Szertárban

Szertárban

- Elmesélek nektek valamit... De az összes jelenlévőnek meg kell esküdnie, hogy az, amit most elmondok, nem kerülhet ki ezeken a falakon kívül. - a lányok szemei kikerekedett, majd közelebb húzódtak a barátnőjükhöz. - Emlékeztek arra a napra, mikor nem mentem be az irodalom témazáróra? - A lányok egyöntetűen bólintottak egyet. - Nos, miközben ti azon törtétek a fejecskéteket, hogy Byron vagy Keats... Én a tornatanár fülébe lihegtem...- a lányok álla egyszerre, és jól hallhatóan koppant a padlón...

Szóval tesiórán voltunk. Beszélni akart velem, gondoltam nagy fejmosás van készülőben, hogy aztán beutalót kapjak az igazgatóhoz, mert a szokásosnál már megint szemtelenebb voltam vele az órán. Csupán néhányszor visszaszóltam neki kosarazás közben, miközben a magasságomat becsmérelte, és egyszer teljesen véletlenül találtam fejbe a labdával. Miután lezuhanyoztam és átöltöztem, be is mentem hozzá a szertárba. Ő már ott volt, és épp a labdákat pakolta fel a polcokra. Úgy tűnt nem hallotta, hogy bementem, így kénytelen voltam félhangosan megköszörülni a torkomat, de csak miután az utolsó labdát is a helyére rakta, mert féltem, ha a keze ügyében van valami, az könnyen eltalálhat engem is. Nos, hátra nézett, és egy nagyon lábremegtető mosolyt küldött át nekem a bal válla fölött.
Nem tudtam eldönteni, hogy voltaképp miért is remegnek a térdeim... vagy azért mert féltem, hogy mindjárt nekem ront és a földbe döngöl, de legalábbis kedvesen leordítja a hajamat, vagy mert waaah milyen jó pasas!

Lassú léptekkel indult meg felém, mire én önkénytelenül is összerezzentem, és meghúztam magam. Elmosolyodott. Hát igen, még sem vagyok akkora szájhős, mint amilyennek mutattam magam. Hát köszi... örültem, hogy nem pisiltem össze magam, miközben ő a százhúszezer centijével kétajtós szekrényként tornyosult felém. Nem szólt semmit, csak csendben az ajtóhoz lépett, kinézett rajta majd bezárta... Kulccsal! A gyomrom összerándult, a szívem a torkomban dobogott. Attól féltem elhányom magam, ekkora már tudatosult bennem, hogy talán ezt most nem úszom meg tíz kör sprinttel a pálya körül. Ismét közeledni kezdett. Lassan körbemért, alaposan megnézett magának. Én meg mint egy kis hülye csak toporogtam, és megállás nélkül az ujjaimat tördeltem.
- Mit szeretnél most csinálni? - kérdezte mély baritonján.
Mivel semmi konkrét nem jutott eszembe, gyorsan elrebegtem mindent, ami csak az eszembe jutott.
- Nekem mindegy, csak ne fájjon, ne izzadjak le, és ne legyen utána izomlázam... - még egy bátortalan mosolyfélét is megengedtem magamnak, miközben félszegen felpillantottam rá. Előttem állt összefont karral. Rezzenéstelen arccal nézett vissza rám.
- Annyit megígérhetek... - közelebb lépett, én meg hátrálni kezdtem, de a pillantása egy pillanatra sem engedett el. - Hogy nem fog fájni... - A falnak nyomott.

Mélyen beleszagolt a hajamba. Úúúúúristen azt hittem ott helyben elájulok! A nyelvét végig futtatta a nyakamon. Átkaroltam a nyakát, és jóleső mély sóhajjal adtam tudtára, hogy ne hagyja abba. Kigombolta a blúzomat, letérdelt ajkaival bejárta az egymás után előbukkanó testrészeim. A kezeit lassan becsúsztatta a szoknyám alá. A bugyimon keresztül kezdett izgatni, majd mikor ujjhegyeivel érezte, hogy szinte teljesen eláztattam, lehúzta rólam az alsómat, és fejével a combjaim közé bújt. Megemeltem az egyik lábamat, és a vállára tettem, mégjobban kitárulkozva neki. Csukott szemmel a falnak dőlve élveztem, hogy a nyelvével egyre mélyebben cirógat.

Többet akartam. Érezni akartam magamban. Leemeltem róla a lábamat, és felhúztam magamhoz. Megnyaltam az ajkait, éreztem rajta a semmihez sem hasonlítható ízt. Szemérmetlenül kértem meg arra, amire vágytam. Pillanatok alatt lerángatta a nadrágját, és az ölébe kapott. Hatalmasat sikoltottam. Minden izmom megfeszült, és görcsösen kapaszkodtam a nyakába. Megijedt, és aggódva nézett rám. A kezemmel segítettem, hogy a lehető legjobb helyre kerüljön. Kipirult arccal, és kissé könnybe lábadt szemekkel súgtam, hogy nincs semmi baj. Aztán szép lassan... nagyon lassan a falhoz döntve mozogni kezdett bennem. Vigyázott, hogy ne okozzon nekem még nagyobb fájdalmat. Néhányszor ugyan felszisszentem még, de már nem volt vészes...sőt.

A fal igencsak hidegnek bizonyult, ki is dörzsölte a hátamat, de ott azokban a pillanatokban ez érdekelt legkevésbé. Furcsán sóhajtozott. Nem volt követelőző. Nem kért. Nem adott utasításokat. Inkább ő kérdezte, hogy mivel okozhatná nekem a legnagyobb örömet. Valami oknál fogva elúszott előttem egy hatalmas kékszemű szimicica gondolata, de valahogy egészen biztos voltam benne, hogy nem erre gondolt. Hangosan felnevettem. Kérdő mosoly ült ki az arcára, de hogy ne kelljen válaszolnom inkább újra megcsókoltam. Mélyen és hosszan játszottam a nyelvével. Szívtam az ajkát, puhán harapdáltam, miközben a körmeim a gerincén játszottak. Szaporábban kezdtem levegő után kapkodni, az illata betöltötte az orromat. Lendítettem egyet a lábaimmal, és feljebb tornáztam magam. Szorosabban átfonta rajtam a karjait.

Őrületes tempót vettünk fel. Az egymáshoz csapódó testek, fojtott és félhangos nyögések visszhangoztak a szertárban. Éreztem... közeledni az édes halált. Nem akartam sikoltani. A vállába haraptam...
Felkiáltott, úgy éreztem bele döngöl a falba. Remegett. Néhányszor erőtlenül rántott még rajtam, aztán éreztem, hogy a forróság végig csorog a combjaimon. Bágyadtan dőlt neki a mellkasomnak. Némán fésülgettem ujjaimmal a sűrű fekete haját. Egy-két perccel később lefejtettem róla a lábaimat, és a földre ereszkedtem. Nem tudtam, hogy most meg kellene e szólalnom.
Mégis mit mondhattam volna? "Hmmm, ez igazán jó menet volt Tanár úr, remélem, hamarosan újra megismételjük" vagy " és most már elárulja mi lesz a büntetésem?"
Inkább csak hallgattam. Soha sem sült ki jó dolog abból, ha fölöslegesen jártattam a számat. Jó, jó kivéve talán ezt az egy alkalmat...

- És ez mind igaz? - tört ki a lányokból egyszerre.
- Nem, de látnotok kellene az arcotokat! - mondta, és az asztalon lévő süti után nyúlt.
-...!!!
- Akkor mégis hol voltál a dolgozat alatt? - kérdezte a rózsaszín pizsamás, miközben a haját kezdte el fonogatni.
- Az legyen az én titkom... - kacsintott és sejtelmes mosollyal az arcán elnyúlt a szőnyegen.