Tanuljunk festeni! - 1. rész

-------------------------------------
Írta: kimbelina (http://kimbelina69.blogspot.com/2009/08/learning-from-master.html)
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com, http://pavlovurasag.blogspot.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :

 




2011. január


 


*************************************


 


Sóhajtva léptem hátra a faltól, és végignéztem a sarkot, amit lefestettem. Az ecsetről jókora festékcsöpp készült lehullani, de a padló helyett sikerült a leterített rongyra irányítanom. Szép kis hétvége elé néztem.


 


Ez reménytelen, gondoltam, és letettem az ecsetet, egy rongyba töröltem a kezem. Szembe kellett néznem a ténnyel, hogy ez nekem nem megy. Ráadásul nekem a tökéletesség a mániám. Ideje eldöntenem, mi fontosabb számomra: bebizonyítani, hogy milyen csodásan festek, vagy utána elégedetten végignézni a rendes munkán. És ahogy elképzeltem, hogy a barátaim átjönnek majd, és én büszkén vezetem körbe őket, már meg is volt a válasz. Itt profikra van szükség.


Csak pár hónapja vettem ezt a házat, amikor ideköltöztem az ország másik részéből. A szüleim támogatása és az új fizum nélkül nem tudtam volna megvenni ezt a csodás kis házat ezen a fákkal szegélyezett, csöndes, barátságos környéken. Annyira tetszett ez a hely, hogy még ezt a komoly felújítást is bevállaltam, csak az enyém lehessen.


 


Csak azzal nem számoltam, hogy nem értek sem a tetőfelújításhoz, sem a külső, sem a belső festéshez. És nem is volt rá időm, hogy mindent saját kezűleg csináljak meg. De amikor szakembereket hívtam, hogy felmérjék a munkát és árajánlatokat adjanak, folyton csak a testemet nézték, vagy ki akarták használni a naivitásomat, és túl sokat kértek. Életemben most voltam először egyedül – nem volt velem sem apám, sem semmiféle pasi, hogy elrendezze helyettem a dolgokat – és el sem tudom mondani, milyen nehéz volt elérni, hogy a férfiak komolyan vegyenek. Jó, az igaz, hogy jólesik, ha egy pasi a mellemet vagy a lábamat bámulja, még egy-egy koktélra is meg tudtam így hivatni magam, de ezúttal mindez csak jobban felsrófolta az árat.


 


Először néhány főiskolás srácot béreltem fel, hogy kívülről fessék le a házat. Éppen akkor járták házról házra a környéket melóért, amikor az új fűnyíróval kínlódtam. Biztosítottak róla, hogy előző nyáron végig házakat festettek, mondtak egy jó alacsony árat, és megígérték, hogy rögtön kezdenek. Tetszett az ajánlat, reméltem, hogy jó munkát végeznek majd, és az sem baj, ha lesz miben gyönyörködnöm. Hát mi rossz van abban, ha egy egyedülálló, 26 éves fiatal nő megnéz két 19-éves fiút, akik félmeztelenül mászkálnak a létrán? Igazán semmi.


 


Csak az volt a gond, hogy gázul dolgoztak. Gondatlanul. Ahhoz képest, hogy állítólag festők voltak, nem nagyon tudták megkülönböztetni a színeket. Ha nem találtam volna mindenféle ürügyet, hogy figyelhessem őket – na jó, rég voltam már pasival -, lombszínű helyett simán diózöldre festették volna a házat. A végén megcsinálták, amit kellett, de elég gyengén. Csak jöttek, és mentek. Ha nem lettem volna ott, hogy hajtsam őket, és nem takarítottam volna utánuk, semmire sem jutottak volna.


 


Amikor a fiúk végre elmentek, végignéztem a házat kívülről. Kétségkívül haladtak a dolgok a beköltözésem óta. De a szobákat már nem akartam ezekkel a fiúkkal csináltatni.


 


Ahogy befelé indultam, a szomszéd átintegetett a tornácáról:


- Jól néz ki! – kiáltotta. Eszembe jutott, hogy néha ránézett a festőkre, és ezért hálás is voltam, igaz, eddig nem sokat beszélgettünk. Elég szomorú, gondoltam, hogy manapság a szomszédok ilyen keveset beszélgetnek egymással. Ezen változtatnom kellett, főleg, hogy ez a pasi olyan jóképű volt, és láthatóan szabad.


- Köszönöm! Mondjuk a te házadhoz nem is lehet hasonlítani!


- Hát köszönöm. De te még csak most költöztél be. Nekem is elég sokáig tartott, míg így kipofoztam.


Mosolyogtam, intettem neki, aztán felmentem a lépcsőn az ajtómhoz. Kíváncsi voltam, vajon hány éves a pasi. Nemcsak jóképű arca és izmos teste keltette fel az érdeklődésemet, hanem a belőle sugárzó önbizalom is. Tényleg sokszor irigykedtem már a házára, makulátlanul volt kifestve, csodás helyen állt, és a behajtóján egy mindig tiszta sportkocsi állt. Miközben a lefekvéshez készülődtem, a pasi szavai visszhangoztak a fejemben. Barátságos volt, és megértően állt a felújítás rettenetes nehézségeihez. De amit mondott, kihívásnak is tűnt. Hmm. Talán még nem mondtam, de nemcsak a tökéletesség a mániám, de a versenyszellem is. Reméltem, hogy jobban is megismerhetem a szomszédomat. Még a nevét sem tudtam!


Szombat reggel sor is került az ismerkedésre. Kissé ideges voltam a festési képességeim hiánya miatt, úgyhogy kimentem, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Annyira dühös voltam, hogy gyakorlatilag a pasiba szaladtam.


- Jaj, bocsánat! – néztem fel végre, és elvörösödtem.


- Semmi baj! Minden rendben?


- Persze, csak ez a festés kikészít.


- Azt látom – válaszolta mosolyogva, és végigmérte a koszos ruhámat, amire valahogy éppen annyi festék jutott, mint a falra.


- Hát igen, ez nem az erősségem. De pihenek egy kicsit, kiszellőztetem a fejem, aztán folytatom.- ekkor jöttem rá, hogy ez a pasi hozzám jött. – Csak nem látogatóba jöttél?


- Dehogynem! Miután tegnap este beszéltünk, arra gondoltam, kár, hogy a szomszédok olyan kevéssé ismerik egymást. Gondoltam, szombat reggel biztos itthon leszel…


Bólintottam és mosolyogtam, be kellett ismernem, hogy a pasi kitalálta a gondolatomat.


- Milyen kedves! Gyere csak be, körbevezetlek…


- A nevem Jake.


- Örülök, hogy megismerkedtünk, Jake – fogtam vele kezet. – Én pedig Ashley vagyok. Fáradj beljebb!


Gyorsan körbevezettem, elmeséltem, miket akarok csinálni az egyes szobákban, és éreztem, hogy közben a pasi a testemet stíröli. Igaz, hogy csupa festék voltam, de azért jólesett ez a figyelem, éreztem, hogy vonzónak talál. Szőke hajam máskor a vállamra hullott, de most összefogtam két copfba. A festékes overálom a testemre feszült, kiemelte kerek fenekemet, csodás lábamat és főleg a mellemet. Vörös melltartó volt rajtam, átlátszott a fehér pólómon. Egész szexin néztem ki, mondjuk nem örültem volna, ha valaki a lakásomon kívül ilyesmiben lát.


A pasi bámult, és csak bámult. Ő is jól nézett ki a farmerében és a pólójában. Volt vagy 180 centi, csupa izom, és ha jól láttam, állán egy kis reggeli borosta is virított. Kissé már álmodozni kezdtem, amikor a nappaliban megszólalt:


- Látom, rendesen felszerelkeztél.


Végignéztem a festékvödrökön, a törlőrongyokon, a különböző méretű ecseteken és hengereken, a festőszalagokon és a többi apróságon.


- Hát igen, fel akartam készülni a melóra.


- Hát ööö… na mindegy.


- Na ki vele, mit akartál mondani?


- Hát hogy a jó cucc megvásárlásával még nem tanulsz meg festeni.


- Hát azt tudom… - szomorodtam el, és együtt néztük a sarkot, amit a reggel festettem ki.


- Na figyelj – adta a kezembe az ecsetet. – Megmutatom a technikát. Hátha így menni fog.


Most sem tudtam, hogy szavait vajon tanításként vagy kihívásként értelmezzem-e. De arra gondoltam, ha jobban meg akarom ismerni ezt a férfit, bele kell mennem a játékba. Még egyszer rápillantottam, ő bátorítóan bólintott, úgyhogy a falhoz mentem, megmártottam az ecsetet a festékben, és végighúztam a falon, az ablak mellett. Remegő kezemen nem segített, hogy ez a szexi pasi figyel közben.


 


- Na akkor adhatok pár tanácsot?


- Hát igen… de gondolom, csak gyakorlás kérdése, biztos jobban is fog ez menni.


- Igen, de addig egy csomó festéket, időt és energiát pazarolsz el. Figyelj, nekem rengeteg a tapasztalatom, örömmel segítek, ha előtte lecsippentesz egy kicsit az egódból…


- Tessék?


- Hallottad – kacsintott mosolyogva. – Azt látom, hogy egy akaratos fiatal nő vagy, aki szereti irányítani a dolgokat. De szerintem rá fogsz jönni, hogy ha ilyen munkálatokról van szó, jobb rám hallgatni.


Mondani akartam valamit, de inkább elhallgattam. Rájöttem, hogy nemcsak a festésről beszél.


- Jól van, Jake, igazad van. Szeretem elérni a céljaimat, és szeretem irányítani a dolgokat. De bevallom, hogy egyáltalán nem értek a festéshez. Szeretném, ha segítenél.


- Jól van! Először is: a festőszalagra semmi szükség. Nézd csak – emelte fel –. alácsúszott a festék. Nézd, én hogy csinálom.


 


A festékbe mártott egy másik ecsetet, és egy tökéletes csíkot húzott vele a falon, még csak nem is érintette vele a festőszalagot.


- Ezt meg hogy csináltad?


- Ezt te is meg tudod csinálni, Ashley, csak le kell lassítanod, és türelmesnek kell lenned. Próbáld meg itt.


Engedelmeskedtem, próbáltam úgy csinálni, ahogy ő csinálta, de megint túlfolyt a festék, és mellé is csöppent.


- Nagyon sietsz. Rá kell szánni az időt, hogy jól csináld – állt mögém, és megfogta a kezem, úgy irányította az ecsetet. Rögtön megértettem, hogyan kell megérinteni a felületet.


- Amíg siettél, csak összekented a falat. Türelem… - halkult el a hangja, miközben megint a festékbe mártotta az ecsetet, és a kezembe adta. Megint irányította a mozdulataimat. A közelségétől felmelegedett a vérem, a fülemre érkező leheletétől gyorsabban vert a szívem. De ahogy hozzásimultam volna, elhúzódott, távolról figyelte a munkámat.


 


- Ez az, Ashley, így már sokkal jobb. Folytasd csak, hozok otthonról pár szerszámot.


 


Amíg egyedül voltam, elgondolkoztam. Kellett volna egy kis idő, míg végiggondolom, hogyan mozdulhatnék rá erre a pasira, de közben meg folytatni akartam a festést, hogy lássa, mennyit haladtam, amíg távol volt. Teljesen lenyűgözött, hogy milyen könnyen átvette az irányítást – percek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy ő a főnök, ő mondja meg, mi legyen – és nem tudtam, hogy vajon csak a festés jár-e a fejében. Remélem, hogy többről is szó van.


Már vissza is tért, egy vezeték nélküli szórópisztolyt hozott magával.


