Táncoló árnyak-a pet és ura (gay-s/m)

Mint régi, letűnt korok idején, pislákoló gyertyák fényei világítják meg a falat, a tárgyak torz árnyékokat szülnek. Misztikus táncot lejt vetületük a helyiségben történő minden kisebb mozdulattól. Egy pici léghuzat is megmozdítja az elnyúlt formákat, amely időközönként a zárt ajtó küszöbe alól szökik be lopva.
A fiú, Scenlon, száraz kukoricaszemeken térdel, meztelen teste borzong, bokáját és csuklóját bilincs zsibbasztja. Mellbimbói elviselhetetlenül égnek, a szorító csipeszek miatt. Sérülést nem okoznak, hiszen mesterien vannak rá aggatva, de a fájdalom tompán önti el mellkasát. Legszívesebben a heréin lévő két csipesztől szabadulna meg, ami a golyókat fedő bőrt feszesre húzza. Élvezet és fájdalom, már régen összekeveredett tudatában, számára egyik a másik nélkül nem létezik. A térde is fáj, ha csak egy picit mozdul, a makacs száraz magok a legrosszabb helyre kerülnek!
Scenlon tekintete a semmibe réved, nem mer az urára nézni, aki alig pár méternyire, a szoba másik felében pihen a kedvenc foteljában. Szivarjának vége fel-felizzik, miközben őt vizslatja. A bőre szinte tüzet fog, ahol a parancsoló és félelmetesen határozott tekintet rátapad. Scenlon megremeg, amikor a zengő hang megszólal.
- Elég lesz, unatkozom, siess ide azonnal!- Scenlon rogyadozó térdekkel emelkedik fel, tudja túl lassan ér ura elé. A bokáján a pántokat lánc köti össze, így viszonylag ügyesen tud lépkedni.
Pier, egy kifinomult alvilági figura, sok pénzzel, izmos testtel és parancsoló tekintettel. Lába előtt hever fél Manhattan, de neki senki más nem kell, csak ő. A fiatal, hamvas bőrű biszex férfi, a petje.
- Nem voltál elég gyors szolga, ezért meg kell, hogy büntesselek! - Scenlon tudja, hogy hibázott, és már rogyik is térdre, fejét alázatosan lehajtja, összeszorított fogakkal vár.
Született pet.
- Az emelvényhez!- szól az utasítás és Scenlon világos bőrét megcsillantja a gyér fény, amint a kis emelvényre igazítja magát. Kényelmetlen, mert kemény és kicsi, fel sem tud feküdni rendesen.
- Fordulj meg!- szól az újabb utasítás.
A fiú megteszi, lábait maga alá húzza amennyire lehetséges és megpróbál elhelyezkedni úgy, hogy a mellein és a heréin lévő csipeszek ne nyomódjanak oda a márványborítású laphoz, amelyen kuporog. Nehéz azt a pózt megtalálnia, ami a legmegfelelőbb. Feneke égnek mered, lúdbőrözve várja az első csapást. Elkapja az izgalom hulláma, a farka kezd egyre inkább keményedni.
Az első suhintásra izgalommal vegyes, enyhe fájdalom nyílall a formás fenekébe, de a tizedik ütés hangjába már belekeveredik a fájdalmas nyögés is. Mocorgása erősíti a kínt, fenekének égető érzése mellé párosul a mellbimbói és heréje fájdalma is.
- Te kutya, ugye legközelebb gyorsabb leszel?
- Igen uram!
A huszadik suhintás után az úr szeme csillog, amint a vörösre paskolt feneket simítja, míg a másik kezével lenyúl a szolgája lába közé, hogy a merev hímvesszőjét megigazítsa.
- Ugye tudod, hogy mivel tudsz engem kiengesztelni, te engedetlen szolga?
- Igen uram - mászik le az emelvényről Scenlon, ura elé térdelve, automatikusan engedi be a szájába a merev falloszt. Egyik kezével Pier erősen tartja a fejét, a másikkal, pedig a farka tövét fogja, amit egyre hevesebben pumpál bele a forró szájba.
Scelont elkapja a köhögés, szemei könnybe lábadnak, torka kapar, de megpróbálja leküzdeni az öklendezést és lankadatlanul tovább szopja a másik férfi farkát. Szereti az ízét, a szép formáját és a nagy méretét. Kezdi belelovalni magát az oralba, egyre inkább felizgul ő maga is, pénisze őrülten feszül, már mindent megadna azért, hogy ő is hasonló kényeztetésben részesülhessen. Persze azt ki kell érdemelnie, ahhoz nagyon jónak kell lennie!
Az úr sokáig és lankadatlanul dugja a szép formás ajkakat és végre, több mint negyed óra múlva, teste megfeszül, nagyot kiáltva élvezi tele a szeretője száját. A fiú majdnem az összes ondót lenyeli, de egy kisebb adag a földre és ura nadrágjára folyik.Hiba!
- Még mindig nem tanultál meg rendesen szopni Scen, megint foltos lett a nadrágom! - Scenlon nagyokat és mélyeket lélegzik, hogy végre rendesen megteljen a tüdeje levegővel.Ajkait többször szét, majd visszahúzza, ó betűt formálva, hogy a beállt görcstől megszabaduljon.
- Feküdj vissza a helyedre és tedd szét a lábad, te ügyetlen! - Nehezen helyezkedik a hátára minden segítség nélkül, megbilincselt végtagokkal, nem is könnyű!
- Gyorsabban, igyekezz lajhár! - Scenlon megdörzsöli a csuklóját, amikor lekerül róla a bilincs, de a bokájához már nem mer nyúlni. Pier viszont a lábát is megszabadítja a béklyótól.
Scenlon belenéz a hideg, kék szemekbe, a csinos arcba és alig várja a büntetést, amit ura már bizonyára ki is ötlött.
Pier egy égő gyertyát emel magához, amivel egy arasznyira, szolgája teste felett megáll. Majd a lábujjtól kezdődően a feje búbjáig végig pásztázza a fénysugár a karcsú testet.
Scenlon remeg, mivel nem tudja mi lesz a vége pontosan, de azért sejti és a gyanúja be is igazolódik, amikor a köldöke felett sercegő hang kíséretében, odacseppen az első égető, viaszos csepp. Felszisszen, ura pedig három cseppentés után feljebb megy, most a csipeszekkel elszorított mellbimbóira kerülnek az égető kis adagok, amelyek bevonják a bimbókat, viaszos csapdába ejtve őket.
Ez már máskor is megtörtént, többször is játszottak gyertyával, de a nemi szerve ez idáig kimaradt ebből a „kényeztetésből”. Scenlon homlokán verejtékcseppek ütköznek ki, amikor már legalább a tizedik csepp folyik égetően a herezacskójára. Az egyik csepp óriásira sikeredik, mert Pier a szokottnál jobban megdönti a gyertyát, így az égető folyam, lefolyik egészen az ánusáig. Most először kiált fel igazán fájdalmasan, az egész procedúra alatt, és mintha ura szemében egy pillanatra szánalom tűnne fel, de utána vastag ajkai gúnyos mosolyra húzódnak.
Végre az úr lerakja a gyertyát és a sarokba sétál, ahol egy falba épített minibár van. Elővesz egy adag jégkockát és miután vissza megy a szolgájához, az egész adag a fiú lába közé zúdul. Enyhén remeg a szép test, amíg a kockák olvadoznak. Scen tűri, az összeszorított fogai közé egy fekete lakkozott műfallosz nyomul, amelyet önkéntelenül is szopni kezd.
Nagyokat cuppan a csendben, mellbimbóról lekerülnek a csipeszek, egy ügyes nyelv kényezteti őket. Furcsa a viaszréteg alatt érezni a simítást, Scen nagyon beindul, főleg, amikor megszabadítja Pier a csipeszektől alul is, a keze pedig fel s le, jár az ágyékán.
Szorít és simít a heréin, néha pedig veri a farkát, mesteri minden érintése. Scen már majdnem elélvez, amikor a másik elszorítja hímvesszője tövét és mélyen a szemébe néz.
- Kérd szépen, hogy elélvezhess!
- Kérlek, uram engedd, hogy elélvezzek! - Scen fájdalmas szorítást érez a golyóinál.
- Kérd rendesen!
- Kérlek, uram, engedd, hogy szolgád a kezed által elélvezzen.
Ez már tetszik az úrnak, így odahajol a szolgája ágyékához és a szájával fejezi be a dolgot. Néha brutálisan erőset szív, ütemesen és folyamatosan tartja a tempót. Scen kiéhezett és felkorbácsolt vágya végre megkapja a kielégülést, óriásit élvez, legalább négy löket spermát ad ki magából.
Bágyadtan és kielégülten piheg, amikor az ura fölé hajol és egy csókkal jutalmazza. A csók finom és Scen meg meri engedi magának, hogy keze az ura válla köré fonódjon és úgy ölelje őt. Az úr pedig megengedi, hogy az ő kis szolgája így fejezze ki háláját, amiért ilyen jól bánik vele!

-Vége-

2011.