Testvérháború I. rész 7-9. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepet kap, köztük talán a két legfőbb szereplő, Frances és Katie is. Emellett a történetet át meg átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt arra kérem, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

7. fejezet

Katie épp a konyhában volt, amikor Frances haza ért. Azonnal felfigyelt a felesége idegességére.
– Frances! Valami baj van? – vette ki az aktatáskát a nő remegő kezéből.
Frances rá nézett, Katie pedig azonnal észrevette a vörös foltot a gallérján. A szemei elkerekedtek, majd összeszűkültek.
– Az mi? – fogta meg a felesége karját.
Frances összevonta a szemöldökét.
– Micsoda? – lenézett az ingére, de nem látott semmit.
Katie közelebb húzódott és amikor felismerte a rúzsfoltot, hangosan felnyögött. Arca vörösbe fordult a dühtől. Felemelte a kezét és arcul csapta Frances-t, aki kissé megtántorodott.
– Hogy merészelted? – sikította a zavarodott nőnek. – Hogy tehetted? – ütötte meg megint.
Frances túlságosan meglepődött, hogy tiltakozzon, de amikor Katie már egyre jobban elvesztette a fejét, fel kellett emelnie a karjait, hogy védekezzen.
– De mit? – kiáltotta. – Mit tettem? – Megragadta Katie kezét a levegőben és gyengéden lehúzta.
– Az a rúzsfolt! – nyögte Katie és érezte, ahogy a könnycseppek legőrdülnek az arcán. – Ki az? Mondd meg! – küzdött a sírással. – Tudtam, hogy csak játszol velem. Csak nem akartam elhinni. Milyen hülye voltam! – szipogta, próbálva kiszabadítani a kezét.
Frances-t elöntötte a düh. Arca elvörösödött és szemeiben a fájdalom csillogott, amiért a felesége nem bízik benne.
– Senki – kiáltotta, amitől Katie egy csapásra elhallgatott. – Syrah megjelent ma az irodámban. Meg akart csókolni, de elküldtem. – Érezte, hogy egy könnycsepp csordul le az arcán. – Kérlek, higgy nekem!
Katie csak zokogott, de nem tudta elhinni.
– Mindig mindenki csak téged akart. Hogy mondhattál volna neki nemet? Sosem tetted – sírt, felidézve Ross szavait. Miért hazudna ilyet a saját nővéréről? A szabad kezével ismét megütötte Frances-t. Jeggyűrűjének gyémántja felsértette a nő arcát.
Frances érezte, hogy egyre jobban elönti a harag. Ellökte magától Katie-t, és mielőtt még parancsolni tudott volna magának, teljes erőből pofon vágta. Katie a padlóra zuhant, a szemei pedig elkerekedtek a megrökönyödéstől és a haragtól. Amikor rádöbbent, mit tett, Frances a felesége után mozdult és könny töltötte meg a szemét.
– Katie! Annyira sajnálom – fogta meg a nő vállát, próbálva felsegíteni.
A másik nő viszont elhúzódott és a falnak támaszkodott.
– Takarodj innen! – sikította. – Takarodj! – Frances felé nyúlt, de Katie megállította. – Ne merészelj hozzám érni! Csak menj!
Frances hátra tántorodott. Könny áztatta az arcát és érezte, hogy a térde elgyengül. Sosem ütötte volna meg Katie-t azelőtt. Soha. A falnak dőlt és arcát a kezeibe temette.
– Sajnálom – zokogta. – Kérlek. Én nem akartam. Csak megjelent és megcsókolt. De én nem akartam. Esküszöm!... Nem akartalak megütni.
Katie rá nézett és hirtelen elöntötte a Frances iránt érzett szerelem. Mellé húzódott és fájdalommal teli arcára nézett.
– Frances – nyögte és lassan átölelte a nő nyakát.
– Katie – suttogta a másik nő és könnyes szemmel a feleségére nézett. – Szeretlek – simogatta a szeretett nő arcát. – Tényleg nem akartalak megütni.
Katie ajkai hirtelen éhesen az övéire tapadtak. Letépte Frances-ről az ingét és megérintette a nő melleit. Frances lelökte a felesége szoknyáját és kezét a bugyijába tolta. Katie hevesen zihálni kezdett, ahogy a tapogatózó ujjak azonnal nedvessé vált ágyékához értek. Ajkaik ismét találkoztak és hevesen átölelték egymás. Nyelveik vad táncot jártak. Katie elfeküdt a hideg padlón, élvezve felesége érintését.
Frances is felnyögött, ahogy Katie ujjai a hátába mélyedtek. Katie háta megfeszült és egyre hevesebben zihált. Érezte, ahogy Frances csókokkal hinti tele a nyakát és a testét elönti a szenvedély.
Frances felült, majd maga után vonta Katie-t is és az ölébe ültette, hogy letéphesse róla a bugyiját. Katie felnyögött, ahogy a felesége ujjai belé hatoltak. Úgy hallotta saját sikolyát, mintha nem is az ő torkából érkezne. Minden izma megfeszült, ahogy Frances ujjai benne mozogtak. A felesége nyaka hajlatába temette az arcát, a puha bőrbe törölve könnyeit.
Frances az arcát és az ajkait csókolgatta, amitől végül a szenvedély rátört Katie testére. Hangosan felsikoltott és minden porcikája megfeszült.
– Katie! – szólalt meg Frances egy kis idő múlva, gyengéden simogatva a feleségét. – Én, esküszöm...
– Ne beszéljünk róla! – csókolta meg Katie. – Nem akarom tudni.
Remegő kezekkel simogatta Frances testét, nyögéseket csalva elő belőle, hogy most ő kerekedhessen felül és magáévá tehesse Frances-t ott, a konyha padlóján.

