Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Szomszédos vágyak

Már hónapok óta ismerték egymást. Szomszédok voltak a kollégiumban. Eleinte nem nagyon foglalkoztak a másikkal, ám egy hétvégén a lány bekopogott hozzá.
- Szia! Tudnál segíteni? Azt hiszem, szorul a zár. Nem tudom kinyitni az ajtót.
- Persze, menjünk – felelte. A szavak nehezen jöttek a szájára. A lány rövidnadrágot és egy topot viselt mindössze, alatta semmit, így határozottan kivehető volt keményedő mellbimbója. Nedves haja vízesésként omlott vállára, szabálytalan hullámokban, ragyogó barnán. – Tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte, miközben próbálta kinyitni az ajtót.
- Nem, csak reméltem. Már vagy 10 perce szenvedtem vele, de semmire sem jutottam.
- Tényleg rendesen beszorult. Majd szólj a gondnoknak, hogy meg kell csinálni, ez így nem maradhat – mondta, majd egy utolsó nagy erőfeszítéssel végre sikerült elfordítania a kulcsot.
- Köszönöm! – mosolygott rá a lány.
- Szívesen, de azért remélem, máskor nem kell segítenem, mert megjavítják hamar.
- Én is. Szia! – mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia!
Pár héttel később kopogtattak a lány ajtaján.
- Gyere! – kiáltották egyszerre szobatársával.
- Sziasztok! Lilla, tudnál egy kicsit segíteni ebben az anyagban? – kérdezte és kezében egy vastag jegyzetet tartott. – Ti is ilyesmit tanultatok ebben a félévben, igaz?
- Igen, de még nem kezdtem el tanulni és ezt a részt én se értem igazán. – felelte Lilla.
- Mutassátok csak! – vágott közbe a lány. – Jaj, hát ebbe semmi nehézség nincs! Igaz már két éve tanultam, de ha adtok pár percet, átfutom és utána el is mondom nektek.
- Az jó lenne! – felelte a fiú.

Egy órával később befejezték a tananyag átnézését, de miután rájöttek, mindketten mélyebben érdeklődnek ez iránt a téma iránt, hosszú beszélgetésbe kezdtek. Miután elment a fiú, Lilla így szólt:
- Ti aztán jól egymásra találtatok! – nevetett.
- Csak azonos az érdeklődési körünk. Amúgy is, ő elsős. Fiatalabbakkal nem kezdek.
- Jól van, jól van. Meg se szólaltam.
Ezek után, ha összefutottak a közös konyhában vagy épp az ajtajuk előtt, mindig hosszú beszélgetésbe bonyolódtak, mely mindig ugyanoda lyukadt ki.
Másfél hónappal később a fiú elhívta a két lányt a születésnapi bulijába.
- Hányadik is? Ha elsős vagy akkor 19-nek kell lennie – mondta a lány.
- Tévedsz. Most lettem 22. Két éves szakmai képzésen vettem részt, mielőtt ide jöttem.
- Jaj értem.
- Csocsózunk?
- Húú, már évek óta nem játszottam. De rendben.
- Peti, Lilla jöttök ti is?
- Naná! Fiúk lányok ellen? – nevetett Lilla.
- Simán!

A kezdeti nehézségek után, hamar összerázódtak és a második kört már meg is nyerték a lányok. Közben sokszor egymásra mosolyogtak, jókat nevettek a másik bénázásán, és együtt örültek a megszerzett góloknak. Pár óra múlva az ajtajuk előtt találták magukat.
- Jó éjt! – búcsúzott Lilla és bement a szobába.
- Szép álmokat és boldog szülinapot még egyszer! – mondta a lány és búcsúzóul megpuszilta a fiú arcát.
- Szia!
Egy tavaszi éjszakán mindketten a konyhában találták magukat.
- Hát te? Hajnali kettőkor mosogatsz? – nevetett a lány.
- Igen, most szántam rá magam. Meg még teát akarok főzni. És te? Mit olvasol?
- Ja, csak tegnap elkezdtem ezt a könyvet és annyira izgalmas, hogy el akarom olvasni minél hamarabb.
- Akkor baromi gyorsan olvashatsz – nézett a fiú a kb. 7 cm vastag könyvre, melynek a lány már több, mint a felénél járt.
- Ha valami leköt, akkor mindig így van.
Egy ideig csak ültek egymás mellett némán, várták, hogy felforrjon a víz. Közben zavartan néha egymásra néztek, mosolyogtak, végül a lány elnevette magát.
- Na mi az? – kérdezte a fiú.
- Semmi. Tényleg. Folytatom inkább az olvasást. – miközben ezt mondta felforrt a víz is.
- Nos, rendben. Akkor további jó olvasást.
- Köszi! Szia!
- Szia!
A következő hétvégén mindketten bent maradtak. Péntek délután kopogtattak a fiú ajtaján.
- Helló! Lenne kedved eljönni, kajálni?
- Hová gondoltad?
- Csak ide a sarki kínaiba. Megkívántam egy kis kínait – mondta, mire a fiú nevetni kezdett. Kínai kaját. Ne nevess – mondta mosolyogva.
- Pedig ha kis kínait ennél, abban lehet, hogy csatlakoznék is. De hátha van náluk az is, elkísérlek.
Az utat végigbeszélgették és megállapították, hogy mindkettejüknek rengeteget kellene tanulnia hétvégén, de egyiküknek sincs semmi kedve hozzá. Vacsora után a fiúnál ittak még egy kis bort, majd a lány elbúcsúzott.
- Jó tanulást! – mondta búcsúzóul.
- Ó ma már nem tanulok. Elvileg egyik haverommal játszani fogunk.
- Ja, értem. Akkor meg jó játékot! Szia!
- Szia!
Órákkal később kopogtattak a lány ajtaján.
- Gyere!
- Szia! Maradt még egy kis bor, gondoltam hozok át.
- Ó, köszi! Hogy-hogy nem játszol?
- Elhalasztottuk. A haverom ma nem ért rá.
- Értem. – mondta a lány. Pár másodpercre csend telepedett rájuk.
- Nézünk valami filmet? – vetette fel a fiú.
- Végül is, miért ne? Ezek közül választhatsz.
- Ez jó lesz? – mutatott ez egérrel az egyik film címére.
- Miért ne? Johnny Depp két órán keresztül, hmm – mosolygott a lány.

Egymás mellé feküdtek az összetolt ágyakon – a lány örült, hogy szobatársával így rendezték át a szobájukat. A fiúval szinte teljesen egymás mellett voltak, mégsem ért össze egyetlen porcikájuk sem. A filmet majdnem végig kommentálták, bár többször megesett, hogy csak egymásra néztek, vagy éppen mosolyogtak. A lány érezte, hogy valami megmozdul benne. Élvezte ezt a játékot, hogy olyan közel voltak, mégsem történt semmi. Mikor vége lett a filmnek – hiába volt már hajnali fél három – úgy döntöttek, megnéznek még egyet. A lány úgy egy óra múlva érezte, hogy menthetetlenül álmosodik.
Egyszer csak felébredt. A szobában sötét volt. Betakarták. A fiú ott feküdt mellette, nyitott szemekkel, mosolyogva figyelte őt.
- Azt nézted, ahogy alszom? – kérdezte.
- Igen – mondta halkan a fiú.
- Inkább aludj te is – mosolygott a lány. A takarót elfelezték, majd fordult egyet, és tovább aludt.

Egymás mocorgására többször is felébredtek. Ilyenkor egymásra mosolyogtak, vagy csak nézték a másikat, majd újra álomba merültek. Mikor kint már világos volt, a lány érezte, hogy ki kell mennie. Az ajtóhoz lépett, de az zárva volt. Meglepődött, mert tudta, hogy nem ő zárta be éjszakára. A fiú volt? Tehát maradni akart. Ez mosolygásra késztette.
Mikor visszabújt mellé, maga is meglepődött, milyen jó érzés, hogy aki mellette fekszik – még ha nem is történik semmi sem közöttük. Végül kora délután ébredtek mindketten. A fiú miután magához tért, visszament a szobájába, azt mondta, tanulnia kell. A lány is tudta, hogy most már nem halogathatja tovább.
Késő este, mikor zuhanyozni ment, összefutott megint a fiúval. Az éppen egy adag szennyest rakott be a mosásba.
- Ilyenkor mosni? Te aztán értesz a megfelelő időpontok kiválasztásához – mondta, miközben tovább haladt a zuhanyzók felé.
- Most szabad a gép, ez van. – szólt utána.
Zuhanyzás után készült lefeküdni, de valami belül arra késztette, hogy átmenjen a fiúhoz.
- Nem nézünk egy filmet, amíg lejár a mosásod?
- De! Már épp kezdtem magam halálra unni – nevetett.
Két órával később, mikor véget ért a film, csak feküdtek az ágyon.
- Szerintem már biztos lejárt a mosásod – mondta a lány hosszú hallgatás után.
- Igen, valószínű – felelte a fiú, de nem mozdult.
- És? Otthagyod éjjelre?
- Nem. Megyek, kiszedem – lány némi csalódottságot érzett a hangjában.
Kiment ő maga is, mivel még egy fogmosás esedékes volt. Amikor visszament a szobájába, érezte, hogy jócskán elhasználódott a levegő, így kinyitotta az ablakát, és nyitva hagyta az ajtót, remélve, hogy a fiú is nemsoká jön vissza a mosógéptől. Így is volt.
- Nos, akkor jó éjszakát! – mondta, kezében egy nagy halom vizes ruhával.
- Neked is! – felelte a lány, majd mikor a fiú behúzta volna az ajtót, hozzátette. – Még ne zárd, be, épp szellőztetek.
- Ja jó. Szia!
- Szia!

