Sztár motel

Amikor a lány combjai körülölelnek, úgy érzem, berobban az agyamban a vér, és kicsurran a fülemen. Valami mennyei érzés ez a szoros pina. Basztam én már sok sunát életemben, de egy sem volt ilyen nagyszerű. Nagyon szűk, gondolom magamban, de nem egyszerűen ez lehet az oka. Ez a pina olyan, mintha puha gumifogak rágnák körbe a farkam, érzékien, megfelelő nyomást gyakorolva. Egészen tövig nyomulok a karcsú testben, hallom a lány mély sóhaját, s érzem, ahogyan felfeszíti a csípőjét. Forró, rugalmas barlang, sötét űr, illatos latyakban dolgozó dugattyú. Ú, ezt most szétbaszom, ha el nem robbanok mielőtt a világ. Ú, de kellett már egy ilyen punci.

A lány ajkai közül illatos levegő tör elő, ahogyan ráhanyatlok. A félhomályban apró, kemény mellek és keskeny vállak. Alig-érett test a hirtelen jött szerelemben. Kezem a popsi alá csusszan, markolom, majd combokat szét, talpak a nyakba. Mélyre nyílik a csupasz öl, látom tulajdon faszom csillogó dorongját az érdekesen kövérkés ajkak között, csúszik, síkos pályán, s odabenn mardossák a puha fogak. A lány keze a lepedőt markolja, remeg a kéjtől. Az ablakban a SZTÁR MOTEL villódzó reklámtáblája, felette a sötét, hideg ég. Itt meleg van, forróság, és egy engedelmes, kitárulkozó női test. Elhúzódok egy kicsit, lihegve, köldökét körbesimogatom a nedves makkal. Szisszen, szeme lángol, nyelve elősiklik, akár egy kígyóé. Szétbaszlak, gondolom, és újra döfölni kezdem.

Csöndesen nyögdécsel, fiatal még, hogy őszintén sikoltson. Úgy döntök, így fogok elmenni benne, keskeny a csípő, pici a fenék ahhoz, hogy hátulról basszam, mint az érett asszonyi seggeket. Tele fogom pumpálni felgyűlt, sűrű gernyómmal, nem érdekel semmi, nem verem hasára, tölcsérnyi mellére, arcára. Megtöltöm azt az édes, szűk, fogakkal teli üreget, igen, s már érzem is: feltör, tolul az erő, vicsorgok, fogaimmal a sötétet harapdálom, nyakam megfeszül. Üvöltök a mennyezetnek, combjait satuba szorítom, és baszom, lököm, fröcskölöm tele a végső összeomlásig, melynek végén édes a fájdalom, és gyönyör a gyász.

Az idő elferdül, kiesik. Gyűrött lepedők és üresség. Apró macskateste mellettem piheg, kacsója mellkasomon, csókot kér. Megadom neki. Rám mászik, kucorog, vékony combjait az enyémre fonja. Simogatom a haját, és ő sokáig piheg, csöndesen, egyre csöndesebben.
- Majdnem olyan jó… - suttogja lágyan, és fészkelődik a karomban. - Majdnem olyan jó, mint otthon.
Fekszem, ringatom, szemem álmatlanul ég a sötétben. Nem kell sokat várnom, már alszik is. Édesdeden szuszog, igazán. Gyengéden kiszabadítom magam a fehér karok közül és felkelek. Meztelenül az ablakhoz sétálok, és kinézek rajta. Csak a villódzó SZTÁR MOTEL táblát, és a 22-es utat látom, amelyen már alig jár autó. Visszanézek a lányra. Milyen gyönyörű. Mikor ismertem meg? Hol? Nem tudom. Nem számít.

Kinyitom az ablakot, és rágyújtok. Tücsökmuzsika és illatos meleg ömlik be az éjszakából. A lány orrcimpái kitágulnak, és elégedetten oldalára fordul. Mosolytalanul elfordítom a tekintetemet, és ismét az útra nézek, amin elrobog északnak egy kamion. Holnap én is északnak indulok. Egyedül.