Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

## Titkos tűz_2. – Sorsfordító csók ##

Később átszaladt Lanához, de nemigazán sikerült a beszámolókra koncentrálnia. Teljesen felkavarták a délután eseményei, nem tudta hova tenni a dolgot. Rayhan házas ember, mit akarhat hát tőle? Mire jó ez az egész? Az ilyen kapcsolatok amúgy is halálra vannak ítélve, semmi értelme ebbe már csak belekezdeni se. Ugyanakkor kíváncsisága sem hagyta nyugodni. Nagyon régen udvaroltak már neki, és holott Márk akkoriban nagyon jól keverte a szálakat, mostanra borzalmasan unalmas és lapos lett a kapcsolatuk. Nehéz volt beismerni, de ettől az egyetlen beszélgetéstől Rayhannal olyan érzések és vágyak éledtek fel benne, amiket már rég eltemetett a megszokás és a napi rutin sírgödrében és még csak észre sem vette eddig. Viszont azt is tudta, hogy borzalmasan oktondi módon viselkedik és elhatározta, hogy nem engedi magát befolyásolni semmi olyasmitől, aminek se vége se hossza. Persze már ekkor tisztában volt azzal, hogy nem kifejezetten komolyan gondolt erőfeszítései kudarcba fulladnak. Érdekelte ez a férfi és hízelgett neki a közeledése.

Másnap, mikor beért az iskolába – furcsa volt, hogy megint iskolába járt, hiszen már az egyetemmel is végzett –, mielőtt belépett volna a terembe nagy lélegzetet vett. Idefelé jövet látta, hogy Rayhan autója már a parkolóban pihen, így azt is tudta, hogy a férfi már a teremben van. Rátette a kezét az ajtókilincsre és magabiztosságot erőltetve magára benyitott.

Első pillantása a helye melletti székre esett, de nem ült rajta senki. Hangosan, széles mosollyal az arcán jó reggelt köszönve, de körbenézni sem merve, gépiesen, de lehetőleg természetességet erőltetve magára sietett a körbe rakott asztalok körül következő 5 órájának tartózkodási célpontjához, ami történetesen Lana és Rayhan között volt. Már előre félt Lanától is, hiszen olyan „élettapasztalattal”, mint ami ennek a lánynak volt, azonnal ki fogja szúrni feszült állapotát és biztosan halálra fogja kérdezgetni. Már most azon gondolkodott hogyan rázza majd le magáról a szemérmetlen kérdéseivel bombázó barátnőjét.

Kihámozta magát vastag kabátjából és a széken elhelyezkedve, a cuccait előpakolva próbálta gyorsan átfutni a tegnap tanultakat, de nem tudott szabadulni a vágytól, hogy körbetekintsen és szemével Rayhant keresse. Alig hogy felpillantott, már találkozott is a barna szempárral, amely úgy fúródott tekintetébe, hogy azt érezte mentem felnyársalják, emellett pedig ami még rosszabb, még át is látnak rajta. Rayhan láncba verve tartotta fogva pillantását, aminek a következményeképpen fülig vörösödött, ajkai szétnyíltak, légzése szaporábbá vált, arca kipirult. Érezvén ezen változásokat erőnek erejével elszakította magát Rayhan mindent tudó, átható és tiszta szexualitást sugárzó szemeitől, és gyorsan körbepillantott a még jelen levőkön, hogy vajon ki volt ennek a szemérmetlen pillanatnak a szemtanúja.

Szerencséjére nem kellett ezen sokat marcangolódnia, ugyanis a következő pillanatban Lana robbant a terembe, energikusan, szőke haját dobálva és kihívóan, amit a hideg ellenére is a rövid miniszoknya alól kibontakozó, vastag harisnyába és térd alá érő bundás csizmába bújtatott formás lába még fokozott is. A kigombolt kabát alól kikandikáló, tökéletes és nagy melleit mutató blúza már tényleg csak hab volt a tortán, magára is vonta ezzel a jelenettel és öltözékkel az összes ott tartózkodó szempárt, tartozzon az nőhöz vagy férfihoz. Jádét zavarta, hogy Lana mellett ő csak egy szürke kisegér volt kis mellekkel, kissé fiús, de legalább arányos alkattal és mérges is volt emiatt a világra, de nem volt mit tenni. Maga sem tudja miért, de pillantása ismét Rayhanra esett kutatván, hogy vajon a férfi is azt gondolja-e Lanáról, mint úgy általában a többi jelenlevő hímnemű egyed. Félelmei hamar szertefoszlottak, Rayhan ugyanis, miután hűvös tekintettel végigmérte Lanát, ismét rászegezte sokat sejtető szemeit és biztatásképpen egy apró, alig látható mosolyt is párosított hozzá. Jáde szíve ismét a tokában dobogott.

Amikor az oktató a terembe lépett, mindenki elfoglalta a helyét, hogy kezdődhessen az utálatos svédóra, ami többeknek szemmel láthatóan csak nyűg volt, Jáde viszont – normális esetben - élvezte minden egyes percét. Most azonban nem tudott átszellemülni, mert perifériás látásának köszönhetően azt kísérte figyelemmel, hogy indul meg felé Rayhan, hosszú, öles és határozott léptekkel, hogy telepszik le mellé anélkül, hogy csak akár egy leheletnyit is hozzáérne és hogy nyitja ki jegyzeteit és könyvét, mely kicsapódó oldalaknak köszönhetően a férfi illatát is hozó fellegek áramlottak Jádéhoz. A lány ismét nagyot nyelt, és próbált arra koncentrálni, amit az oktató feléjük fordulva türelmesen magyarázott.

***

Eltelt az egész délelőtt és semmi sem történt. Rayhan minden egyes szünetben felpattant mellőle és elviharzott a kurzuson szerzett kényszerhaverjaival az udvarra cigizni és beszélgetni. Jáde nem tudott szabadulni zavaros gondolataitól a pálfordulásnak látszó helyzet miatt. Rayhan azt írta neki tegnap, hogy szeretne vele megismerkedni, ma meg mintha semmi sem történt volna, továbbra is idegenek egymásnak.

Az órák végeztével Jáde durcásan hazafelé vette az irányt, semmi kedve nem volt elmenni Lanával vásárolgatni. Otthon rögtön elindította kissé öreges laptopját és nézte, hátha Rayhan fent van Skype-on. Nem volt. Maga sem értette miért, de feldúlva, sértődötten állt fel a gép mellől és állt neki  tanulni. Alig mélyült a tananyagba, mikor pittyent a gépe. Észveszejtő sebességgel rohant megnézni ki írt, s mikor Rayhan neve mellett megjelent a kis pöttyöcske, fülig érő vigyorral huppant le az asztalka előtti székre.

- Szia Jáde. Hogy vagy?
- Jól köszönöm. Te?
- Én is. Ne haragudj a mai viselkedésemért. Egyszerűen csak nem akarom mindenkinek az orrára kötni, hogy érdekelsz. Lehet nem vetted észre, de Bavana (a kenyai nő) folyamatosan figyel minket. Mivel tudja a családi állapotunkat, nem szeretném, ha ezen menne a pletyka.
- Semmi gond, ezt én sem szeretném. – nyugtázta Jáde.
- Örülök. Ma el kellett szaladnom óra után, de a közeljövőben lesz időm kicsit ottmaradni. Beszélgethetnénk ha van kedved, nem szeretem a nem személyes kontaktust.

„Hál’ Isten!’ – gondolta Jáde. Ez az írogatás az idegeire ment, telefonálni meg nem telefonálhattak egymással, mivel Rayhan és a felesége együtt laktak egy nagy házban a feleség szüleivel, akik állandóan Rayhan nyakára jártak segítségért öreg idejük könnyítésére. Furcsán hatott volna, ha egy másik nővel beszélgetve találnak rá délutánonként a férfira.

***

Az elkövetkező időkben próbálták a többiek előtt leplezni egyre jobban kibontakozó vonzalmukat, persze ez egyre nyilvánvalóbban nem sikertelenül, de senki nem tett szóvá semmit. Még Lana sem, ami egy csoda volt tekintve, hogy ő folyamatosan ontotta magából a partis villámismeretségeinek részleteit és kapva kapott minden információn, mely mások szaftos életével volt kapcsolatos.

Az órák után, ahogy Rayhan ígérte, ott maradtak az iskola épületében, egy másik üres teremben és csak beszélgettek a szituációt is egyedivé tevő kevert angol-svéd nyelven. Ezeken az alkalmakon Rayhan elmesélte, hogy mennyire nem működnek a dolgok a feleségével, hogy a házassága tulajdonképpen romokban hever, hiába is próbálja rendbe hozni. Az asszonyka, aki mellesleg egy tízessel idősebb nála, nem hajlandó lépéseket tenni, hogy jobbra forduljanak a dolgok, a folyamatos kontrolljával pedig már-már megőrjíti Rayhant. De mesélt Jádénak a szép időkről is, a megismerkedésükről, az újonnan szerelemről, az életéről, hogy mennyire más Svédország, mint Tunézia, hogy mennyire hiányzik neki a meleg éghajlat, a családja és hogy mennyire nem tetszik neki az itteni emberek hűvös jelleme. Kikérdezte Jádét, hogy elégedett-e az életével, hogy jól megvannak-e Márkkal, hogy boldog-e. Jáde pedig ha nem mesélt, csak hallgatta a történeteket, itta a szavakat, gyönyörködött a barna szempárban, a sima, kreolszínű bőrben, ami miatt még szexibbnek találta Rayhant, a fekete hajban, a nyúlánk, szikár, de erőt sugárzó,  vastag ruhákkal takart testben.

Sokszor tévedt tekintete Rayhan gyönyörűen ápolt kezére is, látta rajta az ezüst karikát, amit a kreol bőr csak jobban érvényre juttatott. Tudta mit jelent ez a karika, mégis. Férfikézen ilyen jól mutató gyűrűt még nem látott és bár nem szerette a jelentését, akkor is tetszett neki a kontraszt a hideg ezüstszínű fém és a meleg kreol bőr között. Nézte az ívelt nyakat és bár nem vette észre, sokszor megpihent a szeme a történeteket mesélő barna ajkakon is. Merthogy Rayhan arab származásának köszönhetően még ajkai is barnák voltak. Nem akarta, de folyamatosan Márkkal hasonlította össze a férfit, jellemre, alkatra, kinézetre és arra, hogy milyen hatással van rá. Utálta magát ezért. Márk nem érdemelte meg, hogy bármi ilyemit is tegyen, mégis, tehetetlen volt az egész szituációt illetően, nem volt ereje ellenállni az események lelki lefolyásának. A körülmények úgy vonzották, mint egy mágnes ehhez a férfihoz, a kémia pedig minden kis sejtjében könyörtelenül dübörgött.

Fájt neki, de többször kapta magát azon, hogy miközben Márkkal szeretkezett azt képzelte, hogy Rayhan van ott. Ez annyira feltüzelte, hogy eddig Márkkal amúgy soha nem tapasztalt gyönyöröket élt állt, szenvedélyes vágyát ilyen kihasználó módon csillapítva barátjával. Az együttlétek után kis fürdőjükben sírta ki magát, egyrészt Márk miatt, hogy ilyesmit tesz vele hacsak gondolatban is, másrészt Rayhan miatt, mert egyre jobban kívánta a férfit, holott az az első szóbeli lerohanása óta úgymond tisztességesen viselkedett. És most is itt ül vele szemben és csak néz rá, félreérthetetlen tekintettel, meséli a történeteit, meg akarja nyitni az utat Jádéhoz, kérdezgeti őt, elmondja, hogy nála nincsenek tabuk, bármiről beszélgethetnek, de mindeközben nem tesz semmit. És ez jó így. Vagy mégsem?

***

Rayhan csak mesélt és nézte ezt a gyönyörű lányt. Mindent ismert már rajta, amit a ruha megismerni engedett. Ismerte hajának és bőrének illatát, csodálta bársonyos fehér bőrét, amit még sohasem érintett, a zölden csillogó szempárt, a formás kis kebleket, a kerek feneket, ami majd elvette az eszét is, a résnyire nyitott közepesen vastag piros ajkakat, amiket legszívesebben felfalt volna, de nem tehette. Jáde azt meséli, hogy boldog Márkkal, így nem tehet semmit. Bár a pirospozsgás arca és szapora lélegzése azt üzente neki, amire ő is a legjobban vágyott, mégsem tehette tönkre a lány eddigi életét, bár minden porcikája tiltakozott az erőszakkal fenntartott nyugalom ellen.

Akkor sem tudott szabadulni a lány gondolatától, mikor az már nem volt vele. Ha becsukta a szemét minduntalan csak a zöld szempárt, a piros ajkakat és azt a csodálatosan arányos testet látta maga előtt, amely jó másfél fejjel kisebb volt nála. Jáde maga volt a megtestesült ellentmondás számára. Kislányos bájjal rendelkező, ugyanakkor őrülten szexi nőnek tartotta, aki minden egyes mozdulatával tüzet lobbantott benne. Hatalmat gyakorolt rajta, amihez nem volt hozzászokva. Szenvedett és nem tudta mit csináljon. Lassan fizikai fájdalommal társuló vággyal kívánta Jádét, de még hitt abban, hogy házassága rendbe jöhet, de legalábbis nem akarta feleségét megcsalni. Tudta, hogy távol kellene tartania magát Jádétól, de még 3 hónapig tart a kurzus. Mégis hogy hagyhatná ott, mikor éppen azért kell megtanulni a nyelvet, hogy állást kaphasson végre valahol?

Sokat küzdött szenvedélyes vágya ellen. Felesége svéd nő volt és egy kicsit hűvös természetű úgy általában mindenben, beleértve az ágyban való viselkedést is. Kora csak ahhoz járult hozzá, hogy gépiesen csinálja végig a dolgokat bárminemű plusz vagy új nélkül, hiába is próbálkozott vele Rayhan. Eleinte még minden simán ment, de egy ideje már nem volt képes a közös hangot az ágyban sem megtalálni a nővel. Bár utálta bevallani magának, közel sem volt képes a felesége kielégíteni őt, vagy bírni a tempóját. Egy orgazmus után mindig kimenekült alóla és nem lehetett rávenni a további szeretkezésre. Ezzel szemben Jádéból sugárzott a szenvedély, a fiatalos erő, mindazon ígéret, amire Rayhan vágyott.

És most ez a lány itt ül vele szemben, sokadszorra, egy kimondhatatlanul romantikátlan üres teremben, kipirult arccal, felgyorsult légzéssel, természetesen piros ajkaival, összeszorított combokkal, mely arra engedett következtetni, hogy alteste minden bizonnyal már saját nedveiben úszik és zöld szemeivel, kissé előrehajolva folyamatosan őt vizslatja. Még szerencse, hogy pulcsija annyira vastag és hosszú, hogy eltakarja szorult helyzetét, amin még igazítani sem igazíthat, különben még elriasztaná a lányt, pedig már-már fájdalmas határokat súrolgatott az állapot. A helyzet abszurduma az volt, hogy Jáde láthatóan észre sem vette mit csinál! Mennyivel könnyebb lenne, ha most egy kávézóban ülnének, akkor nem történhetne semmi. De nem ott ülnek, mert Rayhan csak magának akarta Jádét, egyedül akart vele lenni – ami láthatóan a lánynak is tetszett - annak ellenére, hogy tudta, ez már nem is tűzzel játszás, hanem egyenesen bennégés. A lány minden porcikája lövellte felé a feromonokat és Rayhan valóban a tűrőképessége határára került. Meg kell csókolnia Jádét, vagy most rögtön fel fog robbanni!

***

Jádénak fogalma sem volt mikor hagyta abba Rayhan a mesélést, csak azt vette észre, hogy a férfi lassan elkezdett testhelyzetet változtatva előrehajolni. Szemét le sem vette Jáde ajkairól és a lány úgy érezte menten szívrohamot kap. „Meg akar csókolni!” – nyilallt belé a gondolat. Zöld szemei hatalmasra tágultak, légzése majdnem teljesen leállt. De nem, Rayhan félúton megtorpant és csak nézte őt. Ajkai szétnyíltak, a kialakult csendben hallani lehetett halk, ziháló légzését és úgy látszott maga sem tudja eldönteni, hogy amit tenni készül mennyire lépi át a határokat. Jáde szívverése csak úgy dübörgött a fülében és azon tanakodott, hogy ha Rayhan mégis úgy dönt, hogy folytatja útját irányába leküzdve a maradék végtelennek tűnő pár tíz centimétert is, akkor mégis mire hallgasson? Az eszére, amit már így is elvett Rayhan, de azért még józan ítélőképessége működik, vagy a szívére, ami azt súgta, hogy engedjen?

Végül Rayhan láthatóan döntésre jutott. Egyik kezével Jáde kezéért nyúlt, másikkal a nyakánál fogta meg, hajába túrva. Szélsebesen közeledett miközben Jáde fejét is olyan szenvedélyesen húzta maga felé, hogy Jádénak alig maradt ideje cselekedni. Mint  egy nyílvessző ugrott fel ülőhelyéről kiszakítva magát Rayhan félreértelmezhetetlen félöleléséből és azzal a lendülettel átszelve a termet a másodperc töredékének tűnő idő alatt a másik oldalról nézett farkasszemet Rayhannal.

***

„A fenébe! Megijesztettem.” – gondolta Rayhan. Lassan ő is felállt ülőhelyéről, s tekintetével fogvatartva a lányt kimérten elkezdett közeledni felé, Jáde minden rezdülését figyelemmel kísérve. Nem akarta örökre elijeszteni a lányt. Kellett neki. Szüksége volt rá. És egyértelmű volt, hogy a lány nem azért futott el, mert nem akarta, hogy megcsókolja, hanem mert ő is vívódik a kapcsolata miatt.

Rayhan lassan odaért Jádéhoz, aki szemmel láthatóan azt sem tudta, hogy maradjon, vagy észvesztve meneküljön. Az egész szituáció olyan volt, mint egy vadászat. Rayhan már döntésre jutott, már csak Jádét kell meggyőznie. Tudta mit akar és azt is, hogy akarja annyira a lány is, hogy sikerüljön elérnie a célját, ugyanakkor az is világos volt, hogy most nem elkapni kell a zsákmányt, különben kicsúszik a kezei közül, mint egy síkos halacska. Más, verbális eszközökhöz kell folyamodni. Jáde kemény dió volt, beszélgetéseik alkalmával elmesélte, hogy mindig is hűséges volt, ezt tartja a legfőbb elvnek a bizalmon kívül egy kapcsolatban és mélységesen elítéli a hűtlenkedés. Ha most nem uralkodik magán, mindent elronthat. Valahogy le kell rombolnia lány elveit. Csak egy rohadt csók az isten szerelmére!

- Kérlek Jáde. Engedd, hogy megcsókoljalak!
- Elment az eszed?
- Igen. És neked is, tudom. Le sem vetted a szemeidet a számról, tudom, hogy te is akarod!

Jádét arcon csapta ez a kijelentés. Ennyire nyilvánvaló az egész? Márk sosem vett észre semmit, ez a férfi meg átlát rajta. A hideg is kirázta erre a gondolatra!

- Nézd, csak egyszer szeretném megtenni. – folytatta Rayhan.  - Ha most ezt nem teszem meg, tudom, hogy egész életemben bánni fogom. Kérlek! Soha többet nem nyúlok hozzád, ha nem akarod! De nem bírom tovább! Engedd meg, hogy megízleljelek! Csak egyszer, egyetlen egyszer! Engedd meg, hogy megkóstoljam azokat a piros ajkakat. Hogy beszívhassam az illatodat egészen közelről. Hogy beleturhassak a hajadba. Kérlek Jáde! Megőrülök, ha nem engeded meg!

***

Jáde térdei kocsonyássá váltak, miközben Rayhan iszonyat lassan közeledett felé, egy pillanatig sem engedve vasmarkos tekintetének szorításából a lány pillantását. Jáde agya lázasan járt. Barátja van. Évek óta. Szereti. Szereti? Na mindegy, most nem ez a lényeg. Mit csináljon? Az elvei, amikre mindig is büszke volt, odalesznek. Tudta, ha ezt a lécet most megugorja, minden összeomlik. Rosszabbá válik, mint azok a lányok az egyetemen, akiket mindig is elítélt könnyűvérűségük miatt. De ők legalább mindenkit mindenkivel megcsaltak, nem volt komoly kapcsolatuk, egyszerűen csak élvezték az életet, vele ellentétben. És most itt áll előtte az élet. Mit csináljon?

Nem volt ideje tovább gondolkodni, Rayhan odaért hozzá. Mielőtt eldönthette volna, hogy mi a helyes és mi nem, Rayhan szája megtalálta az övét. Teste úgy lemerevedett, hogy a továbbiakban szoborként is komoly sikerekre számíthatna. Érezte, hogy a férfi hatalmas erőkkel uralkodik magán. Épphogy csak hozzáért, miközben nyelvét finoman Jáde szájába nyújtotta, akinek ajkai engedelmesen fogadták a közeledést és saját meglepetésére is utat engedtek a belsőbb régiókba. De mielőtt még mélyebben elmerülhetett volna a csókban és egyéb zavaró és kétségekben vergődő gondolataiban, hirtelen vége is szakadt az érzésnek és Rayhan egy lépésre eltávolodott tőle. Érezte, hogy ez nem volt elég a férfinak, és tudta, hogy miatta türtőzteti magát, időt hagyva neki feldolgozni az eseményeket, amire szükséges is volt. Küzdött. Ebben a pillanatban csalta meg Márkot, aminek a gondolatát is alig bírta elviselni. A szájához kapott, ahol előbb Rayhan finoman és röviden megcsókolta és nagy szemekkel a férfira meredt.

***

Rayhan majd megőrült ettől a rövid csóktól. Legszívesebben szaggatta volna le a lányról a ruhát és itt helyben, ebben a lélektelen osztályteremben az egyik padra fektette volna és olyan szenvedélyesen tette volna magáévá, többször is, hogy a lány azt sem tudta volna hol van, de legalábbis járni biztosan elfelejtett volna. De nem tehette. Éppen csak kicsit megízlelte őt és el is kellett engednie. Ez még annyira sem volt elég, hogy érzékszerveivel tényleg felfogja a lány testének közelségét, de nem tehetett mást. Teret kellett neki hagynia, hogy Jáde rendezhesse a gondolatait. Tudta mit csinál. Ha igaza van, márpedig igaza van, a lány nem fogja tudni magát türtőztetni.

***

Jáde a hisztéria határán mozgott. Egy hajszál választotta el attól, hogy beleugorjon valami olyasmibe, amiről tudta, hogy egyrészt nagyon nem kéne, másrészt pedig annyira izgatta, hogy nem volt abban biztos, hogy ha hagyná elmenni a lehetőséget maga mellett, ne bánná meg később. Méghozzá elviselhetetlenül. Tudta mit kellene most csinálnia, mi lenne a helyes út, minek lenne értelme, minek kellene történnie. Egy vékony kötélen egyensúlyozott a hívogató mélység és a biztos, de unalmas túlpart között. Csak egy lépés választja el a zuhanástól, amit tudta jól, hogy neki kell megtennie. Rayhan nem fogja belelökni a szakadékba, de ha úgy dönt, hogy ugrik, lent elkapja.


Rayhan szemébe nézett…. és ugrott…


[folyt. köv.]
Előző részek
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: