Sztriptíztől hajnalig 4/4.

*


– Ne merd azt mondani, hogy még el sem kezdődött a buli! – fenyegetett meg Tünde az ölembe ereszkedve. Vivien még időben elkapta onnan a kezét.


A földszinten teljes kapacitással folytak az események, szószerinti értelemben véve is.


– Te hol jártál? – kérdeztem összehúzott szemmel.


Feleletképpen átölelte a nyakam és feszes melleihez vont. Ildi személyében az élő válasz is megérkezett – a két lány egyidőben visszatérése csak megerősítette a feltételezésemet, hogy együtt hancúroztak az emeleten –, s leült velünk szemben.


– Zabszem befér már? – utaltam a korábbi kijelentésére, amikor még azon izgult, hogy minden rendben legyen az italok és szendvicsek mennyiségét illetően.


Fülemhez hajolva súgta:


– Beee… Jó ötlet volt az a vibri, hogy elővettétek.


– Az ágyon találtuk, nem kellett elővenni… Azt gondoltam, Mariannal játszadoztatok… Ildinek is tetszett? – néztem a lány felé, aki a többiekhez hasonlóan, már nem bajlódott a combjai összezárásával, az én helyzetemből jól látszott rózsaszín puncija.


– Imre kérdezi, hogy jó volt-e a vibri… – ismételte meg Tünde hangosan a kérdésemet.


Ildi mosolygott, és mutató-hüvelykujj körével jelezte elégedettségét.


Vivien, aki közvetlenül mellettünk ült, és akivel, egy perccel korábban még élénk érdeklődést mutattunk egymás iránt, Tünde háta mögött hozzám hajolt:


– Mekkora? – Értetlenségemet látva hozzátette: – Csak azért érdekel, mert ha nem valami extrém nagy, vagy éppen nem miniatűr mütyürke, akkor bemutatok egy kis műsort, feldobni a társaságot.


Amíg Tünde és az azonnal kíváncsian elénk guggoló Ildi közös erővel, szakszerűen elmutogatták a vibri méretét és egyéb paramétereit, és izgatottan megtárgyalták a lehetséges bemutató részleteit – anélkül, hogy a társalgásból akár egyetlen szót is elszalasztottam volna –, végignéztem a Vivien által feldobni kívánt társulaton. Legalábbis azokon, akik közvetlenül körülöttünk tobzódtak.


A párok és triók cserélődtek, a tüsihajú lány például valahol elveszítette a két srácot, vagy lecserélte őket egyetlen csajra… ám mire ezt zavartalanul végiggondoltam – anélkül, hogy nőnemű partnerével felfüggesztették volna egymás cicijeinek tapizását – fenekét a mellette ülőhöz tolta. S mivel türelmetlen fészkelődése kétséget sem hagyott afelől, hogy mit szeretne ezzel a helyezkedéssel kiprovokálni, az – egyébként másik lány cicijeit ízlelgető – ártatlan, szomszédos srác egyik keze feltűnés nélkül odaaraszolt a popsihoz, és két ujja becsusszant puncit birizgálni.


Emese – akit a vibrátoros kaland óta alig-alig láttam – egyik karjával olyannyira csimpaszkodott tánc közben partnere nyakába, hogy az eddig sem nagyon rejtegetett félgömbjei teljes valójukban visszamosolyogtak az érdeklődőkre. A másik keze lassúzás közben összetapadt testük közé préselődött, el sem tudtam képzelni, így beszorulva, hogyan bírja húzogatni, amit elkapott…


Vivien és Ildi közben megegyeztek, hogy együtt felmennek a kis rózsaszín rezegősért, hosszan néztem utánuk. Tünde maradt az ölemben, és gondos háziasszonyként onnan szemlélte a vendégsereget.


– Sok puncit megjár ma a kis vibrid… – nevetgéltem, már előre élvezve Vivien produkcióját.


– Nem is rossz ötlet! – kacagott, nyakamat ismét átkarolva. – Ha mindenkibe bedugjuk, ma többet lesz használva, mint eddig összesen.


