Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Szombat éjjeli szituáció

Péntek este végre hazaérvén a punnyadásból, örömmel telve fekszem le: holnap buli lesz, és én leszek az egyik szervező....

Másnap, lévén, hogy ez az első nap a héten, amikor kitudtam aludni magam, 14óra felé kelek fel... na nem azért mer kialudtam magam, hanem mert csörög a telefon... az, aki ilyenkor fel mer hívni nagyon közeli kapcsolatban van, mer emberek közt szombaton csak este látnak, nem véletlen... meglátva a kijelzett számot, bebizonyosodik, tényleg ismerős keres...

- Igen? - szólok bele lelkesnek távolról sem mondható hanggal, amit csak azért merek megengedni magamnak, mert nagy az arcom, hogy bulit szervezek.
- Te még ilyenkor alszol? - összerezzenek, ahogy meghallom a hangot... egy ember, akinek a cégével én munka kapcsolatban álltam, állok, és így őt is ismerem. Ez egy kisebb vállalkozás, pont elég nagy ahhoz, hogy megérje csinálni, de mindenkit elég jól ismerek, talán dolgoztam is együtt mindenkivel.
- Ugyandehogy... én?? Most lopnám szerinted az isten szép napját?
- Persze
- Hát jah, igazad van - szólok bele halvány félmosollyal, ahogy az ablakon át kitekintek a számomra, legalábbis egyenlőre, idegen városra .
- Te, úgy halottam, hogy te jársz bulizni szombatonként...
- Jah
- És hogy most neked lesz bulid.
- Én vagyok az egyik szervező, jah. Mér, jössz? - És bele gondoltam, ahogy az 40-50es cégvezető ott nyomul a 13-18 évesekkel... hihi :D
- Én nem...
- De?
- De Dórit elkéne vinni bulizni, nem volt még soha, és fél, hogy ha lemegy egy diszkóba nem fogja jól érezni magát, ezért gondolt rád... És én is nyugodtabb lennék, hogy ha tudnám, hogy a lányom veled van, és nem vadidegenek közt...
- Akkor mér nem ő hív? - tettem fel a logikus kérdést
- Mer nem mer
- Mer? hívjon föl, ha akar valamit, ennyire lehetne neki is fontos. - Dóri is ott volt, amikor egyik alkalommal kimentem a céghez, és hallottam, hogy beszélnek róla. Beszéltem is vele párszor, tehát semmi féle indokot nem láttam, amiért ne beszélne velem.
- Jó gondolat - mondja, mintha most jutott volna eszébe... Hallom, ahogy kezével eltakarja a telefont, és hangosabban átszól, vélhetőleg a szomszéd szobába.
- Dóri!
- Mi van? - hangzik a nyűgös válasz
- Zsac akar veled beszélni
- De én nem akarok beszélni vele... - és egy ajtócsapódást hallok.
- Figyelj kicsit megijedt, nem számított rá, hogy beszélnie kell veled.
- Hallottam... Figyelj, hívjon fel, ha akar valamit. - Mivel az apja is úgy gondolta, hogy teljesen igazam van, nem nagyon tudott mit mondani erre, valósznüleg csak Dóri beszélte rá, hogy ő hívjon.
- Jó, beszélek vele
- Ok. Akkor majd re

Lenyomtam a telefont, és dühöngtem. Dühöngtem, mer nagyon nem szerettem, amikor a munka kapcsolatok belefolynak a magán életembe. De ugyanakkor azt is tudtam, hogy mi van velük, és hogy tényleg én voltam a logikus választás, talán az ő helyükben én is ezt csináltam volna, és legfőképp azt tudtam, hogy fontos neki(k) mert nem szoktak ilyeneket kérni. És ugyanakkor tudtam, hogy nekem nem nagy munka... Vagyis semmi más megoldást nem tudtam felajánlani, és mivel nem volt nagy probléma, nem mondtam ellent, de ez csak fokozta idegességemet... De végül úgy döntöttem, hogy van még idő, alszom inkább, és félretettem az ilyen irányú gondolataimat. Lehet, hogy nem lesz az egészből semmi, és talán csak a szülők találták ki az egészet Dóri tudta nélkül, abban bízva, hogyha kész helyzet elé állítják, akkor nekem nem mer majd ellentmondani. Hát, ha így van, akkor valószínűleg nem lesz semmi, de akkor beállítom az ébresztőt a mobilomon. Így is tettem, és visszaaludtam, a bulira gondolva, de legfőképp a problémákra, amik felmerülhetnek.

Felriadtam, mintha edzőtáborban lennék, azonnal, harcra készen. éreztem, hogy szemem teljesen kinyílt, álmosságnak nyoma nincs, és hogy szétárad ereimben az adneralin. Eltelt pár másodperc, mire tudatosult, hogy ez a mobilom, és meg is találtam. Hálózsákomra visszarogyva, megnyugodva szóltam bele

- Nah? - Nem tudván, hogy most ez Dóri, vagy a szülei szabadkozása, hogy nagyon sajnálják, de még se megy, és elnézést kérnek, amiért felébresztettek...
- Sziaaa, Dória vagyok.
- Nah? - Ismételtem meg egy vigyor közepette a kérdést... tudtam, hogy erre allergiás.
- Baszki, köszönni luxus? - Nah, ez már jó jel, barátként beszél velem, közvetlenül.
- Igen. Tudod egy embernek az én helyzetemben minden kiadást meg kell fontolnia... Meg egyébként is, te fontosabb vagy nekem, minthogy úgy beszéljek veled, mint bárki mással. - Így biztosítottam arról, hogy fontos nekem, megbízhat bennem, barátja vagyok.
- Don’t change the subject. Nah, akkor mi a szituacio?
- Ne szituációzzál, tudod, hogy rohadtul idegesít.
- Tudom. Azér csinálom
- Bazzd meg - hangoztt egy mosolyon keresztül
- Én is szeretlek. De válaszolj a kérdésemre
- Milyen kérdésedre?
- Dóri ne húzd az időmet, sokkal fontosabb dolgaim is vannak... mint pl aludni. Hehe
- És még, mi ilyen fontos?
- Dóri...
- Igen?
- Akkor jössz bulizni? - mondtam, belefáradva a tettetett értetlenségébe
- Hát, lehet? Neked nem gond?
- Dehogynem, és egyébként is mióta érdekel, hogy velem mi van. Jössz?
- De ha gond... - Nagyon nem szerettem, amikor rám hivatkozva próbál kibúvót keresni
- Dóri, ha akkora gond lenne, hogy nem tudnám megcsinálni, akkor mondanám...
- Hát, mennyek?
- Figyelj, semmit nem tok neked garantálni. Buli lesz. Ha tőlem függ, iszonyatosan jó lesz, ez a célom, és mindent megfogok tenni ennek érdekében. A kérdés az, hogy ez az e amiért jönni akarsz.
- Hát, ez...
- Akkor?
- De nem t’om mi lesz, és egyébként is
- Egyébként is mi?
- Hát tudod... Mi van, ha olyanba keveredek, amibe nem akarok...
- Nem, nem tudom. Én ilyenbe nem szoktam.
- De hát akkor is...
- Dóri, velem leszel... - Így adtam tudtára, hogy nem szeretnék jó tündért játszani, de ott leszek.
- Akkor nem lesz semmi?
- Aki garanciát akar, meghal. Ez az egyetlen dolog, amit tudnak garantálni. Buli lesz. Minden adott lesz, hogy jól érezd magad, de hogy hajlandó leszel-e, az tőled, és csak tőled függ
- Jó.
- Akkor jössz, ez el van döntve. Helyes, lépjünk tovább. Miért nem te hívtál előszörre?
- Haggyál má. Mer nem.
- Vazz, nem vagy eccerü. Figy, a buli egy haveromnál lesz - és itt megadtam neki egy külvárosi címet, hogy ide jöjjön ki, mer itt nem lesz az, hogy ki hívják a szomszédok a zsarukat, a zene miatt... legalább is kisebb a valószínűsége.
- Vazz, fogalmam nincs, hogy ez hol van. Nem tucc valami talihelyet, ahonnan indulhatnánk együtt?
- Dehogynem. Nálam. - Semmi kedvem nem volt bejárni a várost miatta, és néhány munkánál szükség volt a címemre, így azt ismerik.
- Jó, majd megkérem apuékat...
- Hát ez kész. Te akarsz bulizni, és még ők furikázzanak? Persze, apu szeretné... Jó, de akkor hozzám hozzanak, utána el tudok jutni oda magamtól is...
- De mér? Nem lenne sokkal egyszerűbb, hogy ha...
- Nem. Öltözz fel, és indulj el, csengess majd fel, gyertek fel, ha akartok.
- Jó, és mit vegyek fel?
- Mittudomén. Oldd meg. Nem temetőbe mész, hanem buliba, ahol az a cél, hogy minél jobban jól érezd magad, ezt tartsd szem előtt.
- De mit szoktak a csajok az ilyen helyekre fel venni? Csak tudod.
- Igen, tudom. És itt lepörögtek a szemem előtt, hogy milyen ruhákat láttam, illetve nem láttam a villódzó fényekben.
- Figyelj, te akarsz buliba jönni, akkor te gyere, és ne próbálj meg az átlag mögé bújni. Te te vagy.
- De nem lesz égő? Néhány pia után nem éppen ezzel fogsz foglalkozni
- Dehogynem. És akkor mi van? Ez nem a Harvardi vizsgabizottság.
- Bárcsak én is ilyen lazán hozzá tudnék állni a dolgokhoz...
- Nem érdekel az álszent dumád. Max. egy órán belül legyél itt, indulni akarok - mer közben kipillantottam a már lemenőfélben lévő napra.
- Ok
- Akkor majd re

Letettem a telefont, és próbáltam elképzelni, hogy mi lesz vele, mennyire fog engem akadályozni... És lendületesen bealudtam újra.

Ismét csöngésre ébredtem, de most a kaputelefon csöngött. Miután erre rájöttem, álmosan ki mentem ajtót nyitni.

- Igen? - szóltam bele
- Heló, megjöttünk - nah, az egész szülői sereget felvonultatta.
- Ok, gyertek - És kinyitottam. villám rendet próbáltam csinálni, például felöltöztem, meg hasonlók...

- Helló - köszöntek, tudtomra adva, hogy megjöttek, és hogy nem akarnak megzavarni semmiben.
- A legmélyebb tiszteletem - Mondtam egy vigyor kíséretében. Nem volt szükség ilyenekre, hogy gyertek be, üljetek le, az én házam az övéké, így hát nem voltak érvényesek a vendéglátás egyébkénti szabályai.
- Vizet tudok adni, más nincs. De az első osztályú, hígítatlan.
- Akkor nem kérünk, mer még vezetni akarunk, és még fejbe ver - hangzott az ugyanolyan komoly válasz
- Beszélhetnénk? - hangzott a kérdés, és a szobámra vezető ajtóval szemben állt meg. Bár nem szeretem az ilyen célzásokat, de megértem.
- Persze, gyere.
Így, apjával szorosan a sarkamban, beléptünk a szobámba, ahonnan az előbb jöttem ki.

Végig tekintett a helyen, ahol a jobbnál jobb munkái születnek, és ahol napom negyedét biztosan eltöltöm. Mer itt volt a számítógép, és a hálószákom. A mosolyát nem tudta visszafojtani

- Látom az elmúlt kicsit több mint egy évben, amióta személyesen nem láttuk egymást, se te, se az életstílusod nem változott
- Hát ami, téged érint, az nem. Ugyanis minden munkám még mindig tökéletes.
- Jajj, ne legyél szerény...
- Figy, az önbizalom hiány komoly betegség. - Itt már mind ketten vigyorogtunk. Felé fordultam, és várakozás telien rá néztem, hogy ő jön.
- Figyelj, nagyon köszönöm, amit teszel, sokra értékelem a segítséged, és a bizalmadat. Meg vagyok róla győződve, hogy a lányom jó kezekben lesz. - Mivel az ilyenekkel sose tudtam mit kezdeni, és erre egyébként se lett volna reagálni, bólintottam, hogy értem.
- Ha bármiben segíthetek...
- Egyenlőre nincs olyan komolyabb probléma, amit ne tudnék megoldani. Ha lesz, akkor figyelembe fogom venni, amit mondtál. Köszönöm. - Így akartam közölni, hogy ha bármire szükségem lesz, akkor az többől fognak állni, mint szavak. Szóra nyitotta a száját, majd félúton meggondolva magát, becsukta, és kifújta a levegőt.
- Pénzügyileg ez nem olyan tétel, hogy számottevő legyen. Én szervező vagyok, azzal a munkával, amit nyújtok, bele fér, hogy magammal viszek valakit. Kettőnk közt meg nincs szükség ilyesmire, ez nem pénzkérdés.
- Megértettem.
- Ha jól értettem, akkor ezt akartad megbeszélni.
- Igen... Illetve van még valami. Nem ismerem milyen íratlan szabályok vannak az ilyen bulikon, miket kell betartani, és miket nem. De tedd meg, hogy vigyázol Dórira, jó? Mégis csak a lányom...
- Az egyetlen, amiért vigyáznom kéne rá, az az, hogy ne tegyen olyat, amit nem akar. Ebből a szempontból meg fogok tenni mindent, de szeretném, hogy ha megértenéd, hogy Dóri szabadon dönt, minden döntése őt érinti, nem fogom ketrecbe zárni, ez pont, hogy nem erről szól.
- Jó, szeretném, hogyha lányom végre kikapcsolódna. De nem akarom, hogy rosszul süljön el ez az egész...
- Mint mondtam, biztosítani fogom számára, hogy ő döntsön... de a döntéseit nem fogom meg kontrázni.
- Rendben, ennyit akartam.
- Jó. Akkor ti mehettek... És azt ajánlom ne várjátok meg, míg hazaér. Legrosszabb esetben majd alszik itt. De akkor engedjétek, hogy én intézzem ezt a dolgot, teljes mértékben.
- Megértettem.
- Ha vége van, küldök majd egy sms-t... de ezt se várjátok meg, és ez nem 100%, csak hogy ha el nem felejtem.
- Ok - és itt lenyomta a kilincset.
- Akkor mi elindulunk, ha nincs semmi más.
- Részemről nincs.
- Rendben. És mégegyszer, köszönjük. - mondta, ahogy kilépett az ajtón.
- Még nincs mit, - mondtam, ahogy becsuktam, és kulcsra zártam.

- Pár perc, és indulhatunk - mondtam Dórinak, ahogy visszajöttem az ajtótól.
- Ok
- Van valami baj? - kérdeztem, mer Dóri hangszíne, és tekintete is kétségbeesett volt. Megálltam előtte, végig mértem, és a szemébe néztem.
- Nem, nem, semmi. - mondta, egyáltalán nem meggyőző hangon.
- Biztos? - kérdeztem, ahogy leültem az asztalhoz, mellé, és átkaroltam.
- Persze... - magához húzott, és megöleltem. Egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva szétváltunk.
- Nem akarlak feltartani - mondta, és láttam rajta, hogy a könnyeivel küszködik.
- Nem tartasz fel. Ne aggódj, jó lesz - és éreztem, hogy kicsit megnyugszik.

Bementem a szobámba, összekészítettem, mindent, ami ilyenkor kell. Mobil, utazáshoz igazolvány, némi pénz, de csak mértékkel, mer nem vagyok most épp túl jól elengedve, meg egyébként se szánok erre a bulira sokat. Minden mást kipakoltam a zsebeimből, ami eltartott egy darabig, mer meglepően sok minden volt, és leültem a számítógép székemre...

- Úristen - mondtam, ahogy arcomat a kezeimbe temettem... meg kellett állapítanom, hogy nagyon rég nem láttam Dórit... azóta, kifejlődött, kigömbölyödött, ott ahol kell... és ezzel a ruhával együtt, hihetetlenül jól nézett ki. Látszódott rajta, hogy nem volt még bulizni, és talán pont ez tette ilyen széppé... két részes ruha volt rajta, egy combközépig érő feszes farmer, és egy feszülős topp... tisztáztam magamban a helyzetet, hogy nem, még is csak a munkatársam lánya...
- No, de így nem jutok előre, mondtam, ahogy ledobtam magamról mindent, és bedobtam magam a zuhany alá. Pár perc múlva sebtében megtörölközve, tiszta ruha után keresgéltem, és találtam is. Fekete boxer alsó, zöld, sima nyári póló. És a szokásos zöld nadrágom. Ehhez felvettem az edző cipőmet, és pont úgy néztem ki, mint ahogy általában. De nekem most szervezősködnöm kell, nem szíveket hódítani... meg ez egyébként se ettöl függ, gondoltam, és az övemet már fogmosás közben húztam meg.

Kinyitottam az ajtót, a kilincs hangjára Dóri szemmel láthatólag mély gondolkodásból ébredt fel.

- Na, induljunk, mer mire kezdenek megérkezni az emberek, mindennek működnie kell.
- Ok.

Elindultunk, és amikor megérkeztünk, Dóri igencsak meglepődött a villa láttán.

- Ide jöttünk?
- Aha... Ezér nem lesz gond ilyen pénzügyi dolgokkal, mint pia, meg hasonlók. Figy, ha bárki kérdezi, aszondom, hogy a féltestvérem vagy... ez pont elég lesz ahhoz, hogy ha szemmel láthatólag a közelembe vagy, ne nyomuljanak, de ne zárjon ki semmiből.
- Ok - és lenyomtam a kapucsengőt.
- Mivan? - szóltak ki belőle.
- Mi lenne? Megjöttem, az van - és kinyitotta

A kovácsoltvas kapun áthaladva, Dórival mögöttem, megérkeztünk a bejárathoz, ami már nyitva volt.

- Na csak hogy megjöttél ember, azt hittem már nem lesz buli.
- Nyugi, így is te leszel az ász, nagyon fullos buli lesz itt. Megvan minden?
- Meg, persze, ahogy kért... - és itt megpillantotta Dórit. Már indult volna, amikor megállítottam. Dóri, ellentétben a szívélyes házi gazdával, szín józan volt, talán egy kicsit túlzottan is. Nem akartam, hogy csekélyke önbizalmát már most lerombolja.
- Ő itt Dóri, a fétestvérem...
- Nem is tudtam, hogy van fél testvéred - nézett rám összehúzott szemmel.
- Mer eddig nem gondoltam magall hozni, most viszont azt mondta, hogy jönni fog, remélem nem baj, csak elférünk...
- Nem, nem, dehogy... - rendes srác volt. Beleszületett a gazdaságba, ezért nagyon sok mindent másképp látott, más megoldások voltak a fejében bizonyos problémákra, de lehetett rá számítani. Szerette volna, hogy legyen náluk egy buli, szülei üzleti úton vannak, azt mondta minél keményebb legyen, ha kell, kihívja másnap a kőműveseket, festőket, csak legyen itt egy iszonyatos buli. Hát így kerültem egy full gazdag villába.
- Isztok valamit? - kérdezte, a gallonos Johnnyra mutatva... ő ezt szerette... no meg ez volt az egyetlen, amit magának eltudott készíteni, és annyira nem szerette a piát, és nem is értett hozzá, hogy valami rendes házi skót whiskeyt rendeljen.
- Nem, kösz, majd talán később. - Láttam, hogy Dórinak most egy korty se tudna le menni a torkán... főleg nem whiskeyből.
- Jó, akkor majd szolgáljátok ki magatokat
- Figyelj, Dórival mindent el tudok intézni, csak mutasd meg, hogy mi hol van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy menj el, maradj nyugodtan, engem egyáltalán nem zavarsz, csak azt mondom, hogy ne érezd kötelezőnek.
- Jó... Akkor a mozi terembe megtaláltok, ha barmi kell... Ahogy kérted, a hangfalakat beszereltettem már, és kivan utána takarítatva... gyertek.
- Ez ugye a bár... ott vannak a piák, és minden egyéb cucc, amit kértél a dobozokban - és rámutatott a mahagóni pult mellett, alatt, felett, mindenhol sorakozó dobozokra...
- A hangszórók itt is benn vannak, ugye?
- Persze... a papír is ott van, hogy mi mi, és mi hol... az efölötti emeleten lesz a keményebb buli, a fénytechnikával, és ott a dj pult is, ahogy mondtad. Akkor én tényleg elmentem.
- Ok, kösz. Remélem nem lesz semmi. Körbe járom majd a helyet, jó?
- Persze, mindenhova bemehecc, ahova csak akarsz... - ez az a bizalom, amiért szeretem azt, amit csinálok. Megbíznak bennem. Nem mindenki mehet itt be minden szobába.
- Ok, thanx. - és az ajtó mögött eltűnt.

Nekiálltam komolyabban körülnézni, megnézegetni a dobozokat, minden meg van-e.

- Figyelj Dóri, le kéne tesztelni a mixer cuccokat, tehát csinálok neked valamit inni, jó? Segít majd ellazulni.
- Hát, ha gondolod...

Hatalmas, U alakú pult volt, körbe magas ülőszékekkel, egy kicsit messzebb bőr díványok, ahová le lehet rogyni, és iszogatni, beszélgetni, és minden mást csinálni, ami nem tánc.

Nekiálltam kipakolni, feltölteni a hűtőket. Volt itt minden. A gépi üdítők már be voltak üzemelve. fogtam egy poharat, és mindegyiket leteszteltem, hogy műkodik-e, majd a gyömbérből tele töltöttem a poharam. Örültem, hogy sikerült megértetnem, hogy kicsit sűrűbb legyen, ne hígítsuk annyira, mint általában, mer piával együtt adjuk. Tehát ezzel se kellett foglalkoznom. Gyömbéremet letettem a pultra, és elővettem a mixer felszerelést. Szépen, egyesével kipakoltam mindent, eltartott egy darabig, mire sikerült összehoznom egy tequila sunrise-t. Ezt, Dóri felé emelve, letettem a pultra. Az iszonyatos mennyiségű dobozt kivittem egy másik raktárba. Mire befejeztem, Dóri is elkortyolgatta a sunrise-t. Ki ittam a maradék gyömbért, és feltöltöttem szódával, majd oda ültem Dóri mellé. Letettem a bőr kanapék melletti asztalára, és Dórihoz fordultam.

- Nah? - kérdeztem egy vigyorral
- Mi na? - kérdezett vissza mosolyogva. - Istenem, ahogy igy nem olyan gondterhelt az arca, és mosolyog is, gyönyörű ez a lány... mi lesz itt... elképzeltem, ahogy már javában benne az éjszakában, jó néhány itallal később, hogy fog mozogni a zene ütemére...
- Gyere, nézzük meg, hol lesz a tánc

A hely felszereltségén én is meglepődtem. Nagyon jól sikerült. Itt is volt egy bár, de ez már menetkész volt, messzebb pedig, egy emelt pódiumon, a dj pult, seinheisser fülessel... eléggé elszeparált ahhoz, hogy ne menjen oda a tömeg, de nem elérhetetlen. A pulttal szemben pedig egy színpad. Jó lesz, határozottan jó lesz. Felsétáltam a zenedisztríbjútor egységhez, és elindítottam valami pont erre a célra oda tett mixet. Ahogy a zene megszólalt, és éreztem, hogy a véremig hatol, megbizonyosodtam, hogy bizony nem a hangtechnikán volt a spóresz. Elégedett vigyorral fordultam Dórihoz, aki szemmel láthatólag aggódott. Kérdően néztem rá, de miután nem mondott semmit, nem erőltettem a dolgot. Gondoltam, majd néhány keményebb cocktail átsegíti a holtponton. Mivel én szervező voltam, nem szándékoztam durvábbakat inni... és mivel a sör nagyon nem az esetem, maradtam annál, hogy ha lehet, nem iszok semmit...

- Gyere, járjunk körbe, ha már megadatott... - és megindultam
- Aha...

Gyönyörű volt a hely, látszott rajta, hogy megvan tervezve, nem csak odabaxva. Bementem a szülők számára lezárt részre, és csodálattal figyeltem a helyet, ahol hatalmas pénzek sorsáról döntenek... ahogy végig néztem a gépparkon, megállapítottam, hogy bizony, itt mindenszempontból a toppon vannak. Visszafelé jövet észrevettem egy lesötétített, nagyon ügyesen elrejtett ajtót... ahogy bementem, és becsuktam magam mögött, tudatosodott bennem, hogy ez hangszigetelt... ezt észben tartjuk...

Kimentem, Dóri meglepődve nézett rám, honnan kerültem elő... jobb ha nem tuggya. Lassan le kéne menni, mer mindjárt megjönnek...

- Figyelj Dóri, lemegyek, csinálok neked még egy italt, és ott ülj le, mer lassan kezdenek meg érkezni az emberek....
- De ha tömeg lesz, nem foglak megtalálni... mi lesz, ha bármi történik.
- Jó, akkor töltsél magadnak egy ücsit, és menj fel a dj terembe... Ott nézd végig, mik vannak, vagy, ha szeretnél ismerkedni, tudatni, hogy velem vagy, gyere le...
- Inkább veled maradnék...
- Ok, akkor gyere.

Elindultunk lefelé, és halottam, ahogy száguldva, csikirgó fékekkel, és füstölgő gumikkal megérkezik az első ember... Mire leértem már jött is be. Hál Isten a kedves házigazda is lejött, így nem kellett magyarázkodnom, hogy ki vagyok, hogy ha nem ismerne.

- Zsac? Te, itt?
- Persze, én vagyok az egyik szervező
- Csá ember, - és kézfogás, baráti ölelés következett, majd a házigazdához fordult
- Mingyár jönnek a többiek is, csak nekem elegem lett, és eljöttem.
- Ok, ha nem vagyok, és bármi kell, Zsac segít. - Zsac segít. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag, én mondom meg, hogy mi hogy fog történni... nem egy rossz gondolat, tekintve, hogy részben milyen emberek fognak megjelenni...
- És ő? - mutatott Dóri fele
- Dóri, a féltestvérem. Velem jött, azért van itt korábban
- Aha
- Figyi, a bár kész van, ha megígéred, hogy működőképes marad, használd nyugodtan, vagy ha gondolod keverek neked valamit.
- Nem kösz, társaság nélkül nem szeretek inni. Inkább felmegyek, megnézem, milyen hely lett.
- Persze, menj csak - mondta a házigazda.

- Akkor mi bemegyünk a bárba, iszom valamit, te akkor maracc? - fordultam a házigazda felé
- Persze, menj csak - kaptam meg én is az engedélyt.

Bementem az alsó bárba, és ismét meg kellett csodálnom, hogy ezt bizony jól felállítottam. Ezúttal egy kólára esett a választásom, hogy egyszerű legyen, Dóri kapott egy Baileyst. Halottam, hogy bizony érkeznek meg az emberek... Mindenki a bár, és felém van irányítva. Egy újabb ember dugta be a fejét az ajtón, és szélesen elvigyorodott, amikor meglátott.

- Zsac? Nem is tudtam, hogy te ilyen helyekre jársz. - Ezzel célzott a köztünk lévő pénzbeli különbségekre.
- Nem is. Enyém a hely. Én vagyok a szervező.
- Igen? Akkor, szervezőcském, egy whiskey kólát legyél szíves, ha már úgy is a pulton belül vagy. A hölgynek pedig... - és itt kérdően nézett Dórira.
- A hölgynek van neve, jelen esetben Dóri és a féltestvérem.
- Jah... - és éreztem, ahogy elhúzódik
- Ennél fogva, teljes mértékben eltudja dönteni, hogy mit iszik... - Sikerült megértetnem vele, hogy ez nem akárki, akit megkaphat, ugyan bulizni jött ide, de ha kap egy nemet, akkor az egy nem...
- Egy sex in the sofa, khmmm beach-et csinálj neki.
- Kérlek szépen, jó esetben nem a kanapéban, és a partban, hanem rajta van a szex...
- Nem mindegy, lényeg, hogy tudod miről beszélek.
- Én igen. Elég hogy ha rágondolsz, én tudom. De Dóri? Jó lesz?
- Finom?
- Hogy neked az lesz e, fogalmam nincs... kóstold meg, max. megissza más - és itt a Dóri számára idegenre vigyorogtam
- Jah, erről gondoskodunk - vigyorogta vissza
- És, hogy-hogy nem jöttél eddig? Én nem láttalak... - Hangzott Dórihoz a kérdés
- Rendkívül eccerü a magyarázat... nem én szerveztem a bulit, nem tudta, hogy jó-e, és potyára nem akart eljönni... - mondtam, mer láttam Dóri arcán átsuhanni a kételyt
- Látod, ezek után mindig te fogod szervezni az én bulijaimat is
- Ezek után? Még nem volt semmi. Majd reggel, amikor rájössz, hogy ehhez képest az ősrobbanás amatőr lángocska volt, jegyzed majd meg, hogy mit jelent, hogy made by zsac - és itt mindenféle földi szerénységtől mentesen rávigyorodtam.
- Mér Zsac, ilyen nagyra tartod magad? De nagy arcod van... Ha nem ismernélek, nem láttalak volna dolgozni, azt mondanám, hogy alaptalan - csatlakozott hozzánk a bóklászni elment ember
- Nincs nekem arcom... tényt megállapítok. Jó lesz. Ha mindenki eljön, meg még plusszban páran... néhányan, akik látják, hogy buli van, és nyitva van az ajtó, és már van bennük elég ahhoz, hogy ne ébredjen bennük kétely... - és ennél a szavaknál megérkezett az első komolyabb hullám.
- Kétely? Milyen kétely Zsac? Volt bárkinek itt valaha bármivel is kételye? - csatlakoztak ismét hozzánk.
- Nem nekünk... Én is örülök, hogy látlak.
- Mit keresel te ott a pult mögött? Buli lesz itt ha jól tudom, ne most takariccsál...
- Jól tudod. És azt is jól tudod, hogy iszonyatos buli lesz itt. Mer én vagyok a szervező.
- Igen? Nem is tuttam, hogy bulikat is csinálsz...
- Mer eddig nem is kértek meg rá. Nagyon sok mindent megcsinálok, és bulizni szeretek
- Ezt észben tartom...
- Dóri, gyere, segíccs, meg kéne igazítani a csövet az ücsinél...

Dóri odajött, és ahogy háttal voltunk, fülébe súgtam
- Itt van az, hogy most bemutatlak pár embernek... emberek látni fogják, hogy emberekkel beszélgecc, és fel fognak kérni táncolni... ha kényelmetlenül érzed magad, feszengsz, nyugodtan igyál, és próbálj meg ellazulni... ez egy buli, bulizni jöttünk...
- Ok - istenem, olyan közel voltam hozzá, hogy szinte megcsókolhattam volna... Itt bizony nekem is buli lesz....
- Kösz, sokkal gyorsabb volt, mint egyedül - mondtam fenn hangon.
- Zsac!, ki ez a csaj? Ő a mixer, vagy mit keres a pult mögött.
- Jah, télleg. Emberek, állatok, ufók, homo sapiensek, és mindenki, aki a felsorolásból kimaradt, de itt van, bemutatom Dórit, a féltestvéremet. Dóri bulizni van itt, neki is csak azt mondtam, mint nektek... hogy erre ez a legjobb hely.
- Dórira - emelte a már majdnem üres whiskey kólás poharát az egyik
- Héhéhé, nincs mindenkinek mit inni... Uraim, hölgyeim, barátaim, jah, hogy az itt egy sincs, ő, akkor inkább nem fejtegetek, hanem kérdezek, mit adhatok?
- Nem igaz, barátok vagyunk - jah, hát persze. Én hozom le az első jó nőt, és egyből barátok vagyunk.
- Akkor ez esetben mindenkit kérek, hogy jöjjön, vételezzen magának valami rendes italt, nehogy kiszáradjon...

Nem kellett kétszer mondani. Megrohamozták a pultot. Volt, aki töményet ivott, tisztán, volt, aki jack denielszt jéggel, és, ahogy kezdtek megérkezni a hölgyek is, a baileys és társai is elkezdtek fogyni... Mivel egyre többen jöttek, egy kisebb szünetben leghatározottabb hangomon felszólaltam

- Nah, most hogy már van mivel, köszöntsük Dórit, hogy tuggya, nem felejtettük el. - minden fej, aki tudta ki Dóri felé fordult, aki meg nem, az azt nézte, kit néz mindenki...

- Dórira, és a legjobb bulira az országban - hangzott fennhangon, a már olajozott torkokból.

Közbe jócskán megtelt a terem, pedig nem volt kicsi, így arra jutottam, hogy sokan már fenn vannak, kezdenék a bulit.

- Nos, bejelentem, hogy amint felszólal a muzsika, mindenki birtokba veheti a táncparkettet - szóltam, mer láttam, hogy megérkezett a mixer, és gondolom a dj is.

A mixer alatt egy fiatal srácot kell érteni, kb ugyannyi idős mint én, csak nem rendelkezik olyan stílussal, és talán mivel látta, hogy az ő helye már foglalt, nem tudta hol a helye, és ebből kifolyólag bosszús volt. Oda mentem hozzá, kezet fogtunk, üdvözöltem

- Rere. Zsac vok. Örülök, hogy megjöttél, szükség van rád - mutattam a tömegre
- Heló... Te vagy Zsac? - láthatóan csak a híremet hallotta, és azokat is csak félig...
- Igen, én.
- Egy pillanatra, igérem, igyekszem majd többet nem félbeszakítani a kialakuló kapcsolatokat, de most muszáj. Ez az úriember - itt harsány röhögés, mert ahogy az én számból hangzott, hogy úriember.
- Tehát ő az, aki ezen a szinten a kiszáradás ellen dolgozik, és a jó hangulatért. Ismerni ugyan nem ismerem, de meggyőződésem, hogy kiváló munkát fog végezni... de hozzám ne hasonlítsátok, mer mindig, amikor bármivel kapcsolatban ez történik, csalódás lesz a vége. - Ismét röhögés.

Kimentem a pultból, megkerestem Dórit, ami már nem volt olyan egyszerű, hiszen rengeteg gyönyörű csaj volt már itt, és a tömeg is nagy volt.

- Dóri gyere fel, nézzük meg a táncteret
- Jövök - mondta, és letette a poharát
- Mér fontos ez? - kérdezte, amint hallótávolságon kívül voltunk.
- Azért, hogy lássák, hogy feljössz táncolni, tudják, hogy már lehet, és hogy a fenti, meg a lenti mixer között kiegyenlítettebb legyen a tömeg. Utána persze visszamehetsz, innentől szabad kezet adok neked, hacsak nem lesz valami, nem szólok, de amikor mégis, akkor kérlek, gyere.
- Ok, persze

Felmentem, bólintottam a dj-nek. Nem vette a lapot, ő is úgy lett felbérelve. Ennek nem örültem, mer sok jó dj ismerősőm van... felmentem a pódiumhoz.

- Rere – mondtam, amikor felértem.
- Helló... figyelj, ide csak személyzet jöhet fel...
- Igen, teljesen igazad van. Én vagyok a szervező.
- Te vagy Zsac? - láttam a hitetlenkedést a szemében.
- Igen, én. Nekem, és a féltestvéremnek, Dórinak a személyzetnek fenntartott részekre is engedélyezett a belépés.
- Persze, megértettem
- Azért jöttem, hogy tájékoztassalak, amint készen állsz, kezdhetjük.
- Természetesen készen állok...
- Jó - És itt kezembe vettem a mikrofont.
- És kérem alásan, az igazi, a fergeteges, a felejthetetlen, a kolosszális, a gigantikus, kezdetét veszi... A muzsikáról eme kiváló dj fog nekünk gondoskodni... remélem, mindannyiunk nevében, nagyon jól fogjuk érezni magunkat... És elkezdtem. A dj nem hitte, hogy én ilyet tudok, biztos azt hitte, hogy még a cipőmet se tudom bekötni egyedül... Rá raktam két lemezt, ami nagyjából passzolt egymáshoz, és elindítottam... szép lassan kezdődött, hogy ne lökje hanyatt a közönséget a hangerő... majd szép lassan áttértem a másik, pörgősebbre... néhány scratch, és mutattam neki, hogy ő jön, nem akarom elvenni a munkáját... Dórihoz fordultam

- Dóri, mehecc, innentől nincs semmi. Ha bármi van, gyere fel, a szülőknek fenn tartott részhez.
- És te?
- Én még ellenőrzöm a fénytechnikát.
- Ok

Odaléptem a dj mellé, és szépem elkezdtem fokozatosan csökkenteni a világítást, megvárva, amíg Dóri leér, és átkapcsoltam a lézerekre... minden jó összhangban, jó helyen volt... teccett.

Én az alsó bár felé vettem az irányt, hogy igyak valamit, és dumáljak valakivel, nekem nagyjából ennyi, már csak felügyelnem kell, hogy minden klappoljon. Leértem, kivettem a hűtőből egy jó hideg szénsavas vizet, és mélyen meghúztam... próbáltam nem Dórira gondolni, és hogy épp mi történik... beálltam a mixer mellé, segíteni, mer elég sokan voltak itt még mindig, és érkeztek, de gondolataim közben folyton el-el kalandoztak... végül győzött bennem a kíváncsiság. Órámra pillantva meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen elvesztettem időérzékemet, már több, mint másfél óra eltelt, mióta Dórit magára hagytam... fogtam a vizemet, ismét nagyot húztam belőle, és a hűtőnek egy külön rekeszébe tettem, majd elindultam felfelé.

Minden egyes lépéssel hangosabb, áthatóbb lett a zene, a ritmus átjárta testemet, eldöntöttem, megyek, táncolok egyet... mivel nem sokan voltak a színpadon, gondolom nem tudták mire való, lassan, átverekedve magam a tömegen, eljutottam odáig, és felmentem... a dj bekapcsolt egy erősebb reflektort, ami pont annyira volt elég, hogy lehessen látni, hogy történik ott valami, de nem olyan erős, hogy zavaró legyen... és átadtam magam a ritmusnak elkezdtem mozogni. Teljesen megszűnt minden zavaró gondolatom, ami kételyt ébresztethetett volna, és teljesen átadtam magam a zenének, a ritmusnak, az éjszakának. Kezdtek emberek feljönni... Éreztem, hogy hátulról egy női test hozzám simul, felveszi mozdulataimat, és együtt mozgunk... megfordultam, és egy gyönyörű lányt láttam, a halvány fényben, mer közben kijöttem a reflektor által megvilágított területről, és a dj, bölcsen, nem kapcsolt fel többet. Valahonnan ismerős volt, mintha már láttam volna... talán valakinek a valakije... de ez most mindegy, nem ez a lényeg. Mozdulatainkat összekötöttük a ritmussal, és egymásra hangoltuk... nagyon jó mozgása volt a csajnak... látszódott rajta, hogy nem a mozdulatokra koncentrál, a technikai részen már túl van... szemébe mélyesztettem az enyémet, és foglyul ejtettem tekintetét, és én se néztem el. Láttam, éreztem, mi a következő mozdulata, arra tudtam kontrázni, tökéletes összhangban voltunk... Most én kerültem mögéje... És arra jutottam, hogy itt az ideje ezt tovább vinni...

Teljesen hozzá simultam, egy kicsit magasabb voltam, és beszívtam az illatát... érződött rajta, hogy ő már ellazult, és hogy ebben a baileys is, meg még ki tudja mi minden is nagy szerepet játszott... ez keveredett a parfümjével, és az adneralinnal... fülébe súgtam

- Nah, lássuk mit tucc!

És gyorsítottam... tekintetünk cikázott, hol egymásba kapaszkodott, hol teljesen elvált... csípőjére tettem a kezem... hátulról végig néztem rajta, karcsú volt, jó volt az alakja, nem lehetett nehezebb, mint 50-60 kilo... kezeimmel megpördítettem, hogy a szemembe nézzen, és levittem a testsúlyomat, megszorítottam, és elemelkedtem, vele együtt...teste tovább ringott a zene ütemére... feljebb emeltem, igy simán a derekam köré fonhatta a lábait... megértette mit akarok, és így is tett... teljesen hátra engedte magát, lábával a derekamon, támaszkodott, én meg a kezemmel tartottam... reméltem, hogy hajlékony a csaj, de hát gondoltam, hogy sportol valamit, mer hát ugye jó az alakja, így tovább mentem... kezemmel fogást váltottam, úgy, hogy most magamfelé néztek az ujjaim... kapcsolt, kigabalyította a lábait, és csípőjéből vett lendülettel ellökte magát felfelé, én a kezemmel rá segítettem, és átfordult a feje fölött, talpra érkezve. Tekintete csillogott, diadalittas vigyor terült szét az arcán. Ahogy körül néztem, kilépve a transzból, láttam, hogy mindenki minket figyelt.

- Nem kipróbálni, mi a abszolút profik vagyunk, a tapasztalat éveivel... - mivel kb mindenki sejtette, hogy most láttam először a csajt, röhögtek... Fejemmel az asztalok felé intettem neki, kapcsolt, és már összekulcsolt kézzel jöttünk le a színpadról... ez a kis mutatvány érezhetően feldobta a hangulatot, mindenki felpörgött. Levezettem a lenti bárhoz, hogy oda menjünk, dumáljunk, mer itt fönn ez nem olyan eccerü... Odamentünk egy bőr kanapéhoz a sarokban, ahol viszonylag csend volt, és nem nagyon volt ott senki

- Mit iszol? - tettem fel a kérdést...
- ő... - és itt egy csillogást láttam átsuhanni a tekintetén, hogy másra gondolt először...
- Egy baileyst, mondjuk.
- Ok, pill

Bementem a pult mögé, elő vettem a vizemet, tűzes testemnek nagyon jól esett a jég hideg nedű... direkt betettem egy karton powerade-t is a rendelésbe, és mivel akkora a hűtő, senkinek nem tűnt fel... úgy hogy fel kaptam egy olyat is, mélyen meghúztam, és láttam, ahogy a kék nedű lendületesen fogy az üvegből... Miután ez eltünt, fogtam két poharat, egy üveg baileyst, és két marék jeget, amit elhelyeztem a poharakba, elmormoltam egy hála imát, hogy ekkora tenyerem van, és elfér két pohár, mer ez széles talpu volt, ebben szoktam a whiskeyt inni, és elindultam megkerülni a pultot. Mielőtt elindultam, be süllyesztettem még egy poweraidet a zsebembe. Ekkora tömegben nem kis teljesítmény volt eljutni a másik sarokba, úgy, hogy nem esett ki semmi a kezemből.

- Nah, csak hogy hoztál nekem is, azt hittem elfelejted, és csak magadra gondolsz - mondta, és keze előre lendült, hogy kibányássza a zsebemből a jéghideg szomjoltót... ahogy kezei a combom két oldalán dolgoztak, remegés futott végig rajtam... letettem a két poharat, mer ha így folytatja, azonnal elolvadnak a jégkockák a pohárban, és a baileyst is... mire lecsavartam a kupakot a baileysről, sikerült kiszednie a zsebemből a másik piát, így végre leülhettem. Le is huppantam mellé, töltöttem neki egy baileyst, és kis hezitálás után magamnak is, igaz, nem annyit.

- A táncra mindenek felett - mondtam egy mosoly közepette
- Jah jah - mosolygott ő is. Koccintás, ivás. Rá néztem a poháron keresztül, láttam, ahogy a halvány krémszínű ital ajkai közé csordogál, ahogy magasabbra emelte poharát, megindltak a jég kockák is, és azok is ajkai ölelésében végezték... Forró lehetett, láttam, hogy a jégkockán szinte azonnal megjelent a csordogáló víz... egy hajtásra egy ilyen baileyst, pedig volt benne 2-3 ujjnyi... nagyon lendületesen el fog fogyni az üveg, még jó, hogy itt van... Letette a poharát, amikor kiszívta az utolsó korty nedűt is, és én nyúltam az üvegért, hogy újra töltöm. Miközben csavartam le a kupakot, ami így másodjára sokkal gyorsabb volt, feltettem a kötünk lebegő kérdést

- Hol tanultál te így mozogni? - ahogy nyúlt a poharáért, ajka mosolyra húzódott. Belekortyolt az italába, és odavágta
- Edzésen
- De ha jól értem nem tánc edzésen...
- Nem... ezek szerint te se?
- Nem... de ez a kontroll, önmagad ismerete, és az együtt működési képesség, ez honnan van?
- Mondom, edzésről
- Vazz, sok edzőtársam nem mozog így, még évek után se
- Jó, harcos vagyok... most jobb? - láthatóan feszélyezte a téma, biztos eszébe jutott néhány régi emlék...
- Én is voltam edzőtáborban. - Megállt kezében a pohár, és szemembe nézett.
- Akkor tudod... ne beszéljünk róla.
- Sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy így fogunk találkozni... Mindenestre egész jól nyomod, meg kell hagyni - gondolom sorra nyert bajnokságokat. Nem is tudta elfojtani a mosolyát.
- Jah, a rutin... - majd ismét eltűnt pohara mögött.

Bennem tovább dolgozott az alkohol... ami, hála a poweradenek, ultragyorsan felszívódott... és a pár perce történtek is elevenen éltek bennem...

Ő most bontotta ki a powerade-t, és egy húzásra eltünt... rengeteget tudott nyelni a csaj.

- És, mér vagy itt? - kérdeztem
- Bulizni - válaszolta, ahogy letette az asztalra az immár üres üveget, és én ugyanazzal a mozdulattal a baileys felé nyúltam.
- Milyen mélységben? - láttam villanni tekintetét
- Amilyen mélyen csak lehet. Figy, most hagyott ott a barátom, egy normális ok nélkül. Annyit nem bírt mondani, hogy elmegy... - És itt felnézett a poharából
- Eccer se tudott őszintén a szemembe nézni. - Akkor ezér iszik ilyen mértékben... És éreztem, ahogy először meg nem értés, majd düh hullámzik szét testében...tekintete villámlott, ahogy rámnézett... Szó szerint ölni tudott volna. Pontosan tudtam, hogy mit érez...
- Végig hazudott. Minden szava. És, veled mi a helyzet ilyen téren?
- Mármint barátnő ügyileg? Semmi. Várok valakire, akivel teljesen összetudok hangolódni. - Itt felnézett, a szemembe.
- Valahogy így v’ok ezzel én is.
- Várok valakire, akinek teljes átéléssel tudom mondani, hogy szeretlek...
- És, megtaláltad? - éreztem, hogy benne is rengeteg felgyülemlett szexuális energia dolgozott... csakúgy, mint bennem
- Nem. Keresek. Mér, tudsz tippet adni?
- Aha... - És szinte azonnal lendültünk egymás felé...

Megcsókoltam, amilyen mélyen csak tudtam, karjaimat köré vontam, és még közelebb vontam magamhoz... nyelvem mélyen a szájába hatolt, táncolt az övével... egy örökkévalóságnak tűnő idő múlva sikerült annyi erőt összpontosítanom magamban, hogy eltoljam magamtól...

- Ne itt -súgtam a fülébe
- Mér, szégyellsz?
- Nem. De akkor is, ez kettőnkre tartozik - és felálltam, és húztam magammal... Összekulcsolt kézzel vontam magam után. Megindultunk felfelé, de túl a táncnak kiépített termen, fel egészen addig a szobáig, amit épphogy megtaláltam...

Kinyitottam az ajtót, magam után húztam, és becsuktam... azzal a lendülettel, ahogy megfordultam, falhoz nyomtam, és ismét megcsókoltam... kezeim közben elindultak... bal kezem a derekánál tartotta lenn, a jobb pedig a toppján keresztül simogatta a melleit... majd két kézzel a háta mögé nyúlva kikapcsoltam a melltartóját, és az egészet levettem. Mozgásunk egyszerre volt gyors, vad, mégis, teljesen összehangolt... Lementem melleihez, és rászívtam a már javában kemény bimbókra... majd, vadul, még lejjebb, leszedtem róla a nadrágját, bugyival együtt, az is földre hullott... majd belecsókoltam, kerestem a csiklóját, meg is találtam... érettem, hogy amint hozzá érek, remegések indulnak meg testében.... körbe haladtam... egyre szűkebb, és szűkebb körben, végül, megadva a kegyelemdöfést, mélyen rászívtam... el kezdett rázkódni... háta ívben megfeszült, lábujjhegyre állt, de én nem engedtem el, számmal végig szorítottam. felnyúltam kétkezemmel, és két karját a falhoz szorítottam, hogy valahogy csillapítsam a hullámokat... éreztem, ahogy ismét ura testének, akkor elengedtem, és felálltam, levettem a pólómat, az övemet már ő bontotta ki... boxerem ugyanazzal a lendülettel esett földre... kiléptem belőle, és félre rúgtam... térde ült, és megemelte a csípőjét annyira, amennyire kellett, és jobb kezét a tövére téve, elnyelte...

