Társasjáték - Az ötödik szint

- Tehát akkor megyünk tovább! – vezette tovább Laci a játékot, mi pedig nem ellenkeztünk.
- A feladatom: „Szopogasd az egyik lány melleit addig, amíg el nem kezd nyögni a kéjtől!” - olvasta fel Laci az utolsó szintre érkezve feladatát.

Talán túlságosan is reménykedve néztem rá, és ebből arra következtetett, hogy nem bírnám csendben sokáig, így inkább Nórit választotta. Beletúrta fejét nagy mellei közé, és nyelvével játszott a bimbókon. Nóri keze a puncijához vándorolt, de Laci észrevette, és elhúzta onnan. Persze Laci nyelvtechnikája elég jó volt, így nem tartott tovább egy percnél, és Nóri az orgazmushoz közel elkezdett magas hangon nyögdécselni, amit aztán nagyon megbánt, mert a kényeztetés rögtön abbamaradt, hiába próbálta Laci fejét ott tartani kezével. Így már ő is majdnem elment, a lányok közül talán Panni volt még a legkevésbé felizgatva.

- Én azt húztam, hogy: „Válassz ki egy fiút vagy egy lányt, és nyalogasd a punciját/farkát addig, amíg el nem kezd hangosan nyögdécselni a kéjtől!” – mondtam, majd a három srác vágyakozó tekintetéről Panni picinyke puncijára esett a tekintetem, és úgy döntöttem, hogy én is megleckéztetem a srácokat. Laci helyett így Panni széttárt lábaihoz indultam, tekintetünk találkozott, és én elmosolyodtam, hisz az arcán izgalommal vegyes örömöt láttam átsuhanni. Leguggoltam, és lágyan végighúztam nyelvem a belső combján. Sóhaj volt a válasz, mire felemeltem a fejem, és szám elé tettem az ujjam, jelezve, hogy csak nehogy nyöszörögjön. Majd visszatértem ahhoz a gyönyörű, nedves kehelyhez, az elsőhöz, amelyet valaha is érintettem a magamén kívül.

- Csak a nyelveddel érhetsz hozzá, kézzel nem! - szólt közbe Laci, amikor ujjaimmal kezdtem széthúzni Panni ajkacskáit. Valójában így még izgalmasabb volt, nyelvemet fel-alá húzogatva kisajkain végül megnyíltak előttem a nedves redők. Finom íze volt, kicsit sósabb az enyémnél, és én mélyen a hüvelyébe hatolva nyaltam ki a nedvet. Panni jól viselte a megpróbáltatást, csendben, nehezeket lélegezve, csak a combjait szorította néha a fülemhez. Kíváncsi voltam, milyen az érintése a csiklójának, ezért, bár tudtam, hogy ez már túl sok lesz Panninak, nyelvem hegyével megkerestem kicsi, ágaskodó kéjpontját. Amilyen kicsi volt, olyan kemény, és bár szívesen szopogattam volna, de ahogy azt sejtettem, hatalmas nyögés volt a válasz nyelvem célba találására. Lassan abbahagytam, nem akartam megvárni, míg Laci rámszól, de úgy látszott, ez egyszer ő sem jut szóhoz.

Peti volt soron:
- „Válassz ki egy lányt, és kérd meg, hogy nyúljon magába tövig, majd nyalogassa le az ujját!” – hangzott a feladat. Peti Nórit választotta, aki, valljuk be, nagyon élvezte, hogy ennyire felizgatja a srácot, hiszen rajta még bugyi is volt, mégis őt választotta. Felhúzta a lábait, egyik kezével széthúzta a muffját takaró bugyit, és másik keze középső ujját kéjesen elsüllyesztette nedves barlangjában.
- Ahhhhh! - jött a mélyről felszakadt sóhaj, élvezte az ujját, és a látványt, hogy Peti ösztönösen elkezdte verni a farkát.
- Engedd csak el, te csődör, inkább mutatok neked valamit! - mondta kéjesen, miközben lenyalogatta az ujját. Peti elvette a kezét, mire Nóri megint benyomta magának az ujját, de most már kettőt egyszerre.
- Ahhh! Ez az, Uhhhhh! - közben ki-be jártak az ujjai a szétfeszített pinában, cuppogva, egyre gyorsabban.
Ekkor Laci jelentőségteljesen rám nézett, és én rögtön tudtam, mi a dolgom. A játék addig izgalmas, míg nem élvezünk el, tehát meg kellett állítanom Nórit.

Finoman leállítottam az egyre inkább extázisba forduló Nórit, majd Panni dobott és húzott egy kártyát:
- „Válassz egy fiút, és tedd a szerszámát vagy a melleid, vagy a feneked vágatába! Engedd egy kicsit mozogni is!”
Panni rájött, hogy miért nem akarta Laci annak idején elfogadni az ajánlatomat: mert a feladatok bizony nem ismertek tabut, így én nagy előnyre tettem szert a Jokeremmel.
- Ha egyszerre megcsinálom mindkét feladatot, kapok érte én is egy Jokert? – kérdezte, Péterre kacsintva. A szavazásban megint alulmaradt Laci, most már Zolival együtt (mi lányok persze szolidaritásból összetartottunk, Péter pedig átszavazott), Panni pedig gyorsan megjutalmazta a mellette szavazót. Lévén pici mellei voltak, Péternek inkább formás fenekét kínálta, míg Zolit melleivel vigasztalta. Egyenes lábbal állt Péter előtt, aki csípőjénél fogva döfködte, és ráhajolt Zolira, befogva annak farkát melleivel. A mutatvány nem tartott sokáig, mert Péter kezdte az „utolsókat döfni”, ezért Panni hamar kiszabadította magát, és mosolyogva visszaült a helyére.

Most Zoli került sorra, aki csak azért nem neheztelt Pannira az előbbi akciója miatt, mert ebben a pillanatban én jobban érdekeltem, főleg, miután átfutotta a feladatát: „Ujjazd meg az egyik lány punciját, miközben ő egy népdalt énekel. Ha elrontja vagy félbeszakítja nyögéssel vagy kiáltással, azonnal hagyd abba!”
Tudták, hogy jó hangom van, a tekintetek felém irányultak, és én már tártam is szét megadóan a combomat. Lacinak jobban örültem volna, de annyira vágytam már arra, hogy valami bennem legyen, hogy örömmel kezdtem neki a „Tavaszi szél”-nek.
Hangom megremegett, amikor Zoli ujja belém csúszott, de azért folytattam. Amikor már két ujjával pumpált, éreztem, hogy a sóhajtásom ritmusára vagyok kénytelen énekelni, így minden szótag után levegőt kellett vennem.
- ...kihit... vá... há... la... haszz...szak....Áhhhh! - tört ki belőlem, és már indult is az orgazmus, de Zoli egy szatír elszántságával fosztotta meg lüktető puncimat az ujjaitól. Egy pár másodpercig levegőt sem kaptam, a testem döbbenten gondolkozott, hogy folytassa-e mégis az orgazmust, aztán végül a tekintetek tüzében letett róla.
- Te mocsok! Megállj csak, ezt nem úszod meg! - nyögtem, amikor levegőhöz jutottam.
- Remélem is! – kajánkodott Zoli.
- Ez a játék! - nevetett Laci – És ha már a játéknál tartunk, mostantól mindenki tegye hátra a kezeit, mert úgy látom, nagy a kísértés mindenkinél, hogy magához nyúljon.

Folyt köv. ;)