Testvérháború I. rész 1-3. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

1. fejezet

Frances békésen üldögélt a bárszéken egy hideg itallal a kezében. A parti kezdett már kissé unalmassá válni. Ő a vad szórakozáshoz szokott. Dübörgő zene, tánc... Most viszont csak itt ücsörgött és csak néha kapcsolódott be a beszélgetésbe a többi vendéggel vagy a barátságos pultossal. Bő sötétkék nadrágot és V-nyakú pólót viselt egy vékony arany lánccal a nyakában, ami tökéletes kontrasztott képzett bronz bőrével. Szőke haja kibontva lógott le vállaira.
Felemelte a fejét, hogy a bárpult felett lógó tükörbe nézzen, amiben azonnal megpillantotta felé sétáló párját, angyali mosollyal az arcán.
– Mi olyan vicces? – fordult felé Frances és lábai közé húzta a lányt, hogy átölelje a derekát.
Katie átölelte a nő nyakát és gyengéden megcsókolta őt.
– Ez egy jogász parti, jogászoknak. És te, szerelmem, jogászként, nem élvezed, miközben én jól mulatok – kacagott. – Ezek az emberek nagyon kedvesek, Frances. Egyértelműen szeretnek téged. Ebben a pillanatban is azon morfondíroznak, miért nem csatlakozol a beszélgetéshez.
Frances végigmérte Katie gyönyörű arcát. Legnagyobb szerencséjére Katie gyönyörű nő volt, olyan testtel, amiért sokan ölnének, gyönyörű zöld szemekkel és semlymes, hosszú fekete hajjal. Ma este fehér selyem felsőt viselt, ami kiemelte kerek melleit, és térdig érő szoknyát. Vékony lábai magassarkú cipőjében csak még egzotikusabban karcsú látványt nyújtottak.
Frances tudta, hogy mindenki szerencsésnek tartja őt, amiért Katie az övé. És ő szerette is a lányt. Imádta kedvességét, megértő természetét és érzékiségét. Mindent imádott benne. Neki Katie volt a minden. A tökéletes nő.
– Haza szeretnék menni – mondta, végigsimítva Katie selymes bőrén.
Katie lesütötte a szemét, ahogy gyakran tette, majd ismét Frances szemébe nézett. Őt is mindenki szerencsésnek tartotta, és ő is annak érezte magát. Mindenki úgy gondolta, Frances a leggyönyörűbb nő, aki valaha élt. Egy angyali teremtés, akiben ugyanakkor semmi ártatlanság sem volt. Szürke szemei az elemi szépséget testesítették meg. De nem csak ez fogta meg Katie-t. A vonzereje, érzékenysége, és az a szenvedély, amivel szerette őt. Sok nő vágyakozott utána, ami miatt Katie majd belehalt a féltékenységbe.
Végigfuttatta ujjait az aranyló fürtökön.
– Rendben. Menjünk! – mondta végül. – Már most hiányzik a kicsi.
És, amit nem mondott ki, hiányzott neki Frances érzéki teste is.
Frances szélesen elmosolyodott, megértve a kimondatlan szavakat.
– Oké. Gyerünk! – azzal felpattant a székből.
Katie a mellkasára tette a kezét, hogy visszatartsa.
– Még el kell búcsúznunk – suttogta.
Frances beharapta érzéki alsó ajkát.
– Ó, el is felejtettem.
– Na gyere! – nevetett Katie és maga után húzta a nőt.

***

Frances a karjaiban tartotta a békésen szendergő tizenkilenc hónapos gyermeket, várva, hogy Katie kinyissa a bejárati ajtót. Nagyon hűvös volt odakint és a hó enyhén szitát.
– Katie! Mi tart ennyi ideig, szerelmem? – sürgette Frances.
– Hideg van. Remeg a kezem – válaszolta a másik nő és átkozta magát, hogy nem fogadta el a felajánlott italokat, amik talán felmelegíthették volna. Aztán megfordult és átvette a csöppséget Francestől. – Próbáld meg inkább te!
Figyelte, ahogy Frances küzd az ajtóval. Majd amikor végre bejutottak, Katie felment a hálószobába és az ágyba fektette kisfiát. Halk motozást hallott a földszintről, majd pár pillanat múlva forró csokoládé illata csapta meg az orrát. Elmosolyodott Frances gondoskodásának gondolatára. Átöltöztette a kisfiút a pizsamájába, majd gyengéden betakargatta.
Lassan ment le a lépcsőn, majd a konyha felé indult, ahol Frances már várta őt egy bögre forró csokival. A szőke nő felállt és átölelte őt.
– Sokáig maradtál – suttogta, francia akcentusapedig még érzékibbé tette a hangját. – Hiányoztál. – Azzal gyengéden megcsókolta Katie-t és mélyen beszívra illatát. – És hogy van a kis Egérke?
– Alszik, mint akit leütöttek – simogatta Katie a felesége tarkóját, hajfürtjeivel játszva. – Lefekszünk?
– Nem kérsz előtte egy kis forró csokit, hogy felmelegítsen? – kérdezte Frances, felvonva az egyik szemöldökét.
– Nem – pillantott végig Katie a másik nő testén. – Te jobban megteszed – suttogta csábosan.
Frances elmosolyodott. Könnyedén karjaiba kapta a lányt és kicipelte a konyhából. Katie a nyaka köré fonta a karjait és hangosan nevetett, ahogy Frances kettesével szedte a lépcsőfokokat és besietett vele a hálószobájukba.

2. fejezet

– Apa, én nem értem, hogy tűrheted el ezt a “kapcsolatot” Frances és Katie között – szűrte Ross a fogai között.
Richard türelmetlenül forgatta a szemeit. A fia már-már természetellenes utálata a nővére iránt már őt is irritálta. Már gyerekkoruk óta Ross, ismeretlen okból, zsigerből utálta a nővérét. Richard végignézte, ahogy Frances mindent megpróbál, hogy jól kijöjjön vele, de a fiú mindig szükségtelenül vitába szállt vele. Egyszer még neki is ugrott. Most is mindent megtett, hogy teljesen lerombolja az imidzsét Katie szemében.
Richard felnézett az újságjából és lesajnálóan nézett arrogánsan homofób fiára. Szomorú volt, hogy hiába adták meg Francine-nel minden gyermeküknek ugyanazt a szeretetet, törődést és támogatást. Mindig is tudták, hogy két vérszerinti gyermekük semmiben sem hasonlít egymásra, de egyre inkább egyértelmű volt, hogy Ross az, aki ellöki magától a nővérét.
– Frances a lányom és szeretem őt, ahogy téged is – mondta, majd elhallgatott, amikor belépett Flores, a cselédjük. Figyelte, ahogy a nő az asztalhoz lép, letesz két csésze teát, majd távozik, aztán folytatta: – Ez a házasság, mert én annak tartom, fiam, ugyanolyan, mint az én házasságom anyátokkal. – Sorban nyújtotta ki vastag ujjait. – Francine és én szeretjük egymást, itt vagytok ti, a gyerekeink, ők is szeretik egymást és ott van a fiúk, a kis William, és remélem, ti is ugyanúgy szerettek minket, mint az a csöppség a szüleit.
– Én szeretlek, apa – bökött a mellkasára Ross. – De ő? Úgy értem, amit ők művelnek ország-világ előtt, az természetellenes.
– A barátaink nem így gondolják, fiam – mondta Richard türelmesen. – Ahogy Francine és én is, mindenki más is egy átlagos párt lát bennük. – Felsóhajtott. – Most pedig, kérlek, haggy magamra, Ross! Nem akarok többet vitatkozni erről.
Érzelemmentesen figyelte, ahogy a fia még egy ideig ácsorog előtte, majd némán elhagyja a szobát.

***

– Jó reggelt, Papa! – lépett be Frances az apja irodájábanagy mosollyal az arcán. Báraz irodájuk ugyanazon a folyosón volt, már napok óta nem látogatta meg az apját. Túl elfoglalt volt.
– Frances DeValoi! – korholta Richard apai gyengédséggel. – Végre méltatod öreg apád egy kis látogatásra. – Felállt a székéből és átölelte a lányát. – Hogy van Katie és a kis William? – kérdezte gyengéden.
– A kis William kitűnően. Mindig a nagypapájáról kérdezősködik – mosolygott büszkén Francis. – Katie is jól van. Üdvözletét küldi.
– Én is üdvözlöm. És egy nagy ölelést küldök Williamnek is – mosolygott Richard. – Most pedig, ülj csak le, kedvesem! – foglalt ő is helyet. Egy pillanatig csak nézte a lányát, majd komolyabb hangnemre váltott. – Beszéltél mostanában az öcséddel?
Frances keresztbe tette a lábait.
– Az igazat megvallva, szerettem volna – vonta össze a szemöldökét. Richard büszkén nézett rá. Mindig szeretettel szemlélte, mennyire hasonlít rá a lánya. Ugyanazok az erős arcvonások, ha sokkal nőiesebb formában is. Ugyanaz a sötét bőrszín és szürke szemek. Azonban az anyjára is nagyon hasonlított aranyszőke hajával és gyönyörű arcával. Ross viszont teljesen olyan volt, mint Francine a szőke hajával és lágy vonásaival.
Aztán visszarángatta magát a valóságba, ahogy Frances folytatta: – Felhívta Katie-t, hogy elmondja, látta néhány régi partneremet, és vissza akarnak engem kapni. Hogy én csak játszom vele. Meg hasonlók. – Francia akcentusa egyre erősebb lett, ahogy rátört a harag. Bár már négy éve elhagyta Franciaországot, hogy az Egyesült Államokban tanuljon tovább és az apja jogi cégénél dolgozzon, ez megmaradt.
– Nagyon elszomorít az öcséd szűklátókörűsége. Azt hittem, anyáddal jobb embert neveltünk belőle.
– Nos, apa, tudod, hogy azóta meg akarja szerezni Katie-t, mióta megjöttem Franciaországból – gondolkodott el Frances. Amit Katie-vel egymás iránt éreztek, az szerelem volt első látásra, és Ross érzéseiről nem is tudtak semmit, egészen az esküvőjük utánig, amikor is a fiú vitába bonyolódott Frances-szel és elmondta mindennek. – Szereti őt és nem tudta, hogy Katie leszbikus.
– Ez nem mentség – mondta Richard. – Nem voltak együtt, amikor ti találkoztatok. Sosem szólt neki egy szót sem az érzéseiről. Te sem tudhattad, hogy érez, addig, amíg már túl késő nem volt.
– Igaz – válaszolta Frances, majd felállt és az ablakhoz lépett. – De tudod, hogy Ross mindig megszerzi, amit akar. Vagy legalábbis ezt hiszi magáról. És ha mégsem, akkor elpusztítja. – Egy pillanatra elhallgatott. – Nem akarom elveszíteni őt, apa. Ő az egyetlen nő, akit valaha is igazán szerettem. – A hangja elhalkult. A tizenöt emelettel alattuk pihenő autókat figyelte. – Ross nagyon nehéz eset. De azt szeretném, ha leállna a házasságom szabotálásával.
– Én megértelek, Frances – mondta Richard.
– Katie féltékeny típus – folytatta Frances, meg se hallva az apja szavait. A szemében fájdalom csillogott. – Már így is azt hiszi, összeszűröm a levet valaki mással. De nem mutatja ki. Úgy csinál, mintha semmi baj nem lenne. De van. Hallom a hangjában. Látom a szemeiben, apa. Ross pedig csak még rosszabbá teszi ezt. – Ismét leült és keresztbe tette a lábait, majd lesütötte a tekintetét az ölébe. – Nem akarom elveszíteni őt – jelentette ki ismét szomorú hangon.
Rivhard felállt és az asztalára támaszkodott.
– Nézd, kedvesem, miért nem kéred meg, hogy hagyja abba. Én már próbáltam, de talán te többre mégy.
Frances felnézett az apjára.
– Ötletem sincs, mit mondhatnék. Túl önző. Nem is érdekli igazán Katie, vagy hogy gyerekünk van. – A hangja kissé megemelkedett, amikor Williamről beszélt. Öklével az asztalra csapott és arca vörös lett a dühtől. – Kicsinálom, ha nem áll le ezzel.
Richard nagyon is jól tudta, hogy komolyan beszél. Több hasonló eset is történt már, és abból mindketten vesztesen jöttek ki.
– Úgy beszélsz, mint egy temperamentumos francia nő – nevetett. – Nyugodj meg inkább!
Frances a dühtől remegve állt fel, majd ismét leült és egy nagyot sóhajtott. Richard is visszaereszkedett a székébe. – A szavak erősebbek. Mint jogász, tudnod kéne, hogy a szavakkal többre mégy.
– De Ross nem jogász – fintorgott Frances és ismét rátört a düh.
Richard hátradőlt a székében és az állát simogatta.
– Csak próbáld meg! Sose lehet tudni.

3. fejezet

Frances csendesen lépett be a nappaliba, ahol Katie-t keresztbe tett lábakkal találta a kanapé előtt. William az ölében űlt és halkan gügyögött, amit Katie mosolyogva figyelt. Frances is elmosolyodott a látványra, és azt kívánta, bárcsak lenne egy kamera a keze ügyében, hogy megörökítse a pillanatot. Halkan felsóhajtott álmodozásában, Katie pedig felnézett a hang hallatán. Amikor William is meglátta, kimászott az anyja öléből és odasietett hozzá.
– Bonjour! – köszöntötte Frances. – Hogy van ma az én kis Egérkém – ült le a padlóra Katie mellé. – És hogy van az én drága hölgyem? – kacsintott Katie-re, dobva felé egy csókot.
Katie egyértelműen látta a tiszta szerelmet a felesége szemében.
– A te Egérkéd éhes – vigyorgott. – És a drága hölgyed is. Mindketten csak rád vártunk, hogy ehessünk, igaz, William? – mosolygott, mire a kisfiú hevesen bólogatni kezdett, miközben egy kis nyál csordult ki a szája sarkán Frances blézerére. Őt viszont mindez nem érdekelte.
– Akkor együnk! – mondta és felállt, hogy bevigye Williamet a konyhába, Katie-vel a nyomában.

***

– William végre elaludt – sóhajtott fel Katie, ahogy bemászott az ágyba. – Az a gyerek úgy csinál, mintha nem is lenne szüksége alvásra – döntötte a hátát egy párnának és Frances-re nézett, aki kényelmesen feküdt az ágyban kezeivel a feje alatt. Katie lenyűgözve bámulta a feszes izmait.
Frances az oldalára fordult, hogy ő is szemügyre vehesse Katie-t.
– Ma beszéltem a papával – mondta halkan. Tekintetük találkozott, majd közelebb húzódtak egymáshoz.
– Tényleg? – kérdezte Katie izgatottan. – Miről? – bújt közelebb Franceshez.
– Rossról – érkezett a válasz, miközben Frances átölelte a feleségét. – Papának se tetszik, amit Ross művel veled.
– Engem nem érdekel – válaszolta Katie nem túl meggyőzően. Aztán átkarolta Frances nyakát.
Frances örömtelenül felnevetett.
– Pedig de. Bármit is mondasz, tudom, hogy foglalkoztat – suttogta szomorúan, Katie ajkaihoz hajolva. – Ha be tudnám bizonyítani, hogy nincs okod félni... Az elmúlt négy évben sosem voltam hozzád hűtlen.
Katie felnézett a felesége szürke szemeibe.
– Ne beszéljünk erről! – suttogta, mint mindig, amikor már feszélyezte a beszélgetés és megcsókolta Frances-t. – Kérlek.
A másik nő visszacsókolta őt, majd Katie köntöse alá nyúlt, azonnal elfeledkezve a lány kétségeiről. Csak a puha test érdekelte.
– Persze – suttogta fátyolos hangon, magához ölelve a feleségét. Szenvedélyesen csókolóztak, nyelvük szinte összeforrt egymással. Egy idő után pedig már veszélyesen közel járt Katie ágyékához.
Katie végigsimított felesége karján és viszonozta a csókját. A köntöse alatt érezte a szőke nő kezét a fenekén. Halkan felnyögött.
Frances végigfuttatta kezeit Katie testén, egyik kezét a lány gömbölyű mellén ngyugtatva, mellbimbóját izgatva a tenyerével. Ajkait Katie-éihez nyomta, miközben gyengéden játszadozott a mellbimbóival. Sosem tudott betelni a lánnyal. Valahányszor szeretkeztek, az élmény mindig újszerű volt.
Katie-t is elvarázsolta a pillanat. Nem tudott már semmi másra gondolni, ahogy Frances tökéletes teste hozzá préselődött. A nő volt a legjobb szerető, akivel valaha is találkozott. Széttárta a lábait és közéjük húzta Frances-t, majd betolta kezeit a nő sortjába és megmarkolta kemény fenekét. Beharapta az alsó ajkát, ahogy rá tört a forróság. Próbált uralkodni magán. Nem akarta felébreszteni Williamet.
Frances egyre hevesebben zihált. Lerángatta Katie-ről a hálóköntösét, aki közben lehúzta Frances pizsamafelsőjét. Hamarosan már mindketten meztelenek voltak, ahogy Frances szerelme fölé hajolt és nyögdécselve préselte melleit az övéihez.
Katie végigfuttatta ujjait felesége haján. Testében egyre jobban gyülemlett a feszültség, ő pedig egyre hangosabban nyögött. Érezte, ahogy a csiklója hevesen lüktet.
Frances lágyan csókolgatta a lány puha hasát, majd lassan nyalogatta a bőrét. Átölelte felesége derekát, majd gyengéden belenyalintott a köldökébe. Érezte, ahogy Katie ujjai a hajába túrnak és lassan lejjebb indult. Az ő teste is egyre forróbb lett, ahogy már őrülten vágyott, hogy megízlelje a lány ágyékát.
Aztán lehunyta a szemeit, ahogy arcát éhesen a lány combjai közé fúrta. Katie hangosan felnyögött és belemarkolt a szőke üstökbe. Aztán elengedte és felesége vállába vájta körmeit.
Frances is hangosan felnyögött és megmarkolta a lepedőt szenvedélytől remegő kezeivel. Érezte, ahogy Katie teste remeg alatta, és ahogy az ő teste reagál erre. Hirtelen elhúzódott, mire Katie csalódottan felnyögött. Térdelő helyzetbe lökte magát és ágyékát Katie combjai közé tolta. Óvatosan előre hajolt és csiklóját a lányéhoz érintette. Mindketten hangosan felnyögtek a gyönyörtől.
Katie bámulta szerelme fátyolos tekintetét, ahogy a szőke fürtök aláhulltak fejéről, arcát keretezve. Megmarkolta Frances karját és beléfúrta a körmeit. Aztán szenvedélyesen megcsókolta a nőt és érezte, hogy testében a gyönyör eléri azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút.
Teste megfeszült és Frances-éhez nyomódott, miközben az egyre gyorsabban mozgott, övének préselve csiklóját. Frances érezte, ahogy elbeszíti az irányítást. Hangosan elnyögött és még egyet lökött, mielőtt rátört volna a végrelen gyönyör.
Érezte, hogy karjai elgyengülnek és Katie-re támaszkodott, aki átkarolta őt. Frances azonban még többre vágyott gyengéden csókolgatta a lány nyakát és finoman nyalogatta a puha bőrt.
– Ne, kérlek! – zihálta Katie. – Nem bírom már.
Aztán megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Frances elnyúlt mellette.
– Egyszerűen hihetetlen az étvágyad – kacagott, a nő mellei közé fúrva az acát.
Frances is nevetett.
– Csak nem szoktál még hozzá – válaszolta, mire Katie gyengéden megharapta a mellbimbóját. – Áucs! Ezért meglakolsz – kuncogott Frances és a hátára lökte Katie-t, leszorítva a karjait. – Márpedig kaspsz még – csókolta meg a lányt, majd lejjebb indult a melleire.
– Ne! – nyögte Katie, ahogy a szenvedély újból fellángolt a testében, de amikor Frances szájába vette a mellbimbóját, már képtelen volt tiltakozni.

Folytatása következik!