- Szép munka, Ashley, így már sokkal jobb. Próbáljunk most meg egy másik színt. A másik falra ezt a színt szántad?


Megnéztem, melyik festékre mutat, és bólintottam. Felkaptam egy csavarhúzót, hogy felfeszítsem vele a festék fedelét, a másik kezembe meg a vastag ecsetet fogtam, amit a boltban adtak.


- Hagyd csak, Ashley, ez sokkal jobb lesz – térdelt le mellém Jake. Rápattintotta a szórópisztolyra a megfelelő fejet, és már szórta is vele a festéket a falra.


- Nem is tudtam, hogy ilyen létezik! – ámultam el.


- Hát igen, sokkal gyorsabban és hatékonyabban hordja fel a festéket. Az ecseteket majd valami sokkal jobb dologra fogjuk használni.


Megint eltűnődtem, és próbáltam rájönni az arckifejezéséből, hogy a lakás felújítására vagy egy kis ágytornára gondol-e, de semmit sem tudtam kiolvasni ragyogóan kék szeméből. Egyszerre tűnt komolynak és huncutnak. Nem tehetnem mást, folytatnom kellett a játékot – az irányítás az ő kezében volt.


Csendben dolgoztunk együtt, de pár perc múlva megszólalt.


- Mostmár elhiszed, hogy nem kell ide ez a festőszalag? Ezt is felhasználhatjuk valami sokkal jobb célra. És ha már itt tartunk, ugye tudod, hogy törlőrongyra sincs szükség?


- Na de nem akarom, hogy lecsöppenjen valami a padlóra…


- Azt én sem akarom. De akárcsak sok minden más esetében, itt is rendesen kell csinálni a dolgot, hogy szép legyen az eredmény. Nem szabad túl sok festék legyen az ecseten. Türelem!


Bólintottam, és hagytam, hogy a munka közben átjárjon magabiztos hangja. Próbáltam a festésre koncentrálni, de amiket mondott, eléggé elvonták a figyelmemet. Ahogy minden szavában felfedeztem egy kis rejtett értelmet, fokozatos melegséget éreztem a lábam között.


 


- A törlőronggyal eleve a hibára készül az ember. Feltételezi, hogy le fog csöppenni a festék. Semmi szükség rá, higgy nekem.


Bólintottam, mire ő felszedte a padlóról a rongyot, összehajtotta, és a szoba sarkába vitte.


- Na, hogy haladsz?


 


Megint a hátam mögé lépett, éreztem forró leheletét a nyakamon. Figyelte, ahogy festek. A technikám már sokat javult, most már sokkal lassabban mozogtam, és már nem fröcsköltem a festéket mindenfelé. Sőt, oda került, ahová kerülnie kellett - a falra! Kezdett tetszeni a dolog, és ekkor megéreztem derekamon a kezét. Ez akár még ártatlan mozdulatnak is tűnhetett, de aztán a keze feljebb csusszant, és ráfogott a mellemre.


 


Sóhajtva simultam hozzá, majdnem el is ejtettem az ecsetet. Sikerült elkapnom, de közben egy nagy zöld festékcsepp hullt a padlóra. A férfi keze elhúzódott, és én megfordultam, a szemébe néztem.


- Azt hittem, megértetted, hogy nem fogjuk a törlőrongyot használni!


- De, ööö…, azt hittem, hogy ...


- Jól hitted, előbb el kell fogadnod, hogy a gondatlanságodnak meg lesz a következménye – mondta szokásos magabiztos hangján, de láttam, hogy figyeli, hogy erre mit lépek. És én bizony léptem is, méghozzá azonnal.


- Ugye erre való a vastag ecset?


 


- Pontosan, Ashley. Egy kis büntetés legközelebb óvatosabbá tesz.


Felkapta az egyik új ecsetet, maga elé tartatta a két tenyeremet, és finoman mindkettőre rácsapott.


 


- Csalódottnak tűnsz, Ashley. Talán valami mást reméltél?