8. fejezet

Richard Katie-re bámult, az arcán éktelenkedő zúzódásokat méregetve. Vörös szemein azt is látta, hogy a lány sírt. Aztán Frances-re pillantott, aki a konyhaajtóban állt és észrevett egy kicsi de mély vágást az arcán. Feszengett és kezeit a zsebébe süllyesztette.
– Mi folyik itt? – vonta össze a szemöldökét Richard és letette az unokáját a földre. William odarohant Frances-hez, aki kézbe vette őt.
– Gyere be! – hajtotta le a fejét Katie. – Frances! Kérlek, gyere ide.
A hangja hideg volt és érzelemmentes. Frances odalépett a kanapéhoz és leült, hellyel kínálva az apját.
– Kérsz valamit inni?
– Nem, köszönöm – ült le Ridchard. – Mi történt, Frances? – nézett a lányára, aztán ismét Katie-re.
– Syrah meglátogatott – válaszolta Frances, felpillantva Katie-re, rettegve, hogy a feleségére ismét rátör a dühroham. – De nem történt semmi. De Katie nem hisz nekem.
Katie elfordította a tekintetét.
– Oké – válaszolta Richard. – De mik ezek a zúzódások?
Katie az apósára nézett, látványosan tudomást sem véve Frances-ről.
– Rúzsfolt volt a gallérján – mondta végül.
– Hogy történt? – nézett a férfi Frances-re. Nem akarta elhinni, hogy újra kezdődik az egész, amikor Frances most olyan boldog volt.
Frances az apja szemébe nézett.
– Meg akart csókolni. – Tekintete Katie-re vándorolt, aki most ismét rá nézett. – Sosem bántanálak.
A feledége megint elfordította a tekintetét.
– Nem hiszek neked. Tudom, milyen voltál az előtt.
Frances letette Williamet a földre, a kisfiú pedig Katie-hez rohant és az ölébe ugrott. Láthatóan semmit nem fogott fel a helyzetből. Katie gyengéden átölelte őt.
– Azt akarom, hogy elmenj – mondta Frances-nek.
A nő ledöbbent. Érezte, hogy könnycseppek folynak le az arcán.
– Én... nem tudlak elhagyni – suttogta. – Szeretlek.
Richard Katie-re nézett.
– Adj neki egy esélyt! – kérdte és megfogta a lány kezét. – Kérlek. A lányom még sosem kötődött még senkihez annyira, mint hozzád.
Katie rá nézett, majd ismét Frances-re, aki felállt és oda lépett hozzá, hogy letérdeljen elé. William lefejtette magáról az anyja karjait és elrohant játszani. Frances megfogta a felesége kezét és fejét az ölébe hajtotta.
– Kérlek – könyörgött, Katie pedig fájdalmas tekintettel nézett le rá.
Richard felállt.
– Azt hiszem, jobb, ha William velem marad. Nektek beszélnetek kell. Minden rendben lesz?
Katie és Frances is bólintott, de nem néztek egymásra.
– William! – szólt Richard a kisfiúnak, aki oda rohant hozzá.
Frances átölelte a feleségét és a mellére hajtotta a fejét, de Katie nem reagát.
– Mi az? – szólalt meg a kisfiú.
– Szeretnél még egy kicsit velem és a nagyival maradni?
– Juppí! – kiáltott William, majd Richard karjaiból integetett a szüleinek.
Frances felemelte a fejét, hogy Katie-re nézzen, aki ismét rá tekintett.
– Hinned kell nekem – suttogta.
Katie nem tudta, mit tegyen. Érezte Frances forró lehelletét a nyakán és megborzonjgott.
– Nem hiszek neked – suttogta és érezte, hogy a nő könnyei a nyakára hullanak.
– Adj nekem egy esélyt és bebizonyítom – zokogta Frances.
Katie szemeit elöntötte a könny.
– Sosem bíztam benned – suttogta. – Miből gondolod, hogy ez után fogok?
Frances szorosan magához ölelte őt. A felesége szavai késként hatoltak belé. Lehunyta a szemeit és gyengéden megcsókolta Katie-t, aki lassan átkarolta a nyakát.
– Je vous aime – suttogta.
– Én is szeretlek téged – simult hozzá Katie és ajkaik ismét találkoztak.