*


Dupla-popsi – régi jó szokásához híven – láncban fogadta a látogatókat. Úgy oldotta meg a sorozatlövést, hogy nem egy emberbe próbált többször életet lehelni – pontosabban szívni –, hanem többen lőhettek egyet-egyet. Mindezt a földszint és az első szint közötti lépcsőn, félúton.


– Mindjárt megnézem… – jelentkeztem önfeláldozó arccal, amikor már többen beszámoltak erről a lépcsős kalandról, legalábbis csupán a megtekintéséről. – Van is ott valaki, vagy csak mindenki távolról veszi szemügyre?


– Egy dugta, egy meg várakozott, amikor láttam – válaszolta Melinda, hangjában némi neheztelő éllel, és letelepedett mellénk.


Többnyire Tünde cicijét simogattam úgy, hogy karomat eredetileg a combjainál vezettem be a ruhája alá, ám idővel ez az egyre gyűröttebb öltözet a dereka tájékán összpontosult, mint egy harmonika. Így gyakorlatilag deréktól lefelé meztelenül ült az ölemben. Érdekes felfedezésre tehetnének szert szexológusok, ha becsöngetnének egy ilyen buliba, s aztán elmagyarázhatnák nekem is kutatásuk eredményét és a konklúziót: Miért az eltakart cicikhez törekedtem, s miért nem a szabadon álló puncihoz?


– Vivient vagy Ildit nem láttad? – kérdezte Tünde az újonnan érkezőtől, aki tagadólag rázta a fejét és közben kilötyögtette az italát.


– Felmegyek, megnézem őket… – vállalkoztam. Egyrészt kíváncsi voltam Dupla-popsira a lépcsőn, de főleg furdalt a kíváncsiság, hogy a vibrátorért elinduló csajok mit művelhetnek már legalább tíz perce.


Vélhetően Tündének is ez utóbbi fordult meg a fejében, bár talán nem is nézőként részt venni egy esetleges csajos szexben, hanem tevőlegesen:


– Majd én! – ugrott fel az ölemből, aztán csekély hatékonysággal lehúzogatta a ruháját, majd pucéran maradt popsija élénk rázásával a lépcső felé sietett.


Melindával maradtunk, aki számos egyéb jó tulajdonsága mellett arról nevezetes, hogy szeret egyszerre több farkat szorongatni. Egymás felé fordultunk, kényelmesen hátradőltem, és terveztem a karomat feltenni a háttámlára, hogy semmi ne akadályozza meg a lányt, ha szeretné kézbevenni a farkam, Gondoltam, fel fogom ajánlani, hogy jobb híján – mivel csak eggyel rendelkezem – fogja két marokra… Egymásra mosolyogtunk, és elégedetten állapítottam meg, hogy mozdul felém a keze.


– Melinda vagyok – mondta, s jobbkeze állt a levegőben.


Attól sem lepődtem volna meg jobban, ha Mata Hariként mutatkozik be… Én is morogtam valamit, és az öntelt vigyor lecsúszott az arcomról. Mindenesetre a megtervezett mozdulatot befejeztem, s a kézfogás után karomat a háttámlára helyeztem.


– Te kinek az ismerőse vagy? – érdeklődött verbálisan, anélkül, hogy megfogta volna a rendelkezésére álló egyetlen farkat. Lehet, hogy kevesli?  Korábban a fürdőszobában kettőt mosogatott nagy gondossággal és kitartással.


– Tündéé – közöltem, és azt nézegettem, melyik irányba távozzak.


– Mert nemcsak Tündével láttalak, hanem Mariannal is, és ha nem csalnak a szemeim, akkor Tünde húgával is a pultnál – Büszkén tekintett rám, talán elismerésre várva, milyen jó megfigyelő.


– Én meg láttalak a fürdőszobában… – jegyeztem meg.


Erre elpirult. Ha az előbb magamat nem értettem – tudniillik Tündének miért a nehezebben hozzáférhető, eltakart cicijeit simogattam a szabadon álló puncija helyett –, akkor most Melinda is megfejendő rejtvényként ült mellettem. Hogyan pirulhat el egy lány, aki fél délutánon át az egész vendégsereg szemeláttára, legalább négy srác falloszát kényeztette kettesével? Hogyan pirulhat el, ha a népes közönség közül egyetlen ember megemlíti, hogy látta ezt az esetet?


Nem igyekeztem kibogozni, de kínosan éreztem magam addig az egyetlen másodpercig, amíg meg nem tette az eredetileg várt mozdulatot: egyik lábát és egyik kezét átlendítette a combomon.


A velünk szemközt ülők is módosítottak a felálláson, a tüsihajú csaj – anélkül, hogy megszüntette volna összekapaszkodását egy másik lánnyal, azt magával húzva – fenekét hátratolva, jókora terpeszben, óvatosan ráereszkedett a mellette tüskeszerűen meredező farokra. Ezzel felborult a rend, mert – ahogy látszólag ő is mással volt eddig elfoglalva – korábban a srác is az ellenkező oldalra irányította figyelmét és tapogatását.


Melindának elmúlt a zavara. Saját, rajtam átvetett combja árnyékában diszkréten nyomkodta a nadrágom elejét. Ahogy a népi nyelv árnyaltan kifejezné: nem sokat gatyázott. Közben felnevetett, amikor kissé előrehajolva belestem a lába közé. Puncija is nevetett, mint egy száj, ami kissé megnyílt és úgy is maradt, miután a gazdája mintha megnyalta volna az ajkait.


Szemben velünk a bájos arcú lány – aki savanyúan vette észre, hogy tapizójának meredező farkára hirtelen egy másik punci húzódott – nem ért rá hosszasan csodálkozni, mert hátulról játékosan elkapták a cicijét, ahogy az óvodások egymás szemét szokták befogni: „találd el, ki vagyok!” Kikerekedett szemmel fordult meg, és gyorsan rá kellett jönnie, hogy célszerűbb a száját kerekítenie, mert bekapásra kínálnak az elvesztegetett helyett egy másik falloszt. Így amíg az általa eredetileg helyzetbehozott farkat a tüsihajú igazgatta magába tövénél és zacskójánál markolva, addig az ő száját könnyedén kitöltötte egy másik.


– Van kedved felmenni? – kérdeztem Melindától. Helyesbítettem: – Feljönni?


– A fürdőszobába? – csodálkozott.


– Akár… Megfürdetsz? Lehetne olyan is, de kicsit többre vágyom…


– Baszni akarsz? – kérdezett rá kissé nyersen, ám gyakorlatiasan.


Gyorsan bólintottam, nehogy azt gondolja, hogy ezen még tanakodnom kell előtte, bár kézzelfoghatóan érezhette a helyzet aktualitását.


– Azért jöttél a buliba? – faggatott tovább. Úgy láttam, kérdéseivel tud még számomra meglepetéseket okozni.


– Már a szervezéstől benne vagyok a buli-projektben, és úgy fogtunk hozzá, hogy mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és persze, amihez talál partnert magának. – Mivel ez a válasz nem elégítette ki, s bár a keze kitartóan dolgozott, továbbra is mérlegelő arccal nézett rám, hozzátettem: – Én, aki itt ülök alattad és félig a kezedben, úgy képzeltem el, hogy a legszebb lányokkal így-úgy szexelni fogok, és a szünetekben élvezem a társaságot, gyönyörködöm a cicikben… – Szemléltetésül megfogtam a közelebb eső, megnevezett testrészét.


Tétován bólintott, amiből nem derült ki, hogy megért, egyetért, vagy esetleg indulhatunk az emeletre egy actiont lebonyolítani. Benyúltam a széttett, hosszú-hosszú lábak közé. Igen ütőképes nedvesedést tapasztaltam, ami tovább komplikálta a helyzetet: nem értettem, mit kell még megfontolnia.


A szemközti kiscsapat már sínen volt, mindenki megtalálta az élvezet forrását, és vedelték is derekasan. Az eredeti 2 2 felállásból a két középső talált egymásra. A jobbszélen tartózkodó lány, akit kezdetben még a tüsihajú tapizott, bekapcsolódott a játékba, és a mellette ülve lovagló, hűtlenkedő barátnőjének segített, hogy a kisméretű, ám lelkes fallosz ki ne csusszanjon belőle…


– Én is azért jöttem, hogy jól érezzem magam – folytatta hosszabb szünet után Melinda.


Elkezdtem fészkelődni:


– Akkor ne fogjuk vissza magunkat! – lelkesítettem, és már nagyon mehetnékem volt az emeletre, Tünde szobájába.


Nem vallottam be az igazik okot: Kíváncsi voltam már, mit csinálnak a lányok, akik „felszaladtak” a vibrátorért. Ha mellesleg még ezzel az igazán mutatós, karcsú lánnyal is összejön valami, az pedig tiszta haszon.


*


Hatan vonatosat játszottak, ám mellőzve ennek bármiféle formalitását vagy kellékét. Még egy vasutas sapkát sem kerítettek maguknak, sőt egyáltalán semmiféle ruhadarab nem rontotta az összképet, ahogy sihuhúztak, egyik kezével mindegyikük saját lába között fogta a mögötte zakatoló vagon kezét, a másikat előre nyújtotta az előző szerelvény lába közé.  Megvártuk, míg elhalad a vonat.


Vicces vendégek a lépcső tövétől egy ajtókilincsig vékony madzagot feszítettek ki, és azon meg lehetett számolni, hány nőnemű résztvevője van a bulinak, mindegyikük bugyiját gondosan felcsipeszezték.


A lépcsősor alatt, egy csillogó fémrúdnál alkalmi rúdtáncbemutató zajlott. A jelenlegi művésznő fejjel alá lógva töprengett éppen, lábai között a csővel, hogy milyen koreográfia szerint folytassa a show-t, hiszen azt az egy-két bámészkodót cseppet sem a mozgás érdekelte, sokkal inkább a fémhez szorított puncija. Kicsit arrébb az egyik srácot kenegették különféle színű anyagokkal, az érdeklődés fokából, a kiválasztott testtájakból – és mivel egy lány saját magára is kent a tubusok és üvegek tartalmából – arra következtettem, hogy ezek később nyalással eltávolíthatók.


Néhány fokkal fentebb Dupla-popsi rendelt. Ezúttal, rendhagyóan nem egy mosógépre hasalva – ahogy a rossznyelvek terjesztik egy korábbi, kitörölhetetlen megmozdulásáról – hanem a két szint között félúton állt rendelkezésre, nevét adó testrészét ajánlva közösségi használatra. A ház tervezői számíthattak a lépcsőzet ilyesforma igénybevételére, mert a szintkülönbséget testhezállón szabták, így a Dupla-popsinak éppen tevékenyen beakasztó, és a tervek szerint őt következőleg kezelésbe vevő is kényelmesen mozoghatott. Ezzel szemben a tervezők nem vették figyelembe az átmenő forgalmat, ezért csupán oldalazva tudtuk a játékosokat megkerülni. A folyamatban lévő fiú nekivörösödve nyomta, nyomogatta be-ki a farkát, míg a várakozó alulnézetből szemlélte, nem látszott rajta türelmetlenség. Dupla-popsi kissé kipirulva, félig tátva maradt szájjal mosolygott ránk.


Visszapillantva a földszint felé, a bárpult takarásában észrevettem azt a lányt, aki tévedésből, egyedüliként nadrágban jött bulizni. A nadrágot persze már régen lerángatták róla, és most akadályozná is, ahogy térdét vállig felhúzva fekszik, és a punciját tartja egy srác nyelvmunkájához.


*


– Te olyan tisztaságmániás vagy – jegyeztem meg Melindának, hozzátéve: – nagyon helyesen.


Felcsillant a szeme. A fürdőszoba elé értünk.


– Mégis inkább kézzel szeretnéd? – kérdezte. – Azt uuúgy imádom!


– Nem, nem! – tiltakoztam gyorsan. – Csak arra gondoltam, hogy le is fürdethetnénk egymást… előtte vagy közben.


– Zuhany alatt? – lelkesedett. Úgy látszott, hogy bármilyen vizes pozitúra a kedvencei közé tartozik. Egyszerre nyomtuk le a kilincset.


A fürdőszobában első és második pillantásra az tűnt fel, hogy a jobbra lévő mosdókagylóba és a szemközti fürdőkádba vékonyan folydogál a víz. Miután becsuktuk magunk mögött az ajtót, illetve takarásának megszűnésekor vettük észre, hogy a helyiséget már mások használják. És azt a kicsi, de mutatós leányzót is használni akarják, aki délutáni megérkezésemkor beengedett a házba.


Mostani találkozásunkkor meghajolva-támaszkodva, szétvetett lábakkal állt, miközben őt egy másik lány balkarja derekánál fogva ölelte át – így együtt leginkább a magyar kártya valamely lapjára emlékeztettek, amelyen deréktól felfelé tükröződnek a figurák –, és szabad kezével a popsilyukát kenegette, ujjával be-benyúlva, a félgömbökre játékosan rá- rácsapva. Az action harmadik szereplője, egy fiú – a tök felső – látszólag türelmesen várakozott, tekintetével el nem szakadva a lassanként táguló nyílástól.


Melindával legalább mi egymásra néztünk, a többiek nem törődtek velünk.


Úgy helyezkedtek, hogy a fényárban úszó fürdőszobában tévedésből se vetődjék árnyék a kritikus pontra, amely idáig is töméntelen krémet elnyelhetett, s melybe a szakértő alaposságával még további komoly mennyiséget igyekezett beletömködni a fölé hajló lány, akinek – ezt csak ennyi idő után vettem észre – a kisméretű csajszi nemcsak támaszkodott és másik kezével kapaszkodott a kenegetőbe, hanem élénk ujjazással viszonozta a gondosságot. A fiú, sóvár tekintetét leszámítva, magával foglalkozott: görbe falloszát apró rángásokkal tartotta életben.


– Tünde szobájából is nyílik egy zuhanyozó – súgtam Melindának, aki még kissé előre is dőlt a jobb betekintés érdekében, s ha van olyanja, legszívesebben az olvasószemüvegét is feltenné…


Vállat vont, ami azt jelentette számomra, hogy inkább maradna itt, és ez megegyezett az én véleményemmel is. Szótlanul lehúztuk azt a néhány ruhadarabot, ami közös fürdőzésünk gátját jelentheti, majd beléptünk a lekerekített háromszöget formázó, hidromasszázs kádba, ahol nemrégiben Melinda már megfürdetett két – vagy több – srácot. Jártasságában bízva utánoztam a mozdulatait, arra gondolva, hogy olyat úgysem tesz velem, ami neki nem esne jól.


A fiú kifliszerű farkával díjakat nyerhetne péknek tanuló lányok versenyén. Attól tartottam, hogy ha az egyik nyíláson bedugja, a másikon visszakunkorodik.


Melinda egyik kezével falloszom alá nyúlt, megmarkolta a zacskó mögött, közben saját lábfejére irányítva a zuhanyrózsát, ízlelgette, jó lesz-e a víz hőmérséklete. Amint megfelelőnek ítélte, alaposan lelocsolt a langyos permettel, majd átadva a vízsugarat, félflakonnyi, sárga tusfürdőt nyomott a markába.


A kisméretű lány popsija könnyedén elnyelte már az őt kenegető mutatóujjat, a srác, kezében a kiflivel, elégedetten szemlélte. A másik lány az izgalomtól ajkait nyalogatta és harapdálta, combjának belső fele fénylett a kitóduló nedvességtől.


– Ez lesz az! – bíztatta táguló társát. Ledobott egy törölközőt a csempére: – Térdelj le, úgy jobban el tudsz lazulni!


