Talán rossz kislány vagyok, de profin csinálom 1,

Egy átlagos nyaralásnak indult, aztán mire észrevettem, nyakig benne voltam. Húszas éveim elején járok, az a tipikus mindig jó kislány, eminens tanuló, csupa szív, erkölcsileg önmagammal szemben elég nagy elvárásokkal rendelkező egyén vagyok. Mióta az eszemet tudom, ha fiúkról van szó, akkor inkább a minőségre, mint a mennyiségre törekedtem, ergo strigulákat tekintve 4 fiúval csókolóztam és 2 fiúval volt szexuális kapcsolatom, szigorúan párkapcsolatban. A 2. sráccal már majd' 2 éve vagyunk együtt, amennyiben lehetséges a hét 7 napjából 8at, a nap 24 órájából 25-t. Ha azt mondom minden tökéletes, a történetem végére úgysem fogják elhinni, de attól én még így érzem.

Millió cikket olvashatunk a nők szexuális problémáiról, nos, egy darabig én is azon sajnos elég sok nő közé tartoztam, akinek a szex csak a partner kielégítésének szempontjából volt fontos és az orgazmust, csupán mint fogalmat ismerte vagy jobb esetben halvány elképzelése lehetett, hogy vajon milyen érzés. A jelenlegi párom ezen hölgyek táborából nehezen, de annál sikeresebben "segített át" a kielégült nők táborába. Eddig azt hittem ez kizárólag előnyökkel ás megannyi lehetőséggel járhat, de lassan rá kellett döbbennem, hogy annak ellenére, hogy a partnered százegy százalékosan kielégít, maga a tény, hogy fiatal és szép vagy, a lehetőségek előtted állnak, megmozgat benned valamit, aminek egész biztosan az édenkertre visszavezethető eredendő bűnhöz van köze.

Tök átlag nyaralásnak indult, 3 hónapra utaztam amcsiba apukámhoz, már nem az első alkalommal. Az előző nyaralásom alatt is volt barátom, kb. fele annyira, ha szerettem és negyed annyira sem működött a szex köztünk, mégis a megcsalás gondolata még csak eszem ágába sem jutott. Bár ez nem is attól függ. Az én esetemben csak úgy jött és pillanatok alatt magával rántott a mélybe. Onnan már minden mindegy volt.

Roppant unalmas péntek estének néztünk elébe, az egyetlen dolog, ami lázba hozott, hogy sztriptíz bárba készültünk a barátnőmmel… no nem azért mert beindítanak a csajok, hanem ahogy ott mondják: just for fun! A bár előtt még meg kellett keresnünk Amie bátyját és egyik haverját, akik biztos, ami biztos, elkísértek bennünket. Lasszóval kellett befogni a srácokat a belvárosban, azt hittem soha nem érünk oda. Besétáltunk a környék legjobb klubjába, ahol a többiek egyből italozásba kezdtek. Talán egy perc sem telt el azóta, hogy ott voltunk, barátnőmet megrohamozták az ismerősei. Mivel voltam már amcsiban egy párszor, volt szerencsém megismerni az ottani srácokat és szomorúan kellett megállapítanom, hogy a filmekben látottak ellenére elég lehangoló a felhozatal, így nem is számítottam nagy durranásra. Ráadásul a párom számomra maga a megtestesült tökéletesség és biztos voltam benne, hogy nincs fiú, aki őt nálam külsőleg lepipálja. Úgy szeretem, mikor az ember abszolút magabiztos az életet illetően és ilyenkor törik le a szarva. Megszemélyesítve ez a következőképpen nézhet ki:

Élet: - Úgy gondolom, sok mindent tudsz már rólam.

Ember: - Valóban. Néha úgy érzem, nem tudsz már újat mutatni. Elég bölccsé tettél már, ura vagyok a helyzetnek.
Élet: - Rendben, akkor lássuk, erre mit lépsz!
Ember: - Wtf?! o.O
És kakukk.

Igen, ez a pillanat volt az, amikor megláttam Őt, odalépett Amiehez, megölelte, Amie pedig habozás nélkül bemutatott neki. A látványa sokkolóan szép volt (ha lehet fiúra ilyet mondani). Egyértelműen emlékszem, hogy a bemutatkozó párbeszédem még meglepően józan volt a következőkhöz képest. No, nem azért mert olyan sokat ittam, hanem egyszerűen csak azért, mert az a srác lebilincselt már az első perctől kezdve! Nem elég hogy beszélnem kellett, ráadásul még angolul is! Meg kell mondjam… nem volt könnyű helyzet! Fekete göndör rövid haj, barna szemek, enyhén barna bőr, gyönyörű fehér fogak és az a mosoly..hmm..imádtam azokat a gödröcskéket a pihe-puha arcán. Egyértelműen látszottak az egzotikus vonások. Először Kubára tippeltem, de mint később kiderült, a szülei Marokkóból jöttek, ő viszont már az USA-ban született. Azt mondanom sem kell, hogy roppant férfias volt, széles váll, kidolgozott mellkas, kissé pocakos, de tökéletes összhangban. Sajnos nem sokáig élvezhettem a társaságát, ugyanis hamar tovább álltunk, várt a sztriptízbár. Eleinte igyekeztem elnyomni magamban az érzést és a gondolatát is próbáltam elhessegetni, de úgy, hogy minden héten abban a klubban buliztunk, elég nehéz volt figyelmen kívül hagyni. Amie látta rajtam mennyire tetszik a srác, még aznap este írt neki egy smst, hogy: a barátnőm szerint te vagy a leghelyesebb srác akivel eddig Amerikában találkozott. Sztem ezzel az üzenettel indult el a lavina, ami először lassan és alattomosan közelített felém, majd hirtelen elkapott és maga alá temetett.

A rákövetkezendő hetek ugyanúgy teltek, mint eddig. Időközben megtudtam egy-két információt Nathanről, mint pl. azt, hogy ő abban a bárban dolgozik, hostess, ami nem túl szerencsés, mivel ez azt jelenti, hogy mindenkit ismer, annyi a dolga h szórakoztasson és emelett annyi csajt húz meg, amennyit nem szégyell. Nem bukom a szoknyapecérekre, sőt ha lehet nagy ívben kerülöm őket, de ennek a srácnak a személyisége annyira magával ragadó, hogy ha bekerültél a vonzáskörzetébe, nem tudtál szabadulni a társaságából. Legközelebbi alkalommal már hármasban mentünk csajok a klubba, és mint vártam, Nate is ott volt. Meghívott minket egy pár italra és akkor kezdődtek a problémák, mikor észrevettem magamon, hogy a jelenléte pimasz kacérkodásra késztet, és ész nélkül flörtölök vele.

Amie fogta a kezem, Nate is rátette az övét az enyémre, majd megijedt, mennyire jéghideg. Elmondtam neki sokat sejtető szemekkel, hogy nálunk azt szokták mondani, hogy akinek hideg a keze, az jó az ágyban. Neki sem kellett több, egyből továbbfűzte a beszélgetésünket, a szemünk szikrázott, ahogy egymásra néztünk, álltunk egymással szemben, fogtuk egymás kezét és igazából lövésem sincs miről beszélgettünk, mert én ahogy voltam, elvesztem a pillantásában.

Következő mozzanat, mikor megkérdezte Amietől hogy jobb az inge, leljebb gombolva, vagy visszafogott szépfiúsan végig begombolva. Mindenki az utóbbira szavazott, mire én odaléptem és lassan elkezdtem kigombolni az ingjét a táncparkett kellős közepén. Mi ütött belém?!
Ez a kérdés a továbbiakban sokszor belém ötlött, választ a mai napig nem tudok rá. Az este tánccal és italozással telt, természetesen Nathan nélkül, mivel ő dolgozott. Egyszer csak a lányok leléptek, otthagytak egyedül idegenek között. Kétség sem fér hozzá kihez mentem "segítségért"...:) Beszélgettünk, majd hirtelen jött az ötlete, hogy megmutatja nekem a sidebart, ami szintén a klubhoz tartozik, cs külön üzemel, afféle kiskocsma. Egyedül a pultosok tartózkodtak bent, ők is a földszinten. Az emeleten kanapé és egy dohányzó asztal volt, nah meg persze mi..kettesben. Átlagban mindenkit elhajtok aki ennyire feltűnően el akar bújni velem, de ŐŐŐ..háhh...nem érdekelt semmi csak vele legyek! Ült mellettem, beszélt és én csak néztem azokkal a csodálkozó szemeimmel és nem tudtam nem gondolkodni azon, hogy lehet valaki ennyire édes, helyes..és ami még rosszabb, csodálatomnak gyakran hangot is adtam. Nah ilyenkor utálom, hogy ennyire őszinte vagyok. Ami a szívemen az a számon, és ezt hamar észrevette ő is, aztán ki is használta. Simogatta a combom, a régi, azaz a normális énem simán megmondja, hogy:
" Ne fogdoss Kedves, elvégre úgy tudom még nem vagyok a barátnőd!", de akkor úgy éreztem, "ohh bárcsak örökké simogatnál..!" Megállapította, h vékony és pici vagyok, ami szerintem nem igaz, de neki szemmel láthatóan tetszett. Megkérdezte hány kiló vagyok és mikor megmondtam, meglepődve viccesen megjegyezte, hogy simán felhajít és megpörget engem az ujján. A normális énem csak nevetett volna és annyit mondott volna: "Kizárt!" De a Nathantől megszédült énem beleült az ölébe és ennyit mondott: "Hagy lássam!" Felhajított kétszer-háromszor a kanapén ülve. Tetszett, hogy ennyire erős, nem csak egy felfújt izompacsirta. Aztán mire megint észrevettem magam, az ölében ülve a karomat a tarkójára kulcsolva mosolyogtam rá. Még a mai napig előttem van az az édes arca, ahogy vigyorog..Ott, pont mint a filmekben, lelassultak a képek, nem hallottam semmit, csak az ő arca volt előttem és legszívesebben forrón megcsókoltam volna, de valami visszatartott: Az az idegesítő kis hang amit folyton azt súgta:
"Nyugodj le, neked barátod van!"
Nah és mondd meg, jelen esetben ki érdekelne?! Itt ülök egy csoda ölében, kettesben egy kanapén, az illata bódít, a személye vonz, mint a legerősebb mágnes, és másra sem vágyom csak, arra hogy megkóstoljam… úgy éreztem magam, mint Éva a paradicsomban, csak neki a kígyó sugdosott és biztatta, hogy ízlelje meg azt az ellenállhatatlan almát, engem pedig a jó akart ettől a bűntől megmenteni. Már majdnem elszakadt a cérna, amikor az egyik kollégája felkiáltott a lépcsőn felfelé jövet, hogy fejezzük be, amit csinálunk, mert közeledik. "Köszönöm Istenem!"- gondoltam magamban - "Megmenekítettél az örök lelkiismeretfurdalástól!"
Mennünk kellett, záróra volt. Lesétáltunk, megfogta a kezem és vezetett. Még mindig nem találtam a barátnőimet, ezért megkértem kísérjen el egy helyre, ahol a többiek vártak, hogy hazavigyenek. Megölelt és úgy mentünk a járdán, messziről pedig láttuk, ahogy Amie és Hilary kissé spiccesen közelítenek felénk. Ideje volt elköszönni, megöleltem és reménykedtem benne, hogy nagyon hamarosan újra látom.
A nyaralásom elején bárhová mentem, bárkivel találkoztam, az első mondatuk vagy az volt, hogy "ahh te mennyire cuki vagy!" vagy az hogy "azt nézd micsoda rossz kislány!" az első változat nem lepett meg különösképpen, de a másodikat ottlétem alatt 3 hét után már másodszor hallottam, azelőtt itthon pedig körülbelül sosem! Eleinte frusztrált, gondoltam mit látnak ezek a vadidegenek bennem, amit én nem?! Aztán lassan rájöttem, hogy annyira jól tudom manipulálni önmagam, mint senki mást. SOHA nem voltam rossz lány, aztán tessék...

Nate már a legelején megállapította, hogy túl sokat gondolkodom, és nem kellene. Ez így van, de még mindig jobb kétszer meggondolni valamit, mint fejjel neki menni a falnak. Szerintem én ezt idén nyáron előre megfontolt szándékkal tettem meg és mondanám, hogy éééén marha, de ako a lelkiismeret gyötörne és konkrétan erről jelen esetben szó sincs!

Addig az estéig nem voltam biztos benne, hogy mit akarok, csak abban, mit nem akarok. Attól az estétől kezdve viszont nem tudtam mit akarok, de már azt sem mit nem, csak éreztem, de igen erőteljesen, hogy Őt nem kicsit, nagyon meg akarom szédíteni. Amellett hogy minden porcikám ezt sugallta, bennem volt az az oly ismerős birtoklási vágy, az az ösztön, ami akkor keletkezett, mikor megfigyeltem mennyire talpraesett, sokoldalú és népszerű fickó ez a "túl tökéletes, hogy igaz legyen" valaki, aki nem mellesleg körülöttem legyeskedik. És amit akarok, azt megkapom...igaz nem mindenáron, de akkor is, ez nagyon nem jó tulajdonság.

"Akkor kezdjük a játékot!" - gondoltam magamban és következő péntek este eszméletlen dögös szerelésben vettem nyakamba a belvárost, mint mindig, most is Amievel. A terv egyszerű: az ujjaim közé csavarni a kiszemelt "áldozatot!" és ha lehet annyi nyomot hagyni benne, hogy ne bírja ki, hogy másnap meg ne keressen telefonon vagy fészbukon. Játszadozni, persze bizonyos határokon belül, amit egy párkapcsolat szabályai még megengednek. Hm. Nah persze!

Tökéletesen működött minden, Nate nem tudta levenni rólam a szemét, elismerő bólintásokkal nyugtázta a látványom és én roppantul élveztem, hogy nyeregben vagyok. Ennyivel meg is elégedtem. Az este végén hazamenet előtt odamentem elköszönni tőle. Egy lánnyal beszélgetett, akit meglepő módon én is ismertem. Kedvesen mosolyogtam rá, de egyből lejött, hogy az öltözékem túl jól sikerült ahhoz, hogy ez a lány értékelni tudja a társaságomat Nathan közelében. Nate egyből velem kezdett el foglalkozni, a lány szeme pedig szikrákat szórt, majd közölte, hogy a srác itt mellettem az ő pasija. Igen. És?:D Tudtam, hogy nincs barátnője, úgyhogy nem érdekelt a dolog. Nathant sem. A vibrálás kettőnk között egyre intenzívebb volt. Panaszkodtam neki, hogy megfáztam és herpesz van a számon. Ő erre viccesen megjegyezte, hogy nem kellene annyi fiúval csókolóznom...majd hozzátette, hogy nagyon szerencsés az a srác, aki engem megcsókol, és bárcsak megtehetné. Őszinte válaszom zsigerből jött, meg sem tudtam állítani:

- Ohh, bárcsak én is megcsókolhatnálak.
- Nos, ezen könnyen segíthetünk! Várj meg, mindjárt végzek!
- Jó lenne, de nem.
- Szval azt kívánod, bárcsak megcsókolhatnál, de nem akarod?!
- De, akarom, kívánom, vágyom rá, de nem lehet.
- És miért nem?
Aztán jött a fejvakargatás, zavarba jöttem. Vajon hogy mondjam meg neki? Hát hogy, hogy?! Jó gyorsan.
- A barátom otthon vár rám...
- Oh nagyon sajnálom, nem akartam tolakodó lenni.
- Nem, nem én sajnálom, hisz én mondtam neked ilyeneket!
- Nah jó tudod mit, elárulom neked, már a kezdetek óta tudom, hogy van barátod és tiszteletben tartom, de attól még szeretnék barátkozni veled, együtt lógni, vigyázni rád, ha úgy van...
Annyira tudja, mikor mit kell mondani, és hogy tud levenni egy nőt a lábáról. A legjobb, hogy tudtam ez csak meseszöveg, de el akartam hinni… félig sikerült is.
- El sem tudod képzelni, mennyire fogsz hiányozni!... Bárcsak... hmmm..
- Ne haragudj, de annyira gyönyörű vagy és ellenállhatatlan!- ekkor megfogta a derekam és magához húzott- legszívesebben megragadnálak, megcsókolnálak, szétszednélek.
Az a szenvedély. a közelsége, éreztem a leheletét a nyakamon, ahogy édesen a fülembe búgja mit csinálna velem, megragad, megszorít, olyan férfiasan lágyan, amitől egyszerűen kiszállt az erő a lábamból, úgy éreztem a kábulattól menten összeesek! Olvastam már egy pár erotikus regényt, úgy gondoltam, ez mind mese habbal, de mikor a saját bőrömön tapasztaltam, nem hittem el, hogy mindez velem történik. Elkapott és lebilincselt.

Elemeztem az elmúlt estét, kerestem a kérdéseimre a válaszokat, és erre a megállapításra jutottam: a hangja, a mosolya és az illata az, ami lefegyverez és hiába is keresem a válaszokat, tű a szénakazalban. Azon vettem észre magam, hogy arról ábrándozom milyen jó érzés megcsókolni, átölelni, érezni, hogy akar engem. Főleg, miután Amie hozta a hírt, hogy Nate SMS-ekkel bombázza, és rólam beszélgetnek.
"Ez azz!"- gondoltam magamban - "a jó öreg végzet asszonya külső mindig beválik!" Elégedetten ábrándoztam tovább, mert akkor még nem tudtam, hogy itt, a saját játékomban már rég elveszítettem az irányítást az események felett.

Megígértük Natenek, hogy szombaton is megyünk a bárba, ám ez nem jött össze és mivel ő ennek ellenére kitartóan mondogatta Amienek, hogy velünk szeretne lógni, vasárnap kitaláltam, hogy este mivel úgyis kaszinózni fogunk, hívjuk meg őt is és menjünk le a folyópartra sétálni és beszélgetni. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy nem tartottam be az ígéretem, ezért bátorkodtam meghívni őt. A normális énem nem volt büszke rám. De ki bánja?! Csak barátok vagyunk. Az idő rosszra fordult, Nathan csak később ért rá, ezért változtattunk a terven: Amie, az exe és az egyik haverja feljött Amie albérletébe csocsózni. Ott ragadtunk.

Hajnali 2 volt, mikor már lemondtam arról, hogy Nate is csatlakozik, ekkor viszont jött az sms, hogy úton van. Utólag elmondta, hogy a bárban volt, szülinapi partit tartott valaki és dolgozott. Tudtam, hogy az utolsó szava hazugság, de nem érdekelt, örültem, hogy ott volt, minden bosszúságom elillant, ahogy meghallottam a hangját. Épp hogy beértünk a házba Amie közölte, hogy elmennek enni valamit, de mi maradjunk itt nyugodtan, majd jön. Tudtam, hogy valami rosszban sántikál, hisz akkor hívott volna magával minket is. Megijedtem, hogy kettesben kell maradnom egy üres lakásban az éjszaka kellős közepén egy elképesztő pasival, magamtól féltem a legjobban, eddig erős egyéniségnek tartottam magam, aki tud uralkodni az érzésein és a vágyain, de azóta, hogy ismerem Őt, kételkedem mindenben. Körbevezettem a házon, ő pedig mindig minden helyzetben a lehető legközelebb állt hozzám. Bűzlött az alkoholtól, nem is csodálkozom, hogy ilyen bátor. Leültünk a nappaliban a kanapéra, beszélgettünk sokat és akármiről is volt szó, mindig egyre lyukadtunk ki: szex. Már megint eljátszotta ezt a levegőbe dobálós dolgot, így egy darabig az ölében ültem és szemmel láthatóan kínlódtam, hogy nem csókolhatom meg. Ő őszintén, többször is tudtomra adta mit szeretne, én pedig megbeszéltem vele, vagyis inkább magammal a csókolózás mellett illetve ellen szóló érveket. Hiba volt. Túl sok volt a pro.:D Már egy jó 2 órája ott ülhettünk, mikor kapott egy üzenetet. Amie volt. Afféle figyelmeztető jelzés, hogy nemsokára hazaérkezik. Nate eddig is elég rámenős volt, de tudatában annak, hogy már csak pár perce van addig, hogy elérje, amit akar, még jobban rákapcsolt.

- Tudod mi az az eszkimó puszi?
- Tudom, inkább hagyd, nem jó ötlet!- már azt sem tudtam mi tükröződik jobban az arcomon: a sóvárgás, vagy a rémület.
- Ígérem, nem csókollak meg, csak engedd, hogy megmutassam!
- Rendben.
- És tudod mi az a pillangó puszi?
- Igen, és mondom, hogy hagyjuk!! - megmutatta és még mindig állta a szavát.
- És tudod milyen a francia csók? - persze, hogy tudom, és mondd, neked meg mi a fenének kell ennyire ellenállhatatlannak lenned? Hagynom kellett volna, hogy ő mutassa meg, de igazából köpni-nyelni nem tudtam, így megtettem én. Mikor az ajkam az ajkához ért, a megbánás helyett valamiféle végtelen elégedettség fogott el. Imádom. Az első csók kicsit durvábbra sikeredett, harapdálta az ajkaimat és a nyelvemet. Nem vagyok egy csókvadász, nem sok áldozattal ékeskedem, úgyhogy ez nagyon új volt. Mondtam neki, hogy szeretem a szenvedélyes szexet és imádom, ha érzem, hogy a pasi megbolondul értem, de ezt nem pont így gondoltam.
- Te tetted! – mondtam. - Miattad van az egész!
- Ééén? Nem én csókoltalak meg téged!
- De te eszközölted ki, valld be!
- Igen, én voltam!... Meg kell jegyeznem, nagyon jól csókolsz.
Nah most erre mit lépjek?! Hogy te meg nem? Olyan nincs, majd korrigálunk!
- Te is! Csak ne harapdálj légyszi, azt nem szeretem.
- Rendben.
És mint ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva, a kulcs fordult is a zárban, belépett Amie, vigyorgó öntelt arccal, és megkérdezte, hogy jól szórakoztunk-e. Ha tudnád...
Én még mindig a sokk hatása alatt voltam, egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy megtettem..Elvörösödtem. Még jó, hogy félhomály volt és Nate szóval tartotta Amie-t, így talán nem volt olyan feltűnően egyértelmű, hogy megtörtént. Akkor még nem tudtam, hogy az a bizonyos lavina, még mindig alattomosan, ám egyre gyorsabban közelít felém.

{folytatás hamarosan}