Sztárra bukva 4

- Végre! Alig vártam, hogy kijöjjünk! - mondta Amy. - Nah? Szóval? Mesélj!
- Oké. - próbált nyugodt maradni, de nem nagyon tudott, mert annyira boldog volt. - Hát, egy héttel ezelőtt kezdődött... - nem hagyta Amy, hogy befejezze a barátnője mondanivalóját.
- Egy héttel?
- Ö...igen. - pirult el Lizzy.
- Egy hete titkolod előlem? - háborodott fel magában Amy. - Na, szép. Szép kis barátnőm vagy.
- Jaj, ne haragudj. El akartam mondani. - mentegetőzött.
- Látszik, nagyon igyekeztél vele. - már kicsit oldódott a mérgelődése.
- Bocsi, de tényleg. - vetett egy szomorú pillantást barátnőjére.
- Nem baj. Most már mindegy. - mosolygott Amy. - De most már mindent elmondasz.
- Oké.

Amy és Lizzy nem éppen sietősen haladtak a tornaterem felé. Lizzy éppen elmesélte volna, hogy mi történt vele, amikor megjelent a közelben pár osztálytársuk. Így sajnos Lizzy még nem tudta elmondani Amynek, hogy mi oka az örömének.

- De legalább annyit mondj, hogy jófej? - kérdezte Amy Lizzytől, miközben az öltözőben átvették holmijukat, mert készülődtek a következő órára, ami testnevelés volt.
- Hát igen. Nagyon is. De mennyire. - ujjongott Lizzy.
- Gyorsan, siessünk az öltözéssel. Nem bírok ki még egy órát, ha nem tudom meg, hogy mi történt.
- Jól van.

Amy és Lizzy amilyen gyorsan csak tudott, öltözött, bár Amynek kicsit nagyobb megpróbáltatás volt a kapkodás, mert nem volt a gyorsaság mintaképe az átöltözés szempontjából. Szóval siettek, amennyire csak tudtak. Nagyon hamar kész lettek és szinte kirohantak az öltöző elé, hogy nyugodtan folytathassák az előbb megkezdett beszélgetést.
- Na jó. Most már kezdheted. - mondta buzgón Amy. - De részletesen! Semmi jót kihagyva.
- Hm...oké.
Lizzy vett egy mély levegőt, majd elkezdte mesélni a vele történteket.
- Szóval, amit mondtam, 1 héttel ezelőtt kezdődött.
- Jaj igen, ezt már tudom.
Lizzy mérges pillantást vetett barátnőjére, ami azt sugallta, hogy "Maradj csendben!".
- Bocsi, csak folytasd.
- Felvettem MSN- re.
- Tényleg? Gratula. Végre, már éppen itt volt az ideje.
- Tudom, tudom. - kicsit elszégyellte magát.
- De az a lényeg, hogy már meg is tetted. - mosolyodott el Amy.
- Szóval felvetem és elkezdtem vele beszélgetni. Nagyon jó volt vele dumálni. Nagyon érzékeny, érzelmes és okos.
- Vagyis stréber. Ezt eddi is tudtam? És mióta vannak a strébereknek érzései? - csipkelődött Amy.

- AMY! - kiabálta le barátnőjét Lizzy. - Ő nem érzéketlen, mint amilyennek gondolod. Nagyon is vannak érzései. Ráadásul szeret moziba járni.
- Végre. Valami emberi vonása is van. - könnyebbülést tettetet.
- Jaj, neked semmit sem lehet mondani. Elmondom, hogy mi történt, erre te szinte kiröhögsz. És nem is ismered Jacket. Azt sem tudod, hogy mit utál és mit szeret. Semmit sem tudsz róla.
Amy ezen csak mosolyogni tudott. Széles vigyorral az arcán hallgatta barátnője dühkitörését. Lizzy hamar észrevette reakcióját.
- Most meg mi van? - kérdezte felháborodottan.
- Azt lehet, hogy nem tudom, hogy neki milyen érzései vannak, de tudom, hogy neked milyenek. Te totálisan belezúgtál. - állapította meg.
- Erre már én is rájöttem. Nem értem, hogy mi célod volt, hogy lehord őt.
- Egyszerű. Most már azt is tudom, hogy Jack számára sem vagy közömbös, mert biztos, hogy okkal gondolod ezt.
- Nem gondolom, hanem tudom, mert tényleg az. Tényleg érzelmes. Amikor szomorú voltam, megírtam neki és ő megvigasztalt. Megértett. És olyanokat mondott el nekem, amiket senkivel sem osztott meg.
- Amolyan lelkitársak vagytok? - kérdezte, bár tudta rá a választ.
- Hát, azt hiszem, hogy igen. Ő mindent tud rólam és én is róla.
- Ez tök király. Ez azt jelenti, hogy hamarosan össze fogtok jönni. - ábrándozott Amy.
- Á, azért ez nem lesz olyan könnyű.
- Dehogy is nem. Csak odamész elé és megkérdezed tőle, hogy van e kedve veled elmenni valahova.
- Azért ez nem ilyen egyszerű. Akár nemet is mondhat.
- Á, nem hinném. Amit mondtál, azok alapján tutira, hogy elmenne veled bárhova.

- És mégis hova hívhatnám el?
- Hát...pölö a moziba, biztos adnak valami jó filmet, vagy a plázába és ott sok mindent csinálhattok. - töprengett Amy. - vagy....A BULIBA!!! Ez az! A buliba. Hívd el a pénteki buliba. Nagyon jó helye lenne az első randinak.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne. - hirtelen szomorúvá vált Lizzy arckifejezése.
- Miért? Mi történt? Mit mondtál neki, ami miatt nem menne el veled a moziba? - érdeklődött.
- Hát, inkább az a gond, hogy mit nem tud.
- Igazán? És mi az, amit nem tud?
- A nevemet.
- Jaj, ne. Te nem mondtad el neki a nevedet?
- Nem. És egy hamar nem is fogom.
- Jaj Lizzy. Hisz, ha szereted, akkor igazán elmondhatnád neki a nevedet. Egyszer úgyis ki fog derülni. Szóval szerintem, mond el neki, mert ha nem teszed, akkor örökre is elveszítheted, és örökre bánni fogod, hogy nem tettél semmit sem, ami rámutatott volna, hogy veled beszélgetett. Cselekedj addig, amíg lehet.

Lizzy figyelmesen hallgatta barátnőjét és mélyen elgondolkodott az előbbieken. Már nem tudott semmit sem hozzáfűzni, mert becsengettek és a szokásosnál hamarabb jelent meg a tesi tanár.