Szünet

- Semmit tudsz a szerelemről – mondta Chatrina, és ledobta magáról a harisnyakötőjét.
- Nem. – Ken eloltotta a cigarettáját, és letakarta a lámpát. A szoba kényelmetlen félárnyékba borult. A sötétség keményen megülte a falakat, és belepiszkított a sarkokba. A füst önmagát emésztve illant el a puhán feszülő semmibe.
- Mit akarsz? Valami nagyot? Hatalmasat?
Ken nem felelt. A bakancsa százkilósnak tűnt, míg végül sikerült lerúgnia. A trikóját is lehúzta, és a nőre nézett. Nem sokat látott belőle.
- Csókolj meg – kérte az asszony.

Ken habozva magához húzta. A testek feszülése pattogzó elektromosság volt az üresség kriptájában.
Nyelveik harcoltak egymással. Testük szaga olyan volt, mint az olajban rotyogó őserdőé. Chatrine combja kivillant, Ken a fenekébe mart.
- A férjem nem fog örülni, ha megtudja.
- Lószart. Örülni nem fog, de nem is fogja érdekelni. Ő… Ken tekintete az ablakon át a gyártelepre révedt. Nem fejezte be a mondatot.
- Hát mutasd meg.
A nő nyitott szemmel feküdt az ágyra. Öle bozontos árnyéka megvonaglott. Ken felnyúlt neki és nedves lett tőle a keze.
- Csináld már.

Az összeolvadás nem volt hosszú volt a csúcsig. Ken mégis tartott az asszony szexualitásától – úgy érezte, mintha egy verem mélyén küszködne, hogy eljusson a fényig. A nedvek a szeméremtest mohósága idegen érzéseket keltett benne. Potenciája megfeszült, küzdött, harcolt – és a férfi alig várta hogy vége legyen a küzdelemnek.
A nyögések felrázták álmukból a sötétséget. A sóhajok újra el, és elnyugtatták.
- Még – kérte az asszony, és megfordult. Szájába vette a férfit, aki nyelvével a sápadt húsba temetkezett.
Odakinn felsikoltott a műszakváltást jelző sípjel.
Az éjszaka csillagai vérezni kezdtek.
- Tovább – Chatrine nyögései megbicsaklottak, csípője vonaglani kezdett, remegve préselte ki magából édes nedveit.
Hullámzás, hullámzás a végtelenbe.
- Nem szeretsz – mondta Chatrine, és felült az ágyon. Cigarettájának parazsán át nézte a férfit.
- Indulnom kell. Majd hívj – Ken rövid ideig öltözött, aztán becsukta maga mögött az ajtót.
A nő teste hamar kiszáradt. Sokáig nézte a füstöt, mely a mennyezet felé kígyózott. A sarkokban nem mozdult a sötétség.