Pár percig még így hagyott mindent, aztán bezárta az ajtót és az ablakot, majd lefeküdt. Hallotta a falon keresztül, ahogy a fiú teregetés közben kirázza a ruháit. Nem jött álom a szemére. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy zárul a szomszéd ajtó. Pár lépés és kopogtak az ajtaján. Kinyitotta. A fiú állt előtte, már pizsamában volt. Nem szólt semmit, csak megcsókolta a lányt. Az behúzta őt a szobába, majd becsukta az ajtót. A fiú már az ágyon ült. Szemből az ölébe ült és miközben csókolóztak, végigdőltek az ágyon. Hosszú percekkel később a fiú kerekedett felül és csókjaival a lány nyakát ostromolta, közben lehúzta róla a topját, majd lejjebb indult. Ahogy a melleit elhagyta, két kezével a rövidnadrágjától is megszabadította, majd feltárult előtte a lány gyönyörű, meztelen teste. Mellei feszesek voltak, hasa lapos, combja izmos, szeméremdombja pedig teljesen csupasz. Finom, édeskés illatot érzett. A lány lábai közé vetette magát, és az illatból íz lett.

Élvezettel hallgatta, nyelvének játéka milyen hangokat csalogat elő belőle. Kívánta őt, de úgy döntött, kényezteti még egy darabig. Ujjaival finoman izgatni kezdte, majd előbb egy, aztán két ujjával beléhatolt. Pár másodperc múlva érezte, hogy a lány teste megfeszül és hallotta, amint ajkai közül feltör mélyről egy sóhaj, aztán visszarogyott az ágyra. Egy kéz nyúlt a fiú után és felfelé húzta. A lány hosszú, gyengéd csókot nyomott a szájára, majd kezével a fiú pólója alatt indult felfedező útra. Szép lassan megszabadította pólójától, majd végigcsókolta mellkasát.

Amikor már a nadrágja szegélyénél járt, a fiú saját kezével tolta le magáról az útban lévő ruhadarabot. A lány először csak kezébe vette az előtte meredő farkat és lassan, de határozottan fel-le mozgatta. Aztán kidugta nyelvét, és a hegyével körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte, majd egyre mélyebbre engedte szájába. A fiú mélyeket nyögött, majd tövig merült a lány szájában. Nem bírta tovább és nem is akarta visszafogni magát. Felhúzta a lányt magához, aki érezte, hogy egyikük sem akar tovább várni. Ráült a fiúra és élvezte, ahogy az teljesen kitöltötte. Fel-le kezdett mozogni hol lassan, hogy gyorsabban, miközben folyamatosan csókolóztak, egymás nyakát harapdálták, szívták. A fiú – egy erősebb szívására reagálva – végighúzta körmeit a lány puha hátán, mire ő felemelte fejét, és egy hangos nyögéssel elélvezett. Átölelte, és egy gyors mozdulattal a hátára fordította a még mindig ziháló lányt. Megcsókolta, majd újra mozogni kezdett benne.
Egyre gyorsabban mozgott, és érezte, hamarosan neki is itt a vég. A lány lábaival húzta még közelebb magához, és játszani kezdett a mellbimbóival. A fiú teljesen kész volt. Egy erőteljes lökéssel beleélvezett a lányba, majd hosszan megcsókolta. Egymás karjaiban aludtak el.
Hasonló történetek
30253
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
29872
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Hozzászólások
További hozzászólások »
moira ·
Uhh... először is bocsi Balu véletlenül rákattintottam a kimoderálásra :S Sajnálom!
Valószínűleg azért lett ilyen felemás, mert a párbeszédeket az élet írta, a végét pedig - remélem csak egyelőre - a képzeletem. Hirtelen tört fel az érzés, hogy ezt most le akarom írni, így nem csiszolgattam eleget. Fő művemnek jelenleg a Boldogságot keresve sorozatot tekintem, ez csak egy mellékes "kitörés" volt.
De köszönöm a kritikákat és várok is még, mert ez mind az épülésemre, fejlődésemre szolgál.

moira ·
baluthebear írta:
Tetszik az előkészítés, a vége azonban rövid. Jó volt visszaemlékezni a koleszos időkre. Szívesen olvasnék még Tőled, úgyhogy hajrá!

(csak hogy kijavítsam a bénázást :)

Mirrmurrka ·
Folyamat rendben, előre haladás rendben, értem.
DE!
A végét legközelebb tényleg húzd egy cseppet hosszabbra.
:)
moira ·
Van rá némi esély, hogy pár óra múlva már nem csak fantázia lesz ez... ha tényleg így van, lehet kap egy második részt és abban majd elnyújtom az élvezeteket :)
Sztrájk ·
Szurkolunk. Már csak az írás miatt is.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: