Texasi kaland

Texasi kaland

-------------------------------------

Írta: jahrugby ©
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2007. június

*************************************

Patakokban ömlött az eső a szélvédőre, és úgy dörömbölt az olcsó, használt ajtó tetején, mint egy hatalmas kalapács. Nagyon lassan haladtam, szinte teljesen rádőltem a kormányra. Egy szembejövő reflektor hirtelen elvakított, úgyhogy lefékeztem, míg el nem haladt mellettem. Bár tudtam, hogy úgysem lát most engem, azért a biztonság kedvéért beintettem neki.
- Baszd meg - mormoltam. Leengedtem az ablakot, mire egy jó adag hideg texasi eső ömlött be.
Éppen hazafelé tartottam Baltimore-ba a dél-kaliforniai egyetem tvaszi féléve után. Valhogy azt reméltem, hogy romantikus dolog lesz átszelni az országot. Ehelyett itt vánszorogtam 20 km/h-val a semmi közepén, a fejem kilógott a kocsiból, hogy lássak valamit. Alig láttam a fényszórókig, de a villámlásoknál érzékeltem, hogy az út nyílegyenesen tart a horizont felé.
Valami furcsa szagot éreztem.

Mivel egyedül voltam a kocsiban, és nem eresztettem semmiféle galambocskát a levegőbe, eszembe jutott, mit tanultam apám szerelőműhelyében: ez a kiégett motor szaga. Visszahúztam a fejem, és láttam, hogy világít is a motorhibát jelző lámpácska. Pár perc múlva le is lassult, úgyhogy le kellett húzódnom az út szélére. Egy kicsit a kormányra hajtottam a fejem, aztán megnéztem a mobilomat. Semmi térerő. Utálom Texas-t. Felnyomtam a lámpákat, és kiugrottam a kocsiból. Egy perc alatt átáztam, de legalább nem kellett attól félnem, hogy kiszáradok.

Felhajtottam a galléromat, és kinyitottam a motorháztetőt. Olyan durván rugdostam és püföltem a hülye kocsit, hogy visszazuhant a tető. Reménytelen eset. Körülnéztem, és észrevettem az út mentén egy halvány fénysugarat. Valamiféle utcai fénycső lehetett. Fejembe húztam a kalapom, zsebredugtam a kezem, és nekivágtam.
Elég messze volt. Texas-ban minden messze van. Negyven percen át kutyagoltam az esőben, és végül egy épülethez értem. Egy régi, kissé lepukkant, útszéli kajálda volt. A tetején egy kézzel festett tábla hirdette: "Erma Étkezdéje". Csodálatos. Az épület mellett egy kocsi állt, ha szerencsém van, maga Erma lesz az. Próbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Az üveghez szorítottam a tenyeremet, és bekukucskáltam. Hátulról egy kis fény szűrődött ki.
Kopogtam, vártam egy kicsit, aztán egy kicsit keménybben, az öklömmel csaptam az ajtóra. Az egész fal beleremegett. A fényben megjelent egy arc, de nem igazán tudtam kivenni. Az illető odajött az ajtóhoz, és kinyitotta a belső részét, de a szúnyoghálóst nem.
- Hé, miszter, én... - kezdtem, de leálltam. Egy nőci volt az. Egy hihetetlenül csinos, aranyos, barna hajú lány.

Barna-fehér pincérruha volt rajta, ami remekül kiemelte pompás vonalait. Mindketten meglepetten bámultuk egymást. Talán egyikünk sem várta, hogy egy ilyen helyen egymásba botlunk.
- Mi már... zárva vagyunk - mondta csendesen. Alig hallottam, mert az eső keményen verte a fémtetőt. Levettem a kalapom, és a hajamba túrtam.
- Nézze, hölgyem, csak telefonálni szeretnék - mondtam, és bár még mindig javában áztam, megpróbáltam kirázni a vizet a kalapból. A lány csak nézett, én meg kissé zavartan néztem vissza rá. Megvakartam fekete borostámat, és befelé intettem.
- Legalább bemehetek? - kérdeztem.
- Persze! Jöjjön be az eső alól - mondta, és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm - mondtam, és beléptem. Levettem a kabátomat. - A kocsim lerobbant innen pár mérföldre, hívnom kell egy autómentőt. Hol találom a telefont?
- Sajnos nekünk nincs telefonunk - mondta a lány.
- Hát nagyszerű - rázogattam a kezemet. Lerogytam egy díványra. Megint villámlott, a mennydörgésbe beleremegett az egész épület. A lány úgy összerezettent, mint egy egér, én viszont oda se bagóztam.
- Asszem, itt kell maradnom estére - sóhajtottam. - Van itt valami ennivaló? Tegnap este óta semmit sem ettem.
- Hát mi... - kezdett bele, de félbeszakítottam.
- Tudom, zárva vagytok. Hallottam. De hát ez egy étkezde, biztos van itt valami étel! Varázsolj elő valamit! Kifizetem! - halásztam elő ázott pénztárcámat. Mikor elővettem belőle pár csöpögő bankjegyet, a lány elnevette magát.