Nem, nem, ezek után ennyivel nem úszod meg - gondoltam, és megfogtam fejét, és teljesen ráhúztam... meglepődött, de nem merte be vallani, hogy nem tudja megcsinálni, így ő is törekedett rá... felnézett rám... kisöpörtem haját a szeméből, és néztem, ahogy eltűnök benne, és megjelenek... iszonyatosan jól csinálta, nyelve fürgén járt körbe körbe, oda-vissza... mivel eléggé fel voltam már pörögve, éreztem, hogy nekem se fog már sokkal tovább tartani... tekintetemet az övébe süllyesztettem, és nagyot húztam a fején, és ott tartottam... ő teljesen rászívott, és telepumpáltam torkát... nyelt, nagyokat, éreztem...

körbe nyalogatta, feltűnt neki, hogy ez bizony nem ernyed... rám nézett, én visszanéztem rá... felállítottam, és falhoz szorítottam meg csókoltam, és fülébe súgtam

- Remélem, bemelegedtél, mer mostmár nem fogod megúszni ennyivel... - rá néztem, és tekintetében dac tükröződött, teljes elszántság...

Karjaimat ismét köré fontam, kicsit elhúzva ezzel a faltól, teljesen magamra... Egyazon lendülettel, és, egy azon mélységgel csókoltam meg, mintha kettőnket eggyé akarnám olvasztani... ez a szándék nem csak fent, hanem lent is megnyilvánult, beléhatoltam. Újra, és újra, mindenegyes alkalommal azzal az eltökélt szándékkal, hogy nem csak bele, hanem áthatolom... Testünkön az izzadság film réteget alkotott, éreztem a sós ízt a számban, az orromban... ez keveredett az ő ízével... gyönyörű volt. Haja csapzott lett, csakúgy mint az enyém... És éreztem, hogy itt valami másról is szó van. Ez itt nem csak a kölcsönös vágy kielégítésről szól, hanem a rivalizálásról. Arról az ösztönszerűen fellobbanó versengési ingerről, ami két olyan ember közt alakul ki, akik egyenként megvannak róla győződve, hogy ők a legjobbak. És bármilyen felmerülhető kételyt hatalmas engergiákkal törekszenek szétoszlatni. Tehát itt cél volt a másik dominálása is. Ez adott energiát, mintahogy számtalan edzésen mindig... mindkettőnknek ismerős volt az érzés. Tudtuk, hogy ez az az erő, ami nem hagy minket megszégyenülve összeroskadni, bármilyen fáradtak legyünk is.

És ennek a kisugárzása az, ami összehozott minket, amiről tudtuk, hogy a másik más, mint az átlag. Illetve jelen esetben ő érezte meg, hogy itt több van, mint egy, az életét valahogy átszenvedni igyekező kamasz. És most is érezte, hogy emberére akadt.

De ez velem sem volt másképp. Hihetetlen kihívást jelentett a csaj. Éreztem, ahogy elmém csak és kizárólag az előttem lévő feladatra fókuszál. Tekintetemet folyamatosan az övébe fúrtam, és nem engedtük megszakadni a szemkontaktust.

Arcát tanulmányozva hajtottam közelebb az orgamushoz. Tudtam, hogy itt már semmi nem tartja vissza, mint feledzett önuralma... Arcomat lejjebb vittem, és megcsókoltam az állát, majd a nyakát. Szinte övön aluli támadás volt ez. Persze csak képletesen értve, hiszen a szószerinti értelemben az övön aluli támadások egy pillanatra se szüneteltek, ugyanazzal a tempóval és intenzitással ismétlődtek. Oly annyira rá folt fókuszálva a szememre, hogy amikor hirtelen megtört a szemkontaktus, és megérezte ajkaimat a nyaka érzékeny bőrén, kibillent a szellemi egyensúlyából, és felnevetett. Nevetett, mer tudta, hogy vesztett, de mily édes vesztesség ez.

És ugyanúgy cselekedtem, mintahogy általában szoktam, ha az ellenfelem kibillen az egyensúlyából: ütemet, és taktikát váltottam. Minden erőmet és figyelmemet a csípőmre koncentráltam, és iszonyatos sebességgel kezdtem el mozgatni. Mint amikor egy r34es skylineon padlógázzal felváltanak kettesbe. Ő is megérezte, hogy most végleg alul maradt, megkontrázni semmi esély, és éreztem, ahogy teste ismét eljut a csúcsra. Mivel a rengeteg edzés jóval az átlag fölé emelte teste strapabíróságát, még másodszorra is rendkívül hatalmas energiák szabadultak fel benne... Teljesen magamhoz öleltem, és gyönyörködtem benne. Ugyanazt a diadalt éreztem, mint bármelyik versenyen, ahol nem volt könnyű a győzelem.

Míg ő szép lassan visszaesett az (hát, be kell látni, elég magas) alapjáratára, én maximum közeli állapotban pörögtem tovább.

Folyt. köv.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Zsac ·
Balfars, Dreamer: megértetettem amit mondtatok, a lehetőségekhez mérten megpróbálam majd figyelembe venni, amit mondtatok... remélhetőleg inkább több, mint kevesebb sikerrel.

Azóta haza tudtam jönni, így magyar, frissített worddel támogatva vágok bele minden további történetbe... remélhetőleg ezzel kiszerűrhetőek lesznek az akaratomon kívül belekerült helyesírási hibák...

bár engem abszolút nem zavar, hogy he elsumákolom a t betüt a szavak végéről. kimondani úgyse mondom ki, onnan meg nem hiányzik... de ki teszem, ne ezen múlljon :D

jah, a smileyt azért tettem bele, hogy ezzel a saját érzelmi állapotomra, és nem pedig hogy a kedved olvasó kötelezettségeire utaljak.

még egyszer jó8....

remélem összefogom tudni szedni magam, hogy tudjak majd még egy (legalább félig) kész történetet alkotni, olyanokat mondtatok, amik eszembe se jutottak volna, pedig logikus...

most már télleg megyek.

bye

Wera ·
Tudod Zsac, mivel még kicsi vagyok ehhez (12), csak addig olvastam ameddig jónak láttam. Ezt a kommentárt nyilván nem fogod elolvasni mivel már több mint 2 éve fent van ez a storyd, nyilván elfelejtetted. És amúgysem a te stílusod az ilyen apróságokon szöszölni, vannak dolgaid bőven. Ám ha mégis elolvasnád nekem tetszett. A helyesírási hibák télleg szembetűnőek, de hát nem zavar nagyon. (mondjuk az az egyik sz helyett x fura volt)

Ha úgy állok hozzá a történethez, hogy ismerlek (mivel így van), csak azt tudom mondani, hogy megértem az egoizmusod. Télleg egy nagyszerű ember vagy, de azért ez egy ismeretlen embernek fura.

Elég sok storydat olvastam már, azokon kívül amik itt vannak, és nem ez a kedvencem. Főleg mert 'nem olvashatom végig'. De ez az én dolgom, ki nem szarja le. Kicsit én is hiányoltam az ismertetőt Dóriról.

Puszi: Wera

ui: kilétemet nem fedem fel, tudnod kell ki vagyok. üdv.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: