjam az őszintét, jólesett! Valahol, a távolban újra felfüttyentett egy Szili.
Remegő kezekkel fogtam át a csípőjét, és gyűrtem lefelé a bikinialsót. Ó, ez a guszta picsa! Sima volt, mint a csecsemőpopsi, nyirkos és nedves. És szűkössége, forrósága, ami legutoljára az otthonunkban éreztem, amikor ott TARTÓZKODTUNK!
- Dőlj előre te ribanc! – nyökögtem. Charlie már magasan hordta vértolult fejét, fitos kis fitymanóziáját.
Anna előrehajolt, sudár, sima teste kígyóként tekergett előttem. Szétnyíltak a karcsú lábak, és a zaftos üreg virágként tárult ki a salakanyaggal tömött belek csomója alatt.
Nem tétováztam – éreztem, ha így teszek, sose baszom meg őt. Egyetlen lendülettel belevetettem magam, keményen, elérve a méhkapu zónáját. Fordultam kicsit jobbra, megcsavartam, mígnem rendesen a helyére került. Akkor elkezdtem döngetni.

A hátuk az, ami különösen fantasztikus ilyenkor, tudják? Ahogyan az apró izmok vibrálnak a csokibarna bőr alatt. Szeretem végigkarmolni a gerincet, a picsát pedig friss almaként harapnám, ha elérném. Ilyen alkalmakkor bizony, el kell hogy ismerjek néhány tényt. A mozgások lassuló-gyorsuló üteme, saját faszom csattogó hangja a fülemben, a nő kéjes nyögdécselése kétségkívül izgalmasabb élmény, mint berúgni vagy rágyújtani, vagy akár egy jól ápolt V43-as Szilit figyelni, ahogyan Füredről kijár.

De mindig elérkezik az élvezés ideje. Az én orgazmusom az lófene, nem is csinálok belőle nagy ügyet. A dugás alapvetően kellemes, de gyönyöröm teljesebb, ha egyszerűen fogom Charlie-t és kiverem. A csajom azonban látványosan tud elmenni, azt lekopogom. A hüvelyi orgazmusai nem olyan megrendítők, de azért keményen megszorongatják a farkam. Általában az a bevett gyakorlat, hogy kettőt engedélyezek neki, utána ujjaimmal rávetem magam a csiklójára. Na, arra aztán bevadul. A harmadik nála már csiklóorgazmus, kombinálva a hüvely ritmikus összehúzódásaival. Isteni érzés lehet neki, mert ilyenkor előfordul, hogy bepisil. Na nem sokat, de a heréimet gyakran telibe kapja. Ilyenkor kap egy pofont. Igaz, utána napokig hisztizik, hogy durva vadállat vagyok, és hogy el fog hagyni. Csakhogy, egy hét sem telik bele, és ismét meghúzatja magát velem. És bepisil megint, újra és újra!
Egy szó mint száz, Anna most is igen vadul élvezett. A száját betapasztottam, mint képzeletem kamionsofőrje, hogy ne sikongasson már, mint egy büdös kis lotyó. Ez alkalommal azonban nem vizelt be. Sebaj, azért kapott egy pofont, csak úgy mihez tartás végett.

Én is végeztem (a fenekére vertem), kihúztam a cumótól csöpögő bombasztikumomat, és vagányul visszatömködtem a fecskémbe. Anna remegő lábakkal húzta fel a bikinialsóját, még lihegett a kéjtől.
- Ez nagyon jó volt, imádom amikor ilyen durván csinálod! – súgta nekem, de aztán megmerevedett a teste.
- Mi a baj? – tudakoltam.
Elpirult.
- Gyere, menjünk innen! – mondta, és kihallottam hangjából a sürgető ízt.
Már szedte is a lábát, és furcsa módon összeszorította a combjait. Tűnődve néztem utána, végül pedzeni kezdtem a dolgot. Nem hiába voltam világéletemben a rakoncátlan belek mindentudó tudora!
A csajom bevetette magát a zuhany melletti 1984-ben épült vasbeton mellékhelyiségbe. Siettem utána, és az ajtóra tapasztottam a fülemet. Zizzent odabenn a lecsúszó bugyi. Másodpercekkel később egy diszkrét kis női fing hangja ütötte meg a fülemet, majd hallottam, ahogyan a hurkába sűrűsödött salakanyag puha kis toccsanással landol a kerámiakagylóban.
Egészen felvidultam. Elkurjantottam magamat:
- A barátnőm kakil! A barátnőm kakil!
Anna sikolya magáért beszélt.
- Hagyd abba te szemét! Olyan vagy! Megint olyan vagy! Utállak! Végeztem veled!

Ám üvöltözésén is áthallatszott a nyugtalan belek rotyogása, erre én önelégülten kezdtem el kárálni, olyan hangosan, hogy egyes strandolók már megbámultak:
- Ezt azért kaptad, mert tegnap nem voltál hajlandó bepelenkázni! Pedig tudod, hogy azt mennyire szeretem!
- Elegem van a perverz marhaságaidból! – Anna már sírt. Sírt, és közben kakált. – Elhagylak, elég volt! Elég volt…
Nekem is elegem volt. Fáradtan vetettem neki izmos hátamat a budi ajtajának, és csak álltam ott rózsaszín, ondófoltos fecskémben, és nagy-nagy nyugalmat éreztem. Vigyorogni kezdtem. Olyan szép az élet! A barátnőm kakil, s bár még sírdogál, majd megbékül. A nap rózsás kis pofija még ott kuncog az égen, a tó hullámai még csobognak, a vonat még füttyög. A tinilányok naptejjel kenegetik egymást a parton, az apukák labdáznak a gyerekeikkel, a hotdogárusok meg vadul hajtják magukat a vendéglátás zászlaja alatt. Minden rendben, minden a helyén.

Szelíd derűvel tűnődtem. Anna most durcog, ám eljön majd az este, amikor teljesíti a kívánságaimat. Gyengéd mozdulatokkal, anyásan gügyögve fog engem tisztába tenni, bepelenkázni. Ám előtte be is púderezi a popsimat, pontosan úgy, ahogyan én azt szeretem, ahogyan megtanítottam neki már a kapcsolatunk kezdetén. Verőfényes izgalom önt el, és Charlie újfent mocorogni kezd a nadrágomban.
Egy kis gyerek futott oda hozzám, hatalmas strandlabdával a kezében. Mosolyogva kérdezte:
- Jössz velem játszani, bácsi?
Nem megyek! Barátaim ünnepe inkább, mintsem az óriási család.