- Gyere hátra, csinálok valamit - mondta mosolyogva, és végigsimított a karomon. Az érintésébe beleremegtem. Vajon ez jelentett valamit? Felálltam, megint leráztam a kalapomat, és követtem házigazdám ringó csípőjét a hátsó részbe. Átmentünk a sötét konyhán, egyenesen egy kis iroda- , vagy inkább raktárfélébe. A lány felnyitott pár üveget, és a hűtőhöz lépett.
- Ülj le, várj egy kicsit - mondta. Az asztalra tett egy kis ételt, és kihúzta nekem a széket.
- Köszi - feleltem. Adott egy törölközőt, és a kezünk összeért. A lány elvörösödött.
- Sütök egy kis tojást, jó? - kérdezte.
- Persze, jól hangzik! - feleltem, és megszorítottam a kezét. Hamar elhúzódott.
Nem akartam egyedül várakozni, úgyhogy átmentem vele a konyhába. Beszélgettünk, és tíz perc alatt kész is volt a vacsorám. A lány neve Isabelle volt, vagy röviden csak Bella. Két évvel fiatalabb volt nálam, 19 éves, és az anyját hívták Erma-nak. Úgy harminc mérföldnyire laktak az apjával és a kishúgával. Nem voltak túl gazdagok, de boldogan éltek.
- Tizenhárom éves korom óta dolgozok itt. Jövőre a húgom is belekezd - mondta Bella. - Anya fizetne valamicskét a segítségért, de a pénz nálunk nem számít, szívesen segítek.
- Hol van a legközelebbi város? - kérdeztem.
- Úgy ötven mérföldre arrafelé - mutatta. - De otthon van telefonunk, úgyhogy onnan hívhatsz egy autómentőt. Nem lesz olcsó...
- Az autómentő? Igen, tudom. De hát mit tehetnénk? - vontam meg a vállamat, ő pedig csak mosolygott.
- Kész is van! Tessék, menjünk vissza az irodába, és adok valami innivalót is! Jó lesz a kávé? Egy kissé erős - mondta Bella.
- Én pont úgy szeretem - válaszoltam. Áthozta a kajámat és két bögrényi kávét az irodába, leült mellém, és keresztbe tette finom, sima, gyönyörű lábát. Én pedig enni kezdtem.
- Szóval ötven mérföldnyire van a legközelebbi város? És a szomszédok? - kérdeztem.
- Hát ők sincsenek közelebb - felelte.
- De legalább sok vendég van errefelé?
- Meglepően sok - nevetett. - Főleg kamionosok, motorosok, ráadásul mindkettő elég nagyétvágyú fajta.
- Ha! Senkinek sincs nagyobb étvágya egy egyetemistánál - kacsintottam, és mindketten nevettünk. - Különben miért vágtak bele ebbe a szüleid?
- Hippik voltak - válaszolta Bella.
- Ne is mondj többet - mondtam megadóan. Ettem még pár falatot. - Ez nagyon finom! Nagyon szépen köszönöm!
- Szívesen - mondta szívélyesen.
Befejeztem, hátradőltem, és elégedetten kortyolgattam a kávét.
- Miket szoktál itt csinálni? - kérdeztem. Észrevettem, hogy megcserélte a lábait.
- Hát sok mindent - kezdett bele, és visszadőlt a kezére. - Sok időm van itt, úgyhogy olyan dolgokat is megtanulok, amikhez másképp hozzá se szagolnék. Évközben bentlakásos iskolában tanulok, de nyáron mindig visszajövök, és újra felveszem a kötényt. Meg a régi dolgokat.
Kérdően nézhettem rá, úgyhogy folytatta.
- Például úgy megtanultam harmonikázni, hogy csak na!
- Na ne mondd! – nevettem.
- De-de - bólogatott élénken, aztán megváltozott az arckifejezése. - De általában egyedül vagyok. És persze lyukat dumálok a vacsoravendégek hasába.
- Amikor bejöttem, nem tűntél túl beszédesnek - mutattam rá. A lány egy kicsit elvörösödött.
- Hát egy kicsit későn érkeztél. És azzal a kalappal úgy néztél ki, mint valami hittérítő. És... - ekkor elhallgatott, a padlót nézte, és mosolyogva a föle mögé söpörte a haját - ...errefelé nem sok jóképű férfi jár.

Megint rámnézett, és finoman az ajkába harapott. Éreztem, hogy megindul a vérkeringés a gatyámban, és én is elmosolyodtam.
- Hát velem sem történik meg mindennap, hogy a kocsim a semmi közepén robban le, és egy gyönyörű lány vacsorát ad - dobtam vissza a labdát. A lány elmosolyodott, és megint megcserélte a lábait.
- És... van barátnőd odahaza? - kérdezte. Felhúzta a lábát az asztalra, és kissé oldalra dőlt.
- Nem, semmi komoly - mondtam. Letettem a kávét, és a lába mellé könyököltem.
- Nem? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Nem - feleltem. Óvatosan a térdére engedtem a tenyerem. Nem húzta el. A bőre finom, puha és meleg volt. Már elég rég érintettem így lányt. Széttárta a lábát, és egymás szemébe néztünk. Felálltam, ő pedig felült az asztalra. Az arcához értem, aztán magamhoz húztam, és megcsókoltam. Olyat sóhajtott, mintha csak a punciját csókoltam volna meg. Éreztem, hogy már jó ideje nem volt része ilyen mókában.

Átkarolt, és egyre szenvedélyesebben csókolóztunk. Az ujjaink egymás ruháját bontogatták. Az ingem a padlóra hullott, a lány pedig sóhajtva húzta végig kezét a mellkasomon és a vállamon. Kibontottam fehér blúzából: olyan mellei voltak, hogy bármelyik Playboy-modell megirigyelhette volna. Fehér melltartója csak úgy megfeszült, miközben mi tovább csókolóztunk, és simogattuk egymást. Ügyesen kikapcsoltam a szoknyája kis fémkapcsát, és letekertem a fenekéig. Aztán felállítottam, és lehúztam róla.

Hátraléptem, és végigmértem ezt a gyönyörű trófeát; magas, finom bőrű, barna hajú csaj gyönyörű vonalakkal, kerek, tömött mellekkel, és gömbölyű fenékkel. Még sosem láttam ilyen gyönyörűséget. Hófehér melltartója majdnem a bimbójáig ért, alul pedig egy hozzáillő fehér bugyit viselt. Rámnézett, és az asztalra dőlt, a csípőjét hátranyomta.
Lerúgtam a csizmámat, a lány pedig elémtérdelt! Megragadta a nadrágomat, pillanatok alatt kioldotta az övemet és a cipzáromat. A nadrágomba vájta az ujjait, és a boxeremmel együtt a bokámig rántotta. A farkam szabaddá vált, és előreugrott, mire a lány nagyot sóhajtott.
- Tyűha... - búgta, és megfogta meleg kezével. - Ez a legnagyobb, amivel valaha is dolgom volt!
Meglepetésemben csak nyögni tudtam. Nekidőltem az egyik ládatoronynak, a lány keze pedig lassan fel-le simogatott. A nyelve a makkom alján kezdett táncolni, aztán a golyóimra tévedt, majd elengedett egy kicsit, és végighúzta rajta a nyelvét. A makkon megállt, pödörgette egy kicsit, aztán ajkai közé vette.
- Basszusss... - nyögtem remegő lábakkal. Egymás szemébe néztünk, lágy rózsaszín ajkai szorosan a rudamra tapadtak, és apránként, centinként mozgott rajta fel és le. Nagyon durva volt! Még soha senki sem szopott így.

De sajnos kis idő elteltével abbahagyta, felállt, megcsókolt, és megint az asztalnak dőlt.
- Ne hidd, hogy ilyen könnyen elélvezhetsz - vigyorgott. - Meg kell dolgoznod érte!
- Örömmel! - válaszoltam. A háta mögé nyúlt, és levette a melltartóját.
Ezúttal én nyögtem fel, ilyen látványt nem is képzeltem! A világ legtökéletesebb mellei voltak! Bella csak kuncogott, és a kezébe vette őket. Megcsókoltam, miközben ő a bimbóival játszott, és megragadtam a bugyija pántját. Újra felnyögött, miközben én lehúztam róla, és a padlóra dobtam. Felcsüccsent az asztalra, én pedig a térde közé térdeltem. Itt egy újabb gyönyörűség várt rám; egy igazi, forró, fiatal puncika. Teljesen csupasz volt, csak egy kis pihecsík vette körül a csiklóját. Végigsimítottam az ajkacskáit; olyan puhák voltak, mint egy babapopsi. Beszívtam az illatát, ami mintha parfüm lett volna, és az ajkacskák közé fúrtam a nyelvem hegyét. Hangosan felnyögött, én meg hozzáláttam a nyaláshoz. Felváltva nyalogattam a csiklóját és a punciját.

Hihetetlenül finom volt! Nagyon megkívántam, de ő zihálva leállított.
- Van gumid? - kérdezte. A francba. Nem volt. Bocsánatkérően ingattam a fejem.
- Akkor jó - mondta. - Mert érezni akarom, ahogy a fenekembe élvezel.
Leeshetett az állam, mert megint felkacagott. Ott játszott a puncijával, alig pár centire az arcomtól. Megújult erővel segítettem neki a nyelvemmel. Eddig még csak egy lányt dugtam seggbe, de az volt az életem legizgatóbb élménye. És úgy tűnt, hogy ez most megváltozik.
Bella hátrahúzta a lábát, és egyenesen tartotta, a térde már-már a melléhez ért. Finoman körülnyaltam rózsaszín kis popsilyukát, ő pedig hangosan felnyögött.
- Jaaaaaaajjjj nagyon kívánlak... - nyögte. A szemembe nézett, és megrázta a fejét. Felálltam, mire ő elővett a táskájából egy kis vazelines üveget. - Ezt az ajkaimra szoktam kenni, de szerintem a popsimnak is nagyon jó lesz - mondta mosolyogva. Kivettem belőle egy jó ujjnyi hűvös krémet, és a lyukára kentem, mire ő felnyögött. Miközben jól bekentem, egyre durvábban bíztatott.
- Az egész farkadat a seggembe akarod nyomni? Mindet? Jaaaj, nem tudom, hogy kibírom-e... az én lyukacskám nagyon szűk! Ugye megígéred, hogy óvatosan bánsz majd a seggemmel? Eleinte lassan csináld, és nyomj belém minél többet! Amennyit csak lehet! A seggemben akarom érezni a farkadat! Sikoltozni akarok a gyönyörtől!

Ebbe már én is beleremegtem. Csöpögő farkamat Bella rózsaszín hátsó lyukacskájához illesztettem. Éreztem, ahogy a csúszós, izzadt bőr a makkomhoz ér. Aprókat zihált, a szemembe nézett, megszorította a karomat, én pedig előrenyomultam. Hanyattdőlt az asztalon, jól szétterpesztette a lábát, egészen a füléhez. Lassan a szűk lyukba furakodtam.
- Óóó igen... érzem, ahogy becsúszik! - nyögte, és a fejét rázta. - Érzem, ahogy a kis nyílásom megnyílik előtted... lassan... lassan... jaj nagyon jó... mindjárt benn lesz... Áááááááááá..... - nyögött, és a farkam áthatolt a gyűrűcskéin, jó mélyen a fiatal fenekébe. Még mindig a szemembe nézett, a szája nyitva volt, és vadul szorította a bicepszemet. Ráhajoltam, a farkam pedig egyre beljebb haladt a felfedező úton.
- Óóóóóóóóóóóóóó... áááááá... - nyögte, és hátraengedte a fejét az asztalra. Elengedte a karomat, és inkább a saját lábába kapaszkodott. - Ennyi? - lihegte. Bólintottam, pedig még vagy öt centi fért volna. - Jaj, de jó... - nyögte. - Már egy milliméter sem férne belém!
Ahogy ezt kimondta, lassan tövignyomtam a farkam a fenekébe.
- Ohhhhhhhohohohoooo!! - sikoltott fel, és a háta megfeszült. - Baszd meg!!! Átvertél, te fasz! - vágta nekem oda nagy, boldog mosollyal.
- Jó érzés? - kérdeztem.
- Nagyon... - suttogta. - Most pedig kapcsolj rá! Bassz meg azzal a nagy, kemény farkaddal!
Elkezdtem mozogni, és az arcát figyeltem. Csodálatos volt, ahogy a grimaszai, a nyögései, a sikolyai és kiáltásai a fájdalom és az élvezet keverékéről meséltek. Kihúztam, aztán vissza, újra és újra, és minden egyes lökésnél tövig nyomtam neki. Hagytam, hogy a teljes hosszát kiélvezze.
- Unnnngggg! Jaaajj, ez aztán mély volt! - hörögte, és az ágyékára tette a kezét. - Már majdnem a hasamban érezlek!

Válaszul csak nyögni tudtam, mert teljesen elmerültem a gyönyörben. Bella segge szűkebb és forróbb volt egy szalagavatós csaj puncijánál is. Ráadásul az a lány, akit annak idején seggbedugtam, csak félig bírta befogadni a farkamat. Ez a csaj hihetetlen volt!
Egyre gyorsabban basztam, de azért vigyáztam. Nem akartam, hogy megsérüljön. Nem akartam kárt tenni ebben a gyönyörűségben. De Bella-nak más tervei voltak. Az asztal szélére csúszott, és vadul nyomta nekem a fenekét. Így a lökéseink éppen találkoztak, a lány pedig csak sikoltott, az arca összerándult, de azért egyre gyorsabban mozgott!
- Oh!Oh!Oh! Igen, ez az! Bassz meg! Nyomd a seggembe a farkad! Ez az!
A mellei ide-oda táncoltak, az asztal remegett, a farkam pedig jó mélyen száguldott a seggében. Bella folyton sikoltozott, nagyon élvezte az egészet. Közben végig egymás szemébe néztünk, a farkam magától mozgott ki-be a fenekében. A szűk kis lyuka szinte minden csepp vért kiszorított belőlem.
- Áááááááááá! Elélvezek! - kiáltotta. Elélvezett attól, hogy a seggét basztam! Keményebben és gyorsabban mozogtam, amitől Bella egyre hangosabban és erősebben sikoltozott. - Óóóó! Élvezek!!! Csináld!!! Basszáááááál!

Bella teste megremegett, összeszorította a farkamat, és elélvezett. A feneke újra meg újra megrándult a farkamon. Újra meg újra tövigdöftem neki, mert már én sem bírtam sokáig.
- Évezz a seggembe! - kiáltotta. Ennyi elég is volt. Felkiáltottam, megragadtam a derekát, és a farkam minden egyes milliméterét a fenekébe löktem. Ő felsikoltott, és megint a karomba kapaszkodott, a farkam pedig a fenekébe robbant. Egymás után jöttek belőle a lövések, egyenesen Bella seggébe.
- Aaahh!...Aahhhh!...Ahhhhh!! - kiáltoztam minden egyes adag után. Éreztem, ahogy a spermám megtölti a lány seggét. Bella körémcsavarta a lábait, és őrült mosollyal jó mélyen magába szorított. Csak nyögtem, és hörögtem, éreztem, ahogy a feneke minden cseppet kisajtol a farkamból.
Mikor végre kielégült, elengedett. A szűk kis lyukából jól hallható cuppanással húztam ki a lassan puhuló péniszem. Olyan mélyen élveztem belé, hogy csak pár csöppnyi hófehér sperma folyt ki belőle. Bella lassan felült, remegő lábakkal lemászott az asztalról, és átkarolt. Én pedig szó nélkül megcsókoltam.
- Ez csodálatos volt - suttogtam. - Még soha nem volt ilyen jó - tettem hozzá mosolyogva.
- Ezzel én is így vagyok - felelte, és lehajolt a bugyijáért. Észrevettem, hogy a spermám kezd szivárogni a popsijából, de ő nem törődött vele. Rávette a bugyit, és rámmosolygott. - Remélem, hogy a többi bennmarad - nevetett.
Miközben felöltöztünk, még beszélgettünk. Kiderült, hogy velem csinálta először análisan! Korábban feldugott magának pár dolgot, például egy-egy dildót, de pasi még sosem volt ott benne.
- Végülis kifizetted a vacsorát, igaz? - nevetett, és megpaskolta a hasamat. Én csak nyögni tudtam, mire ő megint csak nevetett.

Elvitt a házukhoz, és találkoztam a családjával. Tipikus középnyugati família.
Másnap reggel felhívtam az autómentőt, Bella pedig visszavitt a kocsimhoz. Miután a szerelő megérkezett, és a kocsimat csörlőzte, a lány hozzámfordult.
- Köszönöm ezt a felejthetetlen estét! - mondta mosolyogva. - A fenekem még egy hétig fájni fog.
- Számomra volt a megtiszteltetés - mondtam, és szenvedélyesen megcsókoltam.
- De csak hogy tudd - mondta, és kacsintott -, ha legközelebb újra erre jössz haza, a popsim mindig nyitva vár.
- Akkor nemsokára találkozunk - mondtam, és beültem az autómentőbe.