Tanulás... Nyáron..

- Akkor indulsz?
- Igen anya!
- Remek! Mikor jössz?
- Fogalmam sincs, utána még elmennék sörözni egyet, ha nem gond..
- Szinte most lettél 18, és már eliszod azt a maradék agyadat is?
- Vicces.. Szia!
- Vigyázz magadra.

Végre... El sem hiszem, hogy egy ajtónyi távolság ilyen sokat érhet.. Na, de akkor induljunk is.. Természetesen a magántanárom felé tartok.. Szerencsére alig lakunk pár utcányira egymástól, de mégis.. Ki a francnak van kedve ilyenkor tanulnia, nemde? Ahogyan sétálok a fák zöldellnek, a lányokon alig egy két rongy.. El sem hiszem, hogy ebbe nem gondoltam bele még idejében..

Ohh, na de itt is volnánk. Hányas csengő is? Hát persze, hogy a hármas. Már megint ez az idétlen "zene". Nem tudom hogy ez, vagy a kitalálója lehet idegesítőbb..

- Igen? - Üdvözöl a lágy, fiatalos női hang... Ismét...
- Én vagyok az, Vencel.
- Ohh, gyere csak.

Ajtó kinyit, lépcsőzés a másodikra. Minden kibaszott monotonná vállt. Éppen melózhatnék, bulizhatnék, mi több... Dughatnék.

- Ohh, szia, már tényleg vártalak. - Hogy tud mindig ilyen kibebaszott vidám lenni?
-Én nem annyira.. Mármint nem téged, te a legkisebbik probléma lennél az életemben.

A reakció nem maradt el, nevetett. Nem tudom, hogy ez természetes-e, de ahogy nézem ezt a gyönyörű mosolyát, hiába harminc valahány évesen áll előttem, ömm.. kedvelem, mondjuk így. Sportos alakja, gyönyörű mosolya, hosszabb barna haja, kora ellenére irigyelni valóan feszes keblei és egy icipicit izmosabb karjai minden egészséges férfi (fiú) emberből kihoz valamit...

- Na, gyere be mert soha nem végzünk. - Mondta nevetve.

Bemegyünk az ajtón, utána nappali, és persze miinnnddeenn szokásos. Vagy, várjunk csak... Miért ül itt a lánya?

- Szia Vencel. - Ő is vidám..
- Hali, hát te?
- Esetleg zavarok? Csak mert..
- Ne is folytasd, dehogy. Csak meglepett. - És tényleg nem udvariasságból mondom, nem zavar.
- Na Vencel.. Hol is tartottunk? Áhh, megvan. Látod-látod milyen kedves vagyok, már össze is írtam neked ezeket, csak számolgasd ki őket, rendben?

A mozdulatai, a gesztusai.. Ahogy nézem csak csak elmosolyodok én is.. Csodás ez a nő.

- Persze, természetesen, oké.

Ez valami vicc.. Megértem, hogy a lustaság miatt buktam meg de ez.. Jó, neki is állok, írok.. Vagy.. Bunkóság bunkóság, de miről beszélhetnek? Kicsit felbiccentek, így elég szépen hallom a szinte suttogó hangokat anya-lánya között, akik mily rendesek, halkabban beszélik dolgaikat, hogy ne zavarjanak.

- Tegnap is, hazajött 'négykor, aztán leküldött még a boltba, hogy még ott felejtett valamit.
- Piáért küldött?
- Kivételesen nem, de szerintem megváltozott.
- Kifejezetten. De én már összevesztem vele, hogy elválunk, és szevasz-tavasz, mehet el.
- Elnézést, bocsássatok meg, félreértés ne essék nem zavar, hogy beszéltek, csak akarva-akaratlanul is meghallom a szavaitokat, és nem zavar, sőt, megértelek titeket, csak biztos előttem, egy félig meddig idegen előtt szeretnétek megvitatni?

- Jajj Vencel -simogatja meg vállamat az anyuka-, kedves vagy, hogy szóltál, és talán igazad is van, de gondoltam befejezzük a... Gondolatmenetet.
- Persze persze, nem is miattam, miattatok szóltam, engem nem zavar.
- Aranyos vagy. - Nohát, ennek a fiatal lánynak ilyen selymes hangszíne is van?

Gyorsan le is hajtom a fejemet inkább az előző pozíciómba, és írok.

Írok.. De mióta? Uhh, 10 perce már..

- Akkor megyek. Szia anya, szia Vencel.
- Hali.
- Érezd jól magad!
- Kész vagy?
- Igen. Ami a feladatot illeti, még lenne egy.
- Jajj Vencel.. Tetszik a humorod. Na, add csak ide..

S a lágy kezecske az enyémre simul, majd elveszi a lapot. Most már kijelenthetjük. Felizgultam a magántanáromra.

- Igen! Nagyon ügyes voltál, mindegyik, közel mindegyik jó. Még adjak egyet-kettőt, vagy mára elég lesz?
- Hmm.. Ami azt illeti -gyorsan.. igen. Szemébe néz, pipa, elmosolyodás pipa. És iegn! Ő is mosolyog-, igen élvezem a társaságod, de ha nem bánod, mennék.
- Természetesen! Hadd nézzem az órát..

Pénz pipa, akkor irány az ajtó.

- Köszi szépen a segítséget, tényleg.
- Légy jó.

Akkor hátat fordít és... És.. Mi ez a puha, meleg simogatás a lapockáim között. Te jó ég.. Mindjárt elolvadok.. Olyan tökéletes.. Ne! Miért vetted el a kezecskéd te angyal? Áu.. És miért ilyen erősen csuktad be az az ajtót..

* * *

Pótvizsga  siker.. Illene valamivel megköszönnöm a segítséget.

- Annyaaaaaa.
- Éééééénn!
- Elugrok megköszönni a magánórákat.
- Tedd azt!
- Köszi, szia.
- Vigyázz magadra, szia!

Áhh.. A nyár melege.. Mármint a volt melege. Rövidülnek a napok, hosszabbodnak a rucik...Igen, kezd vége lenni a nyárnak.. A virágos.. Ajtó kinyit, "sármos" mosoly elő, ajtó becsuk.

- Jónapot, szia.
- Helló, segíthetek?
- Ömm igen! Szóval egy leányzó, pontosabban nő ismerősömnek szeretném megköszönni a segítségét, s érdekelne, hogy mint szakértő milyen virágot tudna ajánlani.

Jól esett, hogy az eladónő vette a poént, és egy igen jóízűt nevetett.

- Mennyire közelálló az az ismerős?
- Ömm.. Eléggé.
- A rózsa nagy kedvenc, csak könnyű félreérteni ugye..
- Annál jobb!

Ismét nevetés, mosoly, készpénz, köszönés, ajtó. Induljunk is tovább. Na igen.. Formás lány, hosszú farmer... Kár.. Kár. Áhh, az üzlet. Mondanám, hogy ajtó kinyit, de ezt kedvesen megteszi nekem egy kis elektromos motor. Csokit levesz, sor, igen, csak ennyi lenne, óhh.. Mily kedves ettől az öregasszonytól, hogy előreenged, "köszönöm", fizet, "köszönöm", és végre valahára csengő. A négyes. Nem, hármas.

- Igen? Ki az?
- Szia, Vencel.
- Ohh, hát Te?
- Csak egy kis.. Köszönet.
- Jajj, nee.. *nevetés*, feljössz?
- Úgy terveztem.

Na Vencel.. Felmész, és.. Fogalmad sincs, nemde? Remek! Ketten vagyunk. Gyorsan, kezeket hátra.

- Szia! Őszintén szólva nem hittem, hogy újralátlak..
- Ugyan, ja igen. Ezeket neked hoztam, tényleg köszönöm, nélküled valószínűleg most magyarázkodnék, hogy az az évismétlés nem is olyan rossz dolog..
- Nem hiszem el.. Neked ez valami szupererő?
- Mi?
- Midig megnevettetsz..
- Ohh.. Mondhatni az..
- Jajj, rózsa? Nagyon szépen köszönöm, tényleg kedves tőled.. A csoki.. Hahh de jó is lenne, ha megehetném..
- Megengedem.

Erre egyszerre nevettünk fel, és mindketten egymásra mosolyogtunk. Talán most.. De hogyan? Áhh, hagyjuk.. Nőjj fel Vencel..

- Szóval, tényleg köszi, remélem azért tetszenek..
- Mit csinálsz? Már mennél is?
- Ömm.. Jaa.
- Egy pohár víz? Látom rajtad a szomjúságot.

És tényleg szomjas vagyok. Honnan? Biztos anyai dolog..

- Igen, egy pohár víz tényleg jól esne, köszi.
- Ez a beszéd.

Ejj de formás fenekek.. Na de menjünk is beljebb, cipőt le. Szoba, szoba, de mi ez? Ez a.. A csend.. Mindegy üljünk is le a nappali kanapéjára. Hmm.. Kellemesen rugalmas, kényelmes. Pamut, vagy mi. Mindegy, nem bőr, az a lényeg.

- Nem kellett volna levenned.
- Mit?

- Halk nevetés.. Szép válasz.. -,

Jaa, a cipő, ugyan, megszokás.

- Tessék, a vized.
- Köszönöm.

Halkan belekortyolok, és igen. Csodálatos érzés ahogyan felfrissíti kiszáradt torkom. Hát Ő? Leül mellém, természetesen tisztes távolban, térdét maga mellé, felhúzza. Micsoda csábító pozíció.. Gyorsan le is teszem ezt a poharat, csak zavar.

- Na, és mesélj, hogy boldogultál?
- Egész egyszerű volt, szóbeliznem sem kellett.
- Naaa, gratulálok, ügyes vagy.
- Hiába is, a jó tanár, az jó tanár.

- Még szerencse, hogy elmosolyodva kacsintottam a mondat után.. Hisz elmosolyodott  Ő is. Most meg? Jól látom? Fél centit közelebb kúszott? -,

És veled mizu? Hogy-hogy egyedül?

- Móni bulizik, férjem meg.. Mondjuk úgy dolgozik.
- Nem az én dolgom, és bocsi, ha tolakodó lennék, de kibékültetek végre?
- Dehogy.. Ami azt illeti, csak rosszabb, alig váltunk pár szót.

Jajj, te farok, gyorsan vidítsd fel, boldog témát..

- Sajnálom, tényleg.. És ...
- Ami azt illeti, te többször nevettél meg ezalatt a másfél hónap alatt, mint Ő két év alatt.
- Jajj, ne mondj ilyeneket.. -gyorsan Vencel, érj hozzá. És szépen lassan a kezére csúsztatom a kez.. Igen! Várj.. Miért emeli fel a karom? Ohh.. Komolyan hozzám bújt? -, biztosan Ő is megtesz mindent a kapcs... - a picsába is a dumával -, Olyan jó meleg vagy.. Mármint nem úgy.

Ismét nevet, és mint ha szorosabban bújna hozzám.

- Látod? Erről beszélek.
- Figyelj.. - ohh..  Felnéz rám.. azokkal a gyönyörű szép zöld szemeivel.. -, Te egy gyönyörű nő vagy. Biztosan Ő is megbecsül, csak vannak problémái, és..
- Ne folytasd kérlek, csak hadd bújjak hozzád, olyan rég volt már..

Most vagy soha. Igen, szép lassan simogasd az arcát.. Szereti, érzem. Most emeld fel, ééésss.. csók. Csókolózunk.. Ajkai puhák mint ha pici párnák rendezett sorai lennének, és édesek. Egyre jobban vadak.. Nem gond, én is beszállok. Csak csókol, csak csókolom, minden csókja édes és.. Mi ez? Mi ez a meleg, csiklandozó, s izgató érzés? Áhh, a nyelve. Végigsimogatja alsó ajkam, és igen. Nyelves csók. Ajkaink vadul ízlelik egymást, míg nyelveink pár röpke pillanatra forró, pajkos viadalt vívnak. Kezeimet végigcsúsztatom derekán, egészen a lapockák aljáig.. És.. Imádlak nagybátyám, melltartók kicsatolva. Hmm.. Két csók között halk, kéjjel teli kacaj.. Tetszik neki.. Gyerünk, még ízleljük egymás puha ajkait, s kezem már a blúza alatt, hátát végigsimítva tűri fel csinos kis felsőt. Csókot befejezni, és csókolgasd végig az állát, majd puha, meleg nyakát, és végre, nehezedj rá a testeddel. Fekszünk a kanapén, a nyakát csókolgatom. Kezeimmel végigsimítom izmos kis hasát, s blúza alatt markolgatom a melleit. Derekával rugózik, nemiszerveink ruháink alatt egymáshoz dörgölődnek. Én is ösztönösen mozogni kezdek, s már mellkasát csókolgatom. Mozgás szüneteiben nagyokat sóhajt, s nyögdécsel. Már a hasát csókolgatom. Kihúzom melltartóját a blúza alól, majd kinyújtja kezeit, s a blúz is lekerül róla. Gyönyörű, feszes mellek, aránylag tökéletes bimbók. Ami a legszebb bennük, hogy velem fakas szemeznek. Rá is vetem magam a jobbra. Csókolgatom, nyalogatom, nyelvemmel eljátszadozom merev kis bimbójával, miközben bal kezemmel néhol-néhol megmarkolom, néhol pedig alátartok. Jobb kezem nyakánál van. Fel-le járva simogatom, ami a szaporább nyögésekből ítélve, tetszik neki. Itt az ideje a másik mellnek. Hmm.. Csodálatos. Szépen lassan felnézek, s ismét megcsókolom. Két izzasztó csók között szinte letépi pólómat, s eldobja azt. Szerintem is teljesen felesleges rám. Ismét csók csókot követ, majd a nyaktól kezdve, most a melleket kikerülve, a has közepén át a derékaljnál találom ajkaim. Nadrágját kigombolom, majd letolom és csókot ádok arra a bugyira is. Mi több? Vadul csókolom, falom azt a bugyit. Bal kezemmel hasát simogatva, jobb kezem leveszi a nem kellő fehérneműt, és csakhamar két nedves ajaknál találom magamat. Jobb belső combjától indulva csókolgatom minden egyes porcikáját, vaginája felett csókokkal elhaladok, s bal belső combját is megpuszilgatom, melyek szorgosan egyre távolabb kerülnek egymástól. Visszafele már nem kertelek, csókot kap a bal ajak, bal kezemmel megmarkolom a jobb combját, jobb kezemmel átkulcsolom a balt, és dörzsölgetni kezdem a csikló közelében, míg nyelveimmel végre behatolok abba a vaginába. Édesnek ugyan nem édes, de sebaj, áldott íz fogadja nyelvemet. Csak csókolgatom, csak nyalom, mire vad nyögések, s ösztönös derékmozgás a válasz. Bal kezemet szám alá teszem, s nyelvem alatt bedugom középső, s gyűrűs ujjamat, amelyek lágyan be is csusszannak. Csak nyög, és mozog, közben valamelyik kezével a hajamat túrja, s néha magához szorít.

Ennyi elég is.. Gyorsan felkúszok, s csókolózunk ismét. Fél kézzel kicsatolja övemet - ez az, amitől az idősebbeket kedvelem, a tapasztalat -, és fordítja az állást, alulra kerültem. Szemebe néz, majd elmosolyodik, rossz kislányosan kacag, lehúzza farmerem, s boxerem, s a makkomra forró nyelve tapad. Csak nyalja, simogatja, néhol lassan, gyengéden kézimunkáz. Puha, forró kezecskéje minden tapintása egy megváltás, a nyár kegyetlen tanulásai után. És most.. El sem hiszem, hogy nem sülök el.. Ajkait összezárva makkomat bekapta.. És ahogyan egyre mélyebbre, és mélyebbre hatolok ebben a forró, puha üregben, ösztönösen is mozogni kezd a derekam. Ahogy nyelveivel odabent is játszik csak gondolkodom, ki az az idióta barom, aki ezt az angyalt elhajtja, addig kezem hajába túr, és az utolsó szavaimat is csak nyögésekként hallhatja.

Felkúszik, s hátam mögé nyúl, pajkosan végigsimogat, végül magára ránt, ismét én kerültem felülre, és ajkam megint az ajkára tapad. Derekaink forró táncot járnak, péniszem vadul dörzsöli ágyékát, s egyszerre dugom be nyelvem szájába, péniszemet meg e szent, forrón és nedvesen ölelő lyukba. Az érzés valami elképesztő, amit jelen pillanatban érzek. Orgazmusomnak csak az szab határt, hogy tudom, Ő még nem igazán élvez. Bal kezemmel melleit markolgatom, jobbal az arcát simogatom, míg csókolózunk, s hágom hevesen. Érzem e ágyék csak szűkebb, egyre szűkebb, alig bírom, hogy ne menjek el.

- Ahh... Ezazz Ven.. Ahh.. Hu..

És légzései csak egyre szaporábbak, lábával magához kulcsol. Körmével végighasítja hátam, majd teljesen összeszűkül, és felkiált igazán vadul. Csak nyög, sóhajt, egyre hevesebben, s hangosabban, s azt követeli, hogy belé, az összeset belé szórjam. Én csak csókolom, s csókolom, érzem kevés van már, kezeivel fenekembe mar, s mikor szállék ki, mohón magához szorít. Elélvezek. Spermám kilövell, összeset ágyékába szórtam. Hangos nyögésemmel jelezem, mire Ő csak a hátamhoz nyúl, s forrón magához ölel.

Életem legcsodálatosabb nagyjából egy óráját éltem át. Le is szállok hát róla, s azzal mindketten felálltunk.

- Gyorsan rendbe szedem magam.
- Re-Rendben.

Hol van az az istenverte víz? Áhh meg is.. A már-már langyos víz is istenien lehűtötte izzó torkomat. Gyorsan fel is öltözök.

- Ilyen gyorsan felöltöztél?

Ez a halk kacaj a mondatai után.. Imádom.. Meg ezt a törülközőt is, amivel szégyenlősen eltakarja az előbb meghódított testrészeit..

- Igen.. nem terveztem, hogy eddig maradok. Bár félreértés ne essék. Életem legszebb perceit élhettem át veled azzal, hogy bejöttem.
- Édes vagy.. Figyelj mondanom sem kell ugye, hogy..
- Igen, botrány lenne. Kettőnk között marad.
- Köszönöm.. Köszönök mindent.
- Nem, én köszönöm, egyszerűen.. Csodálatos egy nő.. Inkább angyal vagy.

Ohh, már megint közeled... Istenem, ezek a mézédes ajkak..

- Légy jó..
- Remélem még viszont látjuk egymást.
- Meglátjuk Vencelem.. Meglátjuk..

Köszönés, és ajtó. Egyre sötétülő utca, lépcsőház, csap, hideg víz, és végül ágy.

És igen.. Ez is.. Ez is egy remek nap volt.