Úgy döntöttem, hogy nem kizárólag Melinda puncijára koncentrálok, cicijeire legalább annyit öntöttem az aranyló tusfürdőből, mint a szeméremdombjára. Ugyanazzal a tempóval mostam körbe-körbe – kiemelt figyelemmel a bimbókra – ahogy a lány keze járt a farkamon. Nem tudnám megmondani, mi nem stimmelt. Hiszen jó volt, a tökéletes testű lány finoman csúszkáltatott a markában, s falloszom úgy feszült, mintha akkor is utat törne magának Melinda ujjai között, ha azok nem nyílnának meg minden mozdulat nyomán… Gépiesen simogattam a tenyerembe illő, lágy ciciket, ám közben azt figyeltem, ahogy a srác kiflije becsusszan a kisméretű lány puncijába, majd rövid ismerkedést követően a hátsó bejárathoz illeszti, és segítője irányításával bevezeti oda.


Két nőnemű vendég tévedt be a fürdőszobába, s miközben alaposan szemrevételezték az eseményeket, folytatták a beszélgetést:


– Csak lehunyod a szemed és élvezed, ne foglalkozz semmivel!


– Könnyű azt mondani…


Megnézték magukat és egymást a hatalmas tükörben, majd egyikük leült pisilni, míg barátnője a kagyló melletti puffra ereszkedett.


– Ott leszek veled és fogom a kezed, vagy amidet csak akarod!


– És ha először te…? – kérdezte a pisilős, és letépve egy darabka papírt, felitatott egy-két kései cseppet.


Még szerencse, hogy ilyen tágasra szabták a tisztálkodó helyiséget, s hogy több is található ebből a típusból a házban, mert így nem jelentett tömegnyomort egy srác megjelenése – aki futtában leöblítette a farkát –, és talán a vendégek többsége nem ugyanerre a fürdőszobára pályázott.


Egyszerre mosogattam simogatva Melinda popsiját és punciját. Úgy tapasztaltam, hogy mégis hajlamos változtatni a szokásán és nem a kezében szeretne elélveztetni, hiszen megremegtek a lábai, amikor elölről-hátulról csakis a punciját kényeztettem.


Amíg a kisméretű lány feneke egyre erősebb döfködésnek lett kitéve, az asszisztenciát ellátó csaj a csiklóját dörzsölgette, és közben sajátján is elvégezte ugyanazokat a mozdulatokat. Ilyen élmény nyomán hajlamos vagyok elhinni, hogy valóban egy lány tudja legjobban, mi kell egy másik lánynak, hiszen bármikor alkalma nyílik ezt saját magán kipróbálni.


Kölcsönösen lemostuk egymásról az aktuális tusfürdő mennyiséget, és mielőtt újabb került volna a farkamra, kihasználtam a pillanatnyi fegyverszünetet:


– Mehetünk Tünde szobájába?


Közelünkben a térdelő trió egyik tagja, aki eddig csak segédkezett az anális aktus kivitelezésében, most hangosan élvezett a látványtól és a saját ujjaitól. A srác megszüntette kiflije szapora mártogatását, komótosan kenegette a kisméretű lány visszafogott terjedelmű popsija völgyébe az előcsalogatott nedveket…


– Baszni akarsz? – kérdezte ismét Melinda. Megtörölte a lábát.


– Majd meglátjuk, mit hozunk ki belőle – válaszoltam szórakozottan, miközben arra gondoltam, hogy talán még ott érjük a lányokat vibri-próbálás közepette.


Nézte a megingathatatlanul meredező falloszomat, játékosan ráakasztotta a törölközőt, majd segített nagyjából megtörölgetni, és vígan elindultunk a folyosón. Akár egy déltengeri standon, egymást deréknál-vállnál átkarolva sétáltunk, meztelenül.


Hasonlóan alulöltözve közeledett szemből Tünde húga – Evelyn –, aki két kísérőjének éppen akkor fejtette ki nézeteit, amikor elkerültük egymást:


– Most mindenkivel nem fogok dugni, mert szétbasztok – kedvesen mosolygott rám – általában ezért választom a szopit… – A folytatást már nem hallottam, mert eltávolodtak, ám úgy becsültem, hogy nem lesz könnyű dolga lebeszélni a két srácot, akik – hozzám hasonlóan – rendkívül feszült állapotban néztek a várható action elé.


*


Tünde szobájában a reméltnél jóval kisebb mozgást tapasztaltunk. Mariann feküdt a méretes ágyon, nagyjából keresztben, felhúzott lábai között egy ismerős fej… Ildi! Ildi, aki Viviennel elindult megnézni a vibrátort, és valamilyen ok miatt Mariann puncijánál kötött ki.


– Vivien? – érdeklődtem a szőke szépségtől, aki elégedett pillantással tekintett felém.


– Járt már itt… – Kezével mutatta, hogy maradt még hely számunkra az ágyon.


Lábai közül Ildi is jelzett valamit, amit úgy értelmeztem, hogy Vivien ott is járt, ahol most az ő nyelve játszadozik.


Úgy tűnt, Melindának kedvére való a helyiség és a helyzet, mert az ágyhoz tessékelt, és gyengéden, de határozottan Mariann mellé fektetett. Megmarkolta a farkam, majd olyan közelről nézegette, hogy csiklandozott a lehelete. Kevés idő elteltével érzetem, hogy meleg helyen járok, ajkai tövig eltüntetnek.


Mariannal fej-fej mellett feküdtünk, egymást néztük. Csücsörítve puszit küldött, majd összeérintettük a homlokunkat.


*


Többször megpróbáltam változtatni a pozíciómon – jó lett volna látni Mariann punciját nyalás közben, és megismerni Melinda más nyílását is a száján kívül –, sikertelenül. Aztán végre Melinda az egyik szándékomat megértette, és felkelni nem engedett ugyan, de óvatosan fölém guggolva, puncijával ráereszkedett nyálban úszó falloszomra.


Mariann a nyakamhoz fúrta kócos fejét, és egyik kezével felnyúlt a lassú ügetésbe kezdő Melinda cicijét megsimogatni.


Vivien és még néhányan berontottak a szobába:


– Majd gyertek le, vibris bemutató kezdődik!


– Szervezünk egy versenyt is! – hangoskodtak, majd továbbálltak.


Egy perc múlva Tünde dugta be a fejét a saját szobájába, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy minden vendége felszabadultan szórakozik-e.


A következő látogatókig nem telt el újabb perc.


– Nézd, ha tizennégy faszi van, és ugyanennyi bugyit számoltam meg, az tizennégy puncit is jelent, és minden faszi túlvan legalább három, inkább négy behatoláson…


Majdnem közbeszóltam a beszélgetőknek, hogy én még folyamatban lennék, ha nem is zavartatják magukat, de csak álltak a nyitott ajtóban és egyikük tovább fejtegette a statisztikát:


– … akkor elvileg minden punci is átesett már legalább ugyanennyi befogadáson. Hangsúlyozom: elvileg! Ugyanis tudok négy csajsziról, akik csak egymással szexelnek, úgyhogy a maradék tíz leányzóra eddigre egyenként 5,6 menet jutott…


Végre kívülről becsukták az ajtót.


Nem tudtam ugyan, hogy Melindának én hányadik esete lehetek – gyanítottam, hogy a statisztika ezúttal nem téved –, talán tényleg az ötödik, vagy hatodik… Mindenesetre, eddigi ismereteimre hagyatkozva feltételeztem róla, hogy kézzel intézte el az elődeimet, ezért különösen jól éreztem magam a puncijában. Már egyáltalán nem zavart, hogy lovaglásával passzivitásra kényszerít, sőt gyönyörködtem a mozgó cicik látványában, és örültem, hogy kedvére körözgetve, lassítva-gyorsítva, nyögdécselve és sóhajtozva szinte élvezetének eszközéül használ, miközben Mariannal gyakran egymásra mosolygunk, és figyeljük kapkodó szuszogásunkat.


*


Amikor visszatértünk a földszintre, a társaság még a vibrátoros kaland élményeit értékelte – mint kiderült, minden fellelhető punciban megjáratták Tünde rózsaszín szerkentyűjét –, és többen viháncolva öltözködtek.


Megtalálták ugyanis valahol azokat az alkalmi jelmezeket, amiket Dupla-popsi ötlete nyomán gyártottak előre a lányok, kifejezetten a buliban való viseletre. Az egyszerű, fehér pólók többségén a cicik helye lett kivágva, más vendégek pedig éppen olyat öltöttek magukra, amelyiknek puritán módon csak nyaka, válla és két ujja maradt a designerek ollója nyomán. Előkerültek azok, a lepedőből gyártott kosztümök is, amelyeknek maradt ugyan jelzésértékű eleje és hátulja, ám az oldaluk hiányzott.


Tünde előhozta azt a társasjátékot is, amelyet a buli nyitányául szántunk, és amely időközben jócskán elveszítette jelentőségét. Mert ugyan kit érdekelne már egy-egy ártatlan feladat – ”Vegyél le a partneredről egy ruhadarabot!”  – amikor ilyeneken már spontán módon átestünk.


– Nem azt mondtátok, hogy szexbuli lesz? – hangoskodott Dupla-popsi. – Na, ugye? Én szexbuliba jöttem. Úgyhogy azt csinálok, amihez kedvem van. Te nem?


A választ nem hallottam, nem is igyekeztem megfigyelni, mert egy kérdőívet nyomtak a kezembe. Összeállítója – bizonyára ugyanaz a vendég, aki Melinda lovaglása közben ránk nyitott, és részben az ajtóban fejtette ki elképzeléseit a buli hatékonyságáról – arra volt kíváncsi, hogy ki mennyire elégedett az italokkal, zenével és hasonlókkal, valamint milyen típusú szexben vett eddig részt. A már feltüntetett bejegyzések alapján senki sem tétlenkedett, de – mivel nevet nem kellett írni –, csak tippelni tudtam, ki esett már túl szerencsésen a kilencedik meneten is. Mariann, akitől hozzám került a statisztika, bejelölt négy orális aktust – a kérdőív szerkesztője praktikusan szopásnak és nyalásnak nevezte el –, hármat nővel, s egyet férfival (ez voltam én, megérkezésemkor).


Hamar bejelöltem az adagomat és továbbadtam a lapot.


– Az mit írjon, aki egyvalakivel többfélét is csinált? – kérdezte a tüsihajú lány.


– Ne dicsekedj! – szóltak rá egyszerre többen is.


Az érdeklődő nem hagyta magát:


– Mert ha volt szopi is és dugás is, akkor mit írjak?


– Jelöld be azt, amelyiknél elment a pasi… – javasolták – úgyis ő is azt fogja beírni!


– Akkor se tükrözi a valóságot – értetlenkedett tovább –, mert ha ketten beírjuk ugyanazt a szopit, mintha kettő lett volna, amikor az tulajdonképpen csak egy…


– Majd elosztjuk a végén kettővel – türelmetlenkedett a kérdőív atyja.


– Az úgy nem jó! – zendített rá Dupla-popsi. – Egy hármas szexet akkor a végén másfélnek fogsz számolni?


– Figyelj ide! – magyarázta a statisztikus – Hármas szexnél a pasik egyet-egyet írnak, te pedig kettőt, az összesen négy. Ha megfelezzük, akkor a hármas végeredményben két akciónak számít. Aki pedig le van maradva, az gyorsan pótolhatja…


– Nem értem… – morgott a tüsihajú, Dupla-popsi is csóválta a fejét, de már senki nem figyelt rájuk.


*


Odakint a sötétség észrevétlenül fakulni kezdett.


Messziről elkerült az álom, de jólesően feküdtem Tünde tágas ágyán. Még egyet-kettőt lüktetett bennem a nemrég elcsitult zene ritmusa, még szinte éreztem a távozó vendégek frissen felkent illatait.


Megmoccantam.


– Te sem alszol? – suttogott Mariann, és óvatosan megérintette az arcomat.


Tünde sóhajtva fordult meg álmában, mintha jelezni akarná, hogy ő is jelen van azért, ha őt végül legyőzte is a fáradtság.


Megfogtam Mariann kezét, mire egészen hozzám bújt, és még valamit mondani is akartam, de az már elmaradt…