Elvörösödtem, azt hittem, talán félreértettem a szándékát, és túl sokat árultam el magamról. De hamarosan el is oszlottak félelmeim:


- Ne aggódj, Ashley. Erre még visszatérünk. Mindent a maga idejében. Ne feledd, türelem…


 


A padlóra lökte az ecsetet, és megint átölelt. Pár gyors mozdulattal kibontotta az overálom pántját, a derekamra engedte, és gyorsan levette rólam a pólómat. Kiemelte melleimet a melltartóból, és egyenként a szájához emelte, megszívogatta őket. A bimbóm mindig is érzékeny volt, úgyhogy hátradőlve élveztem a kényeztetést. A kezem az ágyékára csúszott, simogatni kezdtem a farkát a nadrágon keresztül, a másik kezemmel kibontottam a sliccét.


 


- Ne olyan gyorsan, Ashley. Egy kicsit precízebben, ha kérhetném!


Hátralépett, és lassan teljesen meztelenre vetkőzött, de közben végig a szemembe nézett. Szép rendben rakta egymásra a cipőjét, a zokniját, a farmerét, a boxeralsóját, és végül a pólóját. Csak kemény, merev farka jelezte, mennyire be van indulva – minden mozdulata, nyugodt tekintete a legnagyobb fokú nyugalomról tanúskodott.


 


- Te jössz.


 


Engedelmeskedtem, ahogy pár perccel korábban a festésben is. Levettem ruháimat, és szépen a padlóra pakoltam őket, közben végig a szemébe néztem – kivéve, amikor párszor a farkára tévedt a tekintetem.


- Ki akarsz elégíteni? – kérdezte.


- Igen! – vágtam rá azonnal.


- Akkor térdre!


 


Letérdeltem, és a férfi szemébe néztem. Ő folytatta az instrukcióit.


- Na most – kezdett bele nyugodtan, és az ecsetért nyúlt. – Ha megérzem, hogy megint kapkodsz, akkor megbüntetlek. Amíg szép türelmesen dolgozol, addig mindent rád bízok. És ne feledd, egy csepp sem hullhat le!


 


Izgatottan remegő kezekkel vettem szájamba a farkát. Gyorsan, éhesen mozogtam, úgyhogy nemsokára már éreztem is fenekemen az ecset csattanását: – Türelem, Ashley! A türelem rózsát terem!


Ismét dolgozni kezdtem a farkán, ezúttal lassú, hosszú mozdulatokkal, és éreztem, hogy saját nedveim is csordogálnak a combom belsején. A szájamba szívtam teljes férfiasságát, és felnéztem rá, ő nyilván megérezhette, hogy kész vagyok követni a szabályokat, úgyhogy letette a pálcát. Két marokra fogta a hajam, és finoman irányított. Tartani akartam a lassú tempót, de amikor simogatni kezdtem a golyóit, ő gyorsított be. Ki-be mozgatta a szájamban a farkát, finoman suttogta újabb parancsait, és én mindegyiket élvezettel teljesítettem. Felemelte a hangját egy kicsit, hogy jelezze, mindjárt elélvez. És hihetetlen önuralommal hozzátette:


- Ne feledd, Ashley, egy csepp sem mehet mellé!


Ekkor éreztem meg forró löketét mélyen a torkomban. Folytattam a szopást, lenyeltem minden cseppet, és mosolyogva néztem rá, mire ő kihúzta a számból a farkát.


- Szép munka, Ashley. Gyorsan tanulsz. Ideje megkapnod a jutalmad.


Nem várt válaszra, felkapta a festőszalagot, és beviharzott a hálószobába. A térdem kissé remegett, de gyorsan felálltam és utána siettem. Épp egy hosszú csíkot tekert le a szalagról, és letépte a végét.


 


- Jön a következő lecke. Az igazi profik a szalag nélkül is tudnak festeni. Sőt, sokkal jobb célokra is fel lehet használni. Feküdj az ágyra, kérlek.


Engedelmeskedtem, nagyon vártam, hogy Jake kielégítsen. Finoman a párnára irányította a fejem, és a kezét nyújtotta. A csuklómra tekerte a festőszalagot, és az ágytámlához kötözött vele. Eddig még senki sem kötözött le, de Jake kérdés nélkül megtette, ráadásul másodpercek alatt.


 


- Lábakat szét!


 


Tudtam, hogy így védtelen leszek, mégis engedelmeskedtem. A pasi az ágy lábához kötözte a bokáimat. Teljesen ki voltam neki szolgáltatva, és ettől kegyetlenül beindultam. Még egyszer rámnézett kérdőn, hogy meggyőződjön róla, hogy minden rendben van-e, mire én bólintottam.


 


Jake feltérdelt mellém az ágyra, és lassan, finoman nyalni és simogatni kezdte a combomat. Nagyon lassan közelített a punciajkaimhoz, és közéjük nyalt. Felnyögtem az élvezettől. Arcát elöntötte a nedvem, ami már a festés kezdete óta gyűlt a puncimban. Ugyanolyan türelemmel kényeztetett, mint amit az előbb tőlem elvárt. Lassan nyalogatott és ujjazott, követte, amiket élvezetemben remegve mormoltam neki: - Ez az, pont ott. Igen, igennnn…


 


Fel sem eszméltem, oly finoman és fokozatosan öntött el az orgazmus. És mikor végre elélveztem, a festőszalag megfeszült, és muszáj volt felsikoltanom. Ekkorát még sosem élveztem. Eddig minden férfi csak gyorsan megdugott, egyiküknek sem volt türelme vagy érzéke az ilyen kényeztetéshez.


 


Jake hagyta, hogy egy kicsit magamhoz térjek. Átvillant az agyamon, hogy bizonyára ott helyben magáévá fog tenni, lekötözve, védtelenül. De feltérdelt, egyenként kiszabadította a csuklóimat, a bokáimat. A combjaim remegtek egy kissé, úgyhogy az oldalamra fordultam, és kinyújtóztam. A pasi mögém feküdt, kiskifli-nagykiflibe, és a fülembe súgta:


- Ugye megérte rám hallgatnod?


- Igen, és nagyon várom a következő parancsot!


 


A pasi válaszul a lábam közé csúsztatta egyik kezét, játszott egy kicsit a puncimmal, aztán a farkát simította hozzám, ami már megint kőkemény volt. Élvezettel nyögtem fel, mire ő végre belémhatolt, és finoman elkezdett ki-be mozogni. Párnáért nyúlt, a hasam elé gyömöszölte, és lassan ráfordított, fölémemelkedett, közben folyamatosan kúrt hátulról.


 


- De jó mélyen vagy bennem… Ez az, gyorsabban!


 


Fokozatosan felhúzott a térdeimre, úgyhogy mostmár a klasszikus kutyapózban keféltünk. Így könnyebben begyorsíthatott, benyalhatott a mellemhez, megcsippenthette a mellbimbóimat. Percről percre gyorsabban kefélt. Az eddigi lassú és türelmes szeretkezés után felszabadító volt végre ilyen korlátlan szenvedéllyel kefélni. Egyre közelebb kerültünk az orgazmushoz, végül lenyúltam, és simogatni kezdtem a csiklómat.


 


- Igen, igen, ez az! Bassz meg, kúrd szét a pinám! Keményebben ez az! Igennn…!


 


Nem bírtam már beszélni, a testem összerándult, és elélveztem. Közben éreztem, hogy a pasi mélyen belémélvez. Keze mellemről az ágyra hullott, megtartotta magát, de alteste rámrogyott, izzadt, fáradt testünk összesimult. Egy kicsit így feküdtünk, élveztük közös orgazmusunk utolsó hullámait, aztán felkelt, és azt mondta, hogy kimegy zuhanyozni.


 


Erre csak bólintottam, és még hallottam utolsó mondatát, amit a fürdőszobából kiáltott ki:


- Jövő szombaton a nappalit festjük!