Szerető a szobában

Gimnazista lány vagyok, szerelmem egy generációval idősebb nálam. Mielőtt ítélkezésbe kezdene az ember, nem árt végiggondolni pár dolgot. Bárki bármit mond, az érzelmeknek nem lehet parancsolni, és tartsa magát szerencsésnek az, akinek mégis valahogy sikerült, és még sohasem szeretett bele olyan emberbe, akibe nem szabadott volna, mert nekem ez nem sikerült. Valaki szánalmat érez irántam, valaki elismerően néz rám, hogy sikerült egy házas emberben megtörnöm a jeget, valaki pedig mélységesen megvet, tehát megoszlik a vélemény. A szeretőknek tartott emberek között is így van ez. Van aki élvezi ezt csinálni, van aki nem, de mindenesetre sokan belesodródunk ebbe a helyzetbe. Én örültem is a helyzetnek meg nem is. Tudtam, hogy szerelmem érzelmeket is táplál irántam, és nem csak egy testi kielégítő eszköz vagyok számára. Kapcsolatunk pont a korkülönbségen, és a titkos találkákon alapuló izgalmakra épült. Nem volt kikötve, hogy mikor találkozunk, nem volt ugrás füttyszóra, hisz nem a kutyája voltam, hanem a szeretője.
Sokat gondolkodtam a helyzetemen, akkor is így volt ez, amikor a stúdiója felé vezető csigalépcsőn siettem fel hevesen dobogó szívemmel. Nem érdekelt semmi, csak mindig az a remény lebegett lelki szemeim előtt, hogy egyszer teljesen kisajátíthatom magamnak. Igen, önző vagyok, de ebben a helyzetben nem tudtam másképp átvészelni a helyzetet. Minden bűnét elnéztem neki, csak azért mert reméltem, és a remény életben tartott.
Ahogy felértem a lépcső tetejére végigmentem a folyosón, majd bekopogtam a félig nyitva tartott ajtón.
- Igen!- hangzott a válasza bentről. - Jó napot művész úr! (Bár kapcsolat alakult ki köztünk, megkért rá, hogy továbbra is magázzam.) - Szervusz Lilla! Rég láttalak, hogy vagy? Hogy megy az iskola? Miközben válaszra nyitottam a számat, már húztam is szerelmem mellé a széket, megszokás szerint. -Köszönöm, egész tűrhető napom volt... Ezek voltak azok a beszélgetések, melyek után a nagy szeretkezések következtek. Amolyan udvarias előkészületek voltak. Felmértük egymás hangulatát, ekkor szűrtük le, hogy hogyan viszonyuljunk a másikhoz. Az eddigi 1 évnyi együtt töltött idő alatt már nem nagyon volt számunkra kiismerhetetlen terület a másikon. Szerelmem felkelt, és bezárta az ajtót.
A beszélgetés lassan alábbhagyott, és a széket, melyen ültem, maga elé húzta. Finoman felhúzott a székről, és az ölébe ültetett. A pólóm alá nyúlt, rajtam hagyva azt, és elkezdte gyúrni a melleimet. Én eközben combjába kapaszkodtam, és élveztem a mámoros pillanatokat okozó kényeztetésemet. A gyúrás után egyik keze lesiklott a két combom közé, és nadrágomon kívül kezdte el simogatni szeméremdombomat, de még így is érezte a belülről áradó melegségemet, a másik kezével pedig csipkedni kezdte mellbimbóimat, amitől halk sóhajok hagyták el a számat, tekintetve a folyosón lévő másik emberekre, és a lebukásveszélyre. Miután végigsepert testemen az élvezet hulláma, szembe fordított magával, és bekapta melleimet, és így kényeztette felváltva őket. Sikítani tudtam volna a mámoros gyönyörtől, de nem tehettem, ezért csak belemélyesztettem körmeimet a hátába, és belelihegtem a fülébe, ahogyan ő is tett, hiszen élvezetem őt is felizgatta. Pár perc múlva elengedett, és a fenekemre csapva megkért, hogy menjek át a folyosó legvégén lévő szobába, majd ő is hamarosan utánam jön, csak bezárja a többi ajtót. Hangtalanul átsuhantam a szobába. Minél előbb folytatást akartam, ezért lehúztam a szobába lévő rolót, félhomályt varázsolva, és ruháimtól megszabadulva bevetettem magamat az kényelmes ágyba. Ígéretét megtartva szerelmem tényleg hamar utánam jött, és ő is követte a példámat.
Lábaimat simogatva haladt felfelé testemen, minden egyes porcikám végigsimítva, és csókokat lehelve. Szeméremtestemen végigsimítva örömmel nyugtázza, hogy már csordogál belőle a kéj nedve, de újra melleimet veszi kezelésbe, amitől kezdek egyre hangosabb lenni, de őrá jótékony hatással van, mert egyre izgatottabb lesz ő is. Nem is bírja tovább már a játszadozást, így lábaimat nyakába lógatva hatol belém. Az eddigi leghangosabb sóhaj hagyja el számat, de nála is ez történt meg. Ki-be húzogatja ékességét, mire én egyre jobban érzem, hogy nedvesedek lent, és a cuppogó hang is bizonyítja élvezetemet. Párnába fojtom sikolyomat, és a lepedőt gyűröm. Mikor ő is túlságosan bele merül az élvezett habjaiba, kihúzza belőlem ékkövét, és pózt váltunk, mivel nem húzott fel óvszert. Most ő került alulra, és én voltam az irányító. Lassan, de kéjesen rácsusszanok, ami most újabb sóhajt vált ki mindkettőnkből. Miközben lovagolom fenekemet kezdi el izgatni, amit különképp élvezek. Először csak körkörös mozdulatokat ír le lyukamnál, aztán egy, majd két ujját érzem magamban. Most, hogy mind a két lyukamban ki vagyok töltve a legnagyobb élvezetet élhetem át, szerelmem pedig örül, hogy örömet okozhat nekem. Mikor újra elnyögöm magamat megkér, hogy most én kényeztessem őt orálisan, és én szó nélkül lépek a tettek mezejére. Jobb kezemmel tövére helyezem ujjaimat, és a ajkaim közé szorítom szerszámát. Bekapom tövig, közbe húzok rajta egyet, amit látom, hogy sóhajtozva élvez, de aztán a kedvenc "édességével" kényeztetem. A makkot kapom csak be, körbenyalom, csókolgatom, amit meg is jegyez, hogy "nagyon jó, ez az, csináld még". Imádom, amikor alattam élvez, és a fellegekbe juttathatom. Eközben fenekemet, és kelyhemet odakínálom neki, és miközben élvezkedik vad ujjazásba kezd. Egyszerűen annyira vad, hogy nem tudok az ő orális kényeztetésére koncentrálni, csak sikoltok, hogy ne hagyja abba, és ő fokozza a tempót, majd mellette még a szabad kezével markolássza egyik mellemet. Miután élvezetem nedve ujjaira csorog újra tudok vele is foglalkozni, bár még nem hagyja magát a végső élvezet mezejére lépni, de a már keményebb falloszával kutyapózban hatol belém, ami mindkettőnk kedvence, az ő szavajárása szerint a "legfinomabb póz"... Ahogy fenekem medencéjének csapódik érzem, hogy egyre nedvesebb, és nedvesebb leszek, a cuppogó hang, már csattogó hanggá alakul, de immár kettős csattogás visszhangzik a folyosón, mert szerelmem bevett szokása szerint akkorát csap a fenekemre, hogy csoda, hogy az nem pirosodik be. Engem ez sosem zavart, hisz élvezet fokozó, de kicsit meg is nevettet. Érzi, hogy megint elélveztem, így újra kiszáll belőlem, de még mindig nem hagyja magát, tovább kényeztet. Mellbimbóimat harapdálja, kelyhemet simogatja, majd újra belém hatol lábaimat a magasba tolva. Ekkor kerülünk legközelebb egymáshoz, arcunk és karjaink egymás mellett vannak, egymás fülébe lihegünk, egymás illatát érezzük magunkon. Hirtelen gyorsabb tempóra vált, majd egy még hirtelenebb mozdulattal kirántja ékességét belőlem, és számat rá tapasztom. Húzogatom rajta a bőrt, majd ajkaimmal szívó vákumot képezek, és várom az élvezet gyümölcsöző édeskés "nektarinját". Nem is telik bele sok idő, megízlelhetem újra termékét, amit gyorsan le is nyelek, míg ő szinte kiállt élvezetében, és a hajamat szorítja. Majd amikor már az ő teste is lenyugodott nyakamra csókot lehel, és öltözni kezdünk. Tudom, hogy a testiségnél sokkal több van köztünk, de a szeretkezésünkben is megnyilvánulhatnak bimbódzó érzelmeink virágai, hisz a másik élvezetét felfokozva élvezünk mi is. Emellett, hogy saját szavaival éljek: "Csak azok szeretkeznek, akik közt érzelem is van. Akik közt nincsen, azok csak kefélnek! Mi szeretkezünk!" Ez nem holmi hitegetés, ez gyönyör! Mondhat bárki bármit ez így van, mi tudhatjuk csak igazán. Bár szerelmünk nem teljesülhet be teljesen, mivel szíve egy része fogságban szenved, el kell viselnünk az élet árnyékos oldalát is. De mindketten reméljük, hogy közös utunk egyszer majd arra a tájra ér, ahol a legszebben süt a Nap, és legszebben ragyognak a csillagok, de csakis értünk.