9. fejezet

Richard Katie-re bámult, az arcán éktelenkedő zúzódásokat méregetve. Vörös szemein azt is látta, hogy a lány sírt. Aztán Frances-re pillantott, aki a konyhaajtóban állt és észrevett egy kicsi de mély vágást az arcán. Feszengett és kezeit a zsebébe süllyesztette.
– Mi folyik itt? – vonta össze a szemöldökét Richard és letette az unokáját a földre. William odarohant Frances-hez, aki kézbe vette őt.
– Gyere be! – hajtotta le a fejét Katie. – Frances! Kérlek, gyere ide.
A hangja hideg volt és érzelemmentes. Frances odalépett a kanapéhoz és leült, hellyel kínálva az apját.
– Kérsz valamit inni?
– Nem, köszönöm – ült le Ridchard. – Mi történt, Frances? – nézett a lányára, aztán ismét Katie-re.
– Syrah meglátogatott – válaszolta Frances, felpillantva Katie-re, rettegve, hogy a feleségére ismét rátör a dühroham. – De nem történt semmi. De Katie nem hisz nekem.
Katie elfordította a tekintetét.
– Oké – válaszolta Richard. – De mik ezek a zúzódások?
Katie az apósára nézett, látványosan tudomást sem véve Frances-ről.
– Rúzsfolt volt a gallérján – mondta végül.
– Hogy történt? – nézett a férfi Frances-re. Nem akarta elhinni, hogy újra kezdődik az egész, amikor Frances most olyan boldog volt.
Frances az apja szemébe nézett.
– Meg akart csókolni. – Tekintete Katie-re vándorolt, aki most ismét rá nézett. – Sosem bántanálak.
A feledége megint elfordította a tekintetét.
– Nem hiszek neked. Tudom, milyen voltál az előtt.
Frances letette Williamet a földre, a kisfiú pedig Katie-hez rohant és az ölébe ugrott. Láthatóan semmit nem fogott fel a helyzetből. Katie gyengéden átölelte őt.
– Azt akarom, hogy elmenj – mondta Frances-nek.
A nő ledöbbent. Érezte, hogy könnycseppek folynak le az arcán.
– Én... nem tudlak elhagyni – suttogta. – Szeretlek.
Richard Katie-re nézett.
– Adj neki egy esélyt! – kérdte és megfogta a lány kezét. – Kérlek. A lányom még sosem kötődött még senkihez annyira, mint hozzád.
Katie rá nézett, majd ismét Frances-re, aki felállt és oda lépett hozzá, hogy letérdeljen elé. William lefejtette magáról az anyja karjait és elrohant játszani. Frances megfogta a felesége kezét és fejét az ölébe hajtotta.
– Kérlek – könyörgött, Katie pedig fájdalmas tekintettel nézett le rá.
Richard felállt.
– Azt hiszem, jobb, ha William velem marad. Nektek beszélnetek kell. Minden rendben lesz?
Katie és Frances is bólintott, de nem néztek egymásra.
– William! – szólt Richard a kisfiúnak, aki oda rohant hozzá.
Frances átölelte a feleségét és a mellére hajtotta a fejét, de Katie nem reagát.
– Mi az? – szólalt meg a kisfiú.
– Szeretnél még egy kicsit velem és a nagyival maradni?
– Juppí! – kiáltott William, majd Richard karjaiból integetett a szüleinek.
Frances felemelte a fejét, hogy Katie-re nézzen, aki ismét rá tekintett.
– Hinned kell nekem – suttogta.
Katie nem tudta, mit tegyen. Érezte Frances forró lehelletét a nyakán és megborzonjgott.
– Nem hiszek neked – suttogta és érezte, hogy a nő könnyei a nyakára hullanak.
– Adj nekem egy esélyt és bebizonyítom – zokogta Frances.
Katie szemeit elöntötte a könny.
– Sosem bíztam benned – suttogta. – Miből gondolod, hogy ez után fogok?
Frances szorosan magához ölelte őt. A felesége szavai késként hatoltak belé. Lehunyta a szemeit és gyengéden megcsókolta Katie-t, aki lassan átkarolta a nyakát.
– Je vous aime – suttogta.
– Én is szeretlek téged – simult hozzá Katie és ajkaik ismét találkoztak.

9. fejezet

Frances és Katie egész éjjel szeretkeztek, újból és újból belehajszolva egymást a legteljesebb gyönyörbe. Frances újból és újból elismételte, mennyire hűséges a feleségéhez, de a lány nem engedett. A köztes időben, amíg csak egymás karjaiban feküdtek, Frances igyekezett megoldást találni. A bizalom hiánya mély sebet ejtett a szívén.
Már hajnalodott, amikor végre meg tudott szólalni.
– Katie – suttogta lehunyt szemmel.
A lány felemelte a fejét és a felesége arcára nézett.
– Mi az?
Frances vett egy mély levegőt.
– Én... – húzódott el Katie-től – elmegyek. – Egy lendülettel felült és igyekezett erőt venni magán. – Azt akarod, hogy menjek.
– Hogy? – nézett rá Katie zavartan.
Frances felállt és a ruhájáért nyúlt.
– Elhagylak. Nagyon fáj, de muszáj lesz – öltözködött vontatott mozdulatokkal. Katie-re nézett, aki még mindig csak zavartan bámulta őt. – Nem érted? – lépett vissza az ágyhoz és átölelte a szeretett nőt. Katie még mindig csak értetlenül bámult rá. – Nem bízol bennem. Be kell bizonyítanom neked. A kezdetektől ezt bizonygatom, de most már tudom, sosem fogsz bízni bennem. – Könny szökött a szemébe. – Ez így csak időpocsékolás.
Katie nem hitt a fülének. Sosem hitte volna, hogy egyszer ezt fogja hallani Frances szájából.
– Miért mondod ezt? – zihálta.
– Sosem mondok le Williamről – állt fel Frances és folytatta az öltözködést. – P az én fiam is. Minden nap meglátogatom, ezt megígérem... Je vous aime – suttogta és Katie szemébe nézett. Aztán előre hajolt és gyengéden megcsókolta a lányt, mielőtt elhúzódott volna. – De így nem maradhatok veled... Bíznod kell bennem, ha azt akarod, hogy visszajöjjek... A szüleim házában leszek – fordult az ajtó felé.
– Frances! – kiáltott utána Katie, mire a nő vissza fordult. Szemeiben reménykedés csillogott. Katie érezte, hogy könny áztatja az arcát. – Én... ég veled! – Túl büszke volt, hogy maradásra kérje a nőt.
Frances elfordult, hogy elrejtse könnyeit.
– Azt hittem, nehezebb lesz neked – suttogta és a fejét csóválva elsétált.
Katie hallotta, ahogy csukódik a bejárati ajtó, és már semmi sem tartotta vissza a könnyeit.
– Frances! – kiáltotta, de hangját elnyomta az autó zúgása. Már túl késő volt. – Kérlek.
Frances könnyei is szabadon csorogtak végig az arcán, ahogy a kormányt markolta. Nem akarta, hogy így történjen. Amíg azt hitte, Katie bízik benne, minden szép volt. De így... nem tudta, lehetnek-e még valaha megint együtt.

Folytatása következik!

Vége az